Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-14 / 37. szám
1 I Pártszervezés — pártirányítás Az érdekegyeztetés és a szocialista demokrácia Jegyzet Félteni kell, és ha igen, mitől ? MINDEN, AMI A TÁRSADALOM ÉLETÉBEN TÖRTÉNIK, valamilyen érdeket szolgál. Amíg szükségletei minden élőlénynek vannak, érdekei csak a tudatosan cselekvő, társadalomban élő embernek, mert a szükségletei tudatos felismerésére csak az ember képes. Más szavakkal: az ember szükségletei kielégítését előre megtervezett módon cselekvéseinek céljává teszi, és ennek megfelelően érdekként érvényesíti. A marxista világnézet ezért vallja, hogy a társadalmi-történelmi folyamatokban mindig meghatározott érdekek fejeződnek ki. A marxista világnézetű ember tehát egy-egy társadalmi jelenség megítélésénél mindenekelőtt azt kutatja, hogy milyen érdekek érvényesülnek, vagy törekszenek érvényesülni. Az emberek különböző csoportjának érdekei adott társadalmi közösségen belül részint hasonlóak, részint különböznek egymástól. Ez alól jelenlegi társadalmi-történeti viszonyaink sem jelentenek kivételt. Téved az, aki a szocializmustól az érdekkülönbségek megszüntetését várja, vagy a mi körülményeink között jelentkező érdekeltéréseket, konfliktusokat csupán szubjektív hibákra vezeti vissza. A szocialista társadalom történelmi előnye nem ez, hogy megszünteti az érdek- különbségeket, hanem az, hogy ezeket képes nagyobb konfliktusok nélkül rangsorolni és egyeztetni. A kapitalizmus érdekellentéteit a kibékrthetetlenség jellemzi. Az uralkodó osztályok arra törekszenek, hogy saját csoportérdekeiket általános érdekként fogadtassák el. A különböző társadal- .mi osztályok érdekei ózonban egymással ellentétesek, ezért kemény osztályharc közepette, és jígy is csak ideig-óráig, a mindenkori erőviszonyoknak megfelelően jöhet létre közöttük komp- ' romisszum. . A szocialista társadalom létre- .jötte történelmi jelentőségű változás kiindulópontja az érdek- viszonyok egyeztetésében is. A .szocialista társadalom megszünteti a kibékíthetetlen érdekellentéteket és a történelemben első ízben lehetővé válik az érdekek tényleges, reális, a fejlődés té- \nyein alapuló számbavétele, rangsorolása és egyeztetése. A kapitalizmusban az uralkodó osztály úgy érvényesíti érdekeit, hogy az elnyomott osztály érdekeit minduntalan megsérti, háttérbe szorítja. A szocialista társadalom uralkodó osztálya, a munkásosztály viszont úgy érvényesíti érdekeit, hogy egyezteti, összehangolja azokat a vele szövetséges parasztság és más társadalmi rétegek érdekeivel. Az egyes ember a különféle érdekek színes szövedékében él. Hiszen a társadalomban együtt létezik az ember pillanatnyi közvetlen napi és távlati érdeke, továbbá az egyéni, a csoport- és az össztársadalmi érdek. Az érdekek különböző szintjei nem elszigeteltek egymástól, s nem létezhetnek önmagukban. A szemléletben és a gyakorlatban ugyanakkor találkozunk az érdekviszonyok megítélésének kétféle torzításával. Az egyik csak a csoportérdeket látja. Ebben a szemléletben a csoportérdek a minden, az össztársadalmi érdek pedig a csoportérdekekből áll össze automatikusan. A fordított előjelű torzításban viszont az össztársadalmi érdek valamiféle mindentől független, mindenek felett álló dologként jelenik meg, amely a csoportérdek érvényesítéséről való szüntelen lemondást követeli meg. Ez a két ellentétes előjelű, de egyaránt egyoldalú szemlélet megegyezik abban, hogy figyelmen kívül hagyja vagy eltorzítja a különböző érdekszintek kapcsolatát, viszonyát, s ezért á gyakorlat számára alkalmatlan eligazítást az az érdekek felismeréséhez, rangsorolásához, egyeztetéséhez. Ezeket a hamis alternatívákat csak akkor tudjuk meghaladni, ha abból indulunk ki, hogy a különféle szintű érdekek reálisan léteznek, s kapcsolataik együttlétezéseik nem konfliktus- mentes: az egyéni, a csoport- és társadalmi érdekeknek nemcsak találkozási pontjaik vannak, hanem gyakran ellentmondanak egymásnak. Ezért az érdekek ütköztetése, rangsorolása, egyeztetése a társadalom politikai irányításának szférájában történik: a súlyosabb konfliktusok elkerülésének, az érintettek számára elfogadható érdekegyeztetésnek meghatározott politikai feltételei, követelményei vannak. ILYEN KÖVETELMÉNY, hogy az érdekegyeztetés nem lehet elvtelen kompromisszum- A különböző csoportérdekek nem halmazt alkotnak, hanem meghatározott értékrendben helyezkednek el. Ebben az értékrendben a munkásosztály érdekei az alap- vetőek. Ezek az érdekek szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszában csak a munkás-paraszt szövetség erősödésén, a szocializmust építő osztályok és rétegek nemzeti összefogásán keresztül érvényesülhetnek. Ha ettől a szemléleti kiindulóponttól eltérünk, akkor az egyeztetésből elvtelen egyezkedés válik. A szocialista követelményeknek megfelelő érdekegyeztetéshez nélkülözhetetlen a szocialista demokrácia érvényesítése a közéletben és a munkahelyeken egyaránt. Az össztársadalmi érdek ugyanis nem a csoportérdekektől függetlenül, hanem, alapvetően azok érvényesülésének folyamtában valósul meg. Ezért nem valósulhat meg az össztársadalmi érdek sem, ha a különböző osztályok és rétegek érdekei nem, vagy csak formáli- ’ san juthatnak kifejezésre. Ezek tényleges érvényesülése, rangsorolása és egyeztetése csak a szocialista demokrácia adta keretek között mehet végbe. Amilyen fejlett a szocialista demokiyi egszámoltuk az apró- pénzt: tizennyolc forint és húsz fillér. Milliomosnál nem sok. Van-e pénze takarékban? Talán kétezerhétszáz, még nem számíttatta hozzá a kamatot. Körülbelül ennyi a pénze. Mégis milliomos. Egymilliót gurult, egymillió kilométert hagyott háta mögött. Sok-e, kevés-e — csak az tudja, aki maga is benzinpusztító. — Észre sem vettem, hogy milliomos lettem. Van ez a mozgalom, aztán a személyzetiről adják a hírt: János, negyedmillió, János kérem félmillió, János bácsi háromnegyed millió, öreg úr egymillió. Szóval ezek a fokozatok. Előttem ül a milliomos. Tegnap kétszázhetven kilométert utazott, ma még csak száznyolcvanat. Félidő a napi teljesítményben. Hátravan még kétszáz kilométer — a nyugdíjból meg hét hónap. Hogyan lett milliomos? — Az ember felteszi magát valamire, azt csinálja. Mindig jól akartam én is csinálni. Hát a mi mesterségünkben, mert szakmának majd csak jövőre ismerik el, ez a helyzet. Az ember felül az autóra, aztán mondják, menjen ide, menjen oda. Ahogy fogynak a napok, gyűlnek a kilométerek. Az első kilométerek. — Nagyon féltem. Megtanultam vezetni, ismertem az autót, tudtam mi a feladat: Jól, pontosan dolgozni. Nosza rajta. Elindultam. Az első kilométer után gyöngyözött a rócia, olyan mértékben teremthető viszonylagos összhang a különböző, szintű érdekek között. Az érdekek tényleges ütköztetése és egyeztetése demokratikus vezetési módszereket igényel. Ilyen vezetési módszerek csak ott érvényesülhetnek, ahol a megfelelő személyiségű vezetők mind szakmailag, mind politikailag felkészültek feladatukra. Az ilyen típusú vezető nem egyszerűen megtűri a problémák demokratikus megvitatását, hanem igényli is. Meghallgatja az ellenvéleményeket, segíti kifejezésre juttatni az eltérő érdekeket és nem esik kétségbe, ha nem mindenben fogadják el személyes elgondolásait. A DEMOKRATIKUS VEZETÉSI MÓDSZEREK ugyanakkor nem jelentenek kibúvót a felelősség vállalása alól. Éppen ellenkezőleg: felelősségteljes közéleti magatartást, cselekvést követelnek meg a vezetőktől és a véleményt nyilvánító beosztottaktól egyaránt A felelősségteljes közéleti magatartás alkotó vitákat, a döntések alapos, demokratikus előkészítését, a különböző érdekeket figyelembe vevő döntést, fegyelmezett végrehajtást és következetes ellenőrzést jelent. A viták terméketlensége csak akkor kerülhető el, ha a vélemény- nyilvánítás, az érdekkifejezés joga nincs elszakítva a fegyelmezett cselekvés kötelezettségétől. A szocialista társadalmi érdekek érvényesülését korlátozza, ha a •vitában való részvétel csupán egyesek kiváltsága, másoknak pedig kizárólag a végrehajtás marad. A párt irányítása az érdekek rangsorolása,' egyeztetése terén is elvi jellegű. A X. pártkongresz- szusj ,.a Központi Bizottság jhbtá- rbfótai"olyan politikai ikahyvona- lat és cselekvési programot tartalmaznak, amelyek akípját képezik az érdekegyeztetés során jelentkező viták, problémák eldöntésének. homlokom, az ötödiknél izzadt a hátam. Aztán belemelegedtem. Most már észre sem veszem. Szalad az idő — harmincnégy év! A milliomos számoL Egy átlagos járaton háromnégy kilométerenként vannak a megállók. Két kilométer, amíg a kocsit kihúzatja, ötven kilométeres utazósebességre, v Ötször kapcsolni, ötször benyomni a kuplungot. Siófokig hányszor kapcsol? Iregszem- csén kiszáll a vezetőfülkéből, topog kettőt-hármat, hogy a merevedő lábak kicsit járód- janak. más irányú mozgást is végezzenek. A kuplungozást- kapcsolást nem lehet számolni. Valahol, kutatóintézetekben, kiszámították, hogy egy gépkocsivezető — városi forgalomban — hányszor kapcsol naponta. Megdöbbentő számok jöttek ki. S e számok után mindig egy-egy találmányt a kocsiban fölszereltek. . A rásegítők. Ezek a szerkezetek valahol már funkcionáltak, de a járműbe is felszerelhetők. Szervokormány — volt az első újí— tásnak-találmánynak a neve. Ez annyit könnyített a volánkezelésen. hogy személygépkocsi vezetésének tűnt a nagy busz. Nem „tépi” többé a volánt. Aztán jött a levegőfék. A pedált már alig nyomja, csak a szelep nyitásához-zárá- sához kell az erő, nem az olajMitől óvjuk a fiatalokat? Óvjuk-e egyáltalán őket. hiszen — sokszor halljuk — talán éppen az a bajuk, hogy a fúvó széltől is félti őket papa, mama. iskola és társadalom. Hogy készen kapnak mindent, ahogy gyerekkorukban a falatokat is megrágták helyettük, ha felnőnek, a fészküket is megrakják, sőt a fiókák gond.iát is leveszik vállukról: a kicsiny szárnypróbálgatását a nagyszülő, bölcsőde felügyeletére bízva. Miért alakult ez így. mi a következménye, arról most ne beszéljünk. A túlzott kímélés valóban rosszat szül. gyenge a teherbírás, nem alakul ki a testi-lelki edzettség. Meg kell nézni a középiskolák kapuin kiáramló tizenéveseket: hosz- szúra nyúlt, vékony gyerekek. A fiúknak keskeny a válla, görbe a háta, nem is mennek, inkább totyognak, vánszorognak. Újabban már tánc közben sem ugrabugrálnak: még jobban összegörnyedve toporognak egymás mellett. A kikapcsolódást otthon a zenehallgatás jelenti: elfekszenek a heverőn. ki tudja mire gondolva, miközben dübörög a tamtam. Valóban így élvezik a zenét — nem egyszerűen divat a hangerő — és ebben sajnos közrejátszik, hogy a tizenévesek, akik gyerekkoruktól beat-tkedvelők, hallása tompul, a hangok közül a gyengébbeket már nem érzékelik. De a zenehallgatás az engedélyezett szórakozás: tíz perc is elég belőle, nem megy ki a házból a gyerek, nem kell a szülőnek aggódni, hogy esetleg elcsatangolja az időt Mert ha edzésre jár. vagy délutánonként kerékpározik egyet — nem jut elég idő a tanulásra, az elvégzendő feladatokra. így hát á gyerekek szülői áldással maradnak véznák, erőtlen égimeszelők. Akik azonban olyan tájékozottak, olyan ismeretanyaggal rendel- 1 keznek, olyannyira kritikus szeműek, hogy a felnőttek fék kemény pedálját nyomni. A kuplungra is jött a segítőhidraulika... Ma. a 250-es buszon gyerekjátéknak tűnik a vezetés. Jó a kilátás, nincs huzat, csendes a motor. Idegmunka. Ha könnyítik a kocsit, ha könnyebb egy-egy szerkezet kezelése, újabb nehézségek keletkeznek. A nagy forgalom, a szűk utak. Az autóbuszvezető, aki harminc éve koptatja Tolna megyében az országutat — tudja igazán felmérni, mit változott a forgalom. Makadá- mon kezdte Rába kocsival. Javított makad ámon folytatta Chausonnal. Bitumenes úton gurult az Ikarus 55-tel, aszfalton jár a 250-essel... És mindig sűrűbb „közegben”. Azelőtt — húsz éve —, Tolna megyében alig volt maszekautó — tanácsi, pártbizottsági, rendőrségi kocsik jártak az utakon. Ismerte valamennyi cég pilótáját. Ma? Nincs idő az országúton integetni, a forgalom idegesítőn nagy. A sok bujkáló kiskocsi! Alig várnak egy-két méteres rést, máris furakodnak. Veszélyhelyzet szinte minden kanyar. A megállóból a buszt ‘nem engedik ki — és az utasok. Az utasok. Jó része törzsutas, barátja, segítője. Van önkéntes jegyvizsgáló is — kéri a bérletek felmutatását —, figyel a vasúti kénytelenek engedményekéi tenni nekik. Beleegyeznek, hogy dcxhá". nyozzanak. Tizennégy-tizenöt' éves lányok, általános iskolás korú — ám 180 magas —* fiúk vásárolják a trafikban a Fecskét, némelyikük megkapta a szülőktől kikopott öngyújtót is. Prédikálhat az apukai akinek két pakli a napi adagja, a tanárnő, aki az óra közben már lapogatja a cigarét- tás dobozt a zsebében. Mert ők miért szoktak rá? Itt racionális ok nincs. Rákaptak; utánoztak valakit, jelképezni akartak valamit: a gyerekek ugyanígy gyújtják meg az első Cigit. "I Pedig, ha az már a könyökünkön is jön ki. hogy menynyire ártalmas a dohányzási azt azért meg kell jegyezni, hogy a növekvő szervezétre beláthatatlan következményű károkkal hat. Egyik ismefősöm úgy szoktatta le tizenhat éves fiát a dohányzásról, hogy vele együtt maga is felhagyott vele. Ö jobban szenvedett, mint a fiú: de szülői tekintélye bizonyosan nőtt — a mellett a ^haszon”, mellett,- hpgy mára egyikük sem füstöl. ; És mikor kapunk a tizenévesek keze után, ha a konyakospohárért nyúl? Egyáltalán eljuthatunk-e oda, hogy ki kelljen venni a kezéből a poharat? . . A tizenévesek többsége kitűnően érzi magát, ha Colát.' Traubit iszogat, hogy ünnepi alkalmakkor megkóstolja a konyakot, az nem hűn, A baj ott kezdődik, amikor a verseny: ki hányszor volt részeg! és mit csinált akkor, mennyi bort iszik, meg egy ültő helyében? Ezt kell megelőzni, ha’a fiatalkorú alkoholisták számát csökkenteni akarjuk. A fizikum épségére köírf- nyebb vigyázni, mint a jól kondicionált lélekre. Mégis nehéz elérni, hogy a fiatalok eleget mozogjanak, egészséges életet éljenek. Ez közszellem kérdése is! aminek alakítása mindannyi-: unk feladata. (virág) ! átjárónál. Mert elvitték mára jegyvizsgálót is. A jegyek meg maradtak „százfélék” — tehát nem könnyebb a dolga A „hetes”-jegy jó volna mindert utasnak, de annyi a kedvezmény. a bérlet, a... Az utasok különben rendesek. Már nem tolakodnak. Régen szokás volt. Féltek, ha nem férnek föl, másik kocsi majd csak holnap jön. De egymás után gurulnak a buszok. Egy járaton reggelente három is végigporzik? Az utas ezért nyugodt. A fiatalokat szereti. A gimnazistákat, s a szakmunkástanulókat. Ricsaj-vidámság-hülyeség tölti meg a kocsit. Heccelődnek. Szereti, ha mögötte él a kocsi. Ha csönd van az ülések között, arra gondol, hogy halottas- kocsit vezet. Az elismerés. A munkát, a tisztességesen végzett munkát a vállalat észreveszi. A szakszervezet legelőbb. Jön a titkár, s szól a félmilliónál, János, köszönjük. A háromnegyed milliónál az igazgatóval koccint, kezébe nyomnak egy kiválódolgozójelvényt. pénzt is. És ha új busz érkezik, ha új típus jön be a kapun — a főmérnök hívja: „Gyere öreg. nézd meg az új járgányt...’’ ' ? ■ * (P. János azt mondja: a vállalatnál már öt milliomos van.' A megyében legalább ötven? Minek ebből olyan nagy ügyet csinálni!?) PÄLKOVÄCS JENŐ „ DR. JENÉI GYÖRGY A milliomos I t A
