Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
Hős asszonyok Nem bírt lépést tartani? f Négy évvel ezelőtt váltak el. — Azért nem volt ilyen egyszerű. — Természetesen mondja, hangjában nincs megbán- tottság, talán fájdalom sincs. — Igen, most már túl vagyok rajta, s úgy gondolok rá visz- sza, mint egy rossz álomra. Ma sem értem, de annyi minden van, amit nem ért az ember... A környezet szerény, de tísz. tes, sőt csinos. A kétszobás lakás nem alkalmi szálláshely, hanem otthon, a két gyerek és a magára hagyott anya otthona. Látszik, hogy „nem veti fed őket a pénz”, de az is, hogy nem látnak szükséget. — Nehéz évek vannak mögöttünk. Többasszárrtban mon. dóm, a két gyerek mögött is. Gyakran hallom, a munkahelyemen is. hogy apa nélkül nőttek fel De nem is erre gondolok. Apa nélkül felnőni annál mindenképpen jobb, mint egy rossz apa mellett. S amit tudtam, megadtam nekik. De ők is nekem. Amikor felismerték helyzetüket, megértették, hogy mibe kerültünk, s milyen körülmények között keli élnünk, szinte megváltoztak: segítettek, igyekeztek feledtetni sorsomat, hogy köny- nyebben viseljem el, s nekik is könnyebb legyen. Tehát nem az a baj, hogy „apa nélkül”. Az én helyzetem volt a nehéz, nekem kellett kibírnom. Nem a magányt, a megaláztatást. — Ka egy asszonyt elhagynak, mindig megalázó. — Mindig. De a volt férjem azért hagyott el, mert saerin- te nem tudtam vate lépést tartani. — Ez a vád gyakran elhangzik. De mit kell rajta érteni? Mit gondol, miben nem tudott lépést tartani a férjével? — Az elmúlt négy év alatt volt időm végiggondolni mindent. Nem tudom, ma sem tudom. — Mondjuk, a férje nyelveket tanult, elvégezte az egye- 'temet. tudományos kérdések foglalkoztatták ? Nevet, beszélgetésünk óta most nevet először. — Nem. dehogy. Annyit tanult. amennyi a hivatali munkájához elengedhetetlen volt. Nyelveket nem tudóét, gondolom, ma sem tud. Tudományos kérdések? Legföljebb a halászléi őzés tudománya foglalkoztatta. Lehunyja a szemét: a múltban járunk, a négy év előtti időkben, de számára ez mér a régmúlt, egy végképp elsüiy- iyedt világ. A falon felismer, hető egy kép helye, tapintatlanság lenne megkérdezni, úgyis tudom, éveken át itt volt bekeretezett esküvői képük. Valahol bizonyára megvan még. a fal felé fordítva, egy sarokban. — Egy másik nő? — Óvatosan kérdezem, de 6 nyíltan felel: — Ilyenkor mindenki erre gondod. Én is ezt hittem. De nem volt másik nő, ami azt is jelenti, hogy nem volt vetély- társam, nem volt kivel szem. benéznem. Éppen ezért vált lehetetlenné a helyzetem, hisz a vád, amit volt férjem felhozott ellenem, megfoghatatlan: nem tudtam lépést tartani vele. szégyent hozok rá, alkalmatlan vagyok arra. hogy bárhol együtt mutatkozzunk, hisz hátráltatnám előmenetelét, hivatali karrierjét A vád jól ismert, mégis most találkozom ilyennel először. — Mit gondol, miben nem tudott lépést tartani vele?^ — Azt hiszem, egyszerűen attól félt, hogy valahol, egy előre nem látható helyzetben akadályt jelentek majd száVagy még pontosabban. nem tudom segíteni karrierjét. Persze, hogy a mostani felesége. — mert azóta újra nősült — elősegíti-e, eat éppúgy nem lehet megmondani, ahogy azt sem, hogy én miben hátráltattam. — Milyennek ismerte a férjét? Törtető, karrierista, megalkuvó? — Sokszor beszélt arról, hogy ő is tud annyit, mint felettesei. De az ilyesmi mindig elméleti: aki valahova eljutott. valami okkal jutott oda. s nem lehet elküldeni, csak azért, mert valaki a helyére pályázik. Veit férjem nem hiszem, hogy intrikus lett volna, inkább igyekezett alkalmazkodni. Ha például a főnöke meghívta, s esetleg reggelig ittak — volt rá példa — nem is akart nemet mondani, sőt kitüntetésnek érezte Én nem. Azt hiszem, itt kezdődött közöttünk az, ami aztán váláshoz vezetett. — Tehát nem szellemiekben maradt alul, inkább abban, hogy nem volt kedve ezekhez a hivatalon belüli és — mondhatjuk így? — hivatalossá tett szórakozásokhoz? — Azt hiszem, így volt. Mert azt például soha nem éreztem, hogy a férjem sokkal okosabb lenne nálam. Paraszti ány voltam, de ő is messziről jött, tehát volt pótolnivalónk. Amennyire időm engedte, sokat olvastam, újsá. gokat, regényeket, néha mást is. ismeretterjesztő könyveket. Talán többet is olvastam, mint ő. De tudja, ez a sokat emlegetett nőd egyenjogúság mindig azon múlik, hogy a másik elismeri-e. Én hiába mondom, hogy egyenjogú vagyok, ha a másik azzal válaszol, hogy méltatlan vagyok hozzá. Kegyetlen dolog, de most már szembe tudok nézni a valóság, gal. Ahogy négy év óta mindennap. — Nagyon nehéz? — Nagyon. Az első hetek, ben, hónapokban nem is tudtam, mit tegyek. Magamban kerestem a hibát, s benne kerestem olyan erényeket, amelyek belőlem hiányzanak. De ebből nem lehet megélni Ki kellett kerülnöm a megalá- zottság állapotából, meg ' kellett találnom új helyemet, nem vádaskodással, de nem is önváddal. Nézze meg ezt a két gyereket. Rendesek, jói tanulnak, s igazán feledtetik azt a szörnyű érzést, hogy „nem tudtam lépést tartani.'’ — Nem gondolt arra. hogy újra férjhez megy? — Minden elhagyott nő gon. dől erre. Nem úgy alakult. Alkalmi kalandhoz nem volt kedvem, olyan férfivel pedig nem találkoztam, akire nyugodtan rábízhattam volna ma. gamat és a két gyereket. Most már, azt hiszem, jó. Megnyugodtunk, mind a hárman. Tud ja, az emberben fokozatosan kialakulnak bizonyos reflexek, kezdetben védekezésül aztán már életformaként. Úgy érez tem. fokozottan vigyáznom kell magamra, mert nem akartam olyanná lenni, amilyennek volt férjem gondolt. Meg itt volt a két gyerek, a felelősség. Az ember idomul a körülményeihez. Most már úgy érzem, szinte javamra vált. hogy a férjem elhagyott. Keményebb lettem, megtanultam a magam lábán állni, igaz. hogy nem ment könnyen. Mit tagadjam, sokat szenvedtem. De ma már úgy érzem. nem én voltam méltatlan a férjemhez, inkább ő vált méltatlanná hozzám. Ma már mindenképp. — Még egy kérdést. Mit gondol, a férje jobban boldo, gult maga nélkül? Előbbre jutott? — Nem. természetesen nem. Nem is lehetett. Hisz minden arra a hazugságra épült, hogy nem tudok lépést tartani vele. Mindig mellette álltam, de ő egy bódulatban élt, új világot épített ki maga körül, amiben nekem nem volt helyem. Ma már néki nem lenne itt helye. Ennyit tudok mondani. — Találkozik néha a férjével? — Néha, hisz elkerülhetetlen egy kisvárosban. Köszönünk egymásnak. De már a megaláztatást is elfelejtettem. Nekem is kiépült a saját világom, ez. — s körbemutat a kétszobás lakásban. Tisztes berendezés, igazán nem szegényes. Hármasszekrény, két fotel, két párnázott szék. A falon fémből készült könyv- állvány, nyilván valamelyik gyerek készítette. Rajta könyvek, legalább kétszáz kötet. „Ja, a könyvek, azokat nézi? Már a mi szerzeményünk, a gyerekekkel. Amire felnőnek, szeretném, ha összegyűlne egy kisebb könyvtár..." —á —á Gyermekeink kultúrája Az utóbbi években meglehetősen kérdésessé vált a család szerepe a gyerekek nevelésében. Gyakran mindkét szülő dolgozik, és — valljuk be őszintén — nem ez kedvez a gyermektársadalomnak. A szülők lekötöttségét a gyerekek rendkívül erősen meg- sínylik. Nagyon is felmérhetők azok a fogyatékosságok, nevelésbeli hiányosságok, amelyeket éppenséggel az intert- zív családi kör együtt töltött óráinak megritkulása okoz. Szociológusok megállapították, hogy a szülők húsz perctől három és fél óráig bezáróan naponta kisebb-na- gyobb időt fordítanak gyerekeikre. Sajnos inkább kevesebbet, mint többet. Pedig a családi környezet hatása döntő. A család kezében rejlik a legfontosabb fegyver a befolyásolás lehetősége. Így a kulturális ráhatás lehetősége is, attól kezdve, hogy a gyerek egyre többet kérdez és a szülő, kötelességének tartva, cseppet sem restelkedve válaszol is a kibontakozásra kész értelemnek. Napjainkban gyakorta (sőt mind gyakrabban) esik szó az egyre differenciáltabb nevelési gondokról. A szülők és gyerekek közös kulturálódá- sáról viszont szinte egyáltalán nem, vagy legalábbis nagyon ritkán beszélünk. Ezt hiányolták a szociológusok és gyerekpszichiáterek is a Hazafias Népfront szülőbizottságainak 100 ankétből álló (ötezer szülő bevonásával történt) beszélgetéssorozatán. Éppen a kulturális ráhatásokat, a közös élménygyújtést, a családi szórakozásokat, olvasmányokat, a hírek és élmények együttes megvitatását. Jól tudjuk mindannyian, mi az első tapasztalatok, ismeretek, érzelmi élmények és természetesen a kultúrélmények következménye. A szülők szerepe felmérhetetlen gyermekeik korai szellemi arculatának kibontakoztatásában. Mór rögtön a kezdetek kezdeténél, a játékfeltételek megteremtésénél. A gyerek játékkultúrája fundamentuma lesz későbbi kulturáltságának. A gyermeki alHo) járt Anna át és hét között? Es tegnap tizenkettőtől kettőig? Mikor csengetnek, s Jönnek az idei év elsősei, a copfosok, és a masni- sok, kettes sorban lefelé, kifelé és a kapuban hangos, cérnaszál-kó- rusban mondják a köszöntést: Já napot ki. vának!” — merre indult el, merre járt ezután Anna? Ma már tudjuk: a hinta! Ez a mákony, ez a szenvedély, ami e próbálóban elsőst még mindig rabságban tartja„Ha még egyszer nem jössz haza iskola után egyenesen, nincs többé csoki 1" És elmúlik öt, el hat, és gyújtják kint a lámpákat, hogy fél az ember, indulunk keresni — egy puli, egy fiú, egy apa — mint az egyik expedíció az eltévedt, föktnyelte másikat „Hol jártál?” Csend, áll, lóg a kezében a táska, s szeme éj, oly A hinta bársony, és hallgat. „Nem beszélsz!? Hol voltál?" Halkan mondja: a hinta .., Nincs csoki. Na és aztán? Mert mi kell: csoki vagy bábszínház? A bábszínház. Színház vagy szalvéta? A szalvéta. Hinta vagy szalvéta? És ezt miért is keli kérdezni? Evekkel .ezelőtt kezdte. Lógott az óvodából, mert hintázott. Ment, reggel az Engels téren át, és úgy csábult el az üres, elhagyott hintáknál, mint az italos, aki műnkébe menet betér az első kocsmába. Bátyja, ha megverte, nem sírt de eltűnt. Hintázott. Ajándékot kopott: szaladt, hintázott. örömöt, bánatot a hintába ők. Egyszer azt mondtam magamban: „Na, ezt a lányt jóllakatom hintával, lerészegítem, csömört kopjon, hogy soha többé ne kelljen néki.” Kimentünk a Ligetbe. Egész közel a Vidám Parkhoz. Behal. látszott a fák közé az a sok bohóc mókás lár. ma. „Na, most hintázz!" Leültem egy padra, és ő fel a hintára. Na, majd nemsokára mondja: „Menjünk csak a mókákhoz.” De nem mondja, csak fel, le, ég, föld, behunyja a szemét és repül. Sakkozom, Egy partit, kettőt De nem szól, csak hintát cserél: azon a másikon milyen? Ko- morodik az idő, kiürül a kis park. Fúj a szél. cseperész, én összegombolom a kabátot — ő szóljon előbb —, de a hinta csak repül. Sötét lesz, kihalt a Liget, az ágak hajladoznak, a levelek hullnak, örvényben keringenek, az e la Ivó őszi parkban csak egy hinta csilcor- dul, egy kislány hajtja mind feljebb és feljebb. őszi esők érkeztével a fővárosi tanács — igen bölcsen — leszereltette a közterekről a hintákat. De ő ismer egy nem közteret. Magánhinta, egy kert kö- zeoén. Sötétedésben átbújik a kerítésen és hintázik. Zughintázó, titkos hintés. — Merre jár Anna? — ha majdan egyszer, tizenöt-húsz év múlva egy fiatalember ezt kér. di tőlem és tanácsot és vigasztalást vár, csak így válaszolok majd neki: „Megbántottad? Ha hazajön, vedd karodba és ringasd, hin- táztasd, a bánat tőle így száll el”. Mert én is, most is, ha vele vagyok és nem szólok, fogja a kezemet, lóbálja és hintáz- zuk a kezünket, s egyszerre csak nevetünk, hogy milyen érdekes: hinta nélkül is lehet repülnil Kőbányai György kotószeUem elsődleges megnyilvánulásai, a felnőttvilág cselekedeteinek utánzása, mímel ése, amelyet a gyerek- pszichológusok „alkotó játéknak” neveznek. Játékszert és lehetőséget kell adni a játékra, minél bőségesebb választékban gyerekeinknek. Tudomásul venni fokozatosan kialakuló társas játékigényeiket. Részt vennó, ha csak lehet- ges, játékaikban, s ami még döntőbb, mindig együtt örülni velük. Mindezt szeretettel és odaadással. Hiszen csakis így lehetséges megalapozni a kultúrált családi közösséget. A szülők régen is igyekeztek foglalkozni gyerekeikkel spontán módon. Manapság a szülőknek tudatosan kell vállalniuk a nevelést. A család alapozza meg a gyerek érzelmi, erkölcsi életét, gondolkodásának alapjait, viselkedését. Mindezt nem szabad a véletlenre bízpi. A gyerek befogadóképessége gyakorlatilag felmérhetetlen. Éppen ezért a szülőnek lépten-nyomon meg kell ragadnia a lehetőséget a beszélgetésre, kapunyitásra a világ megismertetéséhez és megértetéséhez. Az a gyerek, aki apró korától azt tapasztalja, hogy családi környezete olvas, könyvtárba jár, vitatkozik szellemi élményeiről, zenét hallgat, filmeket néz, színházba jár. s nemcsak megnézi, de helyére is teszi a televízióban látottakat, kézikönyveket, lexikonokat használ, soortol, túri sztikázik, értékeld és látja a természeti és esztétikai szépet, — az maga is fokozatosan idomul a család természetes kultúrájához. Szociológusok azt is felmérték, hogy a családi együtt- lét idejét egyre inkább felemészti a televízió, a háztartás, stb. A gyerekek nevelését a szülök éppen ezért mindinkább minden vonatkozásban az iskolára hárítják. Alig vesznek részt gyerekeik szellemi. alkatának megformálásában. A mai gyermeknek egyre kevesebb a szabad ideje. Azt a keveset jól kellene kamatoztatni. Az egész országban működő gyerekkönyvtár-hálózat egyik fontos, döntő láncszeme lehetne a kulturális ráhatásnak. A szülők, maguk vigyék és írassák be gyerekeiket a könyvtárba. Ám mindehhez elengedhetetlen a családi példamutatás, az olvasás megked- velfcetése. A szülők elfoglaltsága, kulturáltsága, vagy kulturálatlarfsága eleve leszűkíti a mindent befogadni kész gyerekvilágot Szémann Béla Népújság 1] 1913. december 24,
