Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

A világbéke Iiídja

Még nem Is olyan régen, amikor tankok és rakéták dübörögtek a Szuezi-csatomán vert hadihidakon. a világ lélegzetvisszafojtva f igyelte, hogy kitart-e egy másik, képletes híd: a világbéke hídja. Nem szakad-e be mégis a roppant terhelés alatt, amelyet egy kulcsfontosságú stratégiai övezetben kirobbant háború és annak sodró következményei hoztak létre.

Akik visszaemlékeznek az úgynevezett kubai válság napjaira, vagy akik e válság eseti:-.' vjeinek ma már könyvtára: megtöltő történeti anyagaiból. olvastak, azok tudják: akkor a világ valóban megdöbbentően közel került egy termonukleáris háború lehetőségéhez. Azokban a napokban a Szovjetuniónak roppant hidegvért és elszánt józanságot kelleti tanúsítania a válság elhárítása érdekében. De akik emlékeznek azokra a napokra, azt is jól felmérhetik, hogy a közelmúlt háborús válsága, a közel-keletf, nem jutott —nem juthatott el — ahhoz a ponthoz, amelyen túl az események ellenőrizhetetlenné válnak. Még az VSA-hadsereg riadó- állapotba helyezését követö órák izgalmi foka se vethető össze a kubai krízis tetőpont-, jával.

Kétségtelen, hogy a „temperált világkrízis’’ alkalmával már fékek és mérséklő hatás- rendszerek egész sora lépett működésbe, mintegy megelőzve a nem kívánatos és kiszámíthatatlan láncreakciókat. Ezek a bizonyos fékek és mérséklő hatásrendszerek a szovjet diplomácia, a szocialista országok igen hosszú, szívós és következetes békevédelmi te. vékenységének eredményeiként jelenhettek meg a nemzetközi konfrontációkban. Létrejöttüket meg kellett, hogy előzze a katonai stratégiai erőviszonyok megváltozása, az imperializmus „masszív megtorlására olapozott nukleáris stratégiájának bukása, be kellett, hogy bizonyosodjon az embargók hatástalansága a szocialista országokra nézve — egyszóval az egész hidegháború csődje. Majd a világpolitikai jégpáncél felolvasztása után el kellett jutni a szovjet—amerikai viszony elveinek lefektetéséhez, a SALT-tárgyalások első

eredményeihez, a szovjet— nyugatnémet, szovjet—francia, a csehszlovák—nyugatnémet egyezményeiéhez, az európai biztonsági és a haderőcsökkentési tárgyalásokhoz —, hogy csupán a legfontosabbakat említsük. El kellett jutni ahhoz, amit a szovjet békepolitika mindig javasolt, mindig célbavett: kis és nagy lépésekkel olyan intézmények és szerződések rendszerének kiépítéséhez, amely lényegesen csökkenti a nukleáris összeeső, pás veszélyeit, a „kis háborúk” és „helyi háborúk” szövődményeiből az akut világ- krízissé válás lehetőségeit. E szerződések és intézmények működésének első nagy eredményét tapasztalhattuk a közel-keleti háború kapcsán, ahol egyébként megvoltak mindazok az elemek, amelyek nagyobb robbanással fenyegettek.

Ezek a szerződések és intézmények természetesen nem tudják és nem is akarják megváltoztatni azokat az alapvető ellentéteket, amelyek a szocializmus és a haladás híveit és országaikat szembeállítják az imperialista tömb agresszív törekvéseivel. Még kevésbé jelentik, hogy a Szovjetunió kész lenne Amerikával valamilyen szuper-ellenőri szerepre, elhallgat ta-tv a vagy háttérbe szorítva n kis országok érdekeit, figyelmen kívül hagyva a nemzeti felszabadításért harcoló népek akaratát. E politika elvi kereteivel azonban sehol nem ált szemben az az alapvető törekvés, hogy az új világháború elhárítása századunk utolsó harmadában az emberiség fő érdeke, minden nép és ország fő érdeke. Ezt az érdeket pedig lehetetlen volna védeni és kifejezni anélkül a folyamat nélkül, amelyet a nemzetközi diplomáciai nyelv „detente”-nck, enyhülésnek nevez. A közel-keleti válság kritikus szakaszából való kilábolás, a viszonylagos fegyver- szünet elérésének másik jellemzője, hogy a konfrontáció megzavarta ugyan a nemzetközi enyhülés folyamatát, de egészében véve nem állította meg és nem fordította vissza az irányzatot. Még abban az esetben is, ha feltételezzük, hogy visszaesések következnek be, van alap a reményhez, hogy az enyhülési irányzat végül is folytatódik — különösen Európában.

Így tehát igenis, lehet egy- idöben és azonos elvi platformról harcolni az imperialista elnyomó és kizsálcmányo- ló törekvések ellen a nemzetközi porondon, segíteni az ellene harcoló osztályerőket akár Chilében, akár Vietnamban, és lehet katonai és politikai támogatást nyújtani azoknak az arab országoknak, amelyek saját területük felszabadításáért harcolnak, lehet ugyanakkor következetesen harcolni a nemzetközi békéért, az államok közötti kapcsolatok javulásáért, a népek közeledéséért, és a kormányok józan együttműködéséért a világbéke érdekében.

E két feladat egy időben történő teljesítésének létjogát a lenini békepolitika soha nem vonta kétségbe. Ellenkezőleg. Mindig is a kettő egységét és egymástól elválaszthatatlan voltát hirdette. Pedig akkor, a huszas években, talán még elképzelni is alig lehetett, hogy fél évszázad múltán milyen hatalmas erővé válik a nemzetközi kapcsolatokban —? mondjuk — a nemzetközi munkamegosztás, milyen roppant méretekben válik nemzetközivé a tudomány és technika fejlesztése, hogy köti össze még az egymástól nagyon is eltérő rendszerű országokat a világkereskedelem szüksége, a föld erőforrásainak ésszerű kihasználása, az emberi lét természeti fettételeinek megőrzése.

A békeerők októberi moszkvai világkongresszusa például nemcsak abban különbözött az előzőktől, hogy azon most az egész földgolyó valamiképpen képviselve volt, és így egyetemessé vált. Abban is különbözött. hogy míg az előző világkongresszusokon még sok általánosság található a téma megközelítésében, most a béke elvont fogalmából közös érdekek és programok sora pontakozott ki, jelezvén, hogy a világ rendkívül előrehaladást tett önfelismerésben. Vagyis nemcsak az akadályok tárultak fel, amelyek a béke útjában állnak és ellene hatnak, hanem rendkívül sok összefüggés a nemzeti és szociális törekvések megvalósíthatósága és az enyhülés irányzatának szükségszerű fejlesztése között.

Hasonlóképpen a leszerelés, a tömegpusztító fegyverek betiltása és megsemmisítése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a stratégiai fegyverfejlesztés eszkalációjának megszakítása — amely 15—20 évvel ezelőtt szinte utópiának tűnt — most a cselekvő megközelítés szintjéhez ért. A SALT-tárgyalások, a bécsi

Spanyoloraaág

fegyverzetcsökkentési tárgyalások eddigi eredményei azi mutatják: ez nem propagandabeszédek és , szónokművészei3 fóruma van, hanem megmozdult a megmozdíthatatlan problémák hegye.

Hazánk — gazdasági, politikai, társadalmi, diplomáciai erőinek és eszközeinek megfelelő alkalmazásával — nem kis mértékben veszi ki részét korunk fő problémáinak megoldásából. A béke és enyhülés folyamatához való hozzájárulásunk során erőfeszítéseink és kezdeményezéseink a kötelesség nagyságából indulnak kii a szocialista tábor, a haladó emberiséggel szembeni felelősségből. E szolrálat eredménye az a növekvő presztízs, amelyet hazánk a nemzetközi életben élvez, s amely kapcsolataink gyors bővülésében is kifejezésre jut.

Enyhülés, tárgyalás és béke — 1973-ban e fogalmak számunkra — és természetesen a. világ számára is — új tartalommal gazdagodtak.

RÓZSA LÁSZLÓ j

Hajsza a baszk szeparatisták után

A spanyol biztonsági szervek fokozott erővel keresik azt a hat baszk szeparaíástát, akiKuvait

nem adta ki a terroristákat

A Palesztinái Felszabad ítás i Szervezet szóvivője, valamint kuvaiti személyiségek, köztük a belügyminisztérium magas rangú munkatársa cáfolták azokat a híreket, hogy Kuvait átadta volna a PFSZ-nek azt az öt terroristát, aki a római repülőtéren végrehajtott véres merénylet után Athénen keresztüli túszokkal együtt végül a kuvaiti fővárosban ért földet.

két a kormány a Luis Carreroi Blamco miniszter-elnök eilen elj követett bombamerénylet tetH teseinek tart. A tájékoztatásügyi minisztérium este közlej ményt adott ki, amelyben köJ zölte a hat 22—27 éves merénylő személyazonosságát; anélkül, hogy letartóztatásukj ról hírt adott volna. A spanyol rendőrség már közvetlenül a merénylet után elrendelte.' hogy a francia határon át igyekvő baszkokat fel kell tartóztatni és útlevelüket ed kell1 kobozni.

Saragossá ból származik a hírügynökségeknek az az értesülése, hogy a rendőrség 11 baloldali személyt őrizetbe vett. — közöttük két nőt. Azzal gyanúsítják őket, hogy meg akarták szervezni a betiltott, úgynevezett marxista-leninista kommunista párt helyi szervezetét.

Az 197-1-es

népgazdasági terv

Az 1974. évi költségvetés 117—118,5 milliárd forintot biztosít a beruházások céljaira. Ez 1973-hoz képest 10 százalék növekedést jelent. A beruházások közel 50 százaléka állami erőből, a többi pedig vállalati és szövetkezeti erőforrásokból valósul meg. Cél: a folyamatban lévő kb. 40 egyedi nagyberuházás tervszerű határidőre való elkészítése. Siettetni kell a népgazdaság hatékonyságát növelő korszerű eljárások elterjedését, a kedvező gyárt- niányszerkezet kialakítását, a termelésnövekedést, ami az életszínvonal-növekedés fontos összetevője. A termelő beruházásokon kívül jelentős összegeket biztosít a költségvetés az egészségügy (kórházak), az oktatás (bölcsődék, óvodák) és a lakásépítés (85—86 ezer lakás) területén is.

Térképünkön a legfontosabb nagyberuházásokat tüntettük feL

— TERRA —

A chilei fasiszta junta folytatja megtorló akcióit

A chilei fasiszta junta közzétett nyilatkozata szerint a fegyveres erők folytatják a „szélsőségesek” és a „marxista bűnözők” elleni akciókat. Az eHenforradalmárok gyűlöl, ködő megfogalmazásából is nyilvánvaló azonban, hogy a chilei hazafiak nem adták fel a reakció elleni küzdelmet

Mint a junta közldnénye hangoztatja: Santiago egyik

negyedében egy jáirőr megölt öt személyt, akik a Valparai- sóba vezető villamos távvezetéket akarták felrobbantani. Megfigyelők egyébként utalnak az illegalitásban lévő szociális, ta vezető, Carlos Altamirán o néhány nappal ezelőtti üzenetére, amely a fasiszták provokációiról beszélt és a demokratikus erőket óva intette a meggondolatlan akcióktól. Nem kizárt, hogy a junta most maga rendez „összetűzéseket”, hogy a lakosságot állandó félelemben tartsa, a meggyilkolt partizánokról kiadott közleményekkel pedig demoralizálni próbálja a fegyveresen ellenálló hazafiakat

Mario Mckay tábornok, munkaügyi miniszter azt mondotta, hogy „a szakszervezeti tevékenység rövidesen normalizálódik Chilében, az ország érdekeinek megfelelő határokon belül”. Szombati demagóg

televízi óbeszédében — a jun-J ta első deklarációjának kitéte. leit ismételgetve — Chile „gazdasági. társadalmi és erkölcsi rombadőléséről” szónokolt mondván, hogy ebből a hely. zetből kívánja most ő, mint tábornok-miniszter a „szakszervezet segítségével” kivezetni Chilét. Uj munkatörvénykönyv létrehozásáról is beszélt, de arról „elfelejtett” nyilatkozni. hogy a junta „vívmányaként” elrendelt kötelező vasárnapi munkát mikor tör. lik el.

A napokban — mint jelentettük — a svéd fennhatóság alatt álló satiagói kubai nagy- követség épületében súlyosan megsebesítették Rolando Cal- deront, a népi egység földművelésügyi miniszterét. Egy újabb közlemény szerint a kór. házban lévő politikuson műtétet hajtottak végre, állapota válságos.

Beatriz Allende, a meggyilkolt köztársasági elnök. lánya, aki apja kívánságára hagyta el szeptember 11-én a fasiszta bombatámadás alatt álló lángoló Moneda palotái- és kül. földre távozott, táviratban kérte VI Pál pápát, hogy járjon közben a santiagói nagykövetségekre menekült személyek megmentése érdekében, _