Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-15 / 62. szám

*■ 1 T I Több mínf nyolcmílliárcf forint a dolgozóknak a részesedési alapból összesítették a mérlegbeszámolókat Munkaidő alatt ? A Pénzügyminisztériumban elkészült a vállalati mérleg- beszámolók összesítése. A leg­fontosabb mutatók alapján az 1973. évi vállalati gazdálkodás főbb pénzügyi tendenciái a következőkben foglalhatók össze: Az 1973. évben népgazda­ságunkban felgyorsult a ter­melés és értékesítés. Vállala­taink és szövetkezeteink (me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek nélkül) árbevétele folyó áron 11,1 százalékkal, a meg­előző évinél jóval gyorsabban emelkedett. Az értékesítés di­namikus fejlődésében jelen­tős tényező az export belföldi értékesítést is meghaladó, gyors ütemű felfutása. A központi és vállalati in­tézkedések hatására javult a munka termelékenysége és a termelő kapacitások kihaszná­lása. Az 1973. évben 100 fo­rint értékű termelési tényező (eszköz és munkaerő) felhasz­nálásával az előző évinél 2,70 forinttal több termelési érté­ket állítottak elő. A központi intézkedések vál­lalati végrehajtásának ütemét azonban fokozni kell. mivel 1973-ban még változatlanul kevésnek mondható a perspek­tivikus célokat szolgáló válla­lati fejlesztési és szervezési intézkedések száma, a gyárt­mányszerkezet számottevően kedvező átalakulása pedig még nem érzékelhető. A teljesítmények emelkedé­sével egyidejűleg javuló költ­séggazdálkodásról számolha­tunk be. A termelési értékhez viszonyítva csökkentek a faj­lagos költségek. 100 forint ter­melési értéket alapul véve az anyagköltségek 80 fillérrel, a bérköltségek 30 fillérrel, az összes termelési költség pedig 1 forint 70 fillérrel volt ala­csonyabb, mint az előző év­ben. A költségek színvonalának javulásában — a hatékonyság emelkedése mellett — a költ­ségvetés fokozott tehervállalá­sa is szerepet játszott. A tőkés piacokról beáramló, tartós im­portár-emelkedés (pl. gyapjú, nyersbőr, vegyipari termékek esetében) lefogására a költ­ségvetés 5,3 milliárd forintot fordított. Az állami iparban és építő­iparban foglalkoztatott fizikai munkások és közvetlen ter­melésirányítók 1973. március 1-i központi béremelésének el­lenére sem növekedett a bér­költség hányada. Az értékét tekintve elhasz­nálódott, de még működő álló­eszközök további üzemelteté­se — rövid távon — az esz­közköltségek csökkenésével járt Az ilyen (0-ra leírt) álló­eszközök állománya tovább nö­vekedett és részarányuk nép- gazdasági szinten a működő állóeszközök összes értékének 8,5 százalékát, az iparban pe­dig 10,7 százalékát tette ki. A fizikailag és erkölcsileg __ el­avult állóeszközök működő ál­lományának növekedése ked­vezőtlen jelenség, mely hosz- szabb távon jelentős többlet- költségekkel és a gyártmá­nyok minőségének romlásával jár. A gazdálkodás fokozódó ha­tékonyságának eredményekép­pen a népgazdaság egészében 10,4 százalékkal, az iparban pedig 8,2 százalékkal több, tá­mogatásokkal csökkentett vál­lalati jövedelem képződött A termelés és a forgalom bővülése, a költséggazdálko­dás javulása és a kedvezőbb jövedelmezőségű export rész­arányának növekedése együt­tesen a nyereség 17,9 százalé­kos jelentős mértékű emelke­dését eredményezte. A tervezettet is meghaladó nyereség létrehozásában vala­mennyi népgazdasági ág részt vett: az iparban 14,9 száza­lékkal, az építőiparban 16,9 százalékkal, a mező-, erdő- és vízgazdálkodásban 45,9 száza­lékkal, a szállítás és hírköz­lésben 30,6 százalékkal és a kereskedelemben 15,7 száza­lékkal javult a vállalatok eredménye. • A nyereség megosztása az állami és a gazdálkodó szer­vek között a megelőző évek­hez viszonyítva lényegében változatlan maradt. Vállala­taink 100 forint nyereségből 36 forintot fordíthattak érde­keltségi alapjaik képzésére. Az 1973. évi nyereségből képzett részesedési alap több mint 10 milliárd forint, amely­ből a vállalati hatáskörben megvalósított bérfejlesztés miatti befizetési kötelezettség teljesítése után is 8 milliárd forintot meghaladó összeg fel- használására van lehetőség. Ez az összeg több mint 21 száza­lékkal magasabb az előző' évi­nél. Ezen belül a mező-, erdő- és vízgazdálkodásban csaknem 33 százalékkal, a kereskede­lemben több mint 10 száza­lékká] nagyobb a felhasznál­ható részesedési alap, s ez az iparban is a néogazdasági át­lagot meghaladó mértékben emelkedett. Az 1973. évi nyereségből származó nettó részesedési alap — az előző évinél 3 nap­pal több — 27—28 napi bér­nek felel meg. A gazdálkodó szervek — mint minden évben —- évközben felhasználták ré­szesedési alapjuk egy részét: évközi prémiumokra, jutal­makra, újítási díjakra, törzs- gárdatágok jútáírriazására 1 és szociális, kulturális kiadások kiegészítésére. A tartósabb érdekeltséget biztosító béremelés a személyi jövedelemnövelés másik lé­nyeges eleme. A gazdálkodó szervek 1973-ban 8—9 száza­lékkal több bért fizettek ki, arnibő] 6 százalékos béreme­lést saját elhatározásból való­sítottak meg. Az 1973. évi nyereségből képzett fejlesztési alap a nép­gazdaság egészében több mint 24 milliárd forint, amely az előző évinél 20 százalékkal, a tervezettnél pedig 10 száza­lékkal magasabb. A fejlesztési célok elérésé­nek lehetőségét 1973-ban is növelte az állóeszközök érték- csökkenéséből visszatartható csaknem 24 milliárd forint, amely 1,8 milliárd forinttal volt több az előző évinél. A A Kohó- és Gépipari Minisz­térium sajtóosztályának a kö­zelmúltban kiadott tájékozta­tója néhány soros információt közöl arról, hogy a Larripart Zcxmáncipari. Művek bonyhádi zománcgyárábán az idén 82 millió forint értékű beruházás megvalósítását kezdik meg. A bonyhádiak közül sokan tud­ják. hogy ez az építkezés*1 áz új lemezleszabó üzem elkészí-, tósét jelenti. Az építkezés előkészítéséről már régóta folynak a tárgyalá­sok. Tulajdonképpen nem is egy új gyáregység létrehozá­sáról van szó, hanem arról, hogy a budapesti gyárat Bony- hádra költöztetik. A gépek, mélyeket a jövő év végén me­gyénk városiasodé nagyközsé­gében fognak munkába állí­tani, a Duna pesti oldalán, "a Petőfi-hídtól délre lévő üzem­ben működnek. A területen, a főváros fejlesztését részle­tesen előíró tervekben sétány kialakítását, illetve egy sajtó- központ felépítését határozták saját forrásból — nyereségből és értékcsökkenésből — kép­zett 48 milliárd forint összegű fejlesztési alap csaknem 6 milliárd forinttal bővült az előző évhez viszonyítva. A vállalatok saját fejlesztési forrásainak 13 százalékos nö­vekedése lehetővé teszi a be­ruházási folyamat élénkülését. Ez annál is inkább fontos, mi­vel a népgazdaság egészében javuló eszközhatékonyság mellett számos vállalatnál in­dokolatlanul alacsony a kapa­citás-kihasználás foka. Ezt az ellentmondást kell feloldani fejlesztési pénzeszközeik célra orientált, eszközhatékonyságot javító, gondos befektetésével. A vállalati gazdálkodás biz­tonságát szolgálják a tartalék, alapba helyezett összegek. A gazdálkodó szervek 1973. évi nyereségük után több mint 5 milliárd forinttal növelték tartalékalapjukat. Ez 10 száza­lékkal több, mint a megelőző évi alapképzés. Ezzel együtt 1973 végére 17 milliárd forint fölé emelkedett a vállalatok és szövetkezetek tartaléka. A mezőgazdasági szövetke­zetek alaptevékenységének ár­bevétele 15 százalékkal, egyéb tevékenységüké pedig 9 szá­zalékkal haladta meg az előző évit. Az árbevételek növeke­désével együtt nőttek a ter­melés költségei is, ezek emel­kedése mintegy 11 százalékos. A mezőgazdasági szövetke­zetek jövedelme 12,6 száza­lékkal növekedett. A jöve­delembővülés hatására emel­kedett az érdekeltségi, alapok összege is, az előző évi mint­egy '9 milliárd forinttal szem­ben, 1973-ban meghaladta a 11 milliárd forintot. Az érde­keltségi alapokon beiül a fej­lesztési alapba 18,5 százalék­kal, a szociális-kulturális alap­ba 33,5 százalékkal, a bizton­sági tartalékalapba 66 száza­lékkal többet helyezhettek a szövetkezetek. Az évközi mun­kadíjjal csökkentett jövedel­mük 55 százalékát fejlesztési alapra, 5 százalékát szociális­kulturális alapra, 14 százalé­kát biztonsági alapra, 19 szá­zalékát részesedési alapra osz­tották fel és 7 százalékot kép­visel a központi pénzalapokba befizetett jövedelem. Az előbbi pozitív tenden­ciák mellett meg kell említe­ni, hogy voltak olyan szövet­kezetek is amelyek a jövede­lem emelkedését — rövid tá­vú érdekektől vezérelve —fő­leg a személyi jövedelem nö­velésére (kiegészítő részese­désre) használták fel. (MTI) meg. nymodon kézenfekvő volt a gondolat, hogy a ZIM legnagyobb mennyiségű zo- , máncedényt előállító gyára mellé.-Bonyhádra, költöztessék le az üzemet. Részletesebb inforraúciókért felkerestük Lambert József, a Zománcipari Művek bonyhádi zománcgyárának igazgatóját. Elmondta, hogy a Tolna me­gyei Beruházó Vállalat megbí­zása alapján, több alvállalko­zóval kooperálva, a Tolna me­gyei Állami Építőipari Válla- lal készíti el az új üzemcsar­nokot, s a hozzá tartozó szo­ciális és igazgatási épületeket. Elkészül egy 108 méter hosz- szú csarnok, melynek teljes hosszában daru szállítja majd a súlyos lemezeket. Hátszáz adagos konyhát és 320 dolgozó számára öltözőt, zuhanyozót is építenek. Ez a gyár jelenlegi dolgozóinak is javítja szociá­lis ellátottságát. Ugyanis a há­rom éve átadott hasonló léte­sítményeket már majdnem ki­nőtte a gyár. Egyik nagyvállalat néhány műszaki, gazdasági tisztvise­lője hetemként két alkalom­mal. reggel hét órakor nem ül íróasztal mellé. Kis terem­ben gyülekeznek, ahol külön­böző audiovizuális nyelvtanu­lást segítő berendezések vár­ják őket. A nyelvtanár legalább olyan szigorúan el­lenőrzi a pontos munkakez­désit, mint a munkahelyi fő­nök, Lazsálni nem lehet, egy­folytában birkóznak aiz orosz nyelv tanulásaival, heti két­szer négy órán át. A fáradsá­gos tanfolyam elvégzése után vdzsgázniok kell, hogy hivata­losan is megállapíthassák és tanúsíthassák, ki. mennyire használta ki ezt a lehetőséget az idegen nyelv megtanulására. Ez aztán a vállalat! — gon­dolhatja most az olvasó. Mun­kabért fizet dolgozóinak, hogy azok idegen nyelvet tanulja­nak, hozzásegíti őket a nyelv­vizsgához. amely után termé­szetesen pótlékot is fizet, a fennálló rendelkezések: szerint. Ehhez még hozzátehetjük: a vállalat fizeti a tanfolyam dí­ját is. Nem fényűzés ez? Csöppet sem. Van ugyanis egy záradék a vállalat és dolgozói között megkötött szerződésben. Aki­nek a nyelvvizsga nem sikerül, aiz saját zsebéből fizeti a tanfolyam díját, és vissza kell térítenie a tanulás idejére fel­vett munkabért is. így már tiszta a játék, a vállalat dol­gozója az üzleten nyerhet is, veszíthet is. A siker vagy si­kertelenség kizárólag tőle függ. Nyilvánvaló, hogy a tanfo­lyamot nem divatból, vagy valamiféle „em'bePbgiráti .sze­retekből” rendeztél]!:. A válla­lat nagyarányú rekonstruk­ció-előtt-áll. amelyet szovjet fővállalkozó végez. A vállalat termékeinek nagy része a A Simontomyai Bőrgyár fennállása óta egészségtelen, a környezetre ártalmas, fertőző szennyvizet engedett a Sióba. Eleinte csak a fürdőzést gátol­ta, utóbb már a Sió és a Ná­dor-csatorna térségének hal­állományát is megtizedelte. A gyár vezetősége mindent elkö­vetett e tarthatatlan közegész­ségügyi állapot megszüntetése érdekében, próbálkozásai azon­ban nem vezettek eredményre. Az egyaránt sikertelen hazai és külföldi kísérletezés után fordultak a Budapesti Műszaki A zománcgyár jelenlegi épü­leteitől délre már folynak a földmunkák. Sok ezer köbmé­ter föld megmozgatásával pár­huzamosan készítik el az épü­letek alapjait. A várható befejezési határ­idő a jövő év vége. Jelenleg még folynak a tárgyalások, hogv milyen gyártmányok ké­szítését végezzék majd az új csanokban. A pesti lemezlesza­bóban ugyanis az edények alapanyagát képező fémleme­zek méretre vágásán kívül, készárut is termelnek. Ott ál­lítanak elő gyermekfürdőká­dakat, fürdőszobai vízmelegí­tő hengert és fürdőszoba-olaj- kályhát. Az egyik variáció sze­rint ezeket a termékeket át­költöztetik a ma még zomán­cozott edényeket is előállító budafoki gyárba, s az ország­ban csak Bonyhádan készíte­nek majd kannákat, lábosokat és egyéb zománcozott edénye­ket. S ehhez a megnövekedett mennyiséghez szolgáltatja majd az alapanyagot a me­gyénkbe költöző fővárosi üzem. szovjet piacom talál gazdára. Lépten-nyoman tárgyalni kell a szovjet partnerékkel, s a vállalatnál kevés az oro6zz.il tudó alkalmazottak száma. E z a napi munkában ©gyTé na­gyobb nehézségeket okoz. Ezért vált szükségessé megfe­lelő számú, intenzív nyelvta­nuló csoportok szervezése, ezért tartják munkaidő alatt a tanfolyamot. Nem vállalati kegy tehát az ingyen tanulás, és a dolgozó ! sem tesznek szívességet senki­nek. hogy beiratkoztak a tan­folyamra. Aki nem jelentke­zett, holott munkakörének :ó betöltéséhez szükséges lenne a nyelvtudás, az saját magán a.: okoz nehézségeket. Nem kell különösebb jóste­hetség ahhoz, hogy a ma meg viszonylag ritkaságnak számí­tó esethez hasonlók egvre gyakrabban történnek majd más vállalatoknál is. A gyors gazdasági fejlődés körűim á­nyei közepette nem mind:g várhatja meg a vállalat, m g munkatársai szépen lassan, egytől-egya.g felnőnek a válto­zó feladatokhoz. Sarkallni, sőt olykor kötelezni kell a dől gozókat a vállalatnak szüksé­ges új ismeretek megszerzésé­re, legyenek ezek idegen nyel­vek, vagy akár üzemszerver.ő, esetleg üzem- és környezetvé­delmi szakmérnöki ismeretek. A vállalat hosszú távú tervé­nek kidolgozói jó előre meg­mondhatják, milyen képzett­ségű munkatársakat igényel majd ekkor vagy akkor a vál­lalat fejlődése. A vállalat ve­zetése szükségszerűen előbbre Iáit, s ösztönzi a dolgozókat, hogy a fejlesztési iránynak megfelelő szaki sínére tekk e 1 bővítsék tudáiSiukait. Persze a vásár kettőn áll. amelyet kölcsönös érdekek, előnyök molni a Dunántúl legnagyobb és egyben legveszedelmesebb szennyező gócát. Dr. V. Nagy Imre egyetemi tanár elmondotta, hogy mun­kacsoportja — több éves kuta­tómunka eredményeként — olyan víztisztítási technológiát dolgozott ki, amely világvi­szonylatban is egyedülálló. Az új eljárás a sikerét annak kö­szönheti, hogy szakított a ha­gyományos módszerekkel, s az eddig alkalmazott víztisztítási technológiát megváltoztatta. — Az eddigi kísérletek azért nem jártak eredménnyel — mondotta V. Nagy professzor — mert a gyártási folyamat során elhasználódott, töményen szennyezett vizet csak az üzemszakasz végén próbálták megtisztítani, ami nem járt kellő sikerrel. A mi technoló­giánk ezzel ellentétben, az úgynevezett belső vízforgatás elvén épül fél. Ennek az a lé­nyege, hogy a vizet minden egyes technológiai folyamat elvégzése után szennytelenít- jük, s ennek eredményeként a víz a gyártási folyamat vé­gén is ugyanolyan tiszta ma­rad, mint amilyen eredetileg volt. (MTI). ________________ A sztalos szakmunkásokat, asztalos gépmunkást fel­veszünk, azonnali belé­péssel. Tolna megyéi Festő- és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet, Szekszárd, Marx Károly u. 22. (465) Egyetem vízépítési tanszéké­Épül a bonyhádi lemezleszabó alapján érdemes megkötni. G. J. \ ilágviszonyl atban is egyedülálló víztisztítási technológia Simontornyán hez, s végül is sikerült felszé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom