Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-07 / 31. szám
1 4 f HúSt, jelen, jövő néhány negyedórában... — Rövid idő alatt akar sokat megtudni Tévéiről? Akkor Probst Józsi bácsit keresse meg — mondta a tanácstitkár. — őslakos, közéleti ember volt és szívesen is beszél a községről, ahol 1945 óta annyiféle ember verődött egy családba. A házat — amiben úgy fogadnak bennünket, mintha legalább is megbeszéltük volna, hogy ezen a rosszkedvű februári napon jövünk — a harmincas évek derekán építették. Szép ház. A gazdasági épület amott hátul olyan, mintha Józsi bácsi nyugalomba vonulása után már nem lenne benne semmi. Pedig van. Olyannyira van, hogy az öreg nemrég fejezte be megszokott reggeli munkáját, s annyi ideje sem volt. hogy levesse a fellábszárig érő kék kötényt. — Beszélgethetünk — mondja és helyet foglalunk a ház közepe táján lévő szobában, amiről nehéz eldönteni, hogy nappali használatú helyiség-e, avagy hálószoba. Takaros, de régimódi íróasztal áll a két ablak közötti fényben, rajta — egyebek között — a Neue Zeitung mai, még bontatlan száma. A konyhában fő a kolbá- szos krumplileves. Itt, ahol körülültük az asztalt, hűvös van. Kabátban is fázom. Házigazdánkon csak kötött kabátka van a vasárnapiasan fehér ing fölött, Ha jól meggondolom ő a fiatal, nem mi, mert a könnyed öltözék ellenére sem fázik. Sőt. Lassacskán még neki is pirul az arca. Szép, értelmes arc, 74 év bölcs derűjével, amihez nem ingyen jutott. Sokat kellett átélni, gondolni mire a megülepedett dolgok vonulatán úrrá lehetett ez a nyugalom, magabiztosság. Probst József az őslakos németség egyik legtekintélyesebb képviselője Tevelen. E státusza miatt a harmincas évek második felében volt igen sok baja. Akkor, amikor a teveli volksbundisták „élni” kezdtek, s nem fért a fejükbe, hogy Probst József nem akar egy gvékénven helyet foglalni velük. — Csúnya világ volt. Előfordult. hogy még a lakodalmak ünnepi hangulatába is belerondítottak a bund isták, hiába tiltakozott a vendéglátó fiatal pár, hogy ők zavartalan vígságot akarnak és nem vetélkedést, táncoljanak hát a vendégek mindent, amit akarnak, polkát is csárdást is. Mosolyog a házigazda, mosolyogva jegyzetelek. Úgy tűnik, nem is volt nehéz. Csakhogy utólag ez a hallgatónak tűnik így. Valójában szerfölött nehéz lehetett abban a vaduló közegben élni, megőrizve végig azt a méltóságot ami nélkül nem teljes az élet. 1945 óta Tévéiről is úgy beszélünk, mint vegyes lakosú községről. A lakosság csakugyan vegyes, honosak itt őslakos németek, felvidéki magyarok és erdélyiek. Ma már nyoma sincs egymást figyelő tekintetükben annak az idegenkedésnek, ellendrukkerke- désnek. ami akkortájt nyomor- gatta őket, amikor összekerültek. Probst Józsi bácsi kezdettől olyan embere volt ennek a faluközösségnek, aki tekintély- ivei bírt, mert helytállásában volt olyan, amire föl kellett néznie mindenkinek, akár akart, akár nem. ötvenegyben, amikor megalakult az I. típusú termelőszövetkezeti csoport- tizennyolc családdal. Józsi bácsit választották elnöknek. Aztán tanácstag, vb-tag lett a tanácsok megalakulásakor és csak nemrég kérte előrehaladott korára való tekintettel, hogy váltsák már föl a fiatalok.' A falugyűlésekre még elBefellegzett a kisparaszti gazdaságnak az egész világon. Foto: Gottvald megy, meghallgatja mi a hír a tsz háza táján. Nyugdíjas. Túl a hetvenen. — Nekem már nem sok kell — mondja, de úgy beszél a tsz-ről, hogy a „mienk” aztán az unokákról, hogy tanulnak. Tanuljanak is. Három lánya közül kettő itt van férjnél, a legkisebb akiből tanár lett, Kiskunfélegyházán él. Mindnek van autója. Jönnek, mennek az autók. Mi kell még egy öreg embernek? Néha tán beszélgető partner. Akár úgy is, mint mi hívatlanul érkező. Józsi bácsi érdeklődésének nincs határa, bár azt bizonygatta ismét, hogy neki nem sok kell. Kevés dolog az, amiről nem tud. Még kevesebb, ami nem érdekli. Látnivalóan élvezetére szolgál, ha a termelőszövetkezetről beszélhet. Előbb arról, hogy szépen boldogul a tsz, aztán meg arról, hogy ajaj, nem mindenki akarta a szövetkezést, pedig a kisparaszti gazdálkodásnak társadalmi berendezésre való tekintet nélkül befellegzett az egész világon. Nevetve meséli, hogy Graz környékén a paraszt- ember tavasszal fogja a kis traktorját, elveti a földjét búzával, aztán elmegy aratásig valamelyik gyárba dolgozni, amint learatott, újból a gyárban keresi a kenyerét. — Nézzük csak a mi dolgunkat. Egyre nehezebb lesz még a háztáji megművelése is, mert ha nem győzi az ember egyedül ereje múltán, hát ugyancsak megfizetheti a napszámot. Hogyan is bírná a sehogy, vagy alig gépesített kisparaszti gazdaság a piaci, ipari igények kielégítését? Sehogy! Aztán látja, mégis voltak, akik idegenkedtek a szövetkezéstől. Emlékszem rá. elmentem Palotabozsokrá egyik első világháborús katonapajtásomhoz. Azt mondja nekem, hallod Józsi, átugorhatnánk a Francihoz, nem mondtam neki, hogy jössz, kíváncsi lennék, megismer-e? Atballag- tunk hozzá és azt mondja neki a komám: Franci bemutatom az elvtársat. Pécsről jött. Személyesen akar veled elbeszélgetni a szövetkezésről. Hát a Ferkó eleinte csak iz- gett-mozgott, majd fölkászálódott szépen és elnézést kérve elindult oldalazva az ajtó felé. amin igen hirtelen termett túl. Mondom a barátomnak, te eredj már utána, mert ez úgy nekiiramodott, hogy vissza se jön talán. Kiderült, hogy csakugyan ilyet akart csinálni, lett aztán nagy nevetés, kivált néhány hónappal később, amikor minden korábbi ellenérzését félretéve belépett a termelőszövetkezetbe és még az elnökséget is fölvállalta. A mai. jól megerősödött termelőszövetkezet alapjainak a lerakása itt sem volt csak gyertyás körmenet Ha van valami rendezvényé a szövetkezetnek, még ma is emlegetik az idősebbek a szervezés izgalmas napjait. Sokan — kivált az erdélyiek közül — nem akarták a jót. Most meg akkor se mennének, ha küldenék őket — Tudja, én megértettem akkor az erdélyieket — mondja Probst Józsi bácsi. — ök maguk se hitték igazán, hogy megérkeztek valahová. Van erre egy történetem. Szántottam kint a határban, mellettem pedig az egyik telepes aki székely ember volt. Pihenőként összeálltunk beszélgetni egy szusszanásnyi időre. Akkor mesélte nekem, hogy lent voltak ők akkor már a Bánátban és ott kapott házat a jegy- zőség mellett. Egyik este körbejárta a számára még idegen hajlékot fővakargatva. Ezenközben termett előtte a jegyző. — Mi az gazduram. mi nem tetszik? — Az jegyző úr, hogy nincs bekerítve a ház, aztán azon tipródom. mivei kerítsem be és hogyan! Bekerítsem-e egyáltalán? A kérdezett kisvártatva válaszolt csak: — Bekerítheti gazduram,, de csak olyasmivel, amit aztán magával is vihet — Na, — mondta az én szomszédom — akkor én már tudtam, hogy nem sokáig lesz hazám a Bánát Jöttünk is nemsokára ide. a Dunántúlra. Az azóta eltelt több mint 25 év elhalványította már a földönfutók rossz emlékeit, mert jövevények és őslakosok valóban egy családot alkotva lakják a községet. Jó erről beszélgetni néha. Házigazdánk véleménye is ez volt. mert szives szóval invitált bennünket, hogy máskor is keressük meg, ha erre járunk, mert nem nagy község Tevel, de beszélni sokat lehet róla... — 1 ászló — A káderpolitika rangja Amiről a Központi Bizottság 1973. november 28-T ülésén szó esett, az természetesen mindenütt ugyanazt jelenti, ám mégis mást és mást is mond mindenki, nek. A párt káderpolitikája lénye, gében most is arra törekszik, amire korábban: azonos elvek és követelmények „alapállásából” kiindulva igyekszik korszerű igényeket támasztani. Ahhoz, hogy valaki „jó káder" legyen, ma is kell a politikai elkötelezettség, a szakmai felkészültség és a vezetői rátermettség. A hármas köve. telmény tehát nem változott, a káder szót lényegében ugyanúgy értelmezzük, mint keletkezése pillanatában. Csakhogy azóta mindhárom összetevő más, magasabb minőséget jelöl. S hogy hol, ki és mennyire képes ezzel a „minőséggel” lépést tartani, tulajdonképpen ettől függ a káderpolitika rangja és érvényessége. Más szóval: gyakorlati megvalósulása. Említsük most csupán a káder, munka egyik legfontosabb össze, tevőjét: a kiválasztást, az utánpótlást, vagy még közkeletűbb kifejezést használva: a kádernevelést. Aki korszerűen, realista módon is gondolkodik, az jól tudja: a ma káderanyaga sokkal több, tágabb, összetettebb, mint valamikor az úgynevezett „kiemelések” idején volt. Politikailag, szakmailag, emberi tartalomban sokkal érettebb a mai munkás. És persze igényesebb is. A tegnapi munkások fiai, lányai iS .„ffjnövekedtek új, „másfajta raj -já, más minőségű értelmiséggé. Aki tehát ma a kádermunkáról beszél, annak mindenekelőtt meg kell értenie e vállalkozás kötelező demokratizmusát. Ez pedig azt is jelenti: ma már nincs szükség hagyományos „kiemelésre”. A párt figyelme, „jó szeme” naponta kiegészül a közösség kiválasztóképességével. A tudatos kádernevelő munkát alaposan megkönnyíti, hogy a mai vezető már sokakkal összefogva, vagyis egy érett kollektíva segítségével választhatja ki új és új munkatársait, mind alkalmasabb utódait S még egy nagyon fontos korjelenség: a mai és holnapi káderek közül mind többen tudatosan készülnek a vezetésre vagy a másféle „kádernek való” közéleti tevékenységre; Mindk'.t típus alkalmas arra, hogy a holnap embere legyen. A holnap emberét pedig elsősorban arról lehet felismerni, hogy mennyire áll a valóság talaján. Ne kerteljünk tehát: mindenképpen a tehetséges ember a jó káder 1 A tehetség szó pedig közismerten számos képesség és készség összege, eredője. A moi munkásnak például, aki közvetlenül a gép mellől kerül a vezetői posztra, nemcsak termelési és munkahelyi-közösségi tapasztalata van, hanem immár elengedhetetlen politikai, szakmai és műveltségi előiskolával is rende’- kezik. Nem „egyszerű" fizikai dől. gozó már, hanem önmagával és másokkal szemben is igényes ember. Korántsem középszerű tehát. Korunk munkáskádere, társai közül valóban és minden vo, natkozásban kiemelkedik! Kiemelkedik — a párt, a kö- zösség és önmaga hívására ■—• de azonos marad korábbi közegével ! Azonos marad, mert a jó vezető vezetni akar, nem pedig uralkodni. A hatalom: a nép ügyének szolgálata. A káderpolitika rangját minden munkahelyen, minden közösségben a helyi vezetők rangja, vagyis politikai, szakmai és emberi tekintélye adja meg. Ezzel a felelősségtudattal kell tehát új és új vezetőket nevelni. Ezzel a felelősségtudattal kell ki- nek-kinek a megtisztelő káder szerepet betöltenie. n. t. Kommunista vasárnapok — betegekért A Icözelmúltban szocialista szerződésben rögzített vállalást tettek a szekszárdi egészségügyi szakközépiskola KISZ-fiataljai. Elhatározták, hogy ezentúl minden vasárnap két-két III. és IV. osztályos diák dolgozik segédápolónői munkakörben a Tolna megyei Tanács V. B. Balassa János kórház-rendelőintézet valamelyik osztályán. A fiatalok tevékenységét segítik a kórház KISZ-esei is. Eddig már két vasárnap dolgoztak az egészségügyi szak- középiskola diákjai, és hogy jól, bizonyítja az a köszönőlevél is, amelyet jó munkájukért a közelmúltban kaptak a kórház vezetőitől. Februárban tartják az ÁFÉSZ-ek 1974. évi közgyűlését Dr. Molnár Frigyes nyilathosaia A fogyasztási, a lakás- és a takarékszövetkezetek 1974. évi közgyűléseit február, illetve március hónapban hívják össze. A sok községet, több ezres tagságot átfogó szövetkezetek községenként tartják a részközgyűléseket, amelyeken a tagság, tulajdonosi jogait a legközvetlenebb formában gyakorolhatja. Az időszerű eseménysorozat jelentőségéről dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke nyilatkozott az MTI munkatársának: — Tavaly ezeken a gyűléseken mintegy 800—900 ezer fogyasztási szövetkezeti és 450 ezer takarékszövetkezeti tag vett részt. A múlt évihez hasonlóan az idén is a szövetkezeti tagság nagy többségének részvételéire számítunk — mondotta. — Bízunk abban, hegy ezek a tanácskozások a szövetkezeti önkormányzat erejével hatékonyan segítik élő a szövetkezeti tevékenység továbbfejlődését és a belső ellenőrzési rendszer további erősödését. — A fogyasztási szövetkezetek országos tanácsának ajánlása nagy figyelmet szentelt a nő- és ifjúságpolitikai feladatokra. Éppen ezért örvendetes, hogy a közgyűlés bizottságai sorában a szövetkezeti nőbizottságok is számot adnak, — ezúttal első ízben — tevékenységükről. A gyűléseken értékelik az ifjúsági törvény végrehajtásának szövetkezeti tapasztalatait is. — Nagyon érdekes es'zmecse- ráre számítunk a munkás fogyasztási szövetkezetekben és azokban az ÁFÉSZ-ekben, ahol ilyen szekció működik, mivel mozga’muriknak ez mindössze néhány éves múltra visszatekintő ága. Jelentősége abban áll. hogy a munkás fogyasztási szövetkezetek célja kifejezetten a munkások ellátásának, élet- körülményeinek javítása. — Az ÁFÉSZ-ek keretében működő mintegy 1900 mező- gazdasági szakcsoport százezres tagsága is részközgyűléseken tárgyalja met a működéssel, a fejlesztéssel kapcsolatos tennivalókat. — Hasonlóképpen megtartják közgyűléseiket a lakás- fenntartó és lakásépítő szövetkezetek. e téren is kiemelkedő jelentőséggel bír a munkás- és ifjúsági lakásépítő szövetkezetek közgyűléseinek érdemi munkája. — Mivel ez év második felében sor kerül a megyei szövetségek és .tisztségviselőik újjáválasztására, a mostani rész- közgyűlések fontos mozzanata lesz azoknak a küldötteknek a megválasztása, akik a megyei fórumon képviselik majd szövetkezetüket A bátaszéki Búzakalász Mg, Termelőszövetkezet PÁLYÁZATOT HIRDET SZARVASMARHATENYÉSZTŐ ÄGAZATVEZETÖI BEOSZTÁS BETÖLTÉSÉRE. Követelmény egyetemi végzettség, 5 éves gyakorlat. Törzsállattenyésztől beosztás betöltésére. Követelmény felsőfokú végzettség, 5 éves gyakorlat Jelentkezés a termelőszövetkezet elnökénél. Fizetés megegyezés szerint. (208)
