Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-17 / 64. szám
r I I »Népek hazája, nagyvilág...” A magyar költészet internacionalizmusáról dául szövetséget kell vállalni Nyolcvan éve, 1894. március 15-én született Aba-Novák Vilmos festőművész. Ebből az alkalomból közöljük a. művész önarcképének reprodukcióját. Természetesen Adyval kell kezdem ezt a rövid eszmefuttatást arról, hogy mit jelentett és mit jelent a magyar költő számára az emberiség, az emberi közösségben otthon lenni, azaz internacionalistaként élni. Tehát nem a nemzetek fölött élni, s nem is közöttük, vagy alattuk, hanem a nemzetek mellett, velük együtt, öntudatos magyalként cselekedni. Adyval kell kezdeni, aki az első világháború vérgőzös uszító programja helyett azt a követelményt állította fel, hogy maradjunk meg „embernek az embertelenségben”. Az az Ady a példaképünk, aki 1915. november 7-én ezt írta: „Mindenki tudhatja, hogy magyar vagyok és magyarul és emberül a legbecsületesebb internacionalista.” Adynak volt joga, hogy 1915. január 24-én a nagy román költőnek, Octa- vian Gogának megüzenje: a nacionalizmus nem lehet orvosság a népek bajaira, hanem elöbb-utóbb a nemzet szégyene lesz, amiért a történelmi fizetség sem maradhat el. Adynak volt joga erre, hiszen, amikor a magyar hatóságok 1912-ben bebörtönözték Gogát gáládul és jogtalanul — ő tiltakozott ez ellen. Tehát fel kellett emelnie tiltó szavát akkor is. amikor Goga tévedt meg. amikor a román poéta szennyezte be magát az ember- és a nemzetgyűlölet vétkével. Ezt írta Ady és ezt is a háború idején: „Nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, de büszke vagyok, hogy ilyen tébolyító helyzetekben is megsegít a magam letagadhatatlan magyar magyarsága ..,. Egy nemzet, alá súlyos, shakespearei helyzetben legjobbjai valakijének megengedi, hogy embert lásson az emberben, teli magyarságával a legszigorúbb napokban is hisz a legfölségesebb internacionalizmusban, nem lehetetlen jövő nemzet. Amelyik nemzet ma internacionalista fényűzéseket engedhet meg magának, nyert ügyű. Igazán nem jó magyar poétának lenni, de higgye el nekem domnul Goga, hogy lelkiismeretet nem cserélnék vele.” Ez a tiszta emberi hang nem maradt, nem maradhatott visszhang nélkül. A szlovák nép nagy költője, Pavel Országú Hvdezdoslav „virradó idők heroldjának” nevezte Adyt; a nagyváradi ismerős, a szerb poéta. Todor Manojlovic. (Apollinaire-hez hasonlította Adyt: „Guillaume! Endre! — röviddel azelőtt, hogy földördültek az ágyúk) Ti a legforróbb nászdalt zengtétek el a világnak!”; és a kolozsvári román poéta. Emil Isac is ezt írta Adynak — az internacionalizmus nevében: „Áldja meg a Természet önt, Ady Endre, amiért himnuszba szedte egy új kor álmát — amiért latrok és kalmárok ezrei ellen pálmát nyújt az én szegény havasi népemnek...” És Ady hangja nem lehetett előzmények nélküli. Hiszen Kölcsey, a Himnusz szerzője nem véletlenül szö- vegezte meg, hogy „szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen előfeltétele”. Kölcsey, ez a felvilágosult szellem tudta, hogy amennyiben a haza és a haladás ügyét mindörökre összekötve kívánja látni — s márpedig nem volt hőbb óhaja ennél —, akkor a haladás nemzetközi frontját- is figyelemmel kell kísérnie Tehát péla francia forradalommal — a magyar táblabírák, a maradi nemesség zsíros butasága ellenében. Ugyanúgy, ahogyan Bacsányi cselekedett, aki nemcsak megírta: „vigyázó szemetek Párizsra vessétek", hanem például a polgári haladás szellemében megfogalmazta Napoleon kiáltványát a magyarsághoz. Tudta, hogy nem a győri csata az igazi hazafiság jelképe — ahol mellesleg a fölkészületlen és handabandá- zó nemesi bandériumok megfutottak —, hanem az a cselekvő patriotizmus, amely nemzetközi síkon érzékeli hazája érdekeit. A Kortárs idei márciusi számában Pándi Pál részletesen bizonyítja a világszabadság költőjének. Petőfinek cselekvő és felelős nemzetköziségét. Felelős volt ez a nemzetköziség, mert Petőfi a jelenért és a jövőért felelős magyarnak érezte magát. Petőfi lelkesen üdvözölte az olaszországi szabadságmozgalmat. A Habsburgokat következetesen a „népek” elnyomójaként emlegeti Pándi filológiailag is bizonyítja. hogy Petőfi számára a né- pek nem elvont fogalom volt, hanem földrajzilag is meghatározó nemzeteket jelentett. És Petőfi egyik legközelebbi barátja. Vasvári Pál éppen 1848. március 15-én határozta meg a cselekvő hazafiság és internacionalizmus szerves kapcsolatát. Ezt mondotta: „Ha a magyar, olasz, cseh, lengyel és ausztriai nép egyesül és egyszerre mozog, szeretném tudni, kit küld ellene Metternich?” Ez pedig nemcsak elvi deklaráció volt. hanem a politikai bölcsesség legmagasabb fokozata is. És Ady hangja nem maradhatott folytatás nélkül sem. József Attila már marxista tudatossággal vállalta a magyarság és az intemacionaliz mus szerves kapcsolatát. „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk...” — vallotta és ő volt az oly gazdag magyar műfordítás-irodalomban az első, aki figyelmét a szomszéd népek költészetének szentelte. Mert rendezni kívánta „közös dolgainkat”, s tudni kellett, hogy ennek egyik első feltétele: jobban, mélyebben, őszintébben kell mégis mernünk egymást. Látszólag kitérő csupán, ha egy szovjet szociológus, Igen- Kon kísérletét itt említem. A szovjet szociológus azt kutatta, hogy egyes népeikről milyen előítéletek élnek egyes embe rekben. Különböző emberekei kérdezett meg: mi a vélemé nyűk tíz nemzetről. A tíz nemzet közül kilenc valóságos volt, a tizedik pedig kitalált nép. És a megkérdezettek véleménye megoszlott: a kilenc valóságos, létező nemzet közűi mindenki mást-mást talált rokonszenvesnek, illetve ellenszenvesnek. De abban szinte mindenki egyetértett, hogy a tizedik,' a nem létező nép fiai ellenszenvesek. Holott, soha nem hallhattak róluk, fiaikkal, leányaikkal sohasem találkozhattak. De éppen ez az dk: az ismeretlenség, a homály aljas indulatoka), szülhet. Ezért kell megismernünk egymást, ezért teli tudnunk a szomszédos népekről is. a világról is többet. Ez a leghatásosabb ellenszere a nacionalizmusnak. József Attila így érezte meg ezt, s nyomában szinte az Illyés a íajeLmélefet tagad- ja meg: arra figyelmestef, egész magyar költészet vállalta ezt a történelmi leckát. Megismerni, közösséget vál lalni természetesen nemcsajt szomszédainkkal szükséges, ha nem a Kelet-Európábán való otthonosság erkölcsi parancsa abból is következik, hogy a haladás világfrontján helytállóink. József Attilánál ez úgy is kifejeződik, hogy cseh, román és szovjet költők fordítása közben a polgárháborús Spanyolországról irt verset. Radnóti Miklós a francia nép front hősi pillanatait örökíti meg verseiben. Federico Garcia Lorcát, a Franco-bandltaláltai megölt spanyol költőt gyászolja el. Van Illyés Gyulának egy verse, A faj védői a címe. amely e rövid jegyzet befeje zéséül kínálkozik: Idézem a verset: hogy egy nemzet mennyi ha tást szív fel magába, mennyi tapasztalatot gyűjt össze, hogy lényege kifejeződhessék, A nemzetnék otthon kell lennie a nemzetek családjába- A költőnek tehát — mint nasn zete hű fiának — otthon ke'1 lennie, nemcsak a nemzet, hanem a nagyvilág érzéseiben, gondolati áramkörében is. A magyar költő tehát attól p magyar, hogv sohasem magára zárva az ajtókat, sohasem provinciális gőggel, hanem a világra való teljes kitárulkozással tudott internacionalista lenni. A magyar költő úgy fe jezte ki a magyar nép érdekeit, hogy a népekért, a népe nagy családjáért is felelőssége érzeti E. FEHÉR PÄ1. 1974, március 17HEGEDŰS LÁSZLÓ; EQY KÉZMOZDULAT Siettem, aztán tétován megálltam a félig befordult kocsi előtt. S felém intett a vezető, ne várjam Hálából, hogy mehessen mielőbb. meggyorsítottam lépteim előtte, közben visszaintve még: — Köszönöm — Ennyi volt csak, de mi lehet belőle, ha nem parancsol megálljt ösztönöm s ha előzékenyen nem int továbbot egy határozott, nyugodt férfikéz: — Tessék, uram, egy percig én is várok. — Talán halál, talán sebesülés, ki tudja, mi történik, ha nem ily módon, de fordítva cselekszünk, — perc alatt átfut rajtam. Egy kicsit meghatódom s tovább kísér az a kézmozdulat. KÖLEST) iá. Érdi judit rajza Ady dúlt örmény-arca, Babits és Zrínyi horvát koponyája, Petőfi szlová kos fekete s Péterffy és Tömörkény németes kék szeme s a bulyba-tárász Móri ez s a Cyrano nagy orrát hord4 Vitéz Mihály (s Mátyás király) s a hajdi vagyis — hajjaj! — bal káni Arany János, Vérér Péter s a Don Quijote Krúdy, a lengyeles Torino, a mongol Áron s Gyuri, a hindu ajkú; s a janicsár Szabó Pál, a szép-finn Kosztolányi (a szép-olasz Széchényi és a szép-kurd királyfi nagy Rákóczi Ferenc!) s a, fél-kun, fél-román Attila (meg Erdélyi) s én. a fél-besenyő — — Belül épp ettől oly más s pompás a gyitromény mit kelt örök kovászod, páratlan Tekenő’
