Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-11 / 289. szám
A zsilip már él Ipari vagy ipar- és mező gazdaságtörténeti múzeum legyen ? A háromszázharmincnyolcas bódét az erdő szélére állították, mert útban volt a töltést egyengető gépeknek. A bódéból a „lakók” már valahol a paksi építkezésen dolgoznak, s ez itt árválkodik a most már holttá vált Sió-parton. A bódén háromöklömnyi lakat. A lakatok nem sok értéket őriznek. Néhány törülköző, egy koszos lepedő és egy olajos nadrág az összes érték, ami az ablakon át is megfigyelhető. Az asztalon szintezési jegyzőkönyv és a IV/3- as •''•niórész hever. Ez a ''•H* posnak legalább húsz köbméter sódert, öt-tíz tonna cementet... Itt a hulladéknak azért nincs nyoma, mert nem volt, a selejtet is hasznosítani lehetett. A sok töltés felemésztett minden betont és törmeléket. Az utómunkákhoz tartozik a töltésrendszer füvesítése, a parkosítás. Az ősszel elvégezték ezt is. Tavasszal elszórják a fűmagot, nyárra már pázsitos lesz a zsiliphez vezető töltés két oldala. S akkor majd ráterítik a koronára a kontntó. aszfaltréteget. tam, hogy ez így nem lesz jó...” Dörmögnek, morgolódnak. A bejáratás nem látványos és nem éppen közönség elé való. A zsilip már él. Megjött a jelzés, hogy a Balaton felől több hajó érkezik a hét elején. A kazánba befűtöttek, A toronyban az ügyeletesek a jégtábláktól csillogva fehérlő medret figyelik. Aram is van. De készenlétben áll az aggregátor. Hétfőn—kedden, a hét elején üzemben volt a zsilip. Egy-egy félórára, órára működtek a gépek. A kamrazárólemezek fogva tartják a felvizet a jéggel együtt. Van víz a zsilipeléshez — van zsilip a jeges ár ellen. Most csodálkozni járnak a nagy műhöz a kíváncsiak, a szakemberek meg ellenőrizni, a próba jegyzőkönyveit vizsgálni. Ez a Siótorkolati mű fontos a víziót számára is, fontos. Olyan például, mint az M7-es. Mert a Duna is majd forgalmasabb lesz, mint most. Délnek is, meg nyugatnak is a Sión — mert a vízállás szabályozása lehetővé teszi a hajózást — talán Kölesdig. Az első lépcsőben. Elmélkedni lehet a csípős decemberi szélben, a szegmensből sugárban spriccelő víz hangjának kíséretében. Tél van a zsilipen is. Ha elmegy egy hajó, a jégtáblák összetorlódnak, mintha fáznának, ölelkeznek. Közrefogják a móló betonlábait. A zsiliptoronyban a kezelők a felvizet kémlelik. A déli órákban hajók érkeznek.- PJ Úgy látszik, sokan felfigyeltek korábbi írásainkra, amelyekben egy, Tolna megyei ipartörténeti múzeum alapításával foglalkoztunk. Dombóvár helyet is tudna adni — egyelőre anyagiak hiányzanak, hogy ez a kezdeményezés . maholnap valóra váljon. ■ * ■ Viszont több mezőgazdasági üzem vezetője, szakmunkás- gárdája tett olyan javaslatot; miután Tolna megyében a múltbán uralkodó volt a mezőgazdaság, akár közös ipar- és mezőgazdaságtörténeti múzeumot is életre lehetne hozni. Az indok is elfogadható; Tolna megye valamikori üzemei —* malomipar, konzervipar, tejipar, rostfeldolgozó ipar — közvetlen kapcsolatban álltak a mezőgazdasági termeléssel, és az uralkodó kisipar gépekkel, felszereléssel segítette a mezőgazdaságot. (Kevesen tudják például, hogy az 1930-as években nemcsak mosonmagyaróvári ekék kerültek forgalomba, használatba, hanem az úgynevezett. Baranyai-ekéi:, a megye északi határán túli szomszédos Mezőkomárombó', egy kis lakatosüzemből, amely az akkor elterjedt Fordsoú, Rába, Cormick traktorokhoz gyártott kisebb alkatrészeket:) Lehet, hogy ezekből az ekékből menekedett meg egy-két példány, vag-i akár a fal-isi kovácsok által kovácsolt fageren- delyes ekékből, eketaligákból. Elhangzott az is, hogy — ha valahol még található meg kéne menteni az utókor számára a valamikori gép-,y állomások alapvető géveit, a G—35-ös, a MÁVAG—22-e:s traktorokat, azok munkagépeit. Igaz, hogy kényelmetlenek voltak, kirázták a traktorosból a lelket, viszont ők voltak az iparszerű mezőgazdasági termelés ..harci járművei” 'és rajtuk tn—dt szakmát sok ezer paraszt, aki ma lakatosként hegesztőként^ esztergályosként ipari munkás a megye valamelyik üzemében. És össze lehetne még gyűjteni számos más génét — amíg még meg lehet menteni az enyészettől. Mert hol vannak ma már a Sárköz földjeit forgató gőzekék, hol Vannak az első és az utolsó magyar kombá-nok. hol a csénlőoének, amelyek mellett ezerszámra keresték meg az évi kenyérnek- valót a mezőgazdaság nincstelen-ei, en-i-két holdasai... Akár tőhb mezőgazdasági üzem közös összefogásával is ősz- sze l-hetve rakni a gépudvarok ócskavasai közül, alkatrészekből egy-egy gépet. Igaz, hogy a dombóvári múzeum-ügy még a kezdet kezdeténél tart, és nem tudni, mikor nyílik meg. de nem árt erre a témára még másoknak is felfigyelni. Felfigyelni, és megkezdeni már most a oyűjtőmunkát. addig, amíg még egyáltalán lesz mit összegyűj-eni, fennhagyni az utókornak. Mert nyilván, az utókor is látni akarja majd, milyen berendezésen őröljék a búzát dp azt is. milyen gépekkel termelték meg az őrölrinalót, milyen volt a falusi pék kemencéje, mihien felszereléssel vették át a falusi téjcsamokok a tejipar részére a tejet. B. T. Ha ilyen csendes az alvizi meder, & zsilip akkor Is él, dolgozik; szabályozza a vízállást. A törvénytiszíeSet erősségei az építők utolsó mobil bázisa a felvonulási épületeket már bontják. Az évi leltározáskor majd ezt iß elvontatják új munkahelyre. A bódé körül drótkötéldarabok — a kompot szolgálta mindegyik, az idő, a nagy terhelés azonban szétszaggatta. Nem lehet semmire használni, minthogy azt a néhány gépkocsiköpenyt sem, amelyet nem vittek sehová, itt maradt ez is emlékeztetőnek. A Sió-torkolati mű elkészült ' Még nem volt hivatalos átadás-átvétel, még nem vágtak nemzeti szalagot a zsílipelő- kamra elején, de ez a műtárgy már működik. Persze nem csöndben, s nem mindenkitől távol. Mert a látogató most sem kevés. Az imént suhant egy kocsi át a zsiliphídori, a bogyiszlói oldalon sebesen megfordult, aztán visszajött és eltűnt Keselyűs irányában. Most két Zsiguli porzik. A GANZ-osok utat adnak, mutatják, hogyan kerüljenek a hídon. A maszek Zsiguli kikerüli a billentőszerkezet egyik kiálló kampóját, a Zsiguli- taxi recsegve áttör rajta. .jMarha” — mondják a hegesztők. Mert hiába készült el a zsilip, dolog még akad rajta bőven. Hol itt, hol ott kell valamihez hozzányúlni. Most éppen a közlekedési lámpákat állítják, ezek tartóit hegesz- tik, hogy jobban lehessen látni, mint első felszereléskor. Építési veszteség. Nem készítenek ilyen címen nyilvántartást — de mindenki tudja, hogy ilyen van. Ezer köbméter beten készítésekor sárba teMost makadámon gurul az autó, mert a régi Sió-medret átkötő töltés mozog-rokka n- süllyed. Néhány órával ezelőtt föl- zsilipelték a Szikra motorost. Rutinmunka. Minden kezelő tudja már a dolgát. A toronyban legalább hatan figyelik mégis, hogyan működik a zárólemez, miként jeleznek a műszerek. A Szikra alá felülről vizet engednek. Amikor eléri a felső szintet, kinyitják a felső kaput, mehet a hajó a Balaton felé. Persze most jeget tör. Mert első alkalom, hogy jégtáblákkal együtt úszik a hajó. Tíz-tizennégy centi vastagra fagyott már a víz teteje, a jégtáblák ennek ellenére nem okoznak gondot a kapuban. A vízzel-hajóval együtt simán úszik a jégtábla is. Fél óráig tart ez a kis mozgás — aztán ismét csend fogja körül a zsilipet A szerelők, megszokásból, ismét végigsietnek a „mólón”, az újdonság vonzása még tart. A felvízi motorkamrába is lemásznak. Elöl megy az osztrák, utána a magyar szerelő. A szemben lévő oldalon, a bal oldali kamrában is van egy szerelő. Kiabálás, nesze- zés hallatszik a mélyből, a betonbunkernak is beillő motorkamrából, Aztán — mivel nem hallják egymást kiállnak a lebújó szélére. Az osztrák kiabál „Láci, három, ván?” Jön a válasz; „Van a szencsé- git, ván, három biztosíték kiment”. „Akkor jóó” — mondja az osztrák. „Jó a fenét”... Aztán ismét eltűnnek a betonban és hallani amint egyik magyar mondja: „Ennek már vége. Éo a nyáron megmondA szép hagyományhoz híven párt- államhatalmi és gazdasági vezetők jelenlétében tartották vasárnap tanácskozásukat a paksi járás önkéntes rendőrei. Munkásságuk értékeléséről Dallos Tibor rendőr százados, a Járási rendőrkapitányság vezetője tartott előadást, Dallos Tibor elmondotta. Az oktatási párthatározat azt tette feladatunkká, hogy növeljük az oktató-nevelő munka hatékonyságát. Ennek érdekében valamennyi szinten jobb feltételeket kell biztosítanunk a munkához, korszerűbbé kell tennünk a pedagógiai szemléletet és tudatosan fejlesztenünk kell az oktatás módszereit. Ennek szellemében tanácskozott az a közel negyven pedagógus, akik eddig is arra törekedtek, hogy okos ötletekkel, jő módszerekkel és érdekes eljárásokkal megkönnyítsék a tanítást, lehetővé tegyék a tanítási órán a változatos tanulói tevékenységeket és így szolgálják a tanulók személyiségének sokoldalú fejlesztését. A megye pedagógus-újítómozgalmának helyzetéről és fejlesztésének további feladatairól Vén János, a Továbbképzési Kabinet előadója adott tájékoztatást. Megállapította, hogy ez utóbbi évtizedben megtorpant az újítómozgalom lendülete és annak okát többek között abban határozta meg, hogy hiányzott a megfelelő irányítás és szervezés. A tanácskozáson részt vevő újító, kísérletező pedagógusok azonban még számos más tényezőre is rámutattak, amelyeket a művelődésügy megyei irányítóinak feltétlenül meg keli hogy a járás területén az önkéntes rendőri hálózat ebben az évben csaknem tucatnyi friss erővel gazdagodott. Mind az életkort mind a foglalkozást tekintve kedvező a társadalmi szervezet összetétele. Aktivitását jól jellemzi, hogy az önkéntesek az idén két és félszer annyi bűnözőt értek tetten, illetve szívlelniük. Ezek közül csupán néhányat említenék meg. — Az újítómunka szükségességét és létjogosultságát az oktatásügy területén még nem ismerik el eléggé. — A mozgalom rendszeres propagandája elmarad, a meye nevelői nem ismerik a leetőségeket, nem ismerik a szabályzatot sem. — Az újítással kapcsolatos ügyintézés olyan bonyolult és szövevényes, az elismerés pedig oly alacsony szintű, hogy ez eleve elveszi a kedvet az újítástól. —• Az elfogadott újítások megfelelő hasznosítása nem történik meg minden esetben. — A társadalmi feladatokat ellátó szakszervezeti akt'vaháló- zat is gyengén működik. A tanácskozás az újítómozgalom fellendítése érdekében részletesen megvitatta és k'egészi- tette az előterjesztett újítási szabályzatot, amelyet az elhangzott módosítások fgiyelembevéte- lével valamennyi oktatási intézményhez eljuttatnak a tanítási év második felében. A mozgalom sikere érdekében a tamási központi műhely felajánlotta segítségét az eszköz jellegű újítások elkészítéséhez, az újító pedagógusok támogatásához. Kedves Henrik negyei titkár bűncselekményt előztek meg, mint egy évvel korábban. Ennek is köszönhető, hogy a járás területén csak jelentéktelen mértékben növekedett a bűncselekmények száma. Farkas Miklós rendpr őrnagy. osztályvezető, a Tolna megyei Rendőr-főkapitánvság képviselőjeként hozzászólásában örömmel hangsúlyozta, hogy a járás önkéntes rend- őrei az elmúlóban lévő évben is a törvénytisztelet erősségeinek bizonyultak. Azzal, hogy számos bűncselekményt megelőztek még inkább pedig azzal, hogy környezed'"'ben olyan légkört terein tettet, amely szinte eleve kizárja bűncselekmény elkövetését. A tanácskozás résztvevői élénk eszmecserét folytattak olyan önkéntesek kulturált, helyes intézkedéseiről. - mint Süveges József, Kovács Lajos Mészáros Ignác. Lakos Lajos, Dömötör Ferenc Magó Jenő, Mérges István. Tolnai János, Sáfrány János, Gyurics György, Régi Ferenc. A vita egyik sarkall atos pontja volt, hogvan lehetne .iöbb eredményeket elérni a járművek szabályos kivilágosítását célzó „Látni és látszani” mozgalomban Több hozzás zól ó a hivatásos rendőrökkel együtt tartott közbiztonsági ellenőrzések hasznosságáról beszélt, Az éves munkát értékelő, megvitató tanácskozáson vette át egy évtizedes önkéntes rendőri munkájának elismeréseként a belügyminiszter által adományozott kitüntetést, valamint jutalmat Mérges József. Szili János. Horváth István. Velence; János Mészáros István. Hanzi György* Kertai István, Nagy Pakoliez József. Varjas István és Le- imezider Hajts önkéntes rendÚjító pedagógusok tanácskozása