Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-23 / 300. szám
/ Jt. Január 1-től: Módosított szabályozók a kommunális szolgáltató vállalatoknál Visszhang Ifjú hegesztők v megyei vetélkedője Lehet-e azonos mércével megítélni egy cipőgyárat és egy temetkezési vállalatot? Az építő- és az ingatlankezelő vállalatot? A cipőgyár nyeresége — és ennek következtében dolgozóinak jövedelme — attól függ, hogy mennyi és milyen minőségű, mennyire divatos cipőt gyárt, mennyiért tudja itthon vagy külföldön eladni és milyen költséggel állítja elő. A temetkezési vállalat „tervteljesítése” nem elsősorban rajta múlik. Mint' ahogy sok, a vállalaton kívül álló tényező befolyásolja a többi kommunális, közüzemi szolgáltató vállalat nyereségének alakulását is. Vegyük például a távfűtést: Ha a tél hosszú és a sokévi átlagnál hidegebb, a nyereség csökken, ellenkező esetben nő. Pedig a hidegebb télben többet kell a fűtőknek dolgozni, több tüzelő is fogy, éppen ezért keyesebb a nyereség — kevesebb lesz a részesedés; kisebb mértékben lehet növelni a bérszínvonalat is. Az, hogy a szolgáltató vállalatokra. szövetkezetekre az általánostól sok tekintetben eltérő szabályozókat kell alkalmazni, már a gazdasági reform kidolgozásakor is nyilvánvaló volt, éppen ezért több kivétel érvényesült már kezdet óta. E kivételek száma az azóta bekövetkezett módosításokkal 7 nőtt. A Központi Bizottság tavaly novemberi ülésén — mint azt Németh Zoltán, a Pénzügyminisztérium tanácsi költség- vetési osztálya közgazdasági csoportvezetője a napokban megtartott szekszárdi ankéton elmondta — komoly kritikát kapott a szabályozórendszer is. A következő ötéves tervidőszakra már most megindult a módosítások kidolgozása, de bizonyos területeken már előbb is el kell végezni bizonyos korrekciókat Ilyen a lakosságot közvetlenül érintő tanácsi kommunális és közüzemi szolgáltatások területe. Ezért hozott a Minisztertanács éz év augusztusában határozatot az e területen érvényesülő közgazdasági szabályozók korszerűsítésére. — Mint az előadásból kiderült. a változások lényege: Az ilyen szolgáltatásokat végző vállalatok érdekeltsége és a vállalati nyereség közötti kapcsolat az eddiginél is lazább lesz. Nem lesz érdeke a köz- tisztasági, az ingatlankezelési, a temetkezési, a víz- csatorna- és fürdőszolgáltatási, a kéményseprő vállalatoknak, hogy nagy nyereséget hozó tevékenységgel bővítsék profiljukat, hanem azt végezzék el lelkiismeretesen, közmegelégedésre, amiért vannak. Teljes egészében megszűnik e tevékenységek után az eszközlekötési járulék. Tehát semmi hátrány nem származik abból, ha a szükségletnek megfelelő számú, vagy akár azon felül tartalék kuka-autót, locsolókocsit tartanak, gépeket szereznek be az utcák, terek sep. séréhez, tisztításához, stb. Míg a termelővállalatoknál a bérszínvonal növelése lényegében a létszám és a nyereség alakulásától függ, itt a nyereség színvonalától' független központi bérszabályozást alkalmaznak. 1974-ben például egységesen 4,5 százalékkal emelkedhet az önköltség terhére — a bérszínvonal. Csak ennek túllépése esetén kell progresszív bérfejlesztési befizetést eszközölni. Az amortizáció teljes egészében a vállalatoknál marad fejlesztésre, ugyanígy a lineárisan (nem progresszíven) általában 35 százalékos kulccsal adózott vállalati nyereség is. A nyereségrészesedés lényegében megszűnik, helyette az- össz- béralap 5 százalékának megfelelő jutalmazási alapot lehet képezni — ugyancsak az önköltség terhére, további négy százalékot pedig a vállalatnál maradó nyereség terhére. Alapvető változás lesz a vezetők jutalmazásánál. Legfeljebb alapfizetésük 40 százalékának megfelelő jutalomban részesülhetnek, ha a felügyeleti szervük által kitűzött célfeladatot, feladatokat teljesítik. Tehát a tanács, amelynek feladatkörébe saját területén a lakosság életkörülményeit nagymértékben befolyásoló szolgáltatások színvonalának emelése is tartozik, az érdekelt vállalatok vezetőinek célfeladatokat ad, jutalmaz, és ha kell, büntet, a jutalom megvonásával. Megyénkben négy vállalatot érint a közgazdasági szabályozók módosítása. A Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalatot, a, Tolna megyei "Víz- és Csatornamű Vállalatot, a Tolna megyei Kéményseprő Vállalatot, valamint a Tolna megyei Temetkezési Vállalatot. A Városgazdálkodási Vállalat főkönyvelőjét, Bonyár Jánost kérdeztük meg, hogyan fogadták a vállalatnál a néhány nap múlva életbe lépő változásokat. — Már készültünk rá eddig is. Ugyanis voltak olyan információink, hogy módosítják a szabályozókat És nagyon megnyugtató, hogy a vállalat érdekeltsége egy kicsit eltávolodik a nyereségtől. Mert így már megtehetjük, hogy a nagy értékű szemétszáilítóautó- parkunkban tartalékról is gondoskodjunk, az már nem „nyomja” a vállalat költségeit, bérfejlesztési lehetőségeit oly mértékben, mint eddig. Nem szükséges mindenáron növelni évről évre a nyereséget ahhoz, hogy bérfejlesztést hajthassunk végre. így a vállalat jobban elláthatja feladatait. Számítunk arra, hogy felettes szerveink célfeladatokat tűzzenek ki, ezek teljesítésétől függjön a vezetők jutalmazása. A legjelentősebb változást az ingatlankezelési tevékenység fejlesztésében várjuk, illetve tervezzük. Pontosabban: a vállalat kezelésében lévő lakóházak rendszeres tatarozása. felújítása terén. Jelenleg is van erre a célra egy hatvanfős építőrészlegünk, azonban ez évek óta nem fejlődik. A vállalat érdeke szinte diktálta azt, hogy ne fejlesszük, hiszen ha itt növeljük a létszámot, ez egyértelműen oda vezetett volna, hogy nem tudjuk növelni a béreket, a nyereségrészesedést. így inkább más vállalatokkal végeztettük el a tatarozásokat, felújításokat. Ha e munkákat saját kezelésben végezzük, csak az önköltséget számolhatjuk el, tehát a többi részlegnek kell „megteremteni” azt >a nyereséget, amiből „futja” az ingatlankezelés dolgozóinak bérfejlesztésére, részesedésére, így tettek a hasonló többi vállalatok is, eközben óhatatlanul elhanyagolták azokat a közüzemi, kommunális szolgáltató tevékenységet, amire tulajdonképpen létesítették őket. Az ingatlankezelő részleg jelenleg építési-tatarozási, felújítási munkáinknak egyhar- madát képes elvégezni. Ha ezt korábban növeltük volna, az egész vállalati kollektíva „megsínylette” volna, hiszen ez akadályozza az egész vállalatnál a személyi jövedelmek növelését. Márpedig népgazdasági érdek, de a város, a lakosság érdeke is az, hogy e munkákat akár teljes egészében mi végezzük, ne kelljen idegen kivitelezőkkel vesződni, azokhoz alkalmazkodni, vitatkozni a minőségen, reklamálni, pereskedni, ha egy-egy tatarozást, felújítást határidő- csúszással, vagy rossz minőségben végeztek el. „Ráadásul” ez drágább is, hiszen ezek a cégek nyereséget is beépítenek az áraikba. Tehát a meghatározott összegű keretből kevesebbet lehet elvégeztetni.' Ha van egy ütőképes ilyen építőrészlegünk, annak munkáját mi programozhatjuk, „házon belül” intézhetjük el a rossz munkáért a felelősségre vonást, figyelembe vehetjük a lakók igényeit az ütemezésnél és főként úgy dolgosmi, hogy minél kevesebb kényelmetlenséggel járjon a lakók részére az ilyen munka. Ma a tatarozások-felújítá- solt egyharmadát végzi saját részlegünk. Az idén körülbelül ötmillió forint értékűt. E részleget mostantól kezdve gyors ütemben fejlesztjük, korszerűsítjük. Már eddig is tartalékoltunk e célra mintegy négymillió forint fejleszLapunik december 19-i számában a megye ifjú he-' gesztéinek versenyéről számoltunk be. A cikk megjelenésé után levelet kaptunk Szend- rey Lajostól, a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységének vezetőjétől, amelyben kéri. hogy az írással kapcsol a - tos észrevételeit tegyük közzé lapunkban. Szívesen teszünk eleget kérésének. A megyei vetélkedőn nemcsak az azt megelőző vállalati vetélkedők győztese vehetett részt, hanem a helvezettek is. A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységéből a vállalati vetélkedő második és /harmadik helyezettje nevezett be a megyei vetélkedőre akik ott első. illetve második helyezést értek el. Mindez biztató a gyáregység szakmai színvonalára. A megyei versenyen helyezést elért ifjú . hegesztők jutalomkirándulásának költségeit a Tolna megyei KlSZ-bi- zottsággal kötött előzetes megállapodás értelmében az ifjú hegesztők vállalata fedezi. A Láng Gépgyár esetében az első helyezett Héiias Józsefi részére 2500. a második helyezett Kiss Róbert r/*izéré 2000 forintot utaltunk át az Express Tolna megyei Kirendeltségéhez a kirándulás költségeire. Szendrey Lajos gyáreavségvezetö tési alapot, ebből különféle gépeket, főként kisg^pékeb szerzünk be, Január közepére elkészül az a tanulmányterv, amit a Budapesti Földmérő és Talajvizsgáló Vállalattól rendeltünk meg, ennek alapján szervezzük át, korszerűsítjük, fejlesztjük ezt a részleget. 1974-ben már hárommillió forinttal többet „termel” ez a részleg és 1980-ra teljes egészében az ingatlankezelés kivitelező csoportja végzi el a kezelésünkben lévő épületek tatarozását, felújítását, A szabályozók változása természetesen más területen is hatással lesz a vállalat tevékenységére, gazdálkodására! Egyáltalán nem arról van szó, hogy most már a nyereség nem fontos, hiszen bizonyos mértékig azért kihat a bérfejlesztésre, a vállalati beruházásokra, — az eddiginél nagyobb összeget tarthat meg a vállalat saját fejlesztési céljaira — de a lényeg, hogy a munkabérek növelésében, a személyi jövedelmek alakításánál lépést tarthatunk más vállalatokkal, és mind a vállalat egészének, a vezetőknek, a dolgozóknak anyagi és erkölcsi elismerésé döntő mértékben attól függ majd, hogy milyen színvonalon látjuk ei feladatainkat. * A Központi Bizottság november 28-i ülésén a Politikai Bizottság beszámolt többek közt a közüzemi szolgáltató vállalatok szabályozórendszerének módosításáról is. 1974. január 1-től érvényesülnek ezek a szabályozók. Várható, hogy az eddiginél jobban ösztönzik a vállalatokat szolgáltatásaik színvonalának emelésére, a lakosság jobb ellátására. (J) 1973. december 2”. Megbízatás — vállalás — teljesítés A beszámoló taggyűlések, a különböző pártszervek felmérései keresztmetszetét adják az egyes alapszervezetek munkájának. Ha figyelemmel kísérjük az év utolsó heteinek eseményeit, képet kaphatunk arról, mit, hogyan dolgoznak a kommunisták, melyek eredményeink, hol követtünk el hibákat, mit kell sürgősen kijavítanunk, s hol kell gyorsítanunk a tempót. Most nem egy alapvető, inkább periférikus kérdésről ejtenénk szót, mégsem feleslegés azonban beszélni róla és változtatást sürgetni, mert a mellékesnek tűnő tényezők néha az alapvető tevékenységet is befolyá- anyagi-erkölcsi megbecsüléséről tárgyaltak. A múitkorában egy fórumon a pártfunkcionáriusok, elsősorban alapszervezeti tisztségviselők, párttitkárok, vezetőségi tagok anyagi-erkölcsi megbecsüléséről tárgyaltak. A tájékozódás során elkerülhetetlen volt felmérni, hogy leg- tettrekészebb, leglelkesebb párttagjaink hány, hányféle tisztséget, funkciót töltenek is be. Nos, ekkor valami nemkívánatos jelenségre derült fény. Azt ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy párttitkárnak, vezetőségi tagnak a legtettrekészebb, legaktívabb, legmegbecsültebb kommunistákat választják. A titkári, vezetőségi tagi funkció önmagában is éppen elég munkát ad egy-egy elvtársnak. Ugyanakkor viszont az alapszervezeti párttitkárok esetében az a helyzet, hogy a megyében a párttitkárok személyenként legalább még egy tisztséget, viselnek párttisztükön kívül, dé mintegy harminc százalékuknak plusz két tisztsége van, mintegy húsz százaléknak három, és legalább húsz százalékuknak ennél is több. Hallani olyanról is, hogy akad alapszervezeti titkárunk, aki hét tisztséget visel. Az alapszervezeti vezetőségi tagoknál körülbelül azonos a helyzet, vagy talán mérj rosszabb. Nem keli bizonygatni, miért rossz ez a helyzet. A dombóvári járásban felmérést végzett a járási pártbizottság, és feketén- fehéren kimutatták, hogy a viselt tisztségek számával egyenes arányban csökken a tisztség betöltésével jelentkező munkára fordított idő. Más járásiak azt jelezték, hogy nem egy esetben, sajnos, a pártmunka látja legelébb kárát a funkcióhalmozásnak. Társadalmi munkásokról van szó. Tehát mindenkinek van valamilyen termelő-, vagy hivatali munkája. Nem is merünk vállalkozni arra, hogy elhitessük, valaki ennyi funkcióval helyt tud állni a termelésben és a társadalmi munkában egyként, amikor egyszer a termelőmunka egész embert kíván, a párttitkári, vezetőségi tagi tisztség ugyancsak, de a népfront, a nőbizottság, a KISZ, szakszervezet, vagy a Vöröskereszt is joggal elvárja, hogy a tisztségviselő megfeleljen a bizalomnak, amellyel a vezetői posztra állították. írásunk elején hangsúlyoztuk, hogy sok esetben rájuk osztott halmozásról van szó. Elsősorban abban az értelemben, hogy éppen a tömegszervezeti tagok, a tömegmozgalom résztvevői osztják rá a funkciót az amúgy is túlterhelt emberekre, mondván, jó pártmunkás, a magunk szervezete számára sem találhatunk alkalmasabbat. Nem ritka azonban az sem, hogy némely ember azzal méri saját értékét, hogy hány helyen vezető, hány tisztsége van, és sértve érzi magát, ha valahol nem őt, hanem egy „ismeretlent állítanak munkába. Aztán — szélsőséges, de ritkán erre is akad példa ■—, van néhány községünk, ahol minden tisztséget, a párt- titkárságtól az önkéntes tűzoltótestületi vezetőségi, a vöröskeresz- tes-funkciótól a népfrontbizottsági tagságig, négy-öt ember tart a kezében. Ezt az állapotot végképp nem lehet egészségesnek nevezni és amíg az előbbiekben a meggyőzés a módszer, itt nem szabad visszariadni a centrális beavatkozástól sem. Egészségtelen dolog a funkcióhalmozás, akár úgy, hogy valaki maga halmozza, akár úgy, hogy rá oktrojálják. Ha valaki becsülettel helyt akar állni minden tisztségében — lévén _négy-ot —, erre képtelen és előbb-utóbb fáradt, kiégett emberré valiK. Szükség van erre? Ha meg nem bírván, nem is végzi el a munkát, akkor jó ez a társadalomnak? Semmiképpen. Minden területen, minden szervnél és szervezetnél közelegnek a választások, tisztújítások. Ha majd ez napirendre kerül, talán nem lesz felesléges a funkciók jobb, arányosabb elosztásán is elgondolkozni. Hiszen vannak új, friss erők, akik nemcsak kérésre jönnek, hanem maguk is ajánlkoznak, mert segíteni, tenni akarnak, I» Gr, t
