Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
Ötvenezer forint kamatmentes kölcsön • Az vgar-simontomyai termelőszövetkezet tagjai elég szétszórtan élnek. Egy részük a Fejér megyei Igaron, a közelben lévő Vám szőlőhegyen, míg másik részük Si- montomyán él, de szép számmal vannak olyanok, akik az. említett helyektől is távol, tanyákon laknak. Ezeken kíván segíteni a terme lőszövetícezet azzal, hogy minden Simontomyára beleöltöző családnak ötvenezer forint kölcsönt ad, melyet öt év alatt kamatmentesen kell visszafizetni. További előny még. hogy az első tízezer forintot csak a második év végén kell visszafizetni. A termelőszövetkezet ilyen cí men eddig közel egymillió forintót fizetett ki. erre külön alapot biztosított. Tavaly hét család vette igénybe a termelőszövetkezet segítségét. és az idén is hozzávetőleg ennyien költöznek be a tsz dolgozói közül Simontomyára. A Sórszentmihólyi Állami Gazdaság üvegházi kertészetéből hetente 10 ezer szál szegfűt indítanak útnak a Szovjetunió váfo- saibo. (MTI foto: Jászai Csaba — KSj Beszélik, hogy... Nyakunkon Magfigyeltem,, hogy némelyik ember farsang táján, sőt már azt megelőzően is szemmel láthatólag megváltozik. Gondter- hc'iebben jár-kel, hosszadalmas telefonokat bonyolít le részint barátokkal és ismerősökkel, részint pedig a varrónőkkel, szabókkal, minden idegszólával a bálra, rosszabb esetben a bálokra összpontosít. Amennyire mag ‘adom ítélni, az utóbbi néhány évban mind több a bál- mi n'ákus, furcsállom is, hogy az áj jelenségekre egyébként érzékeny szoelog rá fosok ebben a témakörben meg egyetlen ok- nyomozó felmérést sem végeztek. Másfelől észrevettem, hogyha- ;'-3zo':tan növekszik a bálozás ellenzőinek tábora is. így eztán nemcsak a szmoking, a nagyestélyi és a báli belépő lett sikk, hanem a szmokingos. nagy- estéiyisek és báli belépősök fiíy- málása is. Előbb azonban egy ellenkező példa: Kedvenc lépcsőházamban, ahonnan lakásom ajtaja nyílik, az egyik este megszólított a második, szomszéd, idős hölgy, aki eddig éppen csak fogadta a köszönésemet. Megkérdezte, hogy ott leszek-e az újságíróbálon. Nemleges választ adtam, mire némi habozás után arra kért, hogy ez esetben kérjek á nevemre meghívót, amelyet ő majd átvesz tőlem. Megvallom, kissé zavarba jöttem, mert úgy tudtam, hogy a néni, idős férjével együtt szerény nyugdíjból él, ugyan miért vágyik éppen az újságíróbálra. Magától is megindokolta: úgy tudja, hogy ott csupa ismert ember szokott megjelenni és őszeretné őket közelről, személyesen is látni. Nem sokkal később, máshol és mástól viszont határozottan gúnyos hanghordozásban kaptam a kérdést, miszerint remélhetőleg., van annyi eszem, hogy nem megyek el arra a flancos újságíróbálra. És — tette hozzá az illető — különben is véget kellene vetni ennek az egész farsangi cirkusznak, s visszatérni Uirirgok öt fißt éve-szervezték az s,j t‘. t . e lv iteszito tan el- tanfolyaiv \í'.Egyetemisták, tanárok, yalbuitút társadalmi mun- káoáni'hogy a munkásszárma- zásújt Hátrányos körülmények .között tónuló fiataloknak segítették az érettségire, majd ázT.'egyetemi felvételire készüAztán nyári táborok, ún. jsriüd'um generale” akciók kövét* " lek. és egyre többet le- heietf '.hallani: „nem igazság az. I tezsh ma' már a munkásók 'is ugyanazt nyújthatják gyerekeiknek, mint például a hivatalnokok! Miért kivételeznek az ő' gyerekeikkel?” A túlzott optimisták nem hiszik el, hogy még mindig vannak olyan fiatalok, akik hátrányos helyzetből Indulva, nagy, nehézségek árán küzdik magúkat fel' a diplomáig. Kordnadrágban és orkándzsekiben ül Öcsényi Margit egy fotel karfáján. Kuncog valamin magában. El is meséli: tegnap ette moziban volt, hazafelé menet a kollégiumba, egy mámoros férfi utána szólt nagy ' csodálkozva: „Te; lány, ■akkora 'Vágy, mint. egy kutya ülve!”-■•Tényleg alacsonyabb az átlagosnál. Ahogy tovább beszélgetünk. úgy is tűnik, mintha ee lenbe a legnagyobb gondja. Most huszonhárom éves, negyedik éve egyetemi hallgató. Édesapja villanyszerelő volt. tizenhárom éve üzemi baleset áldozata lett. Kilenc gyerek maradt utána: Margit, két fél- testvére. két bátyja, két nővére és két öccse. A mama — apró. kontyot visel a feje búbján és nehezen mgzog ak- , Kór" már kölzél járt az ötven- hez, és szívbaját majdnem vál. A nyeremény először hatalmas vagyonnak túrit, aztán ahogy múltak a hetek, úgy zsugorodott a nyolcvanezer csodálata — és öászege is. Bútort vettek, az új szekrényekkel három részre tagolták a hatalmas szobát, televízió és lemezjátszó került a lakásba. A konyha melletti kamrából kipakolták a lomot, oda fürdőszobát terveztek. A kamrában azóta Margit nagyobbik őccas vert tanyát, még a mosógép is visszakerült a konyhába. De Margit sorsáról kedvezően döntött a családi tanács: beiratkozhatott a gimnáziumba. • Közepes tanuló volt. csak a nyelvek és a történelem ment kitűnően. Másodikban beszéltek vele a bátyjai. Mit érhet el égy gimnáziumi érettségivel? Nem szeretne divatosan öltözni? Kiszámította már. hogy hány forintot kereshetne az elpocsékolt négy év alatt? De mivel ragaszkodott a tanuláshoz. békén hagyták. Bőn. gészhette a konyhaasztal sarkán. vagy a tévéadás szünetében könyveit. — Próbáld meg az angol— történelem szakot! — buzdí tóttá egyik osztálytársnője Először képtelenségnek tartót ta. az osztályfőnöknő is meg erősítette első szándékát „öcsényi. neked kétesünk va huni nyugalmas munkakört ahol jut időd olvasásra is. Fe lesleges izgatni magad egy fel vételizéssel, hidd el.” A tanár nő jóindulatú volt, de Margit már nem méltányolta az efféle jóságot. ■ - • Érettségi után idénymunkát ságosra fordította <á családra i vállalt, két hónapi keresetével szakadt szerencsétlenség. A nyugdíj mellett takarítással szerzett pénz tartotta el Margitot és öccseit. A nagyobb öcsényi-gyerekek dolgoztak, és minden fillért félreraktak, hogy önálló lakást szerezhessenek. Férj vagy feleség hogyan - költözhetett volna a szo- ba-konyhás lakásba? A mama sokat panaszkodott és sokat sirdogált. a nagyobb gyerekek csak aludni jártak háza. . Margit pedig törte a fejét, hogy hogyan mehetne középiskolába? Csak egy megoldás, kínálkozol/: ha édesanyja elfogadja a felkínált /ehetőséget : állami gondozásba adja a kisebb gyerekeket. Erre azonban a mama nem volt hajhindó, és Margit sem akarta! * 1984 őszén öcsényi mamának ‘négyese lett a lottón. Sze mé volt a szerencsének. indult el Szegedre. Albérletet Vett ki. hamarosan munkahelye Is lett. Szeptember közepétől rendszeresen bejárt az egyetem délutáni előadásaira, szabad idejét pedig a könyvtárban töltötté. Félévtől előkészítőre járt. ami neki már nem volt ingyenes, hiszen dolgozott így aztán félévtől nem fűtött. Hogy időnként nem is evett, az csak a felvételi után derült ki. amikor idegkimerülés mellett alultápláltságot állapítottak meg a kórházban, ahova került. Nem akarta elhinni, hogy felvették. Az foglalkoztatta, hogy az életrajza miatt, vagy mert értesültek kórházi látleletéről — meghatódott a bizottság. Felépülésé után megkereste az egyetemista lányt, aki a hallgatókat képviselte a felvételi bizottságban. „Goromba volt hozzám, de nekem nagyon jól esett. Rám- förmedt, igaz, hogy figyelembe vették a körülményeimet, de ha a felkészültségemmel nem lett volna megelégedve, nem kerültem volna be az angol-történelem szakra, ahová akkora a túljelentkezés.” * Az első két év nehéz volt. Margit rendelkezett a legrosszabb alapokkal, nem vetekedhetett tudása csoporttársaival, akik közül nem egy Angliában gyakorolt, k":’ aurára járatták, vagy előbb kezdett el nyelvet tanulni, mint iskolába járni. Mindenki segítette, nagyon szorgalmas is volt, közepesnél jobban mégsem vizsgázott. Közepes eredményre pedig ösztöndíj nem jár. „Hiába vagyok két évvel idősebb a csoporttársaimnál, mindenki engem istápolt. Én voltam a kollégiumi szoba „picikéje” is. Igaz, tényleg kicsi vagyok. Harmadikban aztán megszereztem az első ötöst, aztán a többit is. Már nem hívnak „Picikének”. De a kapcsolatom most is nagyon jó a többiekkel. Nekem nem nehéz alkalmazkodni, még otthon megtanultam...” • Margit aktív előadója az egyetemi előkészítő tanfolyamnak. Régészeti speciális kollégiumra jár, szakszövegeket fordít. Sokat olvas, érdekes gondolatai vannak filmekről. Jon-megy a kollégium, egyetem, könyvtár között, meglátogatja régi munkahelyét. Évente háromszor-négyszer ha. zautazilc. A mama és a testvérek roppant büszkék rá, ha szokásai, könyvgyűjtő-szenvedélye furcsák is számukra. öcsényi mama — túl a hatvanon. -íiiéáít feledékeny' 'már — minden távoli ismerősnek elmeséli találkozáskor: „Margitka egyetemre jár. Képzelje, az én lányom tanárnő lesz.” V. F. É. a farsari az ötvenes évek egészs -zs üzemi báljaihoz. Azokon bezzeg nem volt szmoking meg nagyestélyi, ellenben virult a kollektív szellem, az igazgató és a munkáslány együtt ropta a táncot, nem úgy mint mostanában az Intercontinentál vagy a Gellert különtermeiben. Őszintén szólva nem tudom, hogy kinek adjak igazat, a farsang pártolóinak vagy az ellenzőinek? Mert ha meggondolom, hát semmi kivetnivalót sem találok abban, hogy az év leghidegebb szakában táncolni es iszogatni gyűlnek össze az emberek, az ilyesmitől csakugyan ki lehet melegedni. Továbbá önmagában attól, hogy egy-egy alkalomra kiöltöznek a báli vendégek, egymást múlják fölül eleganciában, százforintosokat húznak a prímás vonójába, még nem tér vissza a dzsentrivilág, azért a szocializmus tovább épülhet, ha történetesen nem is a fényes báltermekben. Más kérdés, hogy magam is jó érzésekkel emlékezem vissza azokra a régi üzemi bálokra, amelyeken csakugyan nem pompáztunk kihívó öltözékben, a férfiak jobbára típusöltönyben, a hölgyek — mennyire megsértődtek volna, ha akkoriban valaki hölgynek szólítja őket! — leginkább szürke szoknyában, piros pulóverben, lapos sarkú cipőben járták a divatos társastáncot, vagyis zakatoltak és énekelték hozzá, hogy hegyek között, völgyek között zakatol a vonat, még hogy kerek a káposzta, csipkés a levele. Lehet, hogy ajért is olyan kedves emlékek ezek, mert vagy húsz évvel fiatalabbak voltunk? Mégsem illik visszasírni a múltat, sem az ötvenes éveket, sem az ötven esztendővel ezelőttieket. Azt hiszem, botorság volna elvárni bármelyik igazgatótól, hogy előkeresse azt a régi típusöltönyt és végigtáncoltassa a munkáslányokat. Manapság nem ettől lesz jó igazgató valaki, inkább attól, ha farsangkor és máskor is hozzáértően és emberségesen irányítja a gyárat, ismeri, számon tartja és orvosolja munkásai gond- ját-baját. De azt sem tartanám helyesnek, ha megrendeznék külön a szocialista igazgatók bálját — tényleg, ilyen még nincs, csak nehogy valakinek ötletet adjak —, amelyen zártkörű rongyrázás folyna és ahová sikk volna meghívót szerezni. Különben, ha véletlenül kíváncsiak a magánvéleményemre, hát szerintem nem az a mi legfőbb gondunk, hogy rendeznek-e autósbált a Gellértben és miképpen lehet arra meghívót szerezni. Akinek kedve és pénze van hozzá, az mulasson és költse. Akinek pedig nincs, az nyugodtan maradjon otthon, vagy menjen moziba, színházba. Szeretném hinni, hogy nálunk nem az számít, ki milyen bálon jelenik meg és hogy farsangkor milyen jelmezt visel. A magam részéről már a végén tartok a farsangnak, amely köztudomásúlag vízkereszttel kezdődik, vigalommal folytatódik és böjttel fejeződik be. A fizetésemet ugyanis még december végén megkaptam és a legfrissebb kalkuláció szerint a maradékból legfeljebb böjti ételekre futja. ÁRKUS JÓZSEF Népújság 7 MII* január 20,
