Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

f I I A kambodzsai felszabadító erők fokozzák hadmŰYeleteiket A kambodzsai népi felszaba­dító erők szerdán éjjel — tíz napon belül immár hatodik al_ halommal — ismét lőtték Phnom Penh ’-atonai célpont­jait. A főváros különböző ne­gyedeibe hat rakéta csapódott be. A rakétákat az Ameríka- barát rezsim egyik dandár- tábornoka szerint egy. Phnom Penhtől mindössze öt kilomé­terre fekvő pontról, a Me. kong-folyó keleti partjáról lőt­ték ki. ahonnan — feltételezések sze­rint — a rakétákat kilőtték. A „tisztogató hadműveletek.” azonban nem jártak eredmény­nyál, A Lón Nol-rendszer katonai parancsnokságának állítása szerint, visszafoglalták a fel­szabadító erőktől a 4. számú főútvonal mentén fekvő Tálát várost, de a létfontosságú út fölötti ellenőrzést nem tudták visszaszerezni. A hazafiak felhívásának eleget téve elhagyják ottho­naikat a kambodzsai főváros lakói, nehogy az általános tá­madás Phnom Penh ellen súlyos veszteséget okozzon pol­gári személyekben. Pompidou az európai enyhülésről és a francia—szovjet kapcsolatokról Pompidou elnök csütörtökön délben az Elysée-palotában fo­gadta a francia és a külföldi sajtó képviselőit, akik újévi jókívánságaikat tolmácsolták i az elnöknek. Az újságírókkal beszélgetve Pompidou nyilat­kozott több nemzetközi kér­désről. Kijelentette, borúlátóan ítéli meg a közel-keleti helyzet ala­kulását, s az a véleménye, hogy a genfi tárgyalások ered. ményeként sikerül majd szét­választani az egymással szem­ben álló erőket, s talán béke- szerződést is kötnek Izrael és Egyiptom, esetleg Izrael és más szomszédállamok között is. de e szerződéseket &z ér­dekelt országok lakossága nem fogja valójában elfogadni. Az elnök szerint olyan rendezés­re kell törekedni — s ez len­ne Izraelnek is érdeke —, amelyet mindenki véglegesnek tekint, s amelynek betartását hatékony garancia biztosítaná. Franciaország hajlandó hozzá­járulni ilyen garanciához, sőt biztonsági érő létrehozásához is. egyelőre azonban nem tart. ja megfelelőnek az időpontot, hogy kezdeményezést tegyen ebben a vonatkozásban, mert azt egyik érdekelt fél sem fo­gadná el. Az európai biztonsági érte­kezletről szólva az elnök kije­lentette, meggyőződése, hogy A hazafiak rádiója egyéb­ként már napok óta ismétel­ten figyelmezteti a főváros polgári lakosságát arra. hogy Phnom Penh katonai célpont, jai ellen fokozódni fognak a támadások. Csütörtök délután a kam­bodzsai felszabadító erők is­mét rakétatámadást intéztek az ország fővárosa, Phnom Penh ellen. Hét 122 millimé­teres rakéta csapódott be a rezsim katonai főparancsnok, ságának közeiében. A robba­nások hét személyt megöltek és csaknem 30-at megsebesí­tettek. A kormánycsapatok nagy­arányú hadműveleteket indí­tottak a fővárostól északkelet, re az ellen a terület éllen, Az SZKP KB felhívása a szovjet néphez (Folytatás az 1. oldalról) SZKP Politikai Bizottságának és személy szerint Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának óriási hozzájáru­lását a népek békéjének és biztonságának ügyéhez, for­rón támogatják és helyeslik az SZKP és .a szovjet állam békeszerető külpolitikáját „A Központi Bizottság erre a támogatásra támaszkodva a jövőben is következetesen, szi­lárdan és energikusan küzd a népek biztonságáért és a nem­zetközi együttműködésért a béke, a szabadság, valamint a társadalmi haladás ügyének diadaláért” — hangsúlyozza a felhívás, és megállapítja: Az SZKP külpolitikájának sikerei kedvező nemzetközi feltételeket teremtenek a kom­munista építéshez, a szovjet nép békés alkotó munkájához. „Újabb társadalmi és gazda, sági eredményeinknek óriási nemzetközi jelentőségük lesz. még jobban növelni fogják a szocializmus vonzerejét, elő­mozdítják a Szovjetunió nem­zetközi tekintélyének további növekedését” — hangsúlyozza végül a felhívás. az 1974-es esztendő nem fog véget érni az értekezlet, har­madik szakaszának megkezdé­se nélkül, s lehet, hogy arra már tavasszal vagy a nyár ele­jén sor kerül majd. Egyelőre azonban még problematikus­nak tartja, hogy milyen szin­ten üljön össze a konferencia záró szakasza. Pompidou elnök ezzel kap­csolatban hangsúlyozta, hogy továbbra is híve az európai enyhülésnek és a Szovjetunió­val való együttműködésnek, s kijelentette hogy a szovjet— francia kapcsolatok jók. csak azt hiányolja, hogy a közel- keleti válság idején — úgy­mond — „a Szovjetunió — és mások is — nem mutatták elég együttműködési hajlandóságot” Az elnök utalt arra. hogy vá­rakozással tekinit Leonyid Brez.snyewei való találkozója elé, arra az év első részében sor fog kerülni, ő korábbari azt jelezte, hogy februárt ta­lálná megfelelőnek. Pompidou elnök továbbá hangsúlyozta, hogy Francia- országnak kitűnők a kapcsolat tai az Egyesült Államokkal, kitűnő az együttműködése a Szovjetunióval, s így Európá­ban kétségkívül Franciaország az az állam, amely a leg­kiegyensúlyozottabb kapcsola­tokkal rendelkezik. Az elnöki ugyanakkor továbbra is fenn­tartását hangoztatta az 1973J ban kötött szovjet—amerikai megállapodással szemben, s ki-í jelentette: meggyőződött ugyan arról, hogy ez a megállapodás „nem irányul Európa ellen”j ám de olyan nagy világpoliti­kai súllyal rendelkezik, hogyi „szándékaik ellenére is kísérj tésbe hozhatja ezt a két orszáj got”. PAHORAMA BUDAPEST Losoncai Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke fogad­ta Lőrincz N. János nagykö­tetet, a Vietnami Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizott­ság magyar tagozatának új vezetőjét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. PEKING Ohira Maszajosi japán kül­ügyminiszter csütörtökön hi­vatalos látogatásra Pekingbe érkezett, hogy a japán—kínai kapcsolatokról folytasson tár­gyalásokat. LONDON Rendkívüli kabinetülést hí­vott össze Edward Heath brit miniszterelnök csütörtökön, hogy megtárgyalják az ener­giaválságot, amely egyre több zűrzavart, nyomasztó gondokat okoz az angol marban. Minden látható jel szerint a konzer­vatív vezetőség arra számít, hogy a nehézségek fokozódása, a kiúttalanság megijeszti a kormány bérkorlátozási prog­ramja éllen harcoló munkáso­kat. elsősorban a harc élén álló bányászokat és vasutasom kát. VIENTIANE A laoszi békemegállapodásj végrehajtásával megbízott köz_- ponti vegyes bizottság az új évben csütörtökön tartott díM szőr ülést Vientianéban. Ai laoszi hazafias erők. illetve ai vientianei kormány küldöttség ge a négyórás tanácskozáson! megkezdte a Vientiane és) Luang Frabang semlegesítéséj vei kapcsolatos konkrét kérdéj sek megvitatását. Az ülésea elvi megállapodás született aa egyik legfontosabb kérdéssel, a közös rendőrség megalakításáj val kapcsolatban. A békemeg­állapodáshoz csatolt jegyződ könyv értelmében a két főváj ros semlegesítésének biztosítáj sa céljából Vientianéban 1009 és Luang Prabangban 500 főj nyi rendőrséget tarthat fenni mindkét féL MEXIKÓ V ÁROS Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára háromnapos hivata­los látogatásra Mexikóba ér­kezett. Ax elmaradt randevú Az Európai Közös Piac ki­lenc tagországa elmulasztotta az „újévi randevút”. 1974. január 1-én kellett volna a Kilenceknek áttémiök a gaz­dasági és pénzügyi unió úgy­nevezett „második szakaszá­ra”, amely már az eddiginél mélyrehatóbb szervezeti egy­séget tételezett volna fel. Per­sze, elsősorban az olajválság söpörte el ezt a találkát. Hi­szen a Kilencek az energia­krízis ügyében nagyon is kü­lönböző álláspontot foglaltak el. Anglia és Franciaország lényegében visszautasították a szolidaritást az olajbojkott ál­tal elsősorban sújtott Hollan­diával. Az NSZK a maga ré­széről — nyilvánvalóan ame­rikai biztatásra — éppen ezt a szolidaritást erőszakolta. Itt persze nem valamiféle érzel­mi egyetértésről lenne szó, ha­nem arról, hogy a rendelke­zésre álló olajkészleteket, il­letve a befutó szállítmányo­kat meg kellene osztani » hollandokkal! A legérdekesebb új fejle­mény az, hogy az energiakrí- zis következtében újabb és rendkívül drámai összecsa­pás következett be a Kilen­cek belső hatalmi harcában. Ez az összecsapás az úgynevezett „regionális politika" színpa­dán zajlott le, s a párbaj két fő résztvevője: Nyugat-Né- metország és Anglia. „Regionális fejlesztésen” a Kilencek azt a régóta ki­dolgozott tervezetet értik, amely szerint a gazdasági fej­lesztésre szoruló területeket közös pénzügyi erőforrások se­gítségévei kell magasabb szint­re emelni. Ilyen területnek számít jóformán egész Olasz­ország Rómától délre és Franciaország néhány elma­radottabb mezőgazdasági kör­zete. Az angol kormány a maga részéről már a közös piaci belépés előtt elmaradott területnek minősítette jófor­mán egész Skóciát és Wales egy részét is. Ugyanakkor Nyugat-Németországban csak néhány jelentéktelen, kis kör­zet számít „gazdaságilag el­maradottnak”. Ebből világosan adódott az egész regionális terv pénzügyi receptje. Nyugat-Németor- szágnak jókora összeget kel­lene befizetnie a pénzügyi alapba, pontosan az egésznek csaknem egyharmadát. Ezzel szemben saját fejlesztési cél­jaira csak az összes pénz- '■ínrt 8 százaléka, jutna. A fő haszonélvezők: Olaszország, Franciaország és Anglia len­nének. Ezek közül is Anglia került különleges helyzetbe. Az angol közvélemény ugyan­is közismerten ellenezte a Közös Piachoz való csatlako­zást. S a konzervatív kor­mány egyik fő érve éppen az volt, hogy a regionális fejlesz­tés során kapott hatalmas összegek kiegyenlítik majd azokat a közvetlen gazdasági hátrányokat, amelyeket Ang­lia számára a csatlakozás je­lentett. Egészen 1973. végéig úgy látszott, hogy nagyjából ké­szen áll a regionális. fejlesz­tési alap és csak a végső jó­váhagyás hiányzik. A nyugat­németek azonban az utolsó pillanatban váratlanul meg­makacsolták magukat. A re­gionális fejlesztési terv első három esztendejére az ango­lok által várt 11 milliárd márka helyett alig több, mint kétmilliárdot ajánlottak fel. Az angolok ezt visszautasítot­ták — s így az egész fejlesz­tési terv zátonyra futott. Rövidesen kiderült, hogy a nyugatnémetek nem egysze­rűen takarékosságból csapták be a páncélszekrény ajtaját. Meglehetős világossággal kö­zölték az angolokkal: amíg az energiaválság ügyében nem vállalnak szolidaritást a hol­landokkal és nem hajlandók egységes fellépésre — addig nincs pénz. Az angol válasz úgy hangzott — hogy amed­dig nincs pénz, nincs szoli­daritás. Még egy lépéssel továbbha­ladva: az egész vitának szé­lesebb világpolitikai összefüg­gései is vannak. A nyugatné­metek által sürgetett egysé­ges fellépés ugyanis része lenne az amerikai külpolitikai és személyesen Kissinger kül­ügyminiszter által kidolgozott új atlanti együttműködésnek. Ebben a vonatkozásban tehát a Kilencek soraiban változott a helyzet. Korábban az an­golokat tekintették az ameri­kai politikai szándékok nyu­gat-európai letéteményesének. Ezt a szerepet a jelek szerint mindinkább Nyugat-Németor- szág veszi át. A regionális vitában ily módon nemcsak egyszerűen pénzről van szó. A meglehe­tősen vásári alkudozás mö­gött felfedezhetők Nyugat- Európa legdöntőbb politikai kérdései. Először: kié legyen a gazdasági és politikai he­gemónia a Közös Piacon be­lül. Másodszor: milyen le­gyen a Kilencek és Washing­ton kapcsolatainak jellege. Éppen e távolabbi összefüg­gések miatt nem egyszerű do­log megtalálni a megoldást. Ráadásul: bonyolítja az ügyet, hogy ma már a pénz nem­csak az anyagilag súlyos hely­zetben lévő Anglia számára fontos, — hanem Nyugat- Németország számára is. Az NSZK belső helyzetét erőtel­jes infláció és a nagyszabá­sú munkanélküliség fenyege­tése árnyékolja be. Ilyen hely­zetben a kormány nehezen magyarázhatja meg a közvé­leménynek, miért kell nyu­gatnémet márkával finanszí­rozni Skócia gazdasági fejlesz­tését. A válság nyílt. A szakítás azonban nem végleges. 'Leg­közelebb éppen január 7-én, a Kilencek legközelebbi mi­nisztertanácsi ülésén ülnek le a marakodó felek a tárgyaló- asztalhoz, hogy megpróbálják kitűzni egy újabb, ezúttal eredményesebb „randevú” időpontját. — ie —!

Next

/
Oldalképek
Tartalom