Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-02 / 1. szám

4 ) l r * Nevekből város Örökbefogadók kerestetnek A mi úttörőéletünkben az idén a haza megismerése a feladat. Mi. a tengelici általá­nos iskola V. b. osztály József Attila raj pajtásai, szülő­megyénket kívánjuk az idén megismerni néphagyományai alapján és mint tsz-tagok gyermekei, szeretnénk a me­gye munkásságával teremtett kapcsolatban élni. Ehhez kérünk segítséget a lap hasábjain, hogy valamely üzem szocialista brigádjával kapcsolatba léphessünk, amely kapcsolatot egészen az iskola befejezéséig szeretnénk ápol­ni. Az életközelséget szeret­nénk megkapni, attól a brigád­tól, amelynek tagjai hajlandók lennének bennünket: a ..Nefe­lejcs” leányőrs és a „Bátor” fiúőrs tagjait négy éven át „örökbe fogadni” és segíteni a fejlődésünkben. Várjuk a segítségünkre siető munkások: nénik, bácsik ked­ves „örökbe fogadó” szándékát. Örseink nevében előre is kö­szönjük. Előre! \ Györki Olga, Barabás Tibor őrsvezetők, Béres Marianna Bakony-túra (Nyári emlék) Kora reggel 5 órakor gyüle­keztünk a MÁ VAUT-pályaudva­ron. Bakony-túrára indultunk, sok izgalommal telve. Nyolc óra körül első állomás­helyünkön voltunk. Várpalotán. Itt megtekintettük a vegyészeti kiállítást Megvacsoráztunk, majd fáradtan tértünk nyugovóra. Más­nap megnéztük az inotai bő­erőművet. Reggel gyalog vágtunk neki a messzeségnek. Az egyik csoport eltévedt, de délutánra már meg­érkezett. Este VIT-tábortüzet tar. tettunk. így búcsúztunk Testál. Az ébresztő után fél hétkor „lábbusszol” mentünk Zircre. Megérkezésünk után ellátogat­tunk a zirci sajtgyárba és a Re. guly Antal könyvtárba. Másnap Csesznek vára volt a kijelölt cél. Ezt az utat busszal tettük meg. Nem győztünk csodálkozni a szép tájon. Reggel Kisszépa Ima pusztára vitt utunk. Az erdész bácsi kedves volt: meghívott bennünket, bogy nézzük meg az agancsgyújtemé- nyét. Esti tábortüzünkön ő és csa­ládja is részt vett. Másnap dél­előtt akadályversenyt tartottunk. Kőris-hegyen volt az utolsó állo­más. Este ismét tábortüzet gyúj­tottunk, s most szalonnát is sü­töttünk. A következő cél Bakony.' bél volt. Ez volt a legrövidebb útszakasz. A délután daltanulós- sál telt el. Az őrsvezetők másnap reggel terepszemlét tartattak, é9 kijelölték a számháború helyét. A védők ügyetlenek voltakj nem tudták megvédeni a zászlót. Ezután Farkasgyepűre indultunk. Hosszú útszakasz volt, ráadásul zuhogott az eső. Nagy nehezen azért megérkeztünk. Este vetél-, kedő volt a három őrs köz itt. Következő nap délután foci­meccset rendeztünk a farkasg/e. pűiekkel. 3:2-re nyertek a gye-, pűiek. Utolsó állomáshelyünkre, Vö­röslődre gyalogoltunk. Hamar megérkeztünk az úttörőtáborba. Ezúttal itt voltunk elszállásolva sátrakban. Délután ismerkedtünk a táborbeliekkel. Elérkeztünk tú­ránk utolsó napjához. Fájó szívvel gondoltunk erre, de némi öröm­mel is, hiszen őzért haza is vágy­tunk már. Ez a nap sem volt unalmas, a herendi porcelán- múzeumot látogattuk meg. A múw zeum gyönyörű, csodálatos. Visz- szaérkezésünk után kis műsort szerkesztettünk a tábortűzre, amj a pajtásoknak nagyon tetszett. Tornyos Marianna . úttörő J írjátok be az ábra vízszintes soraiba »z alább felsorolt neveket úgy, hogy a középső függőleges oszlopba kerülő be­tűk felülről lefelé olvasva egy ezeréves magyar város nevét adják eredményül. Megfejtésül ezt a városnevet küldjétek a szerkesztőségbe BERTA, ILONA, IZSÁK. PÉTER, DEMETER, GERGELY, GERZSON. HERMINA, KELEMEN. Őrsök, rajok! A „Nem térkép e táj" akció keretében falutok, környéke­tek néprajzi emlékeit kutatja* tok. A régi használati eszkö­zök, viselétek mellett tarsolyo­tokba kerülnek helyi találós kérdések, mondókák, versikék is. Küldjétek el ezeket a szer­kesztőségbe! A legjobbakat ro­vatunk közli, beküldőik könyv- jutalomban részesülnek. Címünk: TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG (ÚTTÖRŐKNEK, KISDOBOSOKNAK). 7101. SZEKSZÁRD. rajtitkár. Aki éhes, az barija ! Az állatok reges-régen bé­kés egyetértésben éldegéltek az erdőkben. Ha mégis vita tá­madt köztük, akkor elmentek az erdei tanácshoz, hogy te. gyen igazságot. Nem is volt az erdőben soha veszekedés, marakodás. Az erdei tanácsnak 5t tag­ja volt: a medve, a bagoly, a nyúl, a szarvasbogár és a vid­ra. Egy napon azért gyűltek össze a medve barlangjában, hogy megtárgyalják azt a ja­vaslatot, amit a nyúl terjesz­tett az erdei testület elé. — Kedves állattársak! — kezdte a nyúl. — Régóta tö­röm a fejem, mit kellene ten­nünk, hogy minél könnyebben átvészeljük a szűkös téli na­pokat. Azt javaslom, gyújtsunk össze elegendő ennivalót vala. melyik barlangban, hogy aki megéhezik, oda bármikor be­térhessen, s jóllakhasson. Bi­zony, az én nyúltársaim évről évre nagyon megsínylik a te. let. Ha hull a hó, fázósan ku­corognak vackaikban, kényte­lenek beérni kemény fakéreg­gel. Vessünk véget ennek az áldatlan állapotnak. Gyújt­sunk télire eleséget! A medve álmosan pislogott a nyálra, mert már közeledett a tél, s alig tudta nyitva tar­tani a szemét. Amikor nehéz­kesen megmozdult, hogy szó­lásra emelkedjék, a vastag zsírpárnák csak úgy rengtek a hasán. így füstölgőit magá­ban: — Csak nem fogok télen fölkelni, hogy egyek? — Nagyon értékesnek látszik ?a javaslat — mondta mégis megfontoltan. — Senkit nem szeretnék befolyásolni, de egy. két részletkérdést tisztázzunk. Mire való télen az eleség? Igazán nem mondhatja senki, hogy én nem szeretem a ha­samat, nagy a bendőrn, mégis kibírom eleség nélkül a telet. Vagy azt akarja mondani a nyúl tagtárs, hogy neki még nálam is nagyobb az étvágya? Az erdei tanács egyetértőén morajlott. A bagoly izgatot­tan tollászkodott, a közben né. hány halk kuvikoilást fojtott a számycsattogásába: — Már megint ez a nyúl! Tőlem ugyan jöhet a tél, a hó, a fagy. A toliam meleg, majd behú­zódom valamelyik fa odvába, és bolond lennék onnan elő. bújni, hogy elzarándokoljak ab. oa az átokverte barlangba egy kis eleségért! A vidra kelletlenül rángatta a bajuszát. — Csak azt kérem, mondaná meg a nyúl, mit kezdjek én a barlangban felhalmozott ele. séggel? Mindenki tudja, hogy mi a vizek partján élünk. Ott is telelünk át. Talán majd fel. kelt valaki bennünket, hogy „gyertek, vidra szomszéd, csap­junk már egy jó lakomát?!” Én jobban szeretek aludni. És nem is ajánlom senkinek, hogy háborgasson! A szarvasbogár indulatosan a levegőbe bökött a fejével, mintha fel akarta volna ök­lelni a nyulat. — Ebből a barlangból én ki nem mozdulok — recsegte. — Hát tudok ért kilométereket gyalogolni egy kis eleségért? Azt meg egyáltalán nem hi­szem, hogy a kedvemért a medve raktárát hagyna csi­nálni a barlangjából. Odakinn a szél megzörgette a faágakat és csendesen esni kezdett a hó. A nyúl bánato­san nézett ki a barlangból. A medve már csak a fél szemét tartotta nyitva. A szarvasbogár hozzáfogott beásni magát a földbe. — A javaslatot egyhangúan élvetjük — mondta ásítva a medve, s a másik szemét is behunyta. Erre szétszéledt a társaság. Már nem volt egyetértés kö­zöttük. A nyúl egy darabig még tanácstalanul álldogált a barlang bejáratánál. , Aztán csalódottan eliramodott az er­dő felé. Apró lábnyomokat ha­gyott maga után, a lassan vas. tagodó. fehér hótakaró tetején. A téli hónapokban a nyu. lak azóta is korgó gyomorral járják az erdőt és a mezőt Lerágják a gyümölcsfák kér­gét. s ha nagyon éhesek, még a szérűskertekbe is bemerész­kednek. amikor senki sem lát­ja, Eőssi Kiss Sándor Rendkívüli avatás A hátai 2556. sz. Hunyadi Já­nos Úttörőcsapat Csupafül riporter őr se jelentkezik. Ezzel három évvel ezelőtt működő hagyományunkat folytatjuk. Most egy — csapatunk tör­ténetében eddig először elő­forduló — eseményről adunk hírt 1973, november 9-én csa­patunk létszáma egy úttörővel emelkedett Lakatos Ottó. ötö­dik osztály« tanuló nem vett részt az elmúlt év végi avatá­son. tehát nem volt úttörő. I Nagyon szeretett volna velünk együtt örülni eredményeink­nek. szerette volna felkötni a piros nyakkendőt. Csapatta­nácsunk tagjai összedugták a fejüket Eredmény: rendkívüli avatást kell rendezni. Megtör­tént. Ottó rajának tagjai úttö­rő-egyenruhában, csapattaná­csunk tagjai szintén egyertru*. hában várták új úttörőjelöl- tünk avatását. Megjelent az egész csapatvezetőség. Megha­tó volt az ünnepi pillanat. A! nyakkendőt pajtásai ajándé­kozták. Most büszkén hordja. Azóta is igyekszik bizonyítani; hogy méltó rá. Csupafül riporterőrs i Bonyhádi jeles napok 1972-ben határozta el a bonyhádi Vörösmar ty Mihály Úttörőcsapat kulturális bizott­sága. hogy évről évre megren­dezi névadójának napját, a költő születésnapján, december elején, Tavaly Vörösmarty éle­tének Tolna megyei vonatko­zásaiból. költészetének leg­szebb műveiből kapott ízelítőt az ünneplő közönség. Most nyilvános irodalmi szakköri foglalkozás, koszorúzás, ünnepi műsor, szaktárgyi vetélkedők és nyelvművelő verseny alkot­ták a programot. A másfél órás műsorban az úttörőzenekar, az arany okleve­les énekkar és tánckar, az ezüst okleveles kamarakórus és irodalmi színpad adtak mű­sort A közönség nagy lelkese­déssel fogadta Szakács Antal nyugdíjas pedagógus versmon­dását. Névadónk napja családi ün­nepély volt. Régi nevelők és új diákok találkozója, amely bizonyította, hogy az összefo­gás. a hagyományok ápolása úi erőt adhat a további mun­kához. Béke őrs Bonyfaád Coruzafaragó Egy alkalommal ceruzafaragót szerettem volna vásárolni. Az el-» adónő mutatott egy kicsi csónak alakút, és megkérdezte, hogy jó lesz-e. Én mondtam, hogy az nem fontos, hogy milyen a formája, csak legyen forgácstartója. — Sajnos, olVat már rég nem kaptunk! — válaszolta az eladó-» nő. Jó lenne, ha a tervezők, akik ezeket a díszes — néha bizony gíccses — faragókat tervezik, nem a díszítést terveznék a praktikus­ság rovására, hanem fordítva. A jó faragónak az az előnye, bogy, ha az órán kitörik a ceru­zám hegye, és gyorsan ki kell hegyeznem, nem szemetelek. Ugyanis a kis tartályt a szünet­ben kiüríthetem a szemétkosárba* Réger Gábor VI. b. osztályos Népújság 1974. január &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom