Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
Mitől jó Körülbelül így hangzott a kérdés, vagy legalábbis ez volt az értelme, amit a riporter több embernek feltett. A megkérdezettek között egészen különböző foglalkozású dolgozók szerepelnek. A cél az volt, hogy felrajzoljunk egy eszményi képet a jó vezetőről, amolyan szobrot faragjunk, egyértelműt és tökéleteset, tévedhetetlent és támadhatatlan példaképet. Tudva tudván, hogy ilyen ember nincs, mert nincs makulátlan ember, elképzelhetetlen ember tévedés nélkül, nem szentekből áll a mi társadalmunk, hanem esendő Emberekből. De az átlagból mégis ki kell emelkedniük egyeseknek, és éppen az a plusz teszi alkalmassá őket a tisztségviselésre, amivel rendelkeznek a nagy átlag felett. Ne döbbenjen meg tehát senki, ha önmagát nem olyannak látja, mint beosztottjai szeretnék, meg a beosztottak se döbbenjenek meg azon, ha főnökük éppen nem ilyen — a tökéletesség felé törekvés viszont nem árt, ha minded vezetőt áthat. Mert mérni csak a teljesen igazihoz szabad és aki törekszik igazzá lenni, annak az útközben adódott bukdácsolást sem kell szégyellnie. Amennyiben valaki nemcsak botlani, hanem a botlásból felemelkedni is tud. Beszéljenek a kérdezettek, rajzolódjék a kép. Készüljön a „szobor”. A szakmunkás: Én azzal kezdeném, hogy szakmailag megfelelő legyen. Ha ideáll mellém és gnegnézi, hogy mit csinálok, vagy ne szóljon egy szót se, vagy, ha szól, akkor tudja, hogy mit mond. Meg én is tudjam. Adjon tanácsot. Bizonyisten el- . fogadom, el is várom. Tudjon a beosztottjaival bánni, ne csak a termelő munkást lássa bennünk, hanem az embert is. Érdeklődjön a beosztottak gondjai, bajai iránt. Ha nem is tud mindenben segíteni, az sem baj. de érdeklődjön. Az egyéni problémákra is legyen kíváncsi. Ne csak letolni tudjon, hanem dicsérni is. Amit megkövetel a beosztottjaitól, azt az ő színvonalán, ő is tartsa be. Az üzemben éljen, az emberek között és vegyen részt a társadalmi megmozdulásokban is. Legyen mindenhol ott, képviseljen bennünket, mert örülünk mi is, ha látjuk, hogy a főnökünket elismerik. Azt kérdezi, hogy közéletiség — hát nem erről beszélek? Tartsa be a tisztes távolságot, mert mégis csak ő a főnök, de a beosztottak se éljenek vissza, ha barátkozik velük, A tanácstitkár: Igazságos. Csak igazságos ember alkalmas vezetőnek. Végtelenül szeretni kell az embereket. Egy vezető egyéni életében legyen szerény és egyszerű. Nagyon fontos az őszinteség. Ismerünk olyan embereket. akik „mindenkinek igazat adnak”. Ilyen emberek nem valók vezetőnek. A főnököt sok-sok szál fűzze a beosztottakhoz. Ismerje beosztottait, ismerje azok gondjait. Tudjon segíteni nekik, és j tudjon tanulni is tőlük, ha ' kell. Még egyszer hangsúlyoznám: tiszta ember legyen. Közbevetem: Ismer ilyen embert? — Ahol mindez adott, nem túlságosan sok. A hivatalnok: Egy vezető éppúgy lehet jó és rossz, mint egy beosztott. De az már nagyon nagy különbség hogy a vezető a bevezető a jó vezető osztottjaiért is felel. Mivel kezdjem? kommunista típusú ember legyen. Legyen megbízható. hűséges és tisztességes. A mi rendszerünk embere legyen. Értsen a munkához, és igyekezzen azt mind jobban megismerni, megtanulni. A vezető beosztást ne akarja arra felhasználni, hogy magának előnyöket szerezzen. Rongyrázás! Hát az egy utálatos tulajdonság. Óvakodjon tőle mindenki. Az is, aki éppen nem vezető. Óvakodjék a hízelgőktől, ne hagyja, hogy kialakuljon körülötte egy talpnyaló klikk. Legyen hűséges az igazsághoz. Ne hallgattassa el a beosztottait legfeljebb helytelent javasolnak neki, de hátha hasznosat. A mérnök: A jó vezető legyen kiegyensúlyozott, kellő logikai készségű; mérlegelésre, a lehetséges döntések közti választásra képes. Szakmai felkészültsége éppúgy nélkülözhetetlen, mint politikai képzettsége és az, hogy az elvi-politikai állásfoglalásokat a maga területére vonatkoztatva megfelelően tud- 'ja alkalmazni. Nem kell mindenhez értenie, de a szakhelyettesek kiválasztásához igen és ahhoz, hogy ezek és piások jó kezdeményezéseit engedje érvényesülni. Ne ő akarjon mindenki helyett dolgozni, hanem hagyja, hogy ki-ki képessége szerint tehesse ezt. (A munka öröme!) Az emberséges bánásmód beosztottaival nélkülözhetetlen, de barátkoznia velük felesleges. gárdát épített ki maga körül. Én nem szeretek parancsolgatni. valamiféle“ katonáisdit bevezetni. Akinek ez kell, az nem él meg mellettem. Viszont más helyen ilyen típusú emberek kellenek az igazgatónak, meg ilyen igazgató a beosztottaknak. Van, aki szereti, ha a szájába rágják a tennivalót. Én erre nem vállalkozom, vagy megértik néhány szóból, mit várok, vagy váljunk meg egymástól. A jó igazgató olyan embereket igyekszik kinevelni, akik saját területükön tudnak és mernek önállóan dönteni. Az emberek végtelenül hálásak, ha adnak véleményükre és a vezetőnek is csak haszna származik abból, ha engedi beosztottjait javasolni. Amelyik főnöknek bántja a hiúságát, hogy egy adott kérdésben nem neki, hanem a beosztottnak van igaza. az rossz főnök. Van még egy sereg dolog, amiről beszélhetnék, de elvárásuk egy vezetőtől annyira kézenfekvő, hogy inkább hagyjuk. A pártmunkás: Alapvető, hogy megfeleljen a hármas követelménynek. Magánéletében feddhetetlen legyen. társadalmi, közéleti szereplésében példamutató. A beosztottak elsősorban ezt veszik figyelembe. Jóban, rosszban legyen munkatársai között és magánéletében se „idege- nedjen” el tőlük. A vezető ne csak irányító, hanem agitátor, nevelő is legyen. Találja meg az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek összhangját és követelje ezt meg a beosztotTervkészítés A zárszámadó közgyűlések előkészítésével párhuzamosan a .szövetkezetekben a szakvezetés már a tervtárgyaló ülésre készül. A tervkészítés nem kampány munka; hisz már a múlt év őszén az ősziek vetésekor többé-kevésbé tudták, ismerték, hogy hogyan rendezkednek be az idei esztendőre. Annál is inkább, mivel valamennyi szövetkezetben, a középtávú terv évekkel előre meghatározza a főbb tennivalókat. A középtávú terv nemcsak szükség- szerű, nemcsak azért készítették, mert kellett, hanem hasznos is. Megalapozatlan programot sehol sem adtak ki; az előrelátás, az előre gondolkodás minden gazdaságnak érdeke. A középtávú terv azonban nem szentírás, nem mindenáron végrehajtandó, a változásoktól függetleníthető feladatot jelöl, hanem iránytű. Olyan iránytű, amit évenként be kell állítani, szabályozni, csupán azt rögzíti, hogy merre, milyen úton haladjanak a gazdaságok. A mezőgazdaság sajátos helyzeténél fogva a terv bizonyos fokú tévedési lehetőséget rejt magában. Méghozzá azért, mert öt évre előre, teljes precizitással látni, hogy mi várható: képtelenség. Az évenkénti változtatás tehát természetes, s ha nem is alapvetően, de módosulnak a tervek. Mértéke függ a helyi adottságoktól, s az országos programoktól: a helyi tervnek meg kell egyeznie a népgazdaság és a mezőgazdasági ágazat elképzeléseivel. A tervkészítők dolga, rendkívül szerteágazó, számtalan szempontot kell figyelembe venni. Ez korántsem olyan egyszerű, mint ahogy a kívülállók közül sokan képzelik: nem csupán abból áll, hogy a térképen bejelölik, hogy melyik táblába milyen növény kerüljön. A növénytermesztésnek összhangban kell lennie az állat- tenyésztéssel, tovább kell fejleszteni a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit, fokozni kell az anyagi-technikai bázist, az intenzív termesztés az öntözött területek növelését teszi szükségessé, a termő- területet hatékonyabban kell hasznosítani, gondolni kell a belső tartalékok jobb kihasználására, a termelési költségek csökkentésére, a területegységre jutó bevételre, a részesedés mértékére. Ezenkívül még sok minden egyébre, hisz egy-egy- részfeladat még további szempontokra bontható. S minthogy egy-egy üzem nem szakítható ki a népgazdaság egészéből, figyeler. be kell venni az adózást, a hitelek igénybevételét, befektetését és a közgazdasági szabályozókat is. A terv: számszerű előirányzat. A számok mögött emberek, társadalmi csoport- és egyéni érdekek vannak, s ezek mind befolyásolják a terv készítését és teljesítését S, ha mindebbe még az időjárást is bekalkuláljuk, bizonyosak lehetünk abban, hogy a számok év közben előre vagy hátra billenhetnek. A tervkészítés alapfeltétele a tájékozottság, a szakértelem, hozzáértés, a lehe-. tőségek, az adottságok józan számbavétele. Baj csupán akkor van, mikor a tervelőirányzatok nem reális alapon nyugszanak, mikor az összefüggéseket nem jól ismerik fel, ha kapkodás, rögtönzés helyettesíti a módszeres tervkészítést Egy másik szakmunkás: Hadd mondjam inkább, hogy milyen ne legyen. Tekintélyét ne azzal akarja biztosítani, hogy azt mondja: Én így akarom! Nem indokol, pedig a melós kíváncsi lenne a döntés okaira is. Ne hatalmi szóval, hanem érvekkel győzzön. Ne ígérgessen a saját nevében, mert csak a kollektíva nevében ígérhet és abba mi is beletartozunk. Ne higgye, hogy nem tartozik felelősséggel az üzemi közösségnek. Legyenek kellő szakmai ismeretei. de amiben bizonytalan, ne röstell- je kikérni a beosztottak véleményét, vagy tanácsát. Az adott szó szent, legyen szent a vezető számára is. Nem tudunk mi mindenbe beleszólni, de azt elvárjuk, hogy az igazgatónk jól gazdálkodjon azzal, amit mi megtermelünk. Legyen. ha kell jó kereskedő is. Rosszul mondtam? Hát akkor legyen, most ez úgy is divatos, jó menedzser. — Ismer ilyen vezetőt? — Igen. A párttitkár: Ne csodálkozzon, ha azzal kezdem, hogy politikailag alkalmas legyen a vezetői posztra. Legyen véleménye az eseményekről. Ismerje beosztottjai problémáit, s erre csak úgy képes, ha rendszeresen találkozik is velük. Legyen határozott. ne csak nagy távlatokban tudjon gondolkodni, hanem legyen képes eligazodni a , mindennapi „kis” ügyekben is/ A jó vezetőnél ném tűnik fel, ha néhány napig hiányzik, mert olyan helyetteseket . nevelt, vagy választott, akik tudnak önállóan dönteni. Ne feledkezzen meg, beosztottjai mellett, a saját képzéséről sem, mert ami tegnap jó volt, ma már nem elég. És a legfontosabb: szeresse a dolgozókat. — Ismer ilyen embert? *— Igen. Az igazgató: Mindenekelőtt aszerint íté- ném meg, milyen munkatársi Ifjúsági lakásépítő szövetkezet alakult Pakson taitól is. Támaszkodjon a pártszervezetre, a kommunistákra és akkor az esetleges hibáin is könnyebben úrrá tud lenni. Az elhangzottak, úgy véljük. magyarázatra, kommentárra, nem szorulnak. Hogy a közvélemény igen magas mércét állít a vezetők elé? Valóban. de ha megközelíteni akarjuk a tökéletest, akkor arra kell törekedni. Ha a hegyet akarjuk meghódítani, akkor ne elégedjünk meg holmi dombok megmászásával. * LETENYEI GYÖRGY A héten több mint ötven taggal ifjúsági lakásépítő és fenntartó szövetkezet alakult Pakson, s ezzel együtt megyénkben az ilyen céllal megalakított szövetkezetek száma 11-re emelkedett. A paksi szövetkezet alakulógyűlésén a majdani lakástulajdonosokat dr. Tarján Balázs, a nagyközségi közös tanács vb-titkára tájékoztatta a tanács terveiről, elképzeléseiről, s többek között elmondotta, hogy az építkező fiataloknak az elkövetkező években kialakítandó községközpontban biztosít közművesített telket a tanács. A távlati tervek szerint az új centrumban 200 lakást építenek a fiatalok, szövetkezeti formában. Ezután a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságának, valamint ■ a helyi OTP-fiók vezetője tájékoztatta a szövetkezeti lakásépítési forma előnyeiről, valamint az OTP által adható kölcsönök nagyságáról és feltételeiről a tagokat. Az építkezés első ütemét a tervek szerint már az idei év utolsó negyedében megkezdik. Koncentráltan használják fel a szakmunkásképzési alapot az ipari szövetkezetek A szakmunkásképzés — főképp az első- és másodéves szakmunkástanulók gyakorlati oktatása — jelentős költségtöbbletet okoz azoknál a vállalatoknál, szövetkezeteknél, ahol ezzel foglalkoznak. Ez azonban csak átmeneti jellegű, hiszen később, amikor már a fiatal szakmunkások bekapcsolódnak intenzíven a termelésbe, bőségesen megtérül. Mégis, ellentmondásossá válik- a helyzet akkor, ha a vállalat által kiképzett szakmunkások tekintélyes része a vizsga után másutt helyezkedik él. A terheket a korábbi munkáltató viselte, az elő-, nyöket az új élvezi. Eme ellentmondás feloldását célozta az a — két évvel ezelőtt' hozott — munkaügyi és pénzügyminiszteri együttes rendelet, amely szakmunkás- képzési alap létesítéséről és felhasználásáról intézkedik. A szakmunkásképzési alapba — a kifizetett munkabér meghatározott százalékának megfelelő — befizetésre kötelezettek a vállalatok, szövetkezetek, függetlenül attól, folyik-e náluk szakmunkásképzés, viszont azok kapnak belőle, „akik” tanulókat oktatnak. A KISZÖV elnöksége nemrég ajánlást tett a megye ipari szövetkezeteinek a szövetkezeteket illető szakmunkásképzési alap koncentrált felhasználására. Pontosabban: arra, hogy a kapott juttatás felét az érdekelt szövetkezetek használják félj — 10 százalékot a részesedési alapba helyezzenek. 40 százalékot az egyéb bevételek között számoljanak el, a másik 50 százalékot pedig összevontan, megyei elosztással. így az alap nem forgácsolódik szét és a nagyobb összeget célszerűbben lehet felhasználni. A szövetkezetek 1972-ben átlagosan 602 első és másodéves tanulót foglalkoztattak, oktattak. (A harmadévesek már nagyobb mértékben vesznek részt a termelésben, így rájuk a rendelet nem vonatkozik.) Mintegy 70 százalék részesül korszerű tanműhelyi és csoportos gyakorlati oktatásban, a többi úgynevezett „szórvány-képzésben”. Nem lehetne — nem is lenne érdemes — tanműhelyt létesíteni főhivatású szakoktatót foglalkoztatni ott, ahol egy-egy szakmában csak néhány tanulót oktatnak, viszont több szövetkezet ösz- szefogásával már megoldható a tanműhelyi és a csoportos képzés. így a szakmunkásképzési alap összevonásával már megoldható a bázisok kialakítása, a meglévő tanműhelyek korszerűsítése, újak létesítése és fenntartása. Tavaly — áz 1972-es év után közel hétszázezer forintot tett ki a koncentrált szakmunkásképzési alap, az idén előreláthatólag 720 ezer forint lesz. Egyelőre Szekszárdon, a „Szakály Testvérek” Építőipari Szövetkezetnél terveznek létrehozni asztalos és ács-állványozó tanulók részére tanműhelyt, eb-# ben tíz környékbeli szövetkezet érdekelt. A férfi- és női szabó tanulók képzését —három szövetkezet, a Szekszárdi Szabó, a Bonyhádi Ruházati es a Tolna megyei Ruhaipari részére a Szekszárdi Szabó Ipari Szövetkezetnél oldják meg. Természetesen később sor kerül a többire is, így néhány éven belül teljes egészében megszüntetik a ma még gó százalékot kitevő szórványszakmunkásképzést. Az ajánlás elfogadásáról közgyűlésen kell dönteniük a szövetkezeteknek, az előzetes1 információk szerint hozzájárulnak a szakmunkásképzési alap ilyen ésszerű, lényegében az egész szövetkezeti ipar ér-, dekéberf álló, koncentrált felhasználásához. „
