Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-14 / 61. szám

I Az szh-titkár utódot keres Mindenki számára, akinek érzéke van, a demokrácia iránt, furcsának, esetleg el- lenmondásosnak tűnhet a cím. Ment a jövő vezetőiét nem az előző vezetőnek kell megtalálnia, hanem a közös­ségnek, de semmiképpen sem haszontalan, sőt egyenesen kí­vánatos, ha az elmúlt évek­ben élen álló munkatárs véle­ménye, javaslata, sőt kíván­sága érvényesül az utód ki­választásában. A közösségre senkit sem lehat ráerőszakol­ni, die adott esetben befolyá­solni a közösség állásfoglalá­séit, egyáltalán nem hiba. Erről beszélgettünk Szűcs Nándorral, a Szekszárdi Nyom­da szakszervezeti ‘bizottságá­nak titkárával, s akkor for­dultunk a következőkben mon­dandók legelejére, amikor megállapítottuk: — Az idő jár. következete­sen ég könyörtelenül, (A következőkben bocsás­son, meg az olvasó a tegeeé- sért, de Szűcs Nándor. elv­társam a felszabadulás óta, munkatársam volt nyolc évig, amiből hat politikai munka­társi viszony volt, barátom, immáron remélhetőleg, a mi időnk végezetéig.) — Mióta működik nyom­dász-szakszervezet Szekszár- don? — Amióta aiz egykori kis nyomdák egyesültek. Keres­sek elő dokumentumokat? — Nem fontos, csak nagy­jából. . — Körülbelül az 1800-as évek végétől. A múlt század­ban már voltak szervezett munkások a nyomdászok kö­zött. Aztán egyre több. Élnek még az elődök közül , sokan. ) Nyugdíjas már Fodor Bözsi- ke, aki 1910 óta szervezett munkás, meg Fodor Tériké, meg a Hóhmanhé. Múltunk van, nem is akármilyen múl­tunk. Ezt a mi szakszervezeti bizottságunknak soha sem szabad elfelejtenie. — A felszabadulás után? — Két nyomda volt Szek- szárdon. a Kaszás-féle. meg a Molnár nyomda. Az utóbbi volt a nagyobb, én az előb­biben dolgoztam, mégis engem választottak szakszervezeti titkárnak. Aztán jött az egye­sülés, 1949-ben. Meg jött még sok változás. Szűcs Nándort is kiemelték, sok annyi társával együtt. Volt vezető a sütőiparnál, a vendéglátó vállalatnál. a PIÉRT-mél, amikor is vissza­jött nyomdásznak, mert kel­lett a jól képzett könyvkötő. — Állj meg egy pillanatra. Hadd mondjam el, nem ma­gam miatt, hanem okulásul a fiataloknak. Hat elemivel vol­tam sokáig nyomdász is. meg káder is. Közben különböző szakiskolákat végeztem, érett­ségiztem. Ha hiszed, ha nem, elsősorban nem a kívánalmak miattit, hanem a magam örö­mére. Okosabb akartam lenni. — De jó ez most, neked? ■ — Persze, hogy jő. de a fiatalokat szeretném figyel­meztetni, tanulás nélkül sem­mire sem viszik az életben. Hogy mennyit mondom ezt nekik, tanuljanak, okosodja­nak, művelődjenek... (Szűcs Nándornak csak egyik funkciója az szb-ttt­A szekszárdi Műszergyár felvételre keres: szakmunkásokat és betanított munkásokat műszeripari munkára. Jelentkezés a szekszárdi Műszergyár munkaügyi osztályán. (155) kárság, van egy másik rangja, vagy beosztása: a könyvkötő szakmunkás-tanulók oktatója. Rögtön kijavítja: ,jievelő”-je és én egyetértek vele. Mert van-e nagyobb tett. szebb tett, mint szakmunkássá ne­velni azokat a gyerekeket, akiket az első napokban és hetekben semmi sem köt az üzemhez, de még a munkához sem, akik rendetlenek is elő­ször, meg csintalanok, neve­letlenek is nem kevesen, s a gyéreiéből itt válik mutáló ka­masz, és anyányi lány, a gye­rekből felnőtt, a tanulóból munkás. S ennek egyik gaz­dája Szűcs Nándor, az szh- titkár.) — Évente átlagosan húsz gyerek lesiz szakmunkássá a könyvkötészetben. — Beszélj az szb-titkárság- ról. — Szívesebben beszélek a gyerekekről, de ha akarod... Öt éve vagyok szakszervezeti titkár. Két évig voltam elő­ször, aztán két év kihagyás, és most három éve ismét. Mit mondjak róla? — Hadd kérdezzek. Mit tartasz a legfontosabbnak a titkár munkájában? — Arra kell törekedni, hogy az emberek emberhez méltóan dolgozzanak és őket is em­berhez méltóan becsüljék. Ez az első. A második az anya­gi rész. Mindenki találja meg a számítását és mindenkit a munka értéke arányában bé­rezzenek. A harmadik: a vál­lalat úgy menjen, ahogy an­nak mennie kell, tehát segít­sük a gazdaságvezetést, hogy eredményes legyen a gazdál­kodásban. Én is osztályozok. — M, ük; a bérügyet téfci vaz első helyre.., — Köszönöm, nekem nem közömbös, hogy mással kezd­teti. Mi volt a legnagyobb él­ményed szakszervezeti titkár­ságod ideje alatt? — Sok élményem volt. Ra­gadd ki közülük, amelyiket legfontosabbnak tartod, nekem egyformán fontos valamennyi. Minden élményt jelentett, amit az emberek érdekében el tudtunk intézni. Emlékezz csak, együtt szerveztük meg a kismama-műszakot, megszűnt a durva beszédmodor, a mun­kások részéről is. meg a veze­tők részéről is. El tudtuk ér­ni, hogy szakmunkássá te­gyük áz embereket, hogy mi­nél kevesebb legyen az ala­csony bérű betanított munkás. A szakmunkás már öntudatos dolgozó, és teljesítmény Is van a háta mögött. Itt van az úi üzem, keservesen, de el­készült, ebben is benne van a mi munkánk. És személyes örömként hadd tegyem még hozzá, amióta ismét itthon va­gyok, az üzem tízszer volt ki­váló vállalat. — Legnagyobb csalódásod? — Ami csalódás ért, nem a vállalatnál történt. Tudom, emberekkel kell együtt dol­gozni, az emberek hibákat is követnek el. Kevés eset volt, amikor meg tudtak győzni ar­ról, hogy nincs igazam, de amikor meggyőztek. akkor elismertem a tévedésemet. Ha nem tudtak meggyőzni, hanem hatalmi sízóval intézték el a kérdéseket, az fájt. De nem ez a fontos. — Térjünk rá. amit mind a ketten mondani akarunk... . — Igen. Tudni kell, vala­mit mikor illik abbahagyni. Az ember előbb-utóbb elfá­rad. Az idő eljár — könyörte­lenül. Szeretném az öregsé­gemet ‘biztosítva látni, de ezt csak a fiatalok tudják biztosí­tani. Az én nyugdíjamat már csak a fiatalok tudják megke­resni. — Ne beszéljünk még nyug­díjról. — Nem is közvetlenül, de aki az utánpótlásról nem gon­doskodik, az nehezen nézhet a jövőbe. Szépen, fokozatosan jöjjenek a fiatalok. Persze az első időben fájdalmas látni, hogy mi már kifelé megyünk, de látni kell. Ismerek embere­ket, akik konokul ragaszkod­tak helyükhöz, hát nekik aztán nagyon nehéz, nagyon fájdal­mas lemondani. Én azt lá­tom, nekem is jó, munkatár­saimnak is jó, a vállalatnak is jó. ha időben bekövetkezik az átszervezés. Nem érzem magam öregnek, de a fiatalok még fiatalabbak. (A szakszervezeti választás hamarosan napirendre kerül. A régi titkár lemond, ered­ményes esztendőket hagyva maga után, s valaki átvesz; a stafétabotot. A választás persze a legszélesebb kollektíva dolga, de ugyan ki csodálkozik azon, ha az szb-ti-tkár. aki immáron az üzem egyértelműen tisz­telt veteránja, tör; a fejét, ki lenne a legalkalmasabb utód? S jó ha mindezen töri a fe­jét a pártvezetés, meg az egész szakszervezeti bizottság, a_ bizalmiak és a vállalatveze­tő. Még egy megjegyzést en­gedtessék tenni, az idő ugyan eljár, de bölcs öregekre min­dig szükség lesz. s ha a Szűcs Nándor típusú most leköszönő vezetők a test ifiét tagjai ma­radnak, az mindenképpen kí­vánatos. Mert a fiatalok min­denkor valakiktől tanulják a vezetés tudományát.) LETENYEI GYÖRGY Új szénmező A Tatabányai Szénbányászati Tröszt csordakúti bányaüze­mében új tárnát tártak fel. A jó minőségű, 5590 kalóriás szenet adó bánya szénvagyona több mint 3,5 millió tonna. Az idén 230—240 ezer tonna szenet fejtenek az új bányában. Huszonöt éves az Állami Biztosító Előrelátó nagyüzemek — A népesedési politika szellemében Tegnap a Magyar Sajtó Há­zában tartotta jubiláns tájé­koztatóját az Állami Biztosító. Negyed század telt el alapítá­sa óta. 1949 áprilisában kor­mányrendelet nemzeti vállalat­ként, 16 nagyobb és hozzáve­tőleg 200 kisebb hazai, to­vábbá hét külföldi biztosító- társaság és egyesület össze­vonásából hívta életre. A szervezésnél is nagyobb, poli­tikailag igen jelentős volt az ezt követő munka, amely meg­teremtette a szocialista bizto­sítás alpjait- Napjainkban az Állami Biztosító immár 150- féle biztosítási módozattal dolgozik; és — nem elírás! — ezerszer ezer millió forintra nyújt biztosítási védelmet. Ha­zánk három és fél millió csa­ládja mindegyikének átlago­san legalább egy, de inkább két biztosítása van. Az alkal­manként igénybe vehető konst­rukciókat — például az utas- biztosítást — nem is számít­va a biztosítások száma meg­haladja a hatmilliót. A AGROBER 1974-es teryei A Mezőgazdasági Beruházási és Tervező Vállalat Tolna megyei kirendeltségénél érdeklődtünk az 1974-es év terveiről. Elmondták, hogy néhány nap múlva meg­kezdik az új növényvédő állo­más műszaki átadását. Az új létesítmény Szekszárd határában épült és 19 millió forintba ke­rült. Palánkon még 1974-ben befejezik a közel 20 millió fo­rintos költséggel épülő meg­termékenyítő állomást. A válla­lat mérnökei 120 beruházási terv elkészítésén fáradoznak. Faddon 1000 férőhelyes húshasznú szarvasmarhatelep létesítését ter­vezik. Ugyanakkor korszerűsítik a már meglévő telepeket. Me- gyeszerte új burgonya- és mű­trágyatárolók építésének lebo­nyolításában segítenek. A Mezőgazdasági Beruházási és Tervező Vállalat 820 millió forint felhasználásában segíti a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat, üzemeket. A Biztosító egyre rugalma­sabban, gyorsabban rendezi a károkat. A baleseti térítés ki­fizetéséhez — például — nem kell már tanácstagi igazolás: elegendő a sérült nyilatkozata. Szellemesen szerkesztett jár­műkár-bejelentő lapok köny- nyítik meg a felelősség tisz­tázását. és gyorsítják a fele­lősségi károk térítését. A Biztosító tavaly egymillió 300 ezernél több esetben fize­tett kártérítést. Mivel szak­emberei között körülbelül ezer jogász, mérnök, közgazdász, orvos, állatorvos, statisztikus, matematikus dolgozik, csak 905 panaszt kellett kivizsgálnia, s ezek közül mindössze 184 bi­zonyult alaposnak. A jubiláris sajtótájékoztató érdekességei közül ragadjuk ki, hogy a magyar biztosító vállalta a világon elsőnek a tartozás pénznemétől függetle­nül a leértékelés kockázatát. A tavalyi dollárdevalváció fél- milliórd forintnyi árfolyam­veszteséget okozott: ezt a Biz­tositó az esedékes törlesztések idején téríti meg a vállalatok­nak. A jó szándék ellenére csa­lóka képet nyújtana az ötve­nes évek elejének és napjaink­nak biztosítási körképéi össze­hasonlítani. A legutóbbi fél évtized reálisabb értékelésre ad lehetőséget. A biztosítás öt­esztendős fejlődését az Állami Biztosító Tolna megyei Igaz­gatóságának adatai alapján vettük szemügyre. Azt, hogy Tolna takarékos megye, a bankszámlák, azt pedig, hogy előrelátó, a Biztosító statisz­tikái bizonyítják. Magánszemélyeknek me­gyénkben 1969-ben 36 ezer személy- és 47 ezer vagyon­biztosításuk volt: 1973-ban 52 ezer, illetve 56 ezer. Tavaly megyénk 81 ezer lakásának már 64 százaléka volt biztosí­tott. (A statisztikai 81 ezer­ben, természetesen éppúgy bennfoglaltatik a szanálásra ítélt viskó, mint a legkorsze­rűbb öröklakás.) A Biztosító magánszemélyeknek 1969-ben 9 millió forintot fizetett ki; tavaly már 14 milliót, ennek felét személy-, felét vagyon­biztosításra. Csak 600 CASCO-biztosítás volt Tolna megyében öt évvel ezelőtt; szerény 125 ezer fo­rint pedig a kifizetett kárté­rítés. Tavaly már háromezerre szökött a CASCO-k száma; a kártérítésé pedig majdnem kétmillióra. A Biztosítónak or­szágosan is, megyénkben is kevés jogvitája akadt az ügy­felekkel.. Megyénkben 1973-ban 103 ezer volt az aktív keresők szá­ma: a Csoportos Élet- és Bal­eset-biztosításban résztvevőké 51 ezer. Az évben, az SZMT Statisztikája szerint 2556 olyan munkahelyi baleset történt, amely halálos következmény­nyel vagy három napnál hosz- szabb táppénzes állománnyal járt. Tavaly ennek ellenére 2739 CSÉB-tag kapott kárté­rítést, mivel a térítés fizetését a Biztosító nem köti táppénz­hez. Szűkebb hazánkban minden mezőgazdasági és ipari nagy­üzem biztosította álló- és for­góeszközét Az állami gazda­ságok és a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek közül 79 élt a teljes körű biztosítás lehe­tőségével; mindössze 17 vélte, hogy a szűkebb körű is elég. Megyénkben idestova tíz esz­tendő alatt csak tavaly nem pusztított jég. A mezőgazda- sági nagyüzemek akkor 24 millió, míg az előző, jégveré- ses esztendőben 70 millió fo­rint kártérítésben részesültek. Az Állami Biztosító a né­pesedési politikát segítendő döntött úgy. hogy a biztosítá­si és önsegélyző csoportok nem költhetnek többé — különféle kedvezmények miatt amúgy sem drága — társasutazásra, üdültetésre. Millió és millió forintok szabadulnak fel így arra, hogy a gyermekét ott­hon ápoló édesanyát, a házas­ságkötő fiatalokat, a katona­ságtól leszerelteket, a gyer­mekkel gyarapodott családo­kat. a hosszabb időn át bete­geskedőket anyagilag támogat­hassák. *t. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom