Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-15 / 62. szám

I J ( f Pártsxervexés — párti rányitám • 9 öntevékeny politizálás, előírt napirendekkel K. Papp József fogadta a kirszanovi küldöttséget ' Panaszkodnak néha a párt- alapsj'.s /özetek vezetői: túl sok a kötelezően edőírt napi­rend. s a fedőiről megszabott témák nagy száma nehezíti, bogy a taggyűléseken, vezető­ségi üléseken a helyileg lé­nyeges kérdésekkel foglalkoz­zanak. Ha előveszik a listát, úgy tűnik, igazat is lehet ad­ni nedűk, hiszen egy-egy fél­évben több tétma megvitatá­sát’ is előírja* az aíapszer- vézeteknak a különböző irá­nyító pártszervek. ' Időnként és helyenként va­lóban található igazság az észrevételben: talán nem mindegyik téma előírása lett volna feltétlenül szükséges, olykor a járás, vagy a város némi túlbuzgalomból is „do­bott rá még egy lapáttal”. Ám ez a dolognak csupán az egyik oldala. A másik — amiről ritkán esik szó, ami sok he­lyen bizony nem eléggé tűnik szembe —, hogy a központi előírások teljesítése és a he­lyileg lényeges kérdések meg­tárgyalása nem összeegyeztet­hetetlen. Ellenkezőleg, a ket­tő nemcsak hogy összefér, ha­nem az előírt napirendek zö­me kifejezetten jó lehetősé­get nyújt, kedvező alkalmat ad a helyileg feszítő gondok számbavételére és a megoldás közös keresésére. Természetesen lehetnek olyan előírt témáit, amelyek nem, vagy alig adnak módot a helyi ügyekkel való foglalko­zásra: például a felsőbb párt- szervek egyes üléseiről, hatá­rozatairól szóló tájékoztatók. Ezek száma azonban viszony­lag nem sok. Eg valójában ezek is a pártdemokrácia ér­vényesítését jelentik. Hiszen a párttagsággal szembeni kötele­zettségüknek tesznek eleget a felsőbb pártszervek, amikor információt adnak, beszámol­nak saját munkájukról, dönté­seikről. Az ilyen tájékoztatók azt fejezik ki, hogy a páirt „gazdája” végső soron maga a párttagság, melynek joga és feladata időközönként tájéko­zódni az ő küldöttei által vá­lasztott pártszervek tevékeny­ségéről. Ha azonban az ilyen napi­rendeket leszámítjuk, a többi kötelező téma mind lehetősé­get ad a helyi problémák megvitatására. Sőt, nemcsak lehetőséget ad. de egyenesen igényli. Hiszen az előírás mindig így szól: tárgyalják meg ennek, vagy annak a ha­tározatnak a megvalósítási módjait, illetve a végrehajtás menetét és tapasztalatait a maguk területén, s a hangsúly essék most a mondat utolsó szavaira. Nem országos, me­gyei, járási, vagy városi ta­pasztalatok és tennivalók számbavételét igénylik ilyen­kor az alapszervezetek tag­gyűlésétől. vezetőségétől. Azt kell elemeznie., meghatároznia, hogy a saját működési terüle­tén milyen 3 helyzet és me­lyek a teendők. A felülről lö­vő előírás tehát csak a té­makört szabja meg kötelező­en, a napirenddel kapcsolatos felsőbb határozat a további munka irányának csupán az alapjait jelöli meg — ezektől eltekintve az ilyen is éppen annyira „helyi téma”. mint amit az alapszervezet saját kezdeményezésiéből tűz napi­rendre. Vegyük például az ifjúság politikai-világnézeti nevelésé­nek mostanában kötelezően napirendre kerülő témáját. Olyan kérdés ez. amely min­den pártszervezet munkáját közvetlenül érinti, hiszen va­lamennyiük működési terüle­tén, hatókörében dolgoznak, tanulnak, élnek fiatalok. A felsőbb határozat útmutatást ad ahhoz, hogyan segíthetik a pártszervezetek hatékonyabban a fiatalok gondolkodásmódjá­nak formálódását. De azt. hogy abban az üzemiben, szövetke­zetben. iskolában milyen a helyzet, milyen eredmények és gondok vannak, hogy ezek alapján az általános elgondo­lásokat miként lehet valóra váltani, melyek kerülnek ezek közül ott helyileg előtérbe, mire kell most leginkább kon­centrálni, figyelni. törekedni — ezt a pártszervezetnek ma­gának kell mérlegelnie, meg­állapítania. eldöntenie. Ele­mezve a működési területén lévő fiatalok gondolkodás­módját. a ráhatás eszközeit, a kommunisták gyakorlati fel­adatait. Vagyis alapjában véve éppen úgy kell megközelítenie a témáit, mintha saját elnatá- rozásból került volna a tag­gyűlés napirendjére. Szép számmal vannak olyan párt­szervezetek is, amelyek példá­ul ennek az ügynek a megvi­tatásánál nem. vártak központi előírásra. A „központi” és „helyi” té­mák közötti ellentmondásnak aiz az egyik fő oka, hogy a megközelítés módja sokszor eltér a fentiekben vázoltak­tól. Ahelyett, hogy konkrétan megvizsgálnák, elemeznék sa­ját helyzetüket, s aztán meg­néznék, hogy a gondok meg­oldása milyen módokat ajánl a felsőbb szintű párthatározat — a kényelmesebb utat vá­lasztják. Előveszik a szóban forgó határozatot, megtoldják, kibővítik néhány helyi konk­rétummal, példával, s ezt vi­szik a taggyűlés, vagy a ve­zetőség elé. Ám néhány helyi számadat, intézkedés, vagy eset felsorolása még nem vál­toztatja meg a központi, vagy megyei állásfoglalást a párt­tagság adott kollektívájának tényleges helyi cselekvési programjává. Ez csupán „adap­tálás”, ami sokkal inkább ar­ra jó, hogy „kipipálhassák” az előírt téma megtárgyalását, semmint, hogy valóságos tet­tek erjeszt őjévé váljék. így érthető, hogy a felülről előírt napirend lényege nem kerülhet be igazán az alap­szervezeti munka vérkeringé­sébe. Ahol viszont úgy fogják fel a kötelezően előírt napi­rendet, mint ösztönzést és al­kalmat tényleges helyi prob­lémák elemzésére és megoldá­sára. ott az elevenebbé teszi a pártéletet, hatékonyabbá a pártmunkát. S ott kevésbé töprengenek olyan dolgokon is, hogy mi a fontosabb . fel­adat egy alapszervezet számá­ra: az elemzés-e. avagv pedig a- . határozatok végrehajtása, mert kettőt egységes egészként kezelik. Ha nem elemzik a he­lyi körülményeket, aligha le­het ió a végrehaitás. Ha vi­szont nem fordítanak elég erőt az utóbbira, akkor az elem­zés volt hiábavaló, hiszen a pártalapezervezetek nem tudo­mányos intézmények, hanem a politikai gyakorlat alapegysé­gei. Amint már lapunkban kö­zöltük, Szekszárd város Ta­nácsa. a megyeszékhely fel- szabadulása 30. évfordulója tiszteletére tanulmánykötetet ad ki. Elkészült a tanulmány- kötet szerkesztési terve. Ezek szerint a kötet átfogó ismer­tetést ad a Szekszárd telepü­lésfejlődését alakító földrajzi Mi újság a Szovjetunióban? Elsősorban a fiatalok talál­hatnak érdekes olvasmányokat a „Szovjetunió” című folyóirat áprilisban megjelenő számá­ban. Riport foglalkozik az egyetemi-főiskolai önkormány­zatokkal. „Nincs igaza, igaz­gató elvtárs!” címmel a mun­kahelyi demokráciáról szól egy tanulságos cikk. A Szovjet­uniót ismertető másik népsze­rű folyóirat, a „Lányok, Asz- szonyok” áprilisi száma már március végétől megvásárolha­tó lesz. Ebből elsősorban ha­zánk moszkvai nagykövetével, Rapai Gyuláival készített in­terjúra hívjuk fel a figyelmet. Érdekesek a. kötés mellékletek és Szemere Vera színművész- nő ételreceptjei is. Amint arról hírt adtunk, Aparhanton tartózkodik a szovjetunióbeli Tambov me­gye Kirszanov területi kolhoz­küldöttsége, a helyi Lenin kolhoz tagjai. Tegnap a megyei pártszékházban K. Papp Jó­zsef, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőr­ző Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra fogadta a küldöttség tagja­it, Vaszilij Petrovics Goremi­A magyar történelem első tavaszi megújhodását, a száz­huszonhat éve történt forra­dalmi márciust, az ifjak, ha­zafiak „gyalázatot lemosó”, világszabadságért kiáltó láng­gyújtását idézzük ezen a na­pon. Sok évszázados elnyomás, s azok az idők mentek ve­szendőbe, amikor a hon nem élhetett e hazában, s népének kettős kisemmlzés jutott osz­tályrészül. Sok keserűség és tenniakarás gyülemlett fel Pe- tőfiék nemzedékében, az el­avult feudális osztálykereteket gőzként feszítette a haladás energiája. Ezek az erők törtek felszínre 1848. március .15-én, nyitották fel Táncsics börtö­nének ajtaját és zúgatták a tömeggel: rabok tovább nem leszünk! Fiatalok gyújtották meg a lángot, de tűzzé nem vált vol­na, ha nem táplálják Magyar- ország elnyomott osztályai, a társadalmi változások iránti legfogékonyabb rétegei. Törté­nelmi küzdelemmé nemesítet­te a felkelést, hogy a márciusi nekilendülést a parasztság és a munkások hősi helytállása, honvédő harca, az új ország megteremtésének megannyi bá­tor kísérlete folytatta. Ezért is figyelt ránk nagy-nagy ro- konszenvvel a világ jobbik része, ezért kerülhettünk a merész népek seregébe, s lett hírünk — jó hírünk. A törté­nelem igazságérzete teljesült így be, a történelemé, amely a fejlődésért kiálló, azért ál­tényezőkről, a város felsza­badulásának történetéről, fi­gyelemmel a szekszárdi ellen­állási mozgalom kibontakozá­sára és az élet megindulásá­ra a városban a felszabadulást követő napokban, a városszer­kezet kialakításáról, a terv­szerű városfejlesztésről a fel- szabadulás után, Szekszárd né­pesedési és társadalmi-gazdasá­gi viszonyairól, a mezőgazda­ság szocialista átszervezéséről Szekszárdon, a szekszárdi tör­ténelmi borvidékről és a szek­szárdi emberekről, a város la­kóiról, akik formálják, alakít­ják nap mint nap a megye- székhely életét. A tanulmánykötet szerzői: dr. Erdősi Ferenc és dr. Leh­mann Antal, a Magyar Tudo­mányos Akadémia dunántúli tudományos intézete kutatói, K. Balog János, a Tolna me­gyei Levéltár igazgatója, a megyei kórház orvoskollektí­vája dr. Szentgáli Gyula igaz­gató-főorvos vezetésével. Chre- nóczy László, a TÁÉV főmér­nöke. Hegyi 'Ferenc, a KPM közúti igazgatóság osztályveze­tője. Máté János, q megyei sta­tisztikai hivatal igazgatója, Bakonyi József, a Szekszárdi Állami Gazdaság főkertésze, Ordas Iván és Szekulity Péter, lapunk munkatársai. kint. a Kirszanov városi párt- bizottság titkárát, Anatolij Pavlovics Povaljajevet. a Le­nin kolhoz elnökét, Vlagyimir Fjodorovics Voronovot, a kol­hoz párttitkárát és Anna Szer- gejevna Szavina traktorost. A fogadás előtt a kirszano- vi küldöttség tagjai városláto­gatáson vettek részt, majd visszatértek a vendéglátó ter­melőszövetkezetbe, Aparhant­dozatot hozó népeket részesíti előnyben. A márciusi polgári forra­dalom és a szabadságharc menetét jól ismerheti minden­ki. Azt is tudjuk, hogy jelen­tőségét sokáig csak titkon érez­hette a nép, s voltak idők, amikor a magyar uralkodó osztályok népelnyomó céljaik érdekében hamisították meg Március tanulságait, próbálták a márciusi szavakat elszakíta­ni lényegi tartalmuktól, és velük a sovinizmus mételyét terjeszteni. Az az osztály harc, amely századunkban a gyöke­res történelmi változásokért lángolt fel, Március vissza- hódításáért Is kibontakozott, Petőfi, Kossuth. Táncsics, Vas­vári harcának folytatásáért. Csak évtizedek múlva váltak, valóra a munkásosztály ere­jéből azok a célok, amelyekért a negyvennyolcas honvéd a csatába ment. Csak a fel- szabacjylt hazában csenghetett ismét tisztán az a szó, amely először a márciusi ifjak ajkán hangzott; szabadság! Nagy tisztessége nemzedé­künknek, hogy vállalhatta végre a márciusi elődök pél­dáját, s 1919-ben a munkás­hatalom kivívásával, 1945-ben a kizsákmányolásmentes tár­sadalom meggyökereztetésével, annak felépítésével tetőzte be Petőfiék művét. Március 15 a lelkes, dolgos fiatalok ünnepe, akik tudják, hogy a valóságos népharcban, a valóságos népigények telje­sítésében vállalt szerepük ré­vén lehetnek méltók az első szép tavaszok emlékéhez. Azok, a fiatalok rendelkeznek ma a negyvennyolcas és a tizen- kilences március ihlette élet­stílussal, akik forradalmiak a munkában, a kultúra kincsei­nek türelmetlen elsajátításá­ban, a szocialista eszmék és életforma elterjesztésében. A mai fiatalok ezért teszik jól, hogy ezen a napon is a for­radalomról tanulva, a nép, a munkásosztály küzdelmével azonosulnak. Március 15 az egész ma­gyar társadalom ünnepe, hi­szen az a csata a független országért, valóságos társadal­mi átalakulásokért lángolt fel, olyan célok megfogalmazásá­ért, amelyek feladatot jelöltek a sötét korokban küzdő haza­fiaknak, lelkesítették a dolgo­zó tömegeket. Egy ország jö­vőjét alapozták meg a fényre, zászlót adva, a szabadság irán­ti sóvárgást, de a tenniaka- rást is élesztve. Ezért is mél­tó a negyvennyolcas forradal­márok emlékéhez és példájá­hoz, hogy ezen a napon az egész társadalom képviselői elhelyezik a koszorúikat a márciusi emlékművek talapza­tán, s felidézik a küzdelme­ket, harcokat. Szép szimbólum a termé­szetben a tavasz, a rügy­fakasztó, a megújító. Ugyan­így a három történelmi taya- gzon újult meg társadalmunk is. 1848-ban 1919-ben és 1S4Ö- ben öltött új ruhát népünk. A történelmi időkben hogy meg­célozza, s most hogy felépítse a bőség társadalmát. (KS) Az IKARUS Karossiéria és Járműgyár székesfehérvári gyáregysé­ge az idén tovább növeli a korszerű panorámás autóbuszok gyártását. A 255-ös és 26ó-os ti pusokból 3700-at szerelnek ösz- sze, s szállítanak a Szovjetunió ba, az NDK-ba, Irakba és a hazai megrendelőknek. (MTI fotó: Jászai Csaba — KS) Elkészült a Szekszárd 30 eres fejlődését bemutató tanulmánykötet szerkesztési terve ra. Tűzze vált a láng!

Next

/
Oldalképek
Tartalom