Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-06 / 285. szám

Hui! a pelyhss fehér hő, jöjj el kedves Télapó... Télapó — nagypapaarca van — kesztyűjéből piros sza­loncukor hullik, felül szánjá­ra. beindítja a motort (mert szánja sebesebb a repcsiknél) és egy évig újra hóbirodalmá­ban tevékenykedik; „Télapó itt vám hó a subá­ja, jég a cinőie, leng a szakál­la. Zsák, zsájd, teli zsák. piros' alma aranyág! Két szarvas húzta, szán repítette, gömbö­lyű zsákiát százfelé vitte. Zsák. zsák, teli zsák. piros alma aranyág ; Énekelnek az óvodások, hú­zogatják a szakállas nagycso­portos piros kaftánját. Áz óvoda egyik legszebb ün­nepe Télapó érkezése. Ha meggondoljuk, ez az egyetlen mesealak, amely időről időre megelevenedik, meglátogatja a gyerekeket, igazságot oszt. ajándékot hoz. A december' hatodikai — Miklós-napd — alakoskodás és Mikulás bácsi ül világvégi birodalmában. Hóból van a fotelje, szikráznak feje felett a jégcsapok. Mikulás bácsi (más néven Télapó) üldögél, jóságosán mosolyog, végig-vé- gigsimít hosszú, fehér szakál- lán. Jönnek a hópehelytündérek, libegnek, forognak. illegetik kristólyszoknyájukat. aztán egy rózsaszín tenyéren elol­vadnak. Télapó nehézkesen feláll — nagyon öreg. több száz éves — int a krampuszoknak, akik máris hozzák hatalmas csiz­máit. Lábára húzzák, eligazít­ják a prémet palástja szélén. Télapó a tükör felé fordul, megigazítja sapkáját, megpöd- ri bajuszát. Tapsol, előáll ha­talmas szánja. A szánon szám­talan zsák, teli cukorral, mo­gyoróval. naranccsal és almá­val. Megragadja az ostort — de hopp. eszébe jut. hogy a virgácsokat elfelejtette! Pe­dig most is vannak rossz, szó- fogadatlan gyerekek! Sza- lasztja a krampuszt, hozzák, elindulnak. Télapó szánjának halkan csilinael a csengője; csak az a gyerek hallja, aki Télapóról álmodik, és őszintén megígéri neki. hogy jó lesz. Van olyan magyarázata is a Mikulásnak, hogy az a germán mítosz föistene, Wotan helyett került a köztudatba. Az eredeti Mikulás jutalma­zott és büntetett — ma már csak jutalmaz. a büntetés' „szolgálója”, Krampusz végzi Más alakulások is végbe mentek nevezetes alakió Itt van mindjárt a neve: m már inkább Télapóként érr getik. Aztán az alakja, a j műve, ajándékai — mi- mind modernizálódtak. • Ma van Télapó napja. F - gél megteltek a kiscsizrr előkerültek a virgácsok. Az óvodákban Mikulás t' esik dörmögik el intelmeik' éq dicséreteiket a megszel' pent kicsiknek, de még e iskolások is izgatottan les:'' nagyobb társukat, aki Télapó­nak öltözve, vattasza kállai hozza a puttonyt; „Télapó itt van. hó a subá­ja, jég a‘cipője, leng a szakál­la. Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.. Komáromi Z. felvételei 1 Karácsony előtt Játékról komolyán Játéküzlet nincs Szekszár- I dón, de árulnak játékot a hangezer- és ajándékboltban. [ A remélhetőleg csak átmeneti f jellegű zsúfoltság okozza, hogy ennek a boltnak a kirakatába bízvást ki lehetne írni a régi vevő-hívogatót: Amit nem lát a kirakatban, azt megtalálja az üzletben. Próbálkozzunk... — Csákót, kardot és puskát kérek! — Csak egyféle, elemes gép­pisztolyt mutathatok. — for­dul a pult felől a polc felé Kékesi Imréné üzletvezető, s máris leemeli a fegyvert. — Köszönöm, ilyen már van — viszonozza a vevő. — Revolver? — Rakétapisztolyunk van, amilyent az űrhajósok hasz­nálnak. — Fiúnak lesz! — szól csaknem fenyegető hangsúly- lval a férfi. — Ágyújuk csak akad? — Nem tartunk ágyút. uram. — Ha már semmijük sincs, legalább mondaná, hogy saj­nos. Majd megnézem a ma­szeknál. Jónapot! Percekkel ezután kiderül, miért harapna inkább a nyel­vébe a mindig készséges, ud­varias Kékesiné, hogysem ilyen, esetben kimondaná a sajnos-1. ' — Gyűlölök mindenféle fegyvert, akár igazi, akár já­ték. És valahányszor ú.iabb háborús híreket hallok, annál inkább gyűlölöm őket — te­szi hozzá. — Nézzen körül, itt, a polcon! Hát lehet azt állí­tani, hogy semmink sincs? Nem. a legnagyobb rossz- indulattal sem. Lehet válogat­ni, például huszonnégyféle gépkocsi, nyolcféle repülőgép, húszféle ügyességfejlesztő, . ti­zenötféle társasjáték 'között. A már említett géppisztolyon kívül csak három háborús já­ték kínálkozik: egy összerak­ható vadászrepülőgép, a Ten­geri csata elnevezésű társasjá­ték és egy harckocsi. Éppen a vasutakat vennénk közelebbről qzemügyre, amikor az eladótér felől köhint valaki. — A fiaimnak néznék vala­mit. .; A három fiamnak. Kitalálta az olvasó: a króni­kás nyomban géppisztolyt ra­gad. s tüzet nyit a papára. — Ezt igen melegen ajánl­hatom. uram. — Háborús játékot nekem mé§ tűzforrón is hiába ajánl!! A tiltakozás impozánsan eré­lyes.. Aki tiltakozott: Aradi István, a Vézkerámia harminc- három éves dolgozója. Kis gyűrű, afféle spontán., röpgyűlés alakul ki a boltban. Szó szóba vág. nincs idő kér­dezősködni, kinek a szájáról hangzik el. — Békét akarunk és gyilko­lásra neveljünk? — Ha rajtam állna, e.gvből betiltanám a háborús játéko­kat. — Vplt az MNDSZ-nek ez bölcs határozata, miért nem valósult meg? A nagymamák és a nagypa­pák még emlékeznek rá:most a mamák és a papák kedvé­ért emlékeztetünk a Magyar Nők Demokratikus Szövetsé­gének egy. nem ,sokkal a há­ború befejezését követő ha­tározatára. Ez azt a követelést fogalmazta meg, hogy ne ad­junk fegyvert a gyerekkezeik­be. Sajnos, még mindig adunk; sót. importálunk is, hogy na­gyobb választékban adhassunk. — Az utóbbi öt-hat évben csökkent a háborús játéksze­rek kereslete — tájékoztat Kékesi Imréné. — Nagyon ör­vendetes iele ez az emberek erősödő békevágyának. * A háborús játékok árusítása mellett elhangzó érvek közül kettő föltétlenül ide kívánko­zik. Az egyik: „Azt kéri a gyerek.” Lehet. A gyerek azonban ezen kívül sok olyas­mit kér, amit — saját érde­kében — nem kap meg. Tal­lózva ezek között: vadászkés. zsilettpenge. „pikáns” képsoro­zat. .. A másik: „Fiainkat idő­ben fel kell készítenünk a szocialista haza védelmére.” Roppant helytelen volna ezt az utóbbi állítást cáfolni: egé­szen más kérdés azonban, hogy a honvédelemre nevelés mikor, és milyen eszközökkel történjék. A hazaszeretetre nevelés úgyszólván a születés­től kezdve. A honvédelemre — fegyverforgatásra — nevelés viszont akkor, amidőn, -a gyer-/ mek már megérti hogy a há­ború időnként elkerülhetetlen rossz. de semmiképpen sem kívánatos állapot. Még közelebbről: ne részesítsük a gyermeket abban az örömben, hogy játékból „ölhet”, meri a játékból „öles” mulatsága egy­könnyen fajulhat az igazi gyilkolás szenvedélyévé. Ezt a kockázatot sárii karácsonykor, sem máskor nem szabad vál­lalni. BORVÁRÓ ZOLTÁN Könyv Bartók ajándékozás hazánk nagyobb részében újabb keletű. Egye­dül az osztrák határ mentén t van nagyobb múltja. A gyerekek papírálarcot kö­■ töttek magukra, kifordított ■ bundába bújtak, láncot csör­gettek, így játszottak Mikulást. A német eredetű szokás Szent Miklós püspök nevéhez , fűződik, aki jóságáról volt hí­res korában: MEZŐGÉP Központi Gyár­egysége Szekszárd, Keselyű- si út felvesz: szerszámkiadót. Népújság ß 1973. december 6. svájci rrll I« | / r tri működéséről Bernben a Hallwag-Verlag és a svájci nemzeti UNESCO- bizottság közös kiadásában do­kumentumgyűjtemény jelent meg Bartók Béla és Svájc címmel. A szerző Werner Fuchs. Az 1945-ben New York-ban elhunyt magyar zeneszerzőt sok­féle emberi, szakmai és tágabb értelemben vett hivatás jellegű kapcsolat fűzte Svájchoz. Az el­ső kapcsolatok 1908-ban alakul­tak ki, fellépései, levelezései svájci zenészekkel és pártfogók­kal, tudományos vállalkozásai és főként zeneszerzői tevékenysége újra és újra Svájcba vonzották. Werner Fuchs, aki hajdan Svájc nagykövete volt Budapesten és ismeri a művész magyar gyöke­reit, felkutatta ezeket a vonatko­zásokat és mintegy 120 oldalon olyan kötetet állított össze, ame­lyet elsősorban kommentált do­kumentumgyűjteménynek szánt. A könyvet a sok kézirat-fakszi­mile, kotta és fénykép kiállításá­ban is vonzóvá teszi. A kiádó bevezetőjében leszögezi: „Azok­nak az eseményeknek a kimerí­tő, tudományos elemzése, ame­lyekről a dokumentumok tudósí­tanak, nem jöhetnek szóba, ez ugyanis túllépné az e könyv számára kijelölt határokat.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom