Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-06 / 30. szám

Peking és Saigon egyaránt igényt tart a Paracel- és Spratly-szigetekre Nyugtalanság a környező országokban Olajfoltok a nyugati porondon Brüsszelben, a Közös Piac fővárosában üléseznek a szervezet külügyminiszterei. Más kérdések is szerepel­tek a napirenden, de mind az ülésteremben, mind vi­lágviszonylatban az a téma kelti a legnagyobb érdek­lődést, amelynek megvitatását — persze zárt ajtók mö­gött — kedden kezdte meg a miniszteri konferencia. Ezen a tanácskozáson keli eldőlnie annak, milyen ál­láspontot képviselnek a kilencek a Nixon elnök által február 11-re összehívott washingtoni olajkonferencián. A jelek szerint az első napon még nem dőlt el sem­mi. Még az sem, lesz-e egyáltalán közös nyugat-európai álláspont a washingtoni értekezleten. A tanácskozás­nak, Kissinger koncepciója alapján, az lenne a célja, hogy az arab és részben a nem arab olajtermelőkkel szemben érvényre juttassa a „gazdagok klubjának”, v'agyis a tőkés világ fejlett országainak érdekeit. Ter­mészetesen úgy, hogy elsősorban és mindenekelőtt Amerika szempontjai kerüljenek előtérbe. Az első pillanattól kezdve látszott, hogy a terv meg­valósítása óriási nehézségbe ütközik. A nyugati gazda­sági — és politikai' — porondon már számos közösnek szánt akció csúszott meg az olaj foltokon és máris biz­tos, hogy a mostani terv sem kivétel. A fenntartások hangoztatását az olajimportra legjob­ban rászorult Japán kezdte. Tanaka környezetében világossá tették, hogy Tokió szerint a washingtoni kon­ferencia amerikai terve túlságosan nyíltan igyekszik megakadályozni azt a folyamatot, hogy a nyersanyag- termelő — általában súlyos problémákkal küszködő — országok az eddiginél igazságosabban részesüljenek nemzeti kincsük hasznából. A konferencia Washing­ton által. javasolt alaphangja — mondták japán kor­mánykörökben — olyan visszatetszést szül az olaj­termelő országokban, amely súly3s következményekkel járhat. Brüsszelben más oldalról mutatkozik aggály. A ki- leiícek úgy érzik, jobban járhatnak olajügyben, ha sorsukat nem kapcsolják össze az amerikai törekvések­kel — ugyanakkor gyanakvó pillantásokat vetnek egymásra is. * Erre minden okuk megvan. A franciák után Moro olasz külügyminiszter most kötött jelentős megállapo­dást Szaud-Arábiában. De ő csak egy volt a sok nyu­gat-európai és japán vezető közül, akik a legutóbbi he­tekben külön-üzletek egész sorával igyekeztek biztosí­tani saját szükségleteik kielégítését... Gáspár Sanier tájékoztatója a Magyar Sajtó Hazátlan Mint az UPI hírügynökség jelenti, a saigoni katonai pa­rancsnokság bejelentette, hogy csapatai „őrjáratokat tartanak a vitatott Spratly- szigeteken”. Saigon — miután Kína fél hónappal ezelőtt két­napos háborúban kiűzte a Paracel-szigetekről — a múlt héten két hadihajót és egy szállítóhajót küldött 200 ka­tonával a Spratly-szigetekhez. Mindkét fél igényt tart ezek­re a szigetekre. Az Uj Kína hírügynökség közleménye szerint a Kínai Népköztársaság külügymi­nisztériumának szóvivője nyi- * VI. Juan Peron Argentína elnö­ke televíziós beszédet mondott és ebben az ország helyzeté­vel foglalkozva elsősorban gazdasági kérdésekről szólott. Kijelentette, hogy a peronis­ták múlt év májusában történt hatalomra kerülése óta egyér­telmű a gazdasági haladás. En­nek illusztrálására közölte, hogy a munkanélküliség 1973. áprilisától decemberre 6,5 szá­zalékról 4,5 százalékra csök­kent és az infláció a korábbi évi 80 százalékos növekedés VI. Pál pápa dr. Bánk Jó­zsef megyéspüspököt egri ér­sekké. Kisberk Imre c. püspö­köt székesfehérvári megyés­püspökké, dr. Lékai László c. püspököt esztergomi apostoli kormányzóvá, Kádár László c. püspököt veszprémi apostoli kormányzóvá nevezte ki. A kinevezésekhez a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa az latkozatot tett és ebben a Spratly-szigeteket, a Paraeel- szigeteket és számos más szigetet, amelyeket több dél­kelet-ázsiai ország saját te­rületének tekint, „,a kínai terület alkotó részének” ne­vezte. Juarf Ponce Enrile, a Fü- löp-szigetek hadügyminiszte­re tudósítók előtt kijelentet­te: Manilát rendkívül nyug­talanítja az a konfliktus, amely a Fülöp-szigetek és Dél-Vietnam közötti távolság közepe táján támadt és „fe­szült figyelemmel ' kíséri az események fejlődését ebben a térségben”. helyett jelenleg gyakorlatilag megszűnt. A gazdasági élet pozitív ké­pével ellentétben Peron kény­telen volt beismerni, hogy po­litikai téren a helyzet koránt­sem problémamentes. Ezért „a szélsőbaloldali és szélsőjobb- oldali terroristákat” tette fele­lőssé, és kijelentette, hogy „a terrorizmus megmagyarázha­tatlan egy népi kormány el­len”. Röviden utalt arra, hogy a peronista ifjúsági mozgal­mon belül is jelentős baloldali frakciók léteznek. 1957. évi 22. sz. tvr. alapján az előzetes hozzájárulást meg­adta. * A kinevezésekre azután ke­rült sor, hogy VI. Pál pápa az esztergomi érseki széket —, amelyet eddig az 1971-ben kül­földre távozott Mindszenty Jó­zsef formálisan töltött be — egyházjogilag is üresnek nyil­vánította. (MTI). Adam Malik indonéz kül­ügyminiszter közölte, hogy az ASEAN, a délkelet-ázsiai or­szágok szervezete, most ta­nulmányozza a Paracel-szige- teknek a kínai fegyveres erők által való elfoglalása kérdé­sét. Megjegyezte, hogy a szi­getek hovatartozására vonat­kozó vita megoldását nem­zetközi döntőbíróságra kell bízni. A Pedoman című befolyá­sos indonéz lap megjegyzi: Peking fegyveres akcióját In­donéziában úgy értékelik, mint nyilvánvaló bizonyítékát arfnak, hogy a kínai! vezetők az erőszak alkalmazása útján akarják megoldani a vitas kérdéseket. A Straits Echo című malay- siai lap megállapítja:’„A Fa- racel-szigetek térségében tör­tént összetűzések rendkívül súlyos következményekkel járhatnak Ázsia e térségében a békére és a biztonságra nézve”. A Staar című lap vélemé­nye szerint a kínai fegyveres erők partraszállását ezeken a szigeteken egyebek között az magyarázza, hogv „katonai szemoontból ideális fekvé- sűek”. Az AP amerikai hírügynök­ség szavai szerűit „az erősza­kos eszközök, amelyeket a Kínai Népköztársaság alkal­mazott a Paracel-szigetek tér­ségében. bizonyos nyugtalan­ságot keltett és a kérdések sorát vetette fel” magas ál­lású amerikai körökben. A saigoni külügyminiszté­rium egyébként kedden nyi­latkozatban utasította vissza Kína igényét a Dél-Kíríai ten­geren fekvő Spratly és Para­cel szigetcsoportra. A saigoni dokumentum szerint az em­lített területek dél-vietnam „integráns,, oszthatatlan” ré­szei. A külügyminisztérium ’„történelmi, földrajzi és jogi” adatokra hivatkozott. Saigon a hétfő esti pekingi nyilatko­zatra reagál!. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára kedden a Magyar Sajtó Házában tájé­koztatót tartott a sajtó vezető munkatársai számára a ma­gyar szakszervezeti mozgalom időszerű és nemzetközi fel­adatairól. ■Argentína ♦ Gazdasági haladás, politikai feszültség Római katolikus főpapok kinevezése Válság Angliában ■ Amikor 1970. június lS-án az általános választásokon, óriá­si meglepetésre, győzelmet aratott a Konzervatív Párt és Edward Heath megalakította a fOTy-kormányt, senki sem gon- 1 dolta volna, hogy rövid három és fél esztendős uralom után Nagy-Britanniában kirobbanó, második világháború óta legsú­lyosabb belpolitikai és gazda­sági válság. A legkevésbé sem feltételezték és látták ezt elő­re azok a . szavazópolgárok, akik — elfordulva a Munkás­/ párttól — a konzervatívokra adták voksukat. Heath Ígéretei igen sok, politikailag kellő­képpen nem tájékozott embert tévesztettek meg. Elhitették, hogy a toryk valamiféle „cso­daszerrel” rendelkeznek a már akkor is veszedelmes inf­láció megfékezésére, a feltor­nyosult gazdasági bajok or­voslására. Csakhamar csalódni kény­szerült azonban a szigetor­szág lakossága, főként a bér­ből és fizetésből élők sok mil­liós serege. Az uralkodó osz­tály érdekeit képviselő konzer­vatív kormány adós maradt valamennyi fogadkozása bevál­tásával. A Heath-féle külön­böző „szakaszok” voltaképpen azt jelentették, hogy a dolgo­zók kiharcolt béremeléseit fel­emésztette a rohamos pénz­romlás, az adóterhek növeke­dése. Az életszínvonal bebizo- nyíthatóan csökkent. A „nad- tágsgíj-megszorításif politika természetesen fokozta a dolgo­zók, az egyszerű emberek el­keseredését, különösen pedig a családanyák, a háziasszonyok felháborodását. Az utóbbi hónapok fontos világpolitikai és nemzetközi gazdasági fejleményei termé­szetszerűleg közvetlenül ha­tottak a szigetországra is. A nyersanyagárak, elsősorban az olaj árának emelkedése, ko­moly „kihívást” jelentett a kormányfő „stabilizációs prog­ramnak” nevezett elképzelé­seivel szemben. Tavaly rekord- magasságot ért el Nagy-Bri- tannia fizetésimérleg-hiánya, ismét meggyöngült a font hely­zete, az infláció szorítását pe­dig még azok a rétegek is mind inkább megérezték, ame­lyek szerény háztartásukat ed­dig még egyensúlyban tudták tartani. A szakszervezetekbe tömö­rült dolgozók közül a leghatá­rozottabban a bányászok lép­tek fel bérköveteléssel, s látva a kormány halogató taktikáját, beszüntették a túlórázást. A brit ipar változatlanul nagy­mértékben függ a szénterme-, léstől, s a kormány a bányá­szok „letörésére”, a munkás­ság megfélemlítésére január elejétől bevezette a háromna­pos munkahetet, amely hatal­mas arányú munkanélküliségei eredményezett. Edward Heath és miniszterei több megbeszé­lést. tartottak a bányászszak­szervezet, valamint a TUC, a Szakszervezeti Főtanács veze­tőivel. A tanácskozások nem vezettek sikerre, mivel a ka­binet nem volt hajlandó tel­jesíteni a bányászok jogos igé­nyeit. Közben a vasutasok is széles körű mozgalmakat szer­veztek, s állandósultak a za­varok, a közlekedést megbéní­tó akciók. A konzervatívok stratégiája arra irányult, hogy megpró­bálja elszigetelni a bányászo­kat, s a lakosságot ellenük hangolni, mintha ök lennének felelősek a gazdasági káoszért, az immár fenyegető teljes csődért. A bányászszakszerve­zet politikai harcokban érett vezetősége. — amelyben jelen­tős helyet foglalnak el a töme­gek bérküzdelmét támogató kommunisták — Vfiegcáfolha- tatlan érvekkel bebizonyította, hogy „az ország romlását” nem a bányászok megmozdulásai, hanem a kormány gazdasági intézkedései okozták. Edward Heath közben - úgy igyekezett feltüntetni a dolgot, mintha napirendre került volna a kér­dés: voltaképpen ki kormá­nyozza Nagy-Britanniát, a leg- utóbbi választásokon többséget kapott konzervatív kabinet, vagy a szakszervezetek? Holott a TUC, — amelyet közismerten szoros szálak fűznek a Labour Partyhoz —, sohasem tette kérdésessé: a választásokon létrejött mindenkori többség akarata a döntő. A bányászok viszont még az eddiginél is erőteljesebben léptek fel: or­szágszerte titkosan arról sza­vaztak, elfogadják-e a szak- szervezeti vezetőség javaslatát általános sztrájk rendezésére. A kormány további ellen­rendszabályok kilátásba helye­zésével fenyegetőzik. Lord Carrington, az új energiaügyi miniszter már a két vagy két és fél hónapos munkahét be­vezetéséről beszél. Heath változatlanul „titkos fegyverként” rejtegeti az idő előtti új választások megfon­tolását is. Mindenki jól tudja azonban, hogy nem választá­sokra, hanem megfelelő tettek­re van múlhatatlanul szükség. MATOLCSY KÁROLY * LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Nagy-Britannia 270 000 bá­nyásza szombaton éjféltől or­szágos sztrájkká bővíti ki no­vember óta betartott túlóra­bojkottját. A döntést négy és fél órás tanácskozás után. ked­den délután hozta, meg a bá­nyászszakszervezet 27 tagú végrehajtó bizottsága. A hatá­rozathozatal után Joe Gormley elnök és kollégái felkeresték a TUC székhazát. Közölték döntésüket Len Murray főtit­kárral, s felkérték a szakszer­vezeti szövetséggel együttmű­ködő szakszervezeteket arra, hogy támogassák igazságos harcukat. A végrehajtó bizottságot előző­leg elsöprő többséggel, .szava­zással hatalmazták fel a mun­kahelyeken arra. hogy kimond­ja a teljes sztrájkot. * Az országos bányászsztrájk — mindössze a harmadik 1926 óta a — Heath-kabinetet fenn­állásának legsúlyosabb próba­tétele elé állítja. A konzerva­tív kormány a 1972-es bányász- sztrájkban hét heti küzdelem után kénytelen volt kielégíteni Gormley-ék követeléseit. Ed­ward Heath szerette volna el­kerülni az újabb erőpróbát, amelyben személyes veresége miniszterelnöki bársonyszékét fenyegeti. A kormányon belül befolyásos személyiségek a leg­utóbbi időkig azon voltak, hogy rávegyék Heath-t a bányász­kérdéstől független súlyos gaz­dasági problémákból az idő előtti általános választásokba való előre menekülésbe. Kedden már megkezdődött a bányászsztrájk technikai elő­készítése. Sztrájkalapot létesí­tettek és sztrájkbizottságot ál-, ütöttek fed Gormley-ék. _

Next

/
Oldalképek
Tartalom