Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

Hivatásos tiszthelyettesek lesznek A tüzércsapatok feladata a gépe­sített lövész- és a harckocsizó csa­patok támogatása, feléledő ellensé­ges tűzfegyverek lefogása. A von­tató után kapcsolt löveg percek alatt tűzkésszé tehető, a célterületre jut­tatott gránátjának repeszei nagy körzetet fednek be. Nagy fejlődés tapasztalható a tüzércsapatok fegy­verzetében is. A korszerű tüzérség céljainak felderítését és tüzének helyesbítését rádióelektronikai eszkö­zök is biztosítják. Kietlennek, mozdulatlannak látszik a táj, halvány ködből árnyképként látszanak a kör­nyező hegyek kontúrjai. Zúz­mara lepi a gyér, rozsdaszínű füvet a csenevész bokrokat. Szinte bántó a csend. Semmi sem sejteti, milyen energia, milyen feszültség rejlik a zúzmara fehér-rozsdaszínű le­pel alatt, £s egyszerre elszabadul a pokol. Robbanások hangja ha. sogatja szét a csendet, fekete f istfelhők kavarognak a szür- ke-rozsdaszínű mező felett. A halottnak hitt táj pillanatok alatt megelevenedik. Parancs, szavak harsognak, futó lábak dobognak a föld alatt, halált osztó acélcsövek mozdulnak a megadott irányba. Súlyos grá­nátok hüvelyek siklanak gya­korlott kezekből a csövekbe. — Lövegzárakat zárni! — Lövegzárak zárva! — Köteleket megfeszíteni! — Kötelek megfeszítve! — Löveg! — Löveg! A következő másodpercek­ben éles csattanások reszket- tetik meg a levegőt, szinte megtántorodnak a súlyos lö- vegek, az átforrósodott, üres füstölgő hüvelyek tompa csen­géssel hullanak a köves talaj­ra. Hosszú másodpercek múl­va érkezik vissza a távolból a becsapódó lövedékek rob­banásának halk döreje. Újabb vezényszavak, újabb fémes csattanások, újabb dö­rejek. újabb távoli becsapó­dások. Reng, hintáztat a föld, pe­dig csak néhány löveg ontja tüzet. A szemlélődő önkénte­lenül arra gondol, milyen le­hetett, amikor — katonai szak- kifejezéssel — arcvonal-kilo. méterenként kétszáz, vagy még több cső ontotta tüzet a fasisztákra. Újabb tüzérségi állásba szál­lít a parancsnoki GAZ. A „cél­táblán” megyünk keresztül, ahova az imént a lövegek on­tották a halálos tüzet. Hát, ha itt eleven ellenség van, nem sok maradt volna belőle. A következő tüzelőállás kö­rül Phantom, és más, ellensé. ges repülőgépek, harci heli­kopterek makettjei, képei, acélhuzalon mozgatható re- pülőmodell imitálja az ala­csonyan támadó ellenséges gé­pet, apró bábuk a támadó ejtőernyősöket, A tüzéreknek nem csupán a távoli célokat kell leküzde­Diplomás adminisztrátorok niök, hanem a közvetlenül tá_ madá repülőket, deszantokat, sőt, még harckocsikkal is fel kell venni a harcot. A támadó harckocsi megsemmisítésének sokféle fortélya van; a kézi rakéta, a kézigránát, de olyan is, hogy a harcos felugrik, rá­ugrik a harckocsira, és kö­pennyel, sátorlappal takarja be a figyelőnyílásokat. Aztán arra is fel kell készül­ni a tüzérnek, hogy menetben napalmtámadás éri, és a ren­delkezésre álló eszközökkel kell eloltani a keletkezett tü­zeket. Vagy esetleg a löveg- állásban keletkezett tüzet... A mi tüzéreink, akik ezúttal a napi kiképzés mellett a kül­ső szemlélőknek is dolgoztak, nem sorkatonák, hanem leen­dő, hivatásos tüzér-tiszthelyet­tesek. Olyasféle, nélkülözhe­tetlen középkáderek, mint az üzemekben a művezetők, technikusok. Mint később a kiképzési bá. zison Fogéi József főtiszt el­mondja: a hadseregben, a hadsereg harckészültségében rendkívül megnőtt a jelenlegi és a jövőbeni hivatásos tiszt- helyettesek szerepe. Mint al­egységparancsnokok, techniku­sok, a hivatásos tiszti állo­mánnyal együtt végzik a sor­katonák kiképzését. A velük szemben támasztott követel­mény: legyenek képesek az alegység személyi állományá­nak nevelésére, a kiképzés szervezésére, vezetésére, is­merjék a fegyverzetet, a tech­nikát. A hivatásos tiszthelyettesek képzése az általános iskola- rendszerhez hasonlóan folyik, két éven, négy féléven keresz­tül. Az első félévben elsajátít­ják az egyes harcos kötelmeit, a második félévben raj­parancsnoki kiképzést kapnak, a negyedik félévben már sza­kosított képzést — ez esetben a tüzérszakmáknak megfele­lően. Közben gépjárműveze­tést is tanulnak, és kapnak a tanulmányi eredménytől füg­gően „úrvezetői”, vagy szak­másított jogosítványt. A tiszthelyettes-hallgatók juttatásai hasonlóak a hivatá­sos tiszti főiskolás állomá­nyéhoz. Havonta háromszáz forint illetményt kapnak, ezt megtoldják még a szocialista versenymozgalomban elért eredmények, a tanulmányi eredmények utáni juttatások, az alegységparancsnoki pótlék, és a kétéves kiképzési idő alatt mintegy 16 000 forint ru­házati illetmény. Az évi sza­badság — az eltávozásokat nem számítva — eléri az egy hónapot. A kétéves iskolát vizsga, majd avatás fejezi be, a hallgatók a tanulmányi ered­ménytől függően őrmesteri, törzsőrmesteri rendfokozattal kerülnek megfelelő beosztásba, ahol az illetmény eléri a ha­sonló polgári beosztásban dol­gozó keresetét. A körleteket, a kiképző­tantermeket, kabineteket jár­va, azt kellett megállapítani, hogy a leendő hivatásos tiszt- helyettesek mindenben kedve­ző körülmények, feltételek kö­zött készülhetnek fel életcélul választott pályájukra. Egyik körletben megálltunk egyik tábla előtt, amelyen ha­vonta értékelik a hallgatók tanulmányi eredményét. Egyik főtiszt kísérőnk gyorsan bele­lapoz a nála lévő nyilvántar- tásba, «— Ebben az alegységben Tolna megyéből bevonult hall­gató is van: Rónai Mihály, Váraljáról... Most éppen kint van, valamelyik tüzelőállás­ban. BOGNÁR ISTVÁN Sokszor beszé.ünk arról, hol, miben is rejlenek a vállalatoknál azok a belső tartalékok, amelyek révén minimális befektetéssel maximálisan növelhető az ered­mény. Ilyenkor azonnal a leg­kézenfekvőbb eszközként említ­jük a munka- és üzemszervezést, a minőség javítását, a költség­csökkentést. Viszont kevesebb fi­gyelem jut arra, hogy belső tar­talék az egyes ember képessé­geiben, adottságaiban is bősé­gesen található. Az MSZMP X. kongresszusának határozata ezért fogalmazta meg az egyéni alko­tókészség teljesebb kibontakoz­tatásának feladatát. Ehhez egy­ben eszközként jelölte meg az anyagi ösztönzést és a „megfele­lő embert — a megfelelő helyre” követelményének érvényesítését is. Ezt a teendőt — „megfelelő embert a megfelelő helyre” — sokan csak a vezetői posztok betöltésére értik. Ám az igazán megfelelő vezetőt az is jellemzi, hogy a vállalat valamennyi mun. kahelyére igyekszik a legmegfele­lőbb embereket állítani. Termé­szetesen nemcsak az ember kell, hogy megfeleljen az adott mun­kának, hanem az adott munka is lehetőleg feleljen meg az adott embernek. Csak így várható az emberektől maximális teljesít­mény. Egy-két évvel ezelőtti reprezen­tatív felmérés adatai szerint az akkor megkérdezett diplomások­nak a fele sem értékelte munka­körét minden tekintetben végzett, ségéhez illőnek. 100 gépészmér­nök közül huszonöt; vegyészmér­nök közül tizenhat; villamosmér­nök közül tizenhét; építészmér­nök közül huszonnyolc és 100 mezőgazdász közül tizennyolc | felsőfokú képesítést kifejezetten | nem kívánó munkakörben dolgo. zott. Ezek a fiatalok tehát napról napra tudósuknak csak töredékét hasznosíthatták. Hasonlóan 100 | jogászból hatan, 100 közgazdász­ból pedig harmincon úgy vélték, ho^y diplomájuk teljesen feles- J leges annak a feladatnak a tel­jesítéséhez, amellyel megbízták őket. Természetesen egy ilyen felmé- résbe tévedések is csúszhatnak. Ám a nagy számok törvénye alapján ezek — plusz-mínusz — végül mégiscsak a reális átlagot adják. Ha ebből az előbb em­lített, a feladatával elégedetlen­kedő 140 fiatalemberbő'l akár csak hetvennek van objektíve igaza — már akkor is érdemes felfedezni a belső tartalékok kö­zött ezt a lehetőséget is, tehát, hogy jól képzett műszaki, vagy közgazdász szakembert — igazi műszaki és igazi gazdasági elem­ző feladatra kell állítani. (Annál is inkább, mert ez a tevékeny­ség a vállalatok többségénél még mindig a legszűkebb ke­resztmetszetek egyike.) Ha esetleg a műszaki végzett­ségű fiatal mást sem tesz, mint apró technológiai, vagy techni;cc.i ésszerűsítéseken töri a fejet, ha­táridő és íróasztal nélkül, már akkor is sokkal nagyobb ered­ménnyel kecsegtető munkát ka­pott, mintha csak a látszatért esetleg az anyagnyilvántartás kartonjait összesítetik vele. Rub­rikákat összeadni, adatokat ösz- szehasonlítani — ilyesmihez nem kell diploma. Sőt, ma már az ilyesmihez az ember is alig kell: annyi a mindenféle számoló, és számítógép, lajstromozó és szor­tírozó berendezés... Mechani­kus munkára a mechanika' k::ll állítani. Az agy, különösen a fel­sőfokon kiművelt elme, mé::óűb munkát érdemel... Érdemel? Dehogy, Követel — a társadalom boldogulása, az anyaggal és szellemmel egyaránt ésszerűen és emberségesen gazdálkodó társa­dalom nevében... Ha az idegen nyelveket isme­rő fiatal közgazdász, vagy a műszaki — vagy mezőgazdász —, ha csak egy időre is olyan fel­adatot kap: kísérje figyelemmel a vállalat tevékenységét érintő nemzetközi közgazdasági és mű­szaki publikációkat; próbálja azokat összevetni az adott gyár intézkedési terveivel; s ha eköz- ben jobb eredményt ígérő meg­oldást, alkalmazható újdonságot vél felfedezni, akkor tüstént ér« tesítse a főmérnököt, a főkonst­ruktőrt, vagy a gazdasági igaz. gatót, — máris nagyon értékes és érdekes feladattal foglalkozik a fiatal diplomás. Vagy dolgozzanak ki a fiata­lok — akár csoportmunka kere­tében, közgazdászok, műszakiak együtt — az adott gyár valame­lyik termékére, terfnékcsoporijá- ra 10—20 esztendőre előretekin. tő műszaki fejlesztési, értékesítési, költségalakulási elemzést, prog­nózist... Ebben óriási fantázia rejlene. Nemcsak azok számára, akik ezt csinálják, hanem azok számára is, akik ezt csináltatják... Valamennyi gyárunk rendelke­zik ilyen lehetőségekkel, s eze- két éppen a legjobban képzett fiatalok vehetik észre a leghama. rabb, ha nem „parkoltatják" őket egy pillanatig sem valamilyen tessék-lássék • „kulissza” íróasztal mellett.,. A korszerűsítésnek, az egyre sürgetőbb fejlesztésnek csak az új gondolat iránt fogé­kony és az újításra, megújulásra mindig kész szemlélet és szer. vezet képes szárnyakat adni. GERENCSÉR FERENC Új termékek Tamásiból Az idén több új termék gyár­tását kezdi meg a Tamási Ve­gyesipari Szövetkezet. Az egyik újdonság a bélyegárusító auto­mata. A jelenlegieknél moder­nebb, nagyobb mértékben automatizált készülékekből 1150 gyártására már megkötöt­ték a szerződést. Valószínű azonban, hogy az esztendő so­rán ennél még többet készí­tenek. A berendezések mind exportra kerülnek. Csehszlová­kiában és a Német Demokra­tikus Köztársaságban fogják felszerelni azokat. Jelenleg a prototípusokat készítik. A kü­lönféle típusú automaták gyár­tási technológiáját alakítják ki, s februárban gyártják a nullszériát. Jelentős szerepet vállal a tamási ipari szövetkezet az Ikarus autóbuszok gyártásában is. Itt állítják elő a buszok belső világítását biztosító lám­pák jelentős részót. Ebben az esztendőben 120 000 darabot küldenek a székesfehérvári és mátyásföldi gyárba. A világító berendezéseket igen szigorú szállítási határidőre kell elké­szíteni, ugyanis ezek befolyá­solják a gyár exportkötele­zettségének időben történő tel­jesítését. A napokban készült el a né­hány darabos nullszéria az igen reprezentatív kivitelű háztartási hőkandailókbóL Eze­ket a fűtőtesteket a Tamási Vegyesipari Szövetkezet egy Zala megyei ipari szövetkezet­tel kooperálva készíti, s az idén a tervek szerint kétezer darabot adnak át a kereskede­lemnek. Több éves múltra tekint vissza a tamásiaknak a Ma­gyar Postával kialakított kap­csolata Évek óta itt gyártják, illetve javítják a különféle ki­vitelű és rendeltetésű posta­ládákat. Az idén ezek típus­számát tovább bővítik. A kö­vetkező hónapokban úgyneve­zett hírlaptároló szekrényeket készítenek, melyek a kézbesí­tők munkáját könnyítik meg. A ládákat a városokban for­galmasabb csomópontokon ál­lítják fel, s a gépkocsikról az elosztó központból hozott új­ságokat, folyóiratokat előre le­számolt kötegekben ezekbe he­lyezik el. Szintén az idén kezdik meg a gyártását a klímatizáló be- rendezések vezérlő egységének, ami különféle ventillátorok többfajta módon történő üze­meltetésére alkalmas. A VBKM egyik gyáregységével kooperál, va ezekből a berendezésekből 1974-ben 150 darabot készíte­nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom