Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-07 / 31. szám

1 4 f HúSt, jelen, jövő néhány negyedórában... — Rövid idő alatt akar so­kat megtudni Tévéiről? Akkor Probst Józsi bácsit keresse meg — mondta a tanácstitkár. — őslakos, közéleti ember volt és szívesen is beszél a községről, ahol 1945 óta annyi­féle ember verődött egy csa­ládba. A házat — amiben úgy fo­gadnak bennünket, mintha leg­alább is megbeszéltük volna, hogy ezen a rosszkedvű feb­ruári napon jövünk — a har­mincas évek derekán építették. Szép ház. A gazdasági épület amott hátul olyan, mintha Józsi bácsi nyugalomba vonu­lása után már nem lenne ben­ne semmi. Pedig van. Oly­annyira van, hogy az öreg nemrég fejezte be megszokott reggeli munkáját, s annyi ide­je sem volt. hogy levesse a fellábszárig érő kék kötényt. — Beszélgethetünk — mond­ja és helyet foglalunk a ház közepe táján lévő szobában, amiről nehéz eldönteni, hogy nappali használatú helyiség-e, avagy hálószoba. Takaros, de régimódi íróasztal áll a két ablak közötti fényben, rajta — egyebek között — a Neue Zeitung mai, még bontatlan száma. A konyhában fő a kolbá- szos krumplileves. Itt, ahol körülültük az asztalt, hűvös van. Kabátban is fázom. Házi­gazdánkon csak kötött kabát­ka van a vasárnapiasan fehér ing fölött, Ha jól meggondo­lom ő a fiatal, nem mi, mert a könnyed öltözék ellenére sem fázik. Sőt. Lassacskán még neki is pirul az arca. Szép, ér­telmes arc, 74 év bölcs derű­jével, amihez nem ingyen ju­tott. Sokat kellett átélni, gon­dolni mire a megülepedett dolgok vonulatán úrrá lehetett ez a nyugalom, magabiztosság. Probst József az őslakos né­metség egyik legtekintélyesebb képviselője Tevelen. E státu­sza miatt a harmincas évek második felében volt igen sok baja. Akkor, amikor a teveli volksbundisták „élni” kezdtek, s nem fért a fejükbe, hogy Probst József nem akar egy gvékénven helyet foglalni ve­lük. — Csúnya világ volt. Elő­fordult. hogy még a lakodal­mak ünnepi hangulatába is belerondítottak a bund isták, hiába tiltakozott a vendéglátó fiatal pár, hogy ők zavartalan vígságot akarnak és nem ve­télkedést, táncoljanak hát a vendégek mindent, amit akar­nak, polkát is csárdást is. Mosolyog a házigazda, mo­solyogva jegyzetelek. Úgy tű­nik, nem is volt nehéz. Csak­hogy utólag ez a hallgatónak tűnik így. Valójában szerfö­lött nehéz lehetett abban a vaduló közegben élni, meg­őrizve végig azt a méltósá­got ami nélkül nem teljes az élet. 1945 óta Tévéiről is úgy be­szélünk, mint vegyes lakosú községről. A lakosság csak­ugyan vegyes, honosak itt ős­lakos németek, felvidéki ma­gyarok és erdélyiek. Ma már nyoma sincs egymást figyelő tekintetükben annak az ide­genkedésnek, ellendrukkerke- désnek. ami akkortájt nyomor- gatta őket, amikor összekerül­tek. Probst Józsi bácsi kezdet­től olyan embere volt ennek a faluközösségnek, aki tekintély- ivei bírt, mert helytállásában volt olyan, amire föl kellett néznie mindenkinek, akár akart, akár nem. ötvenegyben, amikor megalakult az I. típusú termelőszövetkezeti csoport- ti­zennyolc családdal. Józsi bá­csit választották elnöknek. Az­tán tanácstag, vb-tag lett a tanácsok megalakulásakor és csak nemrég kérte előrehala­dott korára való tekintettel, hogy váltsák már föl a fiata­lok.' A falugyűlésekre még el­Befellegzett a kisparaszti gaz­daságnak az egész világon. Foto: Gottvald megy, meghallgatja mi a hír a tsz háza táján. Nyugdíjas. Túl a hetvenen. — Nekem már nem sok kell — mondja, de úgy beszél a tsz-ről, hogy a „mienk” aztán az unokákról, hogy tanulnak. Tanuljanak is. Három lánya közül kettő itt van férjnél, a legkisebb akiből tanár lett, Kiskunfélegyházán él. Mind­nek van autója. Jönnek, men­nek az autók. Mi kell még egy öreg embernek? Néha tán be­szélgető partner. Akár úgy is, mint mi hívatlanul érkező. Józsi bácsi érdeklődésének nincs határa, bár azt bizony­gatta ismét, hogy neki nem sok kell. Kevés dolog az, ami­ről nem tud. Még kevesebb, ami nem érdekli. Látnivalóan élvezetére szolgál, ha a ter­melőszövetkezetről beszélhet. Előbb arról, hogy szépen bol­dogul a tsz, aztán meg arról, hogy ajaj, nem mindenki akar­ta a szövetkezést, pedig a kis­paraszti gazdálkodásnak társa­dalmi berendezésre való tekin­tet nélkül befellegzett az egész világon. Nevetve meséli, hogy Graz környékén a paraszt- ember tavasszal fogja a kis traktorját, elveti a földjét bú­zával, aztán elmegy aratásig valamelyik gyárba dolgozni, amint learatott, újból a gyár­ban keresi a kenyerét. — Nézzük csak a mi dol­gunkat. Egyre nehezebb lesz még a háztáji megművelése is, mert ha nem győzi az ember egyedül ereje múltán, hát ugyancsak megfizetheti a nap­számot. Hogyan is bírná a se­hogy, vagy alig gépesített kis­paraszti gazdaság a piaci, ipa­ri igények kielégítését? Se­hogy! Aztán látja, mégis vol­tak, akik idegenkedtek a szö­vetkezéstől. Emlékszem rá. el­mentem Palotabozsokrá egyik első világháborús katonapajtá­somhoz. Azt mondja nekem, hallod Józsi, átugorhatnánk a Francihoz, nem mondtam ne­ki, hogy jössz, kíváncsi len­nék, megismer-e? Atballag- tunk hozzá és azt mondja ne­ki a komám: Franci bemuta­tom az elvtársat. Pécsről jött. Személyesen akar veled el­beszélgetni a szövetkezésről. Hát a Ferkó eleinte csak iz- gett-mozgott, majd fölkászáló­dott szépen és elnézést kérve elindult oldalazva az ajtó fe­lé. amin igen hirtelen termett túl. Mondom a barátomnak, te eredj már utána, mert ez úgy nekiiramodott, hogy vissza se jön talán. Kiderült, hogy csak­ugyan ilyet akart csinálni, lett aztán nagy nevetés, kivált né­hány hónappal később, ami­kor minden korábbi ellenérzé­sét félretéve belépett a ter­melőszövetkezetbe és még az elnökséget is fölvállalta. A mai. jól megerősödött ter­melőszövetkezet alapjainak a lerakása itt sem volt csak gyertyás körmenet Ha van va­lami rendezvényé a szövetke­zetnek, még ma is emlegetik az idősebbek a szervezés iz­galmas napjait. Sokan — ki­vált az erdélyiek közül — nem akarták a jót. Most meg ak­kor se mennének, ha küldenék őket — Tudja, én megértettem akkor az erdélyieket — mond­ja Probst Józsi bácsi. — ök maguk se hitték igazán, hogy megérkeztek valahová. Van er­re egy történetem. Szántottam kint a határban, mellettem pedig az egyik telepes aki szé­kely ember volt. Pihenőként összeálltunk beszélgetni egy szusszanásnyi időre. Akkor mesélte nekem, hogy lent vol­tak ők akkor már a Bánát­ban és ott kapott házat a jegy- zőség mellett. Egyik este kör­bejárta a számára még idegen hajlékot fővakargatva. Ezen­közben termett előtte a jegyző. — Mi az gazduram. mi nem tetszik? — Az jegyző úr, hogy nincs bekerítve a ház, aztán azon tipródom. mivei kerítsem be és hogyan! Bekerítsem-e egy­általán? A kérdezett kisvártatva vá­laszolt csak: — Bekerítheti gazduram,, de csak olyasmivel, amit aztán magával is vihet — Na, — mondta az én szomszédom — akkor én már tudtam, hogy nem sokáig lesz hazám a Bánát Jöttünk is nemsokára ide. a Dunántúlra. Az azóta eltelt több mint 25 év elhalványította már a föl­dönfutók rossz emlékeit, mert jövevények és őslakosok való­ban egy családot alkotva lak­ják a községet. Jó erről beszélgetni néha. Házigazdánk véleménye is ez volt. mert szives szóval in­vitált bennünket, hogy más­kor is keressük meg, ha erre járunk, mert nem nagy köz­ség Tevel, de beszélni sokat lehet róla... — 1 ászló — A káderpolitika rangja Amiről a Központi Bizottság 1973. november 28-T ülésén szó esett, az természetesen minde­nütt ugyanazt jelenti, ám mégis mást és mást is mond mindenki, nek. A párt káderpolitikája lénye, gében most is arra törekszik, amire korábban: azonos elvek és követelmények „alapállásából” kiindulva igyekszik korszerű igé­nyeket támasztani. Ahhoz, hogy valaki „jó káder" legyen, ma is kell a politikai elkötelezettség, a szakmai felkészültség és a veze­tői rátermettség. A hármas köve. telmény tehát nem változott, a káder szót lényegében ugyanúgy értelmezzük, mint keletkezése pillanatában. Csakhogy azóta mindhárom összetevő más, ma­gasabb minőséget jelöl. S hogy hol, ki és mennyire képes ezzel a „minőséggel” lépést tartani, tulajdonképpen ettől függ a ká­derpolitika rangja és érvényessé­ge. Más szóval: gyakorlati meg­valósulása. Említsük most csupán a káder, munka egyik legfontosabb össze, tevőjét: a kiválasztást, az után­pótlást, vagy még közkeletűbb kifejezést használva: a káder­nevelést. Aki korszerűen, realista módon is gondolkodik, az jól tudja: a ma káderanyaga sokkal több, tágabb, összetettebb, mint valamikor az úgynevezett „ki­emelések” idején volt. Politikai­lag, szakmailag, emberi tarta­lomban sokkal érettebb a mai munkás. És persze igényesebb is. A tegnapi munkások fiai, lányai iS .„ffjnövekedtek új, „másfajta raj -já, más minőségű értelmi­séggé. Aki tehát ma a kádermunkáról beszél, annak mindenekelőtt meg kell értenie e vállalkozás kötele­ző demokratizmusát. Ez pedig azt is jelenti: ma már nincs szük­ség hagyományos „kiemelésre”. A párt figyelme, „jó szeme” na­ponta kiegészül a közösség kivá­lasztóképességével. A tudatos kádernevelő munkát alaposan megkönnyíti, hogy a mai vezető már sokakkal összefogva, vagyis egy érett kollektíva segítségével választhatja ki új és új munka­társait, mind alkalmasabb utó­dait S még egy nagyon fontos korjelenség: a mai és holnapi káderek közül mind többen tu­datosan készülnek a vezetésre vagy a másféle „kádernek való” közéleti tevékenységre; Mindk'.t típus alkalmas arra, hogy a hol­nap embere legyen. A holnap emberét pedig elsősorban arról lehet felismerni, hogy mennyire áll a valóság talaján. Ne kerteljünk tehát: minden­képpen a tehetséges ember a jó káder 1 A tehetség szó pedig közismerten számos képesség és készség összege, eredője. A moi munkásnak például, aki közvet­lenül a gép mellől kerül a veze­tői posztra, nemcsak termelési és munkahelyi-közösségi tapasztala­ta van, hanem immár elenged­hetetlen politikai, szakmai és műveltségi előiskolával is rende’- kezik. Nem „egyszerű" fizikai dől. gozó már, hanem önmagával és másokkal szemben is igényes ember. Korántsem középszerű te­hát. Korunk munkáskádere, tár­sai közül valóban és minden vo, natkozásban kiemelkedik! Kiemelkedik — a párt, a kö- zösség és önmaga hívására ■—• de azonos marad korábbi kö­zegével ! Azonos marad, mert a jó vezető vezetni akar, nem pe­dig uralkodni. A hatalom: a nép ügyének szolgálata. A káderpolitika rangját min­den munkahelyen, minden közös­ségben a helyi vezetők rangja, vagyis politikai, szakmai és em­beri tekintélye adja meg. Ezzel a felelősségtudattal kell tehát új és új vezetőket nevelni. Ez­zel a felelősségtudattal kell ki- nek-kinek a megtisztelő káder szerepet betöltenie. n. t. Kommunista vasárnapok — betegekért A Icözelmúltban szocialista szerződésben rögzített vál­lalást tettek a szekszárdi egészségügyi szakközépiskola KISZ-fiataljai. Elhatározták, hogy ezentúl minden vasár­nap két-két III. és IV. osztályos diák dolgozik segéd­ápolónői munkakörben a Tolna megyei Tanács V. B. Ba­lassa János kórház-rendelőintézet valamelyik osztályán. A fiatalok tevékenységét segítik a kórház KISZ-esei is. Eddig már két vasárnap dolgoztak az egészségügyi szak- középiskola diákjai, és hogy jól, bizonyítja az a köszönő­levél is, amelyet jó munkájukért a közelmúltban kaptak a kórház vezetőitől. Februárban tartják az ÁFÉSZ-ek 1974. évi közgyűlését Dr. Molnár Frigyes nyilathosaia A fogyasztási, a lakás- és a takarékszövetkezetek 1974. évi közgyűléseit február, illet­ve március hónapban hívják össze. A sok községet, több ez­res tagságot átfogó szövetkeze­tek községenként tartják a részközgyűléseket, amelyeken a tagság, tulajdonosi jogait a legközvetlenebb formában gya­korolhatja. Az időszerű ese­ménysorozat jelentőségéről dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke nyilatkozott az MTI munkatársának: — Tavaly ezeken a gyűlé­seken mintegy 800—900 ezer fogyasztási szövetkezeti és 450 ezer takarékszövetkezeti tag vett részt. A múlt évihez ha­sonlóan az idén is a szövet­kezeti tagság nagy többségének részvételéire számítunk — mon­dotta. — Bízunk abban, hegy ezek a tanácskozások a szö­vetkezeti önkormányzat erejé­vel hatékonyan segítik élő a szövetkezeti tevékenység to­vábbfejlődését és a belső el­lenőrzési rendszer további erő­södését. — A fogyasztási szövetkeze­tek országos tanácsának aján­lása nagy figyelmet szentelt a nő- és ifjúságpolitikai felada­tokra. Éppen ezért örvendetes, hogy a közgyűlés bizottságai sorában a szövetkezeti nő­bizottságok is számot adnak, — ezúttal első ízben — tevé­kenységükről. A gyűléseken értékelik az ifjúsági törvény végrehajtásának szövetkezeti tapasztalatait is. — Nagyon érdekes es'zmecse- ráre számítunk a munkás fo­gyasztási szövetkezetekben és azokban az ÁFÉSZ-ekben, ahol ilyen szekció működik, mivel mozga’muriknak ez mindössze néhány éves múltra vissza­tekintő ága. Jelentősége abban áll. hogy a munkás fogyasztási szövetkezetek célja kifejezetten a munkások ellátásának, élet- körülményeinek javítása. — Az ÁFÉSZ-ek keretében működő mintegy 1900 mező- gazdasági szakcsoport százez­res tagsága is részközgyűlése­ken tárgyalja met a működés­sel, a fejlesztéssel kapcsolatos tennivalókat. — Hasonlóképpen megtart­ják közgyűléseiket a lakás- fenntartó és lakásépítő szövet­kezetek. e téren is kiemelke­dő jelentőséggel bír a munkás- és ifjúsági lakásépítő szövetke­zetek közgyűléseinek érdemi munkája. — Mivel ez év második fe­lében sor kerül a megyei szö­vetségek és .tisztségviselőik új­jáválasztására, a mostani rész- közgyűlések fontos mozzanata lesz azoknak a küldötteknek a megválasztása, akik a megyei fórumon képviselik majd szö­vetkezetüket A bátaszéki Búzakalász Mg, Termelőszövetkezet PÁLYÁZATOT HIRDET SZARVASMARHA­TENYÉSZTŐ ÄGAZATVEZETÖI BEOSZTÁS BETÖLTÉSÉRE. Követelmény egyetemi végzettség, 5 éves gyakor­lat. Törzsállattenyésztől be­osztás betöltésére. Követelmény felsőfokú végzettség, 5 éves gyakor­lat Jelentkezés a termelőszö­vetkezet elnökénél. Fize­tés megegyezés szerint. (208)

Next

/
Oldalképek
Tartalom