Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-03 / 28. szám

Az élmezőnyhöz csak közeledtünk, de még messze vagyunk Fertőszögi Bélának, « megyei ifjúsági labdarúgó-válogatott edzőjének értékelése az 1973. évi szereplésről n. Lapunk tegnapi számában közöltük a megyei ifjúsági labdarúgó-válogatott múlt évi szerepléséről Fertőszögi Eéla edző értékelésének első ré­szét. Az alábbiakban a befe­jező részt olvashatják a sport­ág kedvelői. A negyven közös foglalkozás he­ti két plusz edzést jelentett fél évig. Aztán a sok gáncsoskodó hivatali és sportvezető miatt már csak heti egyszeri foglalkozás ment csupán. így is szépen fej­lődtünk. A motor kiképzése jól haladt, bár az ifiválogatottnál kö­telező edzésiramot nehezen visel­ték el a fiúk. Azért mindenki kitartott. A Szekszárdra való bejárás hihe­tetlen nehézségekkel járt. A leg­több játékos indulás előtt nem tudott ebédelni, csak este 21—22 óra körül ért haza. Mindenki sokallta amit csináltunk — csak a játékosok, és a csapat veze­tői nem. Naponta kellett műhely- főnökökkel, művezetőkkel szemé­lyesen, vagy telefonon egyezked­ni. Néha sikerrel, többször siker­telenül. A csapat gerince ipari tanuló, a probléma sosem az is­kolákkal, mindig a gyakorló mun­kahelyekkel volt. A játékosok azonban mindent vállaltak! Ezért volt értelme a vezetés részéről is minden áldozatot vállalni. Miután kiderült, hogy a fiúk nem tudnak azonos napon, azo­nos időben edzésre jönni, a körülmények kikényszerítették belőlem a legkorszerűbb képes­ségfejlesztést módszerek alkalma­zását: egyéni, írásos erőfejlesz­tő programok készültek a racio­nális izomfejlesztés elveinek meg­felelően. (Dr. Harre és Holtai kutatásai nyomán.) Jött a torna. Megmérettünk, és — valamit azért mutatott a mér­leg. Például azt, hogy méltó el­lenfelei voltunk a nagyszerű pé­csi és fehérvári csapatnak. Néhány mondatot a torna egé­szére vonatkozóan is érdemes fel­jegyezni. Kollégáim véleménye szerint a színvonal rendkívüli mértékben javult az előző évek­hez képest. Általános tapasztalat volt az is, hogy az egy klub­csapatra épülő válogatottak je- lerttős előnyben voltak. Ügy fest, hogy a legjobb fel­tételekkel és a legjobb edzőkkel rendelkező klubok (megyénként egy-egy) felé orientálódnak a te­hetségek. Másutt már tudomásul vették, hogy a született tehetség feltűnhet kis községekben, de nagy terjedelmű és sokoldalú kiképzése csak koncentrált kép­zési feltételek, s a legjobb ed­zők keze alatt valósulhat meg. A tornán a 4—3—3-as játékrend­szer volt az uralkodó, de időn­ként 4—2—4-et is játszottak a csapatok. Nagyon jó, sportszerű légkör volt tapasztalható a mér­kőzéseken, s igen erőteljes küz­delem. Technikailag és játékkész- ség tekintetében Baranya és Tolna csapata volt a legjobb, körülbelül egyforma szintet kép­viselve. Erőnlét és az egyes fi­zikai képességek dolgában Ba­ranya kimagaslott. Fejér egy klasszissal elmaradt tőlük, de íg.v is jobb volt, mint Tolna és Somogy. Mind a négy csapat a gyors emberek számától függően alakí­totta taktikáját. Ebben is Bara­nya volt a legjobb. Az első mér­kőzés igazán jól kezdődött szá­munkra. Valóban nagyszerű já­tékkal fektettük kétvállra Somogy megye csapatát. A 10 :l-es győze­lemmel sok évi kudarcért fizet­tünk. Ezen a mérkőzésen első­sorban játszott a csapat. Játszott, mert tehette! Ellenfelünk gyen­ge pontjait. már egy korábbi ed­zőm érkezésükön sikerült megfi­gyelni. A 4—2—4-es játékrendszert játszották, lassú, rossz erőnlétű középpályásokkal, akik — energe­tikai okok miatt — csak mély­ségben mozogtak. Számunkra csak az volt a kérdéses, hogy meg tudjuk-e szervezni az oldal­vonalak melletti játékot. A 15 éves kis Weitner mesterien ol­dotta meg ezt a feladatot. Hol az egyik, hol a másik oldalvo­nal mellett gyűjtötte a labdákat és indított keresrítbe. Harminc perc után az ellenfél középpályá­sai elkészültek erejükkel, s köny- nyedén rúghattuk a gólokat. Székesfehérvárott már egészen más kép fogadott bennünket. Itt csak játékkal nem lehetett nyer­ni. A mérkőzés 90 perces ember ember elleni küzdelem volt. Csa­patunk azonban erkölcsileg egy­séges volt és nagyszerűen har­colt. Az l:0-ás győzelem után majd szétvetette az öröm az öl­tözőt. Ezt a győzelmet mindenki többre értékelte* mint a l0:l-et. E 'két mérkőzésen Varga Ferenc, a Kisdorog játékosa a mezőny legjobbjának bizonyult. Somogy­bái Küchert, Fejérből pedig az UEFA-válogatott Mayert leradí­rozta a pályáról. Sőt! Róluk in­dulva még egyik legjobb táma­dásszervezőnk is volt. A Baranya megye elleni két mérkőzésünk I^ülon fejezet. A kiasszjkus 4—3—3-at játszották — nagyon jól. A sok bekkelő NB I. B-s és NB n-es csapat tanul­hat tőlük: hogyan kell ezt a já­tékrendszert támadó felfogásban a biztonság feladása nélkül ját­szani. Technikában és futásban szinte kifogástalanok. A középső hármasuk (Kenderesi — Kiss — Lutz) támadásnál a labdát hozó játékosra igazodva zárkózott fel, s így pillanatok alatt hat csatá­ra volt a csapatnak. Az elülső- hármas gyors, direkt indítások­ra. a középső pedig kényszerítő átadásokkal való betörésekre lett kiképezve. Tudlak iramot menni, iramot változtatni, játszani a ritmussal. Nos -- ezt a nagyszerű gépezetet kellett volna megállítanunk. Nem tudtuk. Hőgyészen — függetle­nül a kihagyott ll-estől és az utolsó percben kapott góltól — sokkal - jobbak voltak nálunk. A Pécsett lejátszott visszavágón azonban majdnem fordult a kocka. A baranyaiak középső hárma­sán 20 percenként váltottuk az emberéket. olyanokat, akik gyor­sak és tudnak is embert fogni. Aradi, Nagy Z., Kajtár, Németh, Varga, ettől a feladattól atléta- nyelven szólva teljesen kifutotta magát, s Erőnlétileg önmagát is felülmúlta. Ez a mérkőzés — függetlenül a 2 :l-es vereségtől — a csapat legjobb teljesítményét hozta. Mindkét együttes jól ját­szott. A lelátón helyet foglaló nagyszámú szakembernek nagyon tetszett a küzdelem. Ezzel a taktikailag megalapo­zott teljesítménnyel nagy tekin­télyt szereztünk magunknak Pé­csett. E visszavágón már egyen­rangúak voltunk. S azt mondhat­tuk, hogy két egyenrangú csa­pat közül az győzött, amelyik többet rúgott egy szerencsés gól­lal. A Baranya elleni két mér­kőzés hősei Nagy Z. és Sterc voltak. Érett, okos játékuk után néhány noteszba is bekerült • a nevük. A Fejér megye elleni visszavágó és a kaposvári mér­kőzés már „leszálló ágában ta­lálta” a csapatot. Elfáradtak. a gyerekek a rendszeres heti két mérkőzéstől. Hiába — nem- szoktak még hozzá. Ezeken a mérkőzéseken már nein tudtuk megismételni koráb­bi teljesítményeinket. Ezért a jövő évi csapatban szereplők kö­zül próbáltunk ki néhány fiút. Nem bántuk meg. Az 1959-es szü­letésű Kneisz (Kisdorog) például gólt is lőtt. Az utolsó mérkőzés után Kaposvárról jövet a Hotel Dombóvárban vacsorázott a csa­pat. Itt titkos szavazást rendez­tünk. Játékosok és vezetők sza­vaztak: edzésmunkában és a mérkőzéseken ki tett legtöbbet a csapat jó szerepléséért? Vala­mennyien aláírtunk három va­donatúj pettyes labdát, s ezeket az arra leginkább érdemes három játékosnak átadtuk — emlékként. A szavazás eredménye a követ­kező volt: 1. Varga Ferenc (Kis­dorog), 2. Aradi Ferenc (Fadd). 3. Sterc József (Sz. Dózsa). Ez­után az aktus után, még követ­kezett az autóbuszban az ..ava­tás”! Utána pedig nóta hazáig. Így ért véget ez a sok áldozattal járó szép szezon, valamennyiünk számára. Mit ítélne ? Tegnapi kérdésünk: A csa­pat kapusa a kivédett labdát hosszabb ideig kezében tartot­ta, azt nem rúgta vagy dob­ta ki. A játékvezető négy má­sodpere, illetve négy lépésnek megfelelő idő után avatkozott közbe és időhúzás címén köz­vetett szabadrúgást ítél. Kér­dés: Helyes-e az ítélete? A helyes válasz: Jelenleg sem négy- lépés, sem négy má­sodperces szabály nincs. A játékvezetőnek akkor kell köz­beavatkozni, amikor — véle­ménye szerint — a kapus magatartása kimeríti az idő­húzás fogalmát. Mai kérdésünk: Befejezés előtt egy-két perccel a hazai csapat kapusa kivéd egy lab­dát. Az ötös vonalára helye­zi azt és hosszas készülődés után a jobbhátvédnek kirúg­ja, azzal, hogy az majd vísz- szarúgja. Miután ez megtör­tént, á kapus megismétli az előbbieket, hosszasan készül, majd kirúgja, a hátvédtől visszakapja a labdát. Ekkor a játékvezető figyelmezteti, hogy a következő ilyen eset után sportszerűtlen magatartás miatt kizárja a játékból, de ugyanakkor közvetett szabad­rúgást ítél, amit a kapus vé­dett. Mivel a labda ismét a kapus birtokában volt, azt ki kellett rúgni. A kapuvédő a földhöz ütögette a labdát, köz-- ben a támadó csatár megpró­bálta azt tőle megszeretni, mire a kapus teljes erővel a csatárnak rúgta a labdát. Mit kell ilyen esetben ítélni? A Pamuttextilmű vek tolnai gyára felvesz: 1) KÉPZETT SZÖVŐKET. 2) 16 ÉVET BETÖLTÖTT FIÜKAT ÉS LÁNYOKAT HÁROM. MŰSZAKOS SZÖVŐNEK (betanulási idő 3 hónap). 3) 16 ÉVET BETÖLTÖTT LÁNYOKAT IIÄROMMÜSZAKOS CÉRNÁZÖNAK ÉS LÁNCCSÉVELÖNEK (betanulási idő 6 hét). Kereseti lehetőség 1800,— Ft-tól 2800,— Ft-ig. Vidékiek ré­szére szállást biztosítunk. A naponta bejáróknak utazási té­rítést adunk. Nagvdorog, Kajdacs, Borjád, Kistormás, Kölesd, Jánosmajor, Szedres valamint Bölcske, Madocsa, Dunakömlőd, Paks, Ten- gelic-Szólöhegy útvonalon bérautóbusszal szállítjuk dol­gozóinkat. Kormányrendelet értelmében a szövőként ledolgozott idő nyugdíjazásnál korkedvezményre jogosít. 8 év szövőként ledolgozott idő után 2 év, minden további 4 év szövőként ledolgozott idő után 1 év korkedvezmény illeti meg a dolgozót. Kéthetenként szabad szombat. Kedvezményes áron étkezés (ebéd). Évente 2—3 alkalommal kedvezményes áruvásárlás a gyár termékeiből. Uj, modern gyárban kifogástalan munka­körülmények. Szakmai és állami oktatásban való továbbtanulás lehetősége biztosított. Jelentkezni lehet: levélben vagy személyesen Pamuttexiilművek Tolnai Gyára 7130 Tolna, új gyár felvételi iroda. (36) A Volán 11, sz. Vállalat 1971. március hóban „SSM koategőrísis fteinfolvomot indít AZON GÉPKOCSIVEZETŐK SZAMARA, AKIK A TAN­FOLYAM ELVÉGZÉSE UTÄN VÁLLALATUNKKAL MUN­KAVISZONYT LÉTESÍTENEK, ILLETVE AUTÖBUSZ- GÉPKOCSIVEZETÖKÉNT DOLGOZNAK. Részvétel feltételei: 1) 8. ált. iskolai végzettség, 2) legalább 2 év igazolt vezetési gyakorlat tehergépkocsin. Tanfolyam költségét a vállalat fedezi, egyenruhát, valamint a munkába járáshoz díjmentes autóbuszjegyet biztosítunk. Jelentkezési hely: Volán 11. sz. Vállalat Szekszárd, Tartsay V. u. 21. (102) Felhívás a volt atlétákhoz A Szekszárdi Dózsa színeiben az elmúlt húsz évben szép szám­mal szerepeltek sportolók, akik sok sikert szereztek az egyesü­letnek, a megyének. Az ő részük­re tervez összejövetelt az a bi­zottság, melynek vezetője Török Sándorné, akit inkább leányne­vén. mint Győrffy Máriát is­mernek. A szervező bizottság kéri mind­azokat az atlétákét, akik 1954-től napjainkig a Szekszárdi Dózsa színeiben versenyeztek, közöljék címüket Török Sándornéval, hogy a részleteket levél útján vagy személyesen meg tudják beszélni. Cím: Török Sándorné, 7100 Szek­szárd, Tartsay ltp. 37., m. em. 7. Ismét szakcsi kislány szerzett aranyérmet A szakcsi úttörök ismét kitet­tek magukért. Egy éve Gungl Beáta szerzett aranyérmet a téli olimpián, míg néhány napja Braun Ágota, a szakcsi általános iskola tanulója nyert országos bajnokságot Sátoraljaújhelyen. Braun Ágota sportszeretetét édesapjától, Braun Henriktől örö­költe, aki, a helybeli termelőszö­vetkezet sportkörének gazdaság­vezetője, hosszú évek óta foglal­kozik az egyesület irányításával. Gratulálunk a szakcsiaknak. Cungl Beáta után Braun Ágotá­nak, aki dicsőséget szerzett a községnek, a dombóvári járásnak és Tolna megyének. — Kezdődik a kézilabda- terembajnokság. — Igen. Ma NB-s csa­tok játszanak, jövő vasár­nap már a megyeiek is pályára lépnek a Zrínyi utcai tornacsarnokban. — A tornacsarnokról jut eszembe: a tolnaiak több levélben reklamálnak egy nyilatkozat miatt, mely sze­rint nem felel meg a va­lóságnak az, hogy felújí­tották a tolnai sportszék- házet. — És végül felújították, vagy sem? —' Ki tudja, hol kezdő­dik a felújítás, illetve hol fejeződik be a javítás. Annyi bizonyos, hogy szebb és jobb termet is láttam már, mint a tol­naiaké. . Pedig asztaliteni­szezőik mostanában sike­res helytállással hívták fel magukra a figyelmet. — Jó, hogy említi a tol­nai asztaliteniszezőket, pa­naszuk van. — Ezúttal min sértődtek meg? — Azon, hogy egy hete az volt a cikkben, hogy a Budapestről igazolt ver­senyzőik.... — És nem igazoltak Bu­dapestről versenyzőket? — De igen. Ok ezt nem is titkolják, azonban a kö­vetkező észrevételt tették: 1. A négy közül kettő tol­nai származású, tehát lé­nyegében tolnai még aki­kor is, ha Budapesten dolgozik. 2. Miért nem je­gyeztük meg a szekszár­diaknál, hogy a két Dom­bóvárról és a megye kü­lönböző helyeiről igazolt versenyzők képviselik az ő színeiket? — Ez is megfelel a va­lóságnak? — Ami azt illeti, igen. — És miben állapodtak meg? — Hogy nagyra értékel­jük a tolnai edző munká­ját, a szakosztály ered­ményeit, de azért vannak bizonyos fenntartásaink. Volt már ilyen Dunaföld- váron, és meg kell nézni, hol tartanak ma... — Annyit tudok, hogy labdarúgócsapatuk nincs, viszont az öltözőjük befe­jezéséhez közeledik. Az atlétáik szépen feljöttek, évről évre több sikert arat­nak. — Mondták, hogy a lab­darúgó-játékvezetők nem a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak az utánpótlás- nevelésről. Szerintük a bonyhádi és a tamási já­rás vezet a kiképzésben, bár van még egy-két já­rás, ahol szép eredménye­ket tudnak produkálni pa­píron, de valóságban sehol semmi. — Ezt nem értem. — Pedig egyszerű. Fiatal diákokat, ipari tanulókat képeznek játékvezetőknek, versenybíróknak, így lesz szép a statisztikájuk. Hogy aztán ezek közül ki vezet mérkőzéseket, az már nem izgalmas... — Annál izgalmasabb viszont, amit álmodtam. Reggel megnéztem az ál­moskönyvet, és biztosra ve­hető, hogy beteljesül. Fan­tasztikus álom volt. — Mondja el akkor. — A labdarúgással kín­lódtam. Mintha az MLSZ- ben lettem volna sajtó­tájékoztatón, ahol elmond­ták, hogy megszűnik az NB I B, abból egy­csoportos NB ll-es lesz húsz csapattal. A három NB li-es csapat is meg­szűnik, három NB lll-as csoport lesz, tehát valójá­ban a jelenlegi NB III- csok visszakerülnek a megyebajnokságba. Most már nem kell féini, töret­len lesz a fejlődés, széle­sebb alapokra kerül az utánpótlás. Színvonalasabb lesz a megyebajnokság, a megyei B és a járási baj­nokság. — Hadd kérdezzem meg azoknak a csapatoknak a nevében, akik a megyei II. osztályban szerepeinek, hogy velük nem álmodott? Nem kerültek szóba? — Nem tudok vissza­emlékezni, .lehet, hogy ró­luk is beszéltek volna, de szólt a vekker és felébred­tem. — Nézze, elég régóta is­merem magát ahhoz, hogy megmondjam véleményem: Amit elmondott, abból semmi sem igaz, legfel­jebb csak az a része, hogy álmodta. — Akkor bizonyítsa be. — Lehet, hogy rövidesen sor kerül rá. — kas — HALLOTTA?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom