Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-20 / 42. szám

Zárszámadások A r;íf?Hs valamelyik reggeli tx laMw reklámműsorában egyik vidéki áruház nagy zár­számadási vásárt hirdetett: motorokat, háztartási gépeket, bútorokat kínálva. Valahogy úgy tűnt. ez a reklám néhány évvel elmaradt a valóságtól. Elmaradt, mert az utóbbi évek zárszámadásai nem ugyanazok, minx a korábbiak voltak. A jelenre nem az a közhangulat jellemző, hogy no, most dől a pénz, gyerünk megvásárolni mindent, amire egész éven ke­resztül áhítoztunk. Ma már nem az a „sláger”, hogy a zár­számadást követően egy-egy tsz-tag húsz-harminc-negyven- ezer forintokat vesz fel. A fillérezgetés megszűnt, a tsz- tag az ipari munkáséhoz ha­sonló havi" fizetést kap, garan­tált munkadíjazásban részesül, a különbség annyi, hogy nem a teljes fizetésben, hanem an­nak nyolcvan, kilencven száza­lékában. Ami fennmarad, azt kapja egy összegben a zár­számadást követően — és a kiegészítő részesedést, ha az ágazat, amelyben dolgozott, a tervezettnél többet termelt. „Nem .is tudom, mi lenne, ha minden hónap ötödikén nem fizetnénk az esedékes munka­díjat” — mondotta még a múlt évben egyik termelőszövetkezet elnöke, de ugyanígy, ugyanezt mondhatta volna a legtöbb tsz-elnök Tolnában, Baranyá­ban és tán kevés kivétellel az egész országban. A ... í> cf ‘n rí í zarszamadaso­mosiani kat megeiőZő­en. az előkészítés mikéntjéről úgy folyt a vita a tsz-szövet- ségek elnökségi ülésein, kül­döttközgyűlésein; minek is nyilvánítsák a zárszámadó köz­gyűlés napját. Ünnepélyes han­gulatú eseménynek, minden vitá+ félretéve, vagy termelési tanácskozásnak? És miként, mitől lesz jó egy-egy közgyű­lés? Attól-e, hogy hányán szó­lalnak fel — esetleg élesen kri­tizálva a vezetést, vagy éppen egyhangú kézfeltartással elfo­gadják a vezetőség, és a köz- gyűiésii bizottságok beszámoló­ját? Az eddig megtartott közgyű­lések választ adtak a kérdések­re. Volt, amelyre tényleg, az ünnepi hangulat volt a jellem­ző — a vitás kérdéseket már előzőleg megrágták a brigád­gyűléseken —. és volt. ahol a közgyűlésre is maradt bíráló vélemény. De akár így, akár úgy, az idei zárszámadó közgyűlésekre a megelégedettség volt a jel­lemző, Kakasdon ugyanúgy, mint Aparhanton. Kölesden. Faddon, Gerjenben. A megelé­gedettség. a jól végzett munka öröme dominált, hiszen a múlt évben a sok nehézség ellenére is olyan eredményeket produ­káltak a közös gazdaságok, mint még soha. Az ország köz­véleménye előtt ismerték a nö­vénytermesztés rekorderedmé­nyei. Olyan biztos az ország kenyérellátása, hogy exportra is jut, de más növényekből is hasonlóan. A szarvasmarha­tenyésztés kimozdult a koráb­bi holtpontról, fejlődésnek in­dult és a sertésállomány is ki­heverte a száj- és körömfájást. Hurrá-hangulatra ettől függetlenül nincs sem ok, sem indok. Az eredmények­nek törvényszerűen kellett be­következni, a korszerű terme­lési módszerekből, a korszerű agrotechnikából, a növekvő műtrágya-, vegyszeradagokból, a munkába állított korszerű gépekből. Az igaz, hogy a me­gye mezőgazdasági üzemei or­szágos rekordot értek el gabo­nából az elmúlt évben — de hasonló lett volna az előző, 1972- es termés is. ha nem szól közbe éppen betakarítás idején a rendkívüli időjárás és nem viszi el a megtermett termés nagy részét. A termésrekord azért is született, mert a rossz tapasztalatokból okulva, rájöt­tek a gazdaságok, hogy a gé­pesítés nem zárul be a kom­bájnnal, kell a szárító is. Az elmúlt év eredményeinek ere­dője — mint a zárszámadási beszámolók is megállapították — a tagság szorgalma, fegyel­mezett munkája, a megfontolt szakmai vezetés — de közvet­ve részes a péti, a miskolci, a budapesti, a hódmezővásárhe­lyi ipari munkás is. Az ő mun­kájukról úgy, azzal emlékeztek meg a közgyűlési beszámolók: nőtt az üzem. a mezőgazdaság ipari bázisa. A most lezajlott zárszámadá­sokat bizonyára felelevenítik majd a későbbi krónikák, a szövetkezetek helyi „történe­lemkönyvei”. Azért is. mert 1973- ban váltották fel a búza-, az árpatermésben a negyve­nes, kukoricatermelósben az ötvenes számot; de a rekordok csupán rövidebb-hosszabb éle­tűek. Sokkal inkább azért, mert 1973 történelmi évforduló a szocialista mezőgazdaság tör­ténetében. Gerjenben, Kölas- den. Faddon. Bonyhádon a most lezajlott közgyűléseken ünnepelték a szövetkezet meg­alakulásának huszonöt éves év­fordulóját. A mén pin kevés alapító X uicg ciu tag hallatlan érdeme, hogy ugyan a jelent fel sem foghatta, el sem kép­zelte. de hittel hitt. bízott a szocialista nagyüzemi termelés ben. Dehogy gondoltak akkor nyugdíjra, fizetett szabadságra, szakosított telepre, saját gép kocsira, fürdőszobás új lakó­házra ... Mi tagadás, sok gú­nyolódásnak voltak a céltáb­lái, de azzal mit sem törődve vezette őket a szilárd meggyő­ződés: jó úton indultak el csak idő kérdése, hogy legyőz­zék az egyéni gazdálkodást. És ők győztek. Győztek a földeken, és az emberi fejek­ben is. Győztek, olyannyira, hogy az sem térne vissza a régihez, a néhány holdas bir­tokhoz, aki annak idején sírva írta alá a belépési nyilatkoza­tot. A huszonöt évvel ezelőtt alakult. tizenöt-húsz tagot számláló termelőszövetkezeti csoportok — és az utánuk ala­kult többi is —. Erdei Ferenc szavait idézve, ma már az adott község, vagy több község gaz­dasági, társadalmi, politikai tényezői. Ez tehát a múlt és a jelen. Sokat, sokban bizonyítottak az élharcosok, de a jövő még sok feladatot kínál az újabb gene­rációnak. A szántóföldeken, az állattenyésztő telepeken újabb rekordok elérését. És miután még vannak gyengébb — gaz­daságilag, anyagilag, szerveze­tileg gyengébb — szövetkeze­tek, azokat felemelni a jók színvonalára, csökkenteni a különbségeket. Vannak még megoldásra váró társadalmi, szociális problémák ... Nem lesznek kisebb feladatok, mint az elmúlt negyedszázad alatt voltak. Ezekről majd újabb évek zárszámadásai adnak számot. B. I. Avult szokások, régi normák Az eredmény értékét növeli, ha figyelembe vesszük, milyen talajon született a siker, ha nemcsak azt látjuk hová jutottunk, hanem azt is, honnan indultunk. Arra is vonatkozik ez, amit a nők, mihden területen való egyenjogúsításában eleddig elértünk, s amit elérünk nap mint nap, különösen a párt nőpolitikái hatá­rozatának megjelenése óta. Nemegyszer szóltunk már arról, hogy ami rendeletekkel, ha­tározatokkal, különböző intézkedésekkel elérhető a két nemhez tartozó emberek egyenjogúsításában, ott nincs is baj. Tulajdon­képpen ez a könnyű. A törvény mindenkire kötelező, ha megszegi valaki, szembe keli néznie a következményekkel. De van a dolog­nak emberi, erkölcsi oldala is. És itt már a rendeletekkel nem sokra megyünk. A beidegzett szokások, magatartásbeli normál; szörnyű szövevényét nagyon nehéz szétszabdalni, s teret, szabad levegőt biztosítani az új normák, új szokások, új szemlélet kiala­kulásának. Amikor eredményekről beszélünk, ne hallgassuk el az ered­ménytelenségeket sem. S az eredménytelenségek szülőanyja éppen az előbbi bekezdésben felsorolt okokban keresendő és található meg. Két példát említenék, nem kell egyikért se messze menni, mindössze alig néhány, vagy néhány tíz kilométerre a megye- székhelytől. Két község, mindkettőnek jól működő termelőszövetkezete van. Az egyikben dolgozik egy házaspár, az asszony is, a férfi is brigádvezető, mégpedig azonos üzemágban. Véletlen, de igaz, hogy az a brigád működik jobban, annak eredményei nagyobbak, amelynek az asszony a vezetője. Éppen ezért nemrégiben kitünte­tésre akarták felterjeszteni felettesei. Hogy végül is megtörtént-e a felterjesztés, nem lényeges, az ellenben igen, hogy az elterjedt hír nyomán felzúdultak o férfiak, akiknek a háborgásban vezér-' szónokuk éppen az asszony férje volt. Másik község, másik történet. Az asszony is, a férfi is dol­gozik, mindketten rendes tagok. A helyzet és a két ember képes­ségei, úgy hozták, hogy a nő keresete számottevően magasabb, mint a férfié. Nemrégiben az asszony otthagyta munkahelyét, alacsonyabb beosztásba kérte magát. Amikor ennek okáról fag­gatták, kiderült a férj nem tudta elviselni, hogy a felesége töb­bet keressen mint ő. Mindkét házaspár járat újságot, egyik helyre a Népszabad­ság, másikra a Szabad Föld jár, s mindkét házba a megyei lap. Rádió mindkét házban van, az egyikben televízió is, a könyves­polc nem díszt szolgál egyik helyen sem, hanem látszik, hogy forgatják is az olvasnivalót A véletlen folytán mindkét termelő- szövetkezet harminc bérlet tulajdonosa a megyei művelődési köz­pont színházi előadásaira. A jegyeket alkalmankint a legjobban dolgozók között osztják szét, a példáinkban szereplő házaspárok, szinte minden színházi előadás nézői. És mégis. És mégis, mert nagyon nehéz levetkezni a múltból maradt szokásokat azt például, hogy öreganyánk az öregapánkkal együtt végigdolgozott nap után méq rendbe tette a lakást megfőzte a vacsorát, elrendezte a gyerekeket, de amikor arra került a sor, hogy az ételt meg is egyék, csak a férfiak ültek az asztalhoz, öreganyánk, meg a sparhelt mellé húzta a hokedlit és ott kana­lazta ki levesét. Hát igen, ez kísért még. Sokat elértünk, de akad még tenni.’ . való, És nem is kevés. L. Gy. Napirenden t Az állattenyésztési termelői szakosodás 1974-ben félmillió hektáron ■növénytermelési rendszerek ke­retében gazdálkodik számos állami gazdaság és termelő- szövetkezet; a kedvező tapasz­talatok ismeretében idén és a következő években az állat- tenyésztési termelési rendsze­rek szervezését is megkezdik. Parkfenntartás, köztisztaság újabb lakásépítések előkészí­tése; a Bzociális, kommunális ellátás minőségi javítása; a szolgáltatóhálózat fejleszté­se. Majd pedig: a belső úthá­lózat kiépítésének további fo­kozása, a belső közlekedési hálózat igényeknek megfelelő fejlesztése. Bejelentések címszó alatt tárgyalta meg a városi ta­nács vb a gyermekintézmé­nyek fejlesztésének időszerű gondját, s úgy döntött, hogy a lakosság javaslatára gyűj­tést szerveznek, fölkeresve társadalmi munka megajánlá­sért természetesen a helybeli vállalatokat, szövetkezeteket és intézményeket is. A vb tegnap hozott döntése alapján rendeli el a városi tanács, hogy a tervezett 20 férőhelyes bölcsőde helyett 40 férőhelyes bölcsőde épüljön, míg a ko­rábban 75 férőhelyesre ter­vezett új napközi otthonos óvoda 100 férőhellyel valósul­jon meg. Az egyéb ügyek meg­tárgyalásán túl tegnapi ülésén foglalkozott a városi tanács vb- Dombóvár városi tanácsá­nak február 27-én esedékes összehívásával is, illetve teg­nap készítette el és hagyta jóvá a vb a soron következő tanácsülés munkaprogramját. (Folytatás az 1. oldalról) foglalkozott a végrehajtó bi­zottság. Czank József, a Mo­ziüzemi Vállalat egész megyé­re kiterjedő tevékenységéről tájékoztatta a testületet, majd nagy részletességgel szólt a Dombóvárt érintő fejlesztési elképzelésekről. A vállalat je­lenleg két normálfimszínhá- zat üzemeltet a városban, mel­lettük vetítőhelyként működik az újdombóvári általános is­kola 16 milliméteres mozija is. Sok ez, vagy kevés? Nincs ok elégedetlenségre. mert Szekszárd után Dombóvárra jut a legmagasabb abszolút nézőszám — 134 ezer látogató­val. A vállalat a tervidőszak hát­ralévő részében szeretné el­végezni a Puskin mozi rekonstrukcióját és kialakíta­ni egy 50—60 személy befo­gadására képes művészmozit, filmklubot. E törekvésüket azonban pillanatnyilag gátol­ja. hogy a filmszínház épüle­tében működik a TOTÖ— LOTTÓ-kirendeltség is. A tervezett rekonstrukció és a megye második mírveszmozi- lának a kialakítása ; ivébként hozzávetőlegesen kétmilliós költséget jelent, i A városi tanács vb ülésé­nek ötödik napirendjeként ér­tékelte annak az intézkedési tervnek a végrehajtását, amit 1973. november 13-i ülésén fo­gadott el az MSZMP városi bizottsága a várospolitika el­vi és gyakorlati feladatait ha­tározva meg ebben az intéz­kedési tervben- Mint azt a testület megálla­pította, a városi tanács a tervidőszak során célszerűen gazdálkodott a költségvetési és fejlesztési feladatok megoldá­sára fordítható pénzösszegek­kel és a város általános fej­lődésében, a lakosság életkö­rülményeinek alakulásában jelentős előrehaladást biztosí­tott. A napirend felett nyitott vitát követően a végrehajtó bizottság számos olyan hatá­rozatot hozott, mely a negye­dik ötéves terv hátralévő két évének eredményes befejezé­sére összpontosítja majd a fi­gyelmet é« az erőket. Melyek azok a feladatold amelyek Dombóváron a várospolitika homlokterében állnak? Az ipartelepítés megkezdett mun­kájának folytatása, s az en­nek kapcsán járulékosként je­lentkező feladatok megoldása. Olyan fejlesztési feladatoké, mint a lakásépítés minden r#Aé _ illetve a már meglevők tevé­kenységét kiszélesítik. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium most meghatározta az állattenyésztési rendszerék főbb követelményeit. Miután a gyors ütemű, in­tenzív fejlesztéssel kapcsolatos költségek az állattenyésztés legtöbb ágazatában meghalad­ják egy-egy üzem lehetőségeit, szükség van a termelők össze­fogására. a széles körű integ­rációra, amely a maximális üzemi és ágazati jövedelmet biztosítja. Az állattenyésztési termelési rendszerek a vállala­ti kategóriába tartoznak, léte­sítésüket — a növénytermesz- tőkhöz hasonlóan — a mező­gazdasági üzemek, közös vál­lalkozások és a feldolgozó vál­lalatok egyaránt kezdeményez­hetik. A rendszerek elismeré­sére a MÉM illetékes főosztá­lyának javaslata alapján a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter illetékes. Az elismert termelési rend­szerek önálló működését és a rendszerben tagként részt ve­vő gazdaságok tevékenységé­nek koordinálását az úgyneve­zett rendszergazda — egy-egy állami gazdaság vagy tsz — biztosítja, amely kidolgozza és a partnerüzemek adottságaira alkalmazza a korszerű eljárá­sokat, módszereket. A terme­lési rendszert vezető gazdaság szaktanácsadást is nyújt, szak­mai képzést és továbbképzést tesz lehetővé a gazdaságok szá­mára. és az üzemekben meg­szervezi az eszközök helyes felhasználását, valamint az üzem működéséhez szükséges állatállomány, és a gépegysé­gek beszerzését. A partnerüzemek egyebek között kötelezettséget vállalnak arra. hogy betartják a rend­szergazda által előírt technoló­giát, korszerű munkaszerveze­tet alakítanak ki. és biztosít­ják a termelés folytatásához szükséges pénzügyi fedezetet. A rendszergazda a közös termelési érdekeket elősegítő szolgáltatásokért a tisztes anya­gi haszon erejéig térítési díjat számít fel. ennek mértékében az együttműködő felek szerző­désben állapodnak meg. A hazai mezőgazdaságban eddig működő termelési rend­szerek közül jó eredményeket ért el például a bábolnai ba­romfitenyésztési rendszer, amely az országos vágóbaromfi- termelés jelentős részét adja. Ráckevei központtal működik a húshasznú szarvasmarha­tenyésztő téeszek rendszere, szintén jó eredményekkel. Rö­videsen megalakulnak a tejelő- szarvasmarha-tartó gazdaságok termelési rendszerei. (MTI) Brigádértekezlet a Kossuth Kiadónál A Kossuth Kiadó megyei ki­rendeltségének szervezésé­ben kétnapos megbeszélést tartottak a Marosi Gyula brigád tagjai Szekszárdon- A brigádot öt megye — Bara­nya, Somogy, Vas. Zala és Tolna — kiadói dolgozói al­kotják. Értékelték az 1973. év terjesztői munkáját, annak eredményeit, tapasztalatait, majd meghatározták az 1974. év feladatait. A tanácskozá­son részt vett István József, a Magyar Szocialista Munkás­párt Tolna megyei Bizottsá­gának osztályvezetője és Jár­mi Ernő. a Kossuth Kiadó ter­jesztési főosztályának helyet­tes vezetője is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom