Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-24 / 46. szám
Csatári Dániel: Szocializmus és nemzetiségi kérdés Falusi ékszerészek A kosztromai területen 8 kolhoz részvételével ékszer, és. dísz- tárgykészito üzemet hoztak létre, cmelyben a mezőgazdasági munkák szünetelése idején 800 falusi mester dolgozik. Az ékszerkészitök a moszkvai disztárgykiállításra 188 tárgyat küldtek. Az ügyes kezű falusi meste rek újjáteremtették a rézből és aranyból csavart, drótból készített ékszerek divatják. Munkáikban a régi mesterek gazdag művészi képzelete, a népi motívumok és a korszerű díszítőelemek fel használása ötvöződik. Népi motívumokkal ékesített dísztál. Orvosok Kazahsztánban í. Aligha szükséges arínak részletesebb bizonyítása, hogy a nacionalizmus elleni eszmei harc, a szocialista hazafiság internacionalista tudatának elmélyítéséért folyó sokoldalú tevékenységünk a nemzetiségi kérdés terén a legbonyolultabb. Éppen ezért roppant nehéz és összetett feladat a szocialista tudatformálás hatékonyságának fokozása ezen a területen. Nehéz, mivel a tudat, bármennyire is absztra- háljuk, mindig átmeneti kategóriák sokaságán keresztül meghatározott társadalmi jelenség, az objektív lét, világ, osztályhelyzet valóságos problémáinak szubjektív visszatükröződése. Az azokra adott emberi válaszok vagy válaszadási kísérletek történelmileg meghatározott szintű sokasága. összetett feladat, mert nemcsak egyszerűen ok és okozati viszony összefüggéseiről van szó. hanem arról is, hogy a történelmi változások sodró áramában, amikor semmi sem állandó, csak maga a változás, egy osztály történelmi jelentkezésének pillanatában nem rendelkezik olyan világnézettel, amely tudatában objektív érdekeit tudományosan és azonnal visszatükrözhetné. így az osztályérdeket kifejező világnézet kialakításának, majd az osztály tudatába való behatolásának és anyagi — a valóság átalakítására alkalmas — erővé válásának nyomon kísérése is tulajdonképpen különálló feladat. A nehézségek még fokozódnak, ha a kelet-európai összefüggésekbe beágyazott nemzetiségi kérdés szocialista szemléletének elmélyítését célzó , feladataink , meghatározására hic et nunc — itt és most —, a szocializmus építésének adott viszonyai között törekszünk. Ezek a nehézségek abból fakadnak, hogy a szocializmus építésének viszonyai között is jelentkeznek nacionalista tendenciák. Ezekben a tendenciákban kifejezésre juthatnak és velük összefonódhatnak olyan puszta előítéletekké süllyedt tudatelemek, amelyek mögött már nincs valóságos ellentmondás. Táplálkozhatnak továbbá a szocializmust megelőző korok sok olyan objektív ellentmondásából is, amelyeket még nem tudtunk megoldani. S ha az alapjaiban megváltozott valóság a megelőzőkhöz viszonyítva ugyan kisebb, más jellegű és fajsúlyú, de mégis objektív ellentmondásokat alakít ki. Ugyanakkor a hamis, torz tudat olyan tényleges újabb impulzusokat kaphat, amelyeket az ideológiai osztályharcban ellenfeleink egy pillanatig sem hagynak kihaszrfájatlanul. Mi legyen, ilyen helyzetben számunkra a következtetés? A legkézenfekvőbbnek ' az ' tűnik, hogy a valóságos problémákat nemlétezőnek nyilvánítjuk. Valljuk be: egy ilyen álláspont látszik a legkényel- ■ mesebbnek, hiszen ha nem foglalkozunk a bonyolult kérdéskör felderítésével, a megoldáshoz vezető lehetőségek keresésével, akkor eleve nem követhetünk el hibát. Csak — éppen egy jottányit sem jutunk előbbre. Abból is kiindulhatunk, hogy a holtak szellemei minden eddigi erőfeszítésünk ellenére még mindig itt járnak közöttünk, kilátástalan és reménytelen mindert további harc ellenük — őrlődjünk csak a megváltoztathatatlanság képzetét erősítő ábrándok és Szemlélet és módszer illúziók világában. A sopán- kodás és beletörődés konzekvenciájának tagadásaként kialakíthatunk olyan alapállást is, amely így érvel: ha holtak szellemei ellen hadakozunk, akkor legcélravezetőbb az ördögűzés, a ráolvasás, a vajá- kolás, a tömjénfüst, mirídent egycsapásra „megoldó” csodaszerek eszközeit és módszereit igénybe vennünk. Lehet végül — hogy az ideológiai zsákutcák további variánsainak felsorolásától már eltekintsünk — olyan következtetést is levonnunk, amely vállalja a nemzetiségi kérdésben jelentkező régi ellentmondások törtérteti okaival való szembenézés, s feltárás kockázatát, és ennek eredményeképp azután érdemi, igaz és tudományosan megalapozott alapállásból kiindulva képes a hamis tudatot tápláló objektív ellentmondások feloldásán munkálkodni, a társadalmi cselekvés erőfeszítéseit elősegíteni — ahogyan erre a Központi Bizottság Tudománypolitikai Irányelvei is ösztönöznek. Cikkem, amely egy nagyobb történeti tanulmányom elvi szintézise, ilyenfajta következtetés levonására teszek kísérletet. ELSŐRENDŰ FELADAT AZ ELEMZÉS Egy nagyon lényeges szemléleti, illetve tudománytörténeti felismerésből szeretnék kiindulni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a problémák a szocializmus világméretű előretörésének folyamatában, a szocialista világrend- szer létrejöttének a körülményei között képződtek! Megközelítésükhöz az a látásmód szükséges, amelynek követelményeit - Kádár János elvtárs így jellemezte: „Most... létezik a szocialista rendszer, de vita is van, problémák is adódnak a szocialista országok kapcsolataiban, Nos, én úgy vagyok ezzel, hogy ha 1930 köKétszázötven évvel ezelőtt, 1724. februárjában I. Péter elrendelte az akadémia megalapítását, ahol nyelveket, különböző tudományokat és művészeteket művelhetnek és könyveket fordíthatnak le. Az új intézmény, amelyet általában csaknem két századon át Pétervári Tudományos Akadémiának neveztek — többszöri névváltoztatáson ment át. Az 1747-ből származó szabályzat szerint hivatalosan cári tudományos és művészeti akadémia; 1803-tól cári tudományos akadémia; 1836-tól cári szentpétervári tudományos akadémia; 1917-tői oroszországi tudományos akadémia, 1925-től pedig a Szovjetunió Tudományos Akadémiája nevet viseli. Az akadémia tudományos ülései 1725 augusztusában kezdődtek, a megnyitó ünnepség 1726. január 7-én volt Az első orosz akadémikusok között volt Leonard Eiler neves matematikus csillagász és fizikus, valamint Dániel Bernoulli ás, aki a gázok és folyadékok dinamikájával foglalkozó munkáival tűnt ki. Mihail Lomonoszov, a moszkvai egyetem egyik alapítója, 1741-ben kezdett az akadémián dolgozni. Az első levelező tag Pjotr Ricskov, az ismert orosz földrajztudós, közgazdász és történész volt. rül, amikor én kommunista lettem, valaki azt mondta volna, hogy a 60-as években ennyi és ennyi országban lesz szocialista rendszer, de viták is lesznek, akarod vagy nem, én két kézzel megszavaztam volna." Azonban a szocializmus nem kész rendszer, hanem az osztályharc terméke, amelyhez a proletariátus hosszú történelmi folyamatban, lépésről lépésre jut közelebb. Érthető, hogy az előbbrejutás érdekében az osztályharcnak azt a korábbi fejlődés által kialakított terepét, amelyet meg kellett változtatni, elemezni kell. Elmondhatjuk, hogy ilyen szemléletet alkalmazva történetírásunk jó néhány alapvető munkát alkotott. Azt hiszem, elegendő lesz, ha Andics Erzsébet, Arató Endre, Berend T. Iván. Diószegi István, Dolmányos István. Katus László, Kemény G. Gábori Kovács Endre, Kővágó László, Mérei Gyula, Pach Zsigmortd Pál, Perényi József. Niederhauser Emil, Ránki György, Til- kovszky Loránd. I. Tóth Zoltán, Szokolay Katalin ilyen irányú munkásságára utalok. | Az ő kutatási eredményeik — de lehetne folytatni a sort az irodalomtörténész, nyelvész kollégák és a szociaista országok kutatóinak munkáival — lehetővé teszik, hogy összefoglaljuk azt a hallatlanul nehéz örökséget, amelyet a nemzetiségi kérdésben a korábbi korszakik ránkhagylak. Ezekből a munkákból kiderül, hogy a társadalmi fejlődés e nemzetiségileg rendkívül kevert, homogénnek egyáltalán nem mondható területen olyan objektív ellentmondásokat alakított ki az együtt élő népek viszonylatában, amelyek tudatuk meghatározásában is alapvető szerepet játszottak. Milyen: volt az a korábbi társadalmi fejlődés, amely a nemzetiségi kérdésben objektív ellentmondásokat alakított ki és a nacionalista tudat szívósságát megalapozta? A XIX. század elején az akadémiának mindössze 15 rendes tagja volt. Számuk a század végéig 46-ra emelkedett Az akadémia egyre jobban vonzotta a legkülönbözőbb tudományok kimagasló és haladó művelőit. A tudomány a szovjethatalom első napjaitól kezdve állami üggyé, a párt és a nép állandó gondoskodásának tárgyává vált. A szovjet kormány által foganatosított intézkedések eredményeképpen a tudományos akadémia már a forradalom utáni első években 6zéles körű, a szovjet állam szükségleteinek megfelelő kutatási program megvalósításába kezdett. 1931-ben vezették be a tudományos kutatási tervek készítését, ez még közelebb hozta az akadémiát a gyakorlathoz. aktivizálta a tudósokat az ötéves népgazdasági tervek teljesítésére irányuló együttműködésre. A háború előtti ötéves tervidőszak éveiben az akadémia tudományos intézményeinek száma megnégyszereződött. 1940 végén — a különféle bizottságot nem számítva — több mint 160 tudományos intézmény tartozott az akadémiához, közöttük 78 kutatóintézet, fi obszervatórium, 11 önálló laboratórium, Körülbelül 3000 orvos kezdett az ősszel dolgozni Kazahsztán orvosi intézményeiben; valamennyien a helyi egyetemeken végeztek. A hatalmas területű, de viszonylag 1934-ben az akadémiát Le- ningrádból áthelyezték Moszkvába. A háború éveiben a többi között a kozmikus sugárzás jelenségét tanulmányozták. 1941—1942-ben Lev Landau kidolgozta a folyadék mozgásának kvantumelméletét, amiért később Nobel-díjat kapott. 1943 elején széles körű kutatásokba kezdtek a maghasadás vizsgálatára. A tudományos erők és az anyagi készletek összpontosítása lehetővé tette, hogy a szovjet tudomány és technika rövid idő alatt megoldja az atom problémáját. 1946-ban beindították az első szovjet atomreaktort és hamarosan erős nukleáris ipart hoztak létre. Moszkva mellett 1954-ben üzembe helyezték a világ első, 5 ezer kilowattos atomerőművét. A háború utáni években széles körű munkába kezdtek a bolygóközi űrrepülések terveinek megvalósítására. 1957. október 4-én felbocsátották a Föld első mesterséges holdját, majd sor került az ember első űrrepülésére. 1965-től kezdve a szovjet rakéta-kozmikus technika eredményeit széles körben alkalmazzák a televíziós és a rádiótelefon-kapcsolat, valamint a meteorológiai szolgálat és tézkedéseket igényel: a falusi kórházak és klinikák speciális gépkocsikkal és helikopterekkel rendelkeznek; az orvosok így operatív segítséget tudnak nyújtani a távoli települések lakóinak és a hegyi legelőkön tartózkodó pásztoroknak. a hajózás fejlesztésére, a természetes nyersanyagkészletek felmérésére, továbbá a geofizikai és atomfizikai kutatások és a csillagászati megfigyelések elősegítésére. 1969 augusztusában az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott, „tudományos központoknak egyes távoleső területeken való létrehozásáról”. E határozat értelmében az akadémia két új tudományos központot szervezett: á távolkeletit, amelynek ■ keretében körülbelül 20 kutatóintézmény működik, és az urálit, amely 12-t egyesít. Egyes jelentős részproblémák vizsgálatára nagy, komplex kutatóközpontokat szerveztek. 1973-ban az akadémia tudományos dolgozóinak száma majdnem 40 ezerre nőtt. Jelenleg 245 akadémikus és több mint 450 levelező tagja van. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája 140 nemzetközi szervezettel tart szoros kapcsolatot. Gyümölcsöző együttműködést folytat a szocialista országok tudósaival, aktívan részt vesz a KGST komplex programjának megvalósításában. Az akadémia és a szövetségi köztársaságok tudományos akadémiái a szocialista országok testvérintézményeivel állandó kapcsolatot tartanak fenn; ez a nemzetközi együttműködés fontos tényezőjévé vált. (APN—KS) (Folytatjuk) alacsony népsűrűségű köztársaság egészségügyi ellátásának megszervezése sajátságos in250 éves a Szovjetunió Tudományos Akadémiája
