Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-20 / 16. szám

D r. Horváth Árpád :

Á jobbágyok legnehezebb terhe

A Rákóczi-szabadságharc után az 1715. évi VIII. törvény alapján a bécsi udvar állandó idegen katonaságot óllomásoztatott Magyarország területén. Így a XVIII. század elején az akkori 52 gyalogezredből 12, a 18 kürasz- szír (vértes) ezredből 13, a 14 dragonyos ezredből 7 és a 8 huszárezredből 5 tartózkodott állandóan az országban.

Ebből a 37 ezredből természetesen jutott bőven beszállásolásra Tolnának is. Kaszárnyák azonban nem voltak sehol sem és nem is épültek, ezért a fejletlen települési viszonyok közepette a katonai kötelékeket kisebb alakulatokra felbontva egymástól elég messze tudták a megyei hatóságok elhelyezni. A helységekben viszont nemesi házba, a honorációrok, a pap, jegyző, tanító, tiszttartó, stb. hajlékába tíem lehetett katonát bekvártélyoz- ni. Így megint csak a jobbágy volt az, akinek a többi más terhével együttt a . katonai beszállásolással járó terheket is viselnie kellett. A földesúri szolgáltatásokon (cenzus, természetbeni beadás. ingyen munka) kívül, az állami és megyei adófizetésen túl igen hosszú ideig a katonai beszállásolás volt u parasztság legnagyobb, sok esetben szinte elviselhetetlen terhe,

A parasztoknak kellett a hozzá bekvártélyozott katonát fekvőhellyel és világítással is ellátni, annak fűteni, eledelét megfőzni és a porciókat pontosan kiszolgáltatni. Az 1671- ben bevezetett porciórendszer ‘Szerint az ember utáni, azaz orális porció napi egy font (56 dkg), húst és két font kenyeret jelentett, aminek fejében naoi két krajcárt, egy hónapra összesen 2 frt-ot számítottak be az egyéb szolgáltatásokat is figyelembe véve a jobbágy hadiadójába. Ahol lovasság szállásolt, ott az eqvilis, vagyis lóporció 8 font szénából, 6 font zabból és egy fél csomó szalmából állott. Ezenkívül vonuláskor a hadiszer, vért és ruha szállítására a parasztok szekerezés- sei is tartoztak. Ez volt a Vektúra — fogatadás.

Mindezek tetejébe háború esetén a jobbágyoknak még rendkívüli pénzadót, ingyen munkát és terményeket is kellett szolgáltatniok. A nagy anyagi megterhelésen kívül még a gyermekeiket is elvitték katonának. A jobbágy fiatalokat verbuválás útján, fogdosták össze, ami erőszakkal és csalással történt, mivel a verbuválók több esetben megegyeztek az elöljárókkal, s el/íre tették meg az intézkedéseket. Az újoncok többsége a parasztság legszegényebb rétegei közül került ki. A telkes jobbágyok fiainak robotmunkáíára a fö’des- úmak volt szüksége. A nincstelen zsellérek ugyanis lényegesen kevesebb robottal tartoztak, mint a házzal és telekkel bíró jobbágyok.

Az 1715. évtől kezdve Tolna megye területén átvonuló, vagy huzamosabb ideig tartózkodó egves csaoattestek elhelyezésének közelebbi körülményeiről. ellátásának módjáról és a szolgáltatásokkal kapcsolatban sűrűn mutatkozó nehézségekről és panaszokról egy-két' konkrét eset felidézésével sokat tudunk következtetni. Például az 1719. évben az iregi és kányái lakosok a túlzott katonai terhek miatt panaszkodtak a Nikolaus de

Kérték a regiment parancsnokát. akadályozza meg ezrede katonáinak káros viselkedését és szigorúan járjon el velük szemben. A panaszirat szerint ezek a katonák, amikor a két falun keresztülvonultak; .„szerfelett megterhelték a lakosságot. Ingyen tartatták el magukat és a fuvart is öt mérföldön túl vették igénybe, őfelsége határozott rendelkezésének ellenére és szolgálatának károsodására.” A házakba bekvártélyozott katonák állandó követeléseit: ágy. tüzelőfa. világítás. szalonna stb. egyenesen lehetetlenség volt kielégíteniük.

Egy későbbi időpontban, 1734-ben a szakcsiak a megyéhez benyújtott instanciájukban elkeseredve panaszkodtak, hogy „amikor a nemes Dolloniano regimentbeli Ráczin nevű kapitány a maga Compániájával a Dráván túlra Vitrovica-felé marsolván Szakoson szállott meg, személyi porcióját tam in pane, quam in carne (mind kenyérben, mind húsban) és lóporcióját is hiánytalanul megadták. Tekintve azonban,

' hogy egyes tisztjei, strázsa- mestere, zászlótartója és muzsikásai nem voltak vele, azok porcióit kézpénzben fizették meg úgy, mint a szakálidk 4 forint 8 krajcár értékben. A megye komisszáriusa (megbízottja) nem tartózkodván a községben, a kapitány elbízta magát. Senkitől sem tartva azt mondotta, hogy a neki kiszolgáltatott bort nem ihattya és nem is akceptálja. Három, vagy kétesztendős bort követelt, ilyet azonban sem Szakoson, sem a szomszédos helységekben még nagy áron sem lehetett kapni, sőt olyan még az uralnál is ritkán akadt, Danes Gergely, szabados és a községi bíró mégis megalkudtak vele úgy, hogy az uraság kocsmabeli boraiból hat hor- dóbul, melyik neki ízlik, magának elegendőt adnak a cselédein kívül. Mindazonáltal haszontalan volt a kedveskedés a borral, mind más kony- háravalóval, mert ebéd után a kapitány megborosodván, egy nagy ebével a házakban a sertéseket, borjakat és ökröket kergettette és kínoztatta. Amikor az eb elfáradt — így szólt továbbiakban a panasz — a kapitány puskát vett magához és az utcán, ahol csak talált, a tyúkokat mind agyon lűdözte. Az ekként lelütt tizenöt tyúkot Frezkó nevű inasával a katonai szakácshoz hordatta megkopasztatnyi és azokat másnap magával is vitte. Bár sok kárt okozott a közfégben. mégis a békesség kedvéért minden nyugtáját elfogadták, Jóllehet ezt nem érdemelte meg, mert a jágerje Túri János nevű gazdát, akit fuvarosul adtak a kapitánynak egész Gellyéig (ma Gölle Somogy megyében) verte, mivel szerinte nem hajtott elég gyorsan. Túri Jánosnak a feje nagyon megdagadt és a jobb karját is sokáig felkötve kellett tartania. Elvittek magukkal még egy asztalkendőt és egy lepedőt is ígérve, hogy Gellyéből majd visszaküldik, de amikor a kocsisok azok visszaadását kérték, még össze is szidták őket és az asztalterítőt meg a lepedőt megtartották maguknak.” — Mindezek alapján kérték a szakcsiak. hogy a megye a következő esztendőben Istenes Alle- viatióval (jóakaratú megértéssel) legyen velük szemben az adókivetésnél, mert „rajtuk, engedelmes, szegény szolgáin” csak a vármegye segíthet, és tud.védelmet nyújtani az idegen katonák harácsolásai és erőszakoskodásai ellen.

Még az említett község földesura, Eszterházy nádor is keserűen panaszolta. hogy „Magyarország száz év alatt nem fizetett annyit a töröknek, mint most két esztendő alatt a külföldi katonaságnak”. A bécsi udvarhoz ezért szomorúan jelentette, hogy „a porció elvivén a lakosság élelmét oly nagy éhínséget okozott, főleg a települések kezdetén, hogy a nép gyermekeit, feleségét, fiatal lányait eladta sokszor az idegen katonáknak, amiből végtelen fertelem származott”, pedig ha valaki, akkor ő azután igazán lojális volt a császár iránt. A községek, a jobbágyok bizony szívesebben fizettek volna még több hadiadót, csak a beszállásolás zaklatásaitól, sokszor durvaságaitól szabadulhattak volna.

Hervé Bazin és a Goncourt-díj

Edmond (1822—1896) és Jules (1830—1870) de Goncourt, a naturalista regényírás képviselői. az Auteuil-negyedben laktak. Vasárnaponként házuk (vagy pontosabban a legfelső emelet, a „padlás”, ahogy Edmond nevezte) volt a találkahelye mindazoknak, akik Párizsiban valamirevaló írónak és művésznek számítottak.

Edmond hozta létre a tíztagú Goncourt Akadémiát, amely 1903-ban. a Goncourt fivérek munkásságának szellemében megalapította a Goncourt-dí- jat. mellyel évenként egy ..fiatal” írót jutalmaznak meg. (A gyakorlat során e tekintetben. eltértek az alapító elvektől. mert korántsem mindig fiatal írónak juttatják a díjat. ami miatt sokszor kerekedik vita.) A Goncourt-díj átadása. bár maga a díj a frank értékcsökkenésének következtében ma mindössze 50 frankot ér. igazi „párizsi” eseménynek számit, s a kiválasztott írónak rangot jelent.

Az elmúlt évben Hervé Ba- zint választották meg a Goncourt Akadémia elnökének.

A nemrég megjelent Égtájak c. elbeszéléskötetben örömmel bukkantunk rá Bazin újabb, magyarra fordított elbeszélésére. a Becsületes megtalálóra. A francia irodalom iránt figyelmesen érdeklődő olvasó bizonyára ismeri a II. világháború után feltűnt írógárdához tartozó Hervé Bazin eddig magvarra fordított munkáit, a regényt: Akit szeretni mertem (1958.), a Haiadonfőtt ('967 ). valamint A puttony (1964.) című elbeszéléseket. Ezzel eevütt azonban hazánkban még ma is elég ismeretlen író. a fentiek

VERESS E. ÉVA VERSEI:

ÉNEKELNI

Dalt kellene kital álni Először megtalálni a dallamot Megkeresni hozzá valahonnan a szöveget, vagy írni valamit.

Énekelni.

Kíséret nélkül.

Csak egy dalt.

Mindenkinek.

KÉTSOROS

Egyedül vagy velem.

Csönd.

SZERELEM

Táncra kelnek vérünkben a tűzmadarak, •$ • hogy kioltsák egymás halálát.

Martlncsók Illés a barátom. Ez már biztos. Miért ne lehetne az embernek egy ötéves barátja?! Tilos téma hát nincs közöttünk. Két jó barát arról beszél, ami az eszébe ötlik. Ami a szívébe ötlik.

— Te meséket írsz? — kérdezte Illés.

— Igen — mondtam.

— Hát az jó, nagyon jó — örült Illés —, ugye írsz nekem egy mesét.

— Kettőt is—mond. tam nagyképűen.

— Csak egy kell. Egyetlenegy — mondta Illés.

Mert megkérdezte a

nagymamáját:

— Mondd nagymama, te meghalsz?

— Meg. Egyszer

meghalok mondta

a nagymama.

Lázár Ervin:

Történet, kisgyerekkel

— Es én? — kérdezte Illés — én is?

— Te is — mondta a nagymama, — egyszer mindenki meghal.

— A nagypapa is?

— Az is.

— Anyu is?

— Igen.

— És a Nyuszi?

— Milyen nyuszi?

— Aki a piros tojáso. kát hozza.

— Az... az nem ha! meg — mondta a nagymama.

— És a Télapó?

— A Télapó se.

— És miért? Ha te is meg én is, anyu is meg a nagypapa is, akkor ők miért nem?

— Mert.,. azért

mert ők a mesében vannak — mondta a nagymama.

— Nagyszerű, hogy te meséket írsz — mondta nekem Illés.

— Miért nagyszerű?

— Mert most beleírsz engem egy mesébe. Jó?

— Jó.

— És a nagymamát is.

— Jó.

— És a nagypapát, anyut, aput, a Sumi kutyát... a Sumi kutyát is bele tudod írni a mesébe?

— Bele.

— Meg a Nánit is?

— A Nánit is.

— És ezt a söprűt

meg ezt a széket, a kéményt a házat, a füstöt is, a füstöt is írd bele, az se haljon meg. és a felhőket meg a Budapestet meg a Tamásit meg ezt a hangyát jó? Bele tudod írni ezt a hangyát?

— Bele.

— és magadat is írd bele.

— Persze, magamot is beleírom.

És beleírtam mindenkit az apját az anyját a nagymamát a nagypapát, Nánit és a Sumi kutyát a széket és a füstöt a felhőket is és magamat is, meg mindenkit, aki belefér egy mesébe.

Bár az a gyanúm, Illés... na de minek mondjam, két jó barát szavak nélkül is megérti egymást

csak morzsák eddigi munkás^ sásából.

Bazin első könyvei a negy^ ven es évek végén jelentek meg. amikor a francia irodalmat új problémák árasztották el. melyeket az átélt megráz» kódtatások hoztak felszínre*,' valamint annak szükségessége, hogyan kell értelmezni a háború utáni válságos helyzet bonyolultságát Munkásságában azonban magában véve sem a háború, sem a XX. század kataklizmája nem tükröződik közvetlenül. Figyel-: mének központjában kezdet^ tői fogva a polgári család álig műveivel folytatja a realists családregény hagyományait melynek Franciaországban mély gyökerei vannak, olyas XX. századi alkotó-képvis©» lökkel, mint Roger Martin dM Gard. Duhamel. Mauriac Bajomi Lázár Endre. • francia forradalom kiváló ismerője és minden moccanásának éber követője. Párizs varázsa című könyvében Bazin születésének évét 1917-re teszt Több más forrás szerint — melyek után már biztos — Hervé Bazin 1911. április 17- én született Angers megvében Korán önálló életet kezd — irodalmárkodik, újságot alapít. nyakkendők és zoknik piaci árusításával foglalkozik. 1947-ben kiadott egy verseskötetet. amely Apollinaire-dí- jat kapott, majd — a már említett regényt követően — rövid időn belül négy újabb regénnyel jelentkezik.

Első regényeivel botrányig menően sikerül lelepleznie a polgári családforma nv»;nott légkörét, hazug képmutatóit. Kibékíthetetlen alakokat rajzol meg. akiket állhatatosság és akaraterő visz a körül- mények feletti győzelem felé.

Bazin a társadalom trónt felelősséget érző írónak, „független” marxistának vallja magát, de hangsúlyozza, hogy számára ez nem politikai, hanem tisztán etikai, lelkiismereti kérdés.

Bazin, immár mintegy tíz regénye mellett, sok kitűnő novellát is írt. A novellista Bazin a francia realista elbeszélőit. elsősorban Maupassant örökét folytató tanítvány. Müveit éritől esi antitézisekre húzza föl, megtűzdelve régebbi francia moralisták szellemében fogant aforizmákkal. Egyáltalán nem törekszik egészen úi. eredeti témákra, erén a téren kihívó szándékossággal hagyománytisztelő.

Hervé Barin legvonzóbb írói tulajdonságai közé tartozik, hogy hű marad a realizmushoz. a humanizmushoz, az erkölcsi tisztaságot magasztalja. Nem véletlen vele kapcsolatban a francia kritika utalása a nyelv és az irodalom nemzeti hagyományainak mélyebb kapcsolatára: Bazint moralistának nevezik, s alkotótevékenységének forrását a francia fe1”!1’í'*osodás íróinak a műveiben, sőt Corneille drámáiban keresik. Az ilyen Ö6Z- szevetésre az író azon nyílt törekvése is alapot szolgáltat, miszerint könyveivel „erkölcstan! leckét” kíván adni. Maga nevezte egyszer alkotói tevékenységét „pszicho-pedagógiá- nak”.

A polgári irodalomtörténészek és — főleg baloldali —» kritikusok elsősorban a polgári társadalom éles szemű megfigyelőjét és könyörtelen le- leplezőjét becsülik Bazin ben.

A szovjet irodalomtörténet és kritika egyértelműen korunk jelentős realista próza- írói között emlegeti Bazint, mint a legjobb kritikai realista hagyományok folytatóját és továbbfejlesztőjét, akinek életműve figyelmet és megbecsülést érdemel

XÚTU GYULA