Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-12 / 290. szám

1 Forró a kása Cptiési szakmaink i 3. r Divatos témához nyúltunk Váczi Imrével, a Tolna megyei Tervező Vállalat főmérnökével és Erdélyi ‘Tibor építészmérnök­kel, a vállalat műszaki tanácso­sával. Megkíséreljük — amennyi­ben égy interjú keretében lehet­séges — összefoglalni az újfajta településrendszer lényegét és ér­telmét, h ffeltérképezni a csalá- cliház-építés Piai jellemzőit. Nem célunk állást foglalni ä jelenlegi építési szokások mellett vagy ellen, csupán árra törekedtünk, hogy tárgyilagosan elmondjuk az előnyét, hátrányát és jövőjét. Beszélgetésünk főként a vidéki lakóházépítésekre szorítkozik, an­nál is inkább, mivel jelenleg, s a következő ötéves tervben is, a lakásoknak több mint a felét magáhosok építik. * — Sok szempont köti a ter­vezőt? — Igeti. Özeket kötelező ér­vényű normatíváknak hívjuk. Ilyenek például: a nagyobbik szoba minimum 18 négyzet- méter legyen, ha kétszobásnál nagyobb a lakás, a WC nem lehet a fürdőszobában, meg­határozott a konyha, a főző­fülke, vagy az étkezőkonyha ala'n+erülete, az aitóméret, a padlóvonal s a tájolás. Ezek mind, mind olyarf szabályok, amelyek kötik a tervezőt. S sajnos sok esetben összerak­va sem adnák jő épületet. — Az építtető fizeti meg a terv árát — a tervezőitek alá kell rendelnie magát, az igé­nyeinek. — így van. Az állatni díj­szabás maximum két és fél százaléka a létesítmény ér'é- kének. Az elenvészően kevés a létrehozott nrodoktümhoz ké­pest. Ha faluképet, népgaz­dasági érdeket, és minden más sZemoontot figyelembe vé­szünk. ez az összeg kevés ah­hoz. hogy arra sarkallja a ter­vezőt. hogy befolyásolja az énítte+őt. Az táncol, aki a du­dást fizeti. Ez rendben is len­be. ha olvan lakások énidnő­nek, aminek most és itt 1970- ben énülnl kellene. De nem íev van. A megnendolő azÄ"t fizet, amit a szomszédja éní- tetf s a tervet tulajdonkép­pen intvén kéne ksnnia. — Beszéljtlnk a tervezd felelős­ségéről is. Szabad-e csak azt megtervezni, amit az építtető pillanatnvi ízlésbeli állapota dik­tál. Vaion nem kellene néhány évtizeddel előregondolkodnia? — Az esetek 90 százaléká­ban nem tervezésről van szó, hartem rajzolásról. Aki rajzol, annak sem önmagával, sem pedig másokkal szemben nincs semmiféle igénye és erkölcsi felelőssége. Nem akar többet, vagy jobbat csinálni. De téte­lezzük fel. hogy erre képes lenne. Ekkor viszont nem sza­bad egy tál lencséért eladni a szakmai lelkiismeretet. Leg­alább azt kellene megkísérel­nie, hogy egy kicsivel többet adjorí. Ez lenne ennek az egyetlen lehetséges útja, mert egyik napról a másikra az építtető ízlése nem változik meg. Egy mellékmondattal ide­szúrnám: a mi szakmánk bor­zasztóan nehéz. Ehhez min­denki ért. — mindenki lakott már valahol. Régen mindenki a saját maga tervezője és ki­vitelezője volt. Az emberiség történetében rtem olyan rég óta választódott le az az j,em­berfaj”, aki tervező. Rendkí­vül nehéz megemészteni, ha valaki a szemembe mondja: te tigy fogsz lakni, ahogy én mon­dom. Én úgy akarok lakni, ahogy a pillanatnyi igényeim megszabják, At igény .., Ha ezt egyszer meg lehetne pisz­kálni, s belülről megindulna valamiféle belső fejlődés. Ak­kor kellenek a tervezők. De akkor aztán nagyon kellenek. Persze, már most is sok ter­vező van. akinél a tervezés nem anyagi, hanem lelkiis­mereti kérdés, s rendkívül ud­variasan megmondja áZ épít­tetőnek: „Drága uram, én az ön tervét rtem vállalom, mert nem egyezik azzal a gondolat­világgal, ami bennem él. Igyekszem lebeszélni, de ha mindenképpeh meg akarja va­lósítani az elképzeléseit, for­duljon bizalommal máshoz.” Ideális lakásmodellre töreked­ni persze nem szabad, mert az egyelőre nem megy. De a tervezői jogosultságot nem sza­bad minél több pénzszerzésre felhasználni. — Nem gondoltak-e arra, hogy valami múdoa irányítsák, befo­lyásolják a családlház-épités tuődját? Például járásonként,' községenként bemutatókat tarta­nának, kiállításokat rendezné­nek, vagy típusháztervéket, va­riációs lehetőségeket 'Ismertet­nének az ébíttetőkkel. Megérné-e építési szolgáltatási bevezetni? — Rengeteg szén és jó tí­pusterv van. De a típustervnek rossz a zönyéje, az emberek már a nevétől is irtóznak, az ötveftyg évekre gondolnak. Azt mond iák: kérem, én három- négvszázezer forintért nem tí­pust akarok építeni, hanem olvan házat... És mit produ­kál az élet? Ami ellert tdtn- koznok. végül is azt csinállak. Tíntisháaat. A járási hivata­loknál. a közsSyj tanácsoknál lőhetnének típusterv-főzetek. De. Miután míg az énhési ha­tóságok a saiát területükön tervezhetnek nem biztos, hogy ebben érdeka’tek. — Erdeke-e a megyei tervező­vállalatnak, mint intézménynek, A világon elánként! A világ egyik legnagyobb nvúltenyésztő gazdasága ala­kult ki a mecseki hegyháton fekvő Bikáién! Az ott működő állami gazdaság az idén több, mint ötvenvagonhyi házirivu- lat .termelt” — ami teljes egészében exportra került. A szakmabeliek szerte a vilá­gon érdeklődéssel és várako­zással tekintenek Bikáira, ahol eteőként sikerült megva­lósítani a nagyüzemi iparszerű nyúltenyésztést. Jelentőségé­A Tolna megyei Növényvé­dő Állomás szakemberei de­cember hónapban a Lengyeli Mezőeazdasági Szakmunkás, képző Intézet felügyelete mellett a megvei gazdaságok számára Szekszárdon növény- védelmi szakmunkásokat és betanított munkásokat. Dom­bóváron, Bonvhádon és Pak­son növényvédelmi betanított munkásokat képeznek. A tan­folyamokon részt vevők szá­ma százhatvan-százlhetven fő. A képzést a MÉM által ki­adott tematika álapjáfi vég­zik, A mezőgazdaságilag művel­hető terület bizonyos csökke­nést mutat *» nagyfokú épít­kezések. beruházások és egvéb tényezők miatt. A földterület nem nyújtható, tehát az adott területen kell a termésered­ményeket növelni. Többek kö­zött ehhez nyújt nagy segít­séget á kémiai növényvéde­lem. ahol különböző erősségű mérgekkel, gyomirtó, rovarölő és gombaölő szerekkel dol­goznak. A gyógyszertárban a gyógyszereket receptre adják, használati utasítással látják el. Ugyanez a helyzet a me­zőgazdaságban is a különbség csuhán annyi, hogy amíg a Tvógwzertárban grammokban ^“szólnék, addig a mezőgaz- ]ífefMcben számolnak. Ebből is látni, hogy változatosabb legyen a csa­ládiház-építés, a falu- é»a város­kép. — Az érdeke kizárólag szak­mai érdek. A vállalatnak eh­hez anyagi érdeke nem fűző­dik — minden mást tervezünk csak családi házakat nem. A Vállalat ebből nem tudna megélni. A vállalat készíti el a településrendezési terveket, s benhünket az érdekel, hogy hogyan adja vissZa a település ázt a gondolati képet, amit a tervbe beletápláltunk. A tele­püléstervező helytörténetet ku­tat, környezetet vizsgál, be­járja. ismeri a terepet, S' a tervbeh kizárólag az utcaké­pet határozza meg. Azt már nem, hogy Kovács Járfos bá­csi milyen házat építsen. A telenülésterv beépítési lehető­ségeket ás ki, építési vonala­kat ha+ároz meg, és betervezi a családi házakat. A részle­teket a beépítési terv rögzíti, a létesítmények tényleges meg- je1 onését, azt hóey hol lesznek például az innri létesítmé­nyek, ä lakóházak. A családi házaknak kizárólag a helvét ielöliük ki. n narce’iákat, a be- énítési mőd'O*. az+. hngy a tel­ken hol helvezkedhet el az épület, ikerházat építsenek-e Vagy több szinteseket. (Folytatjuk) V. M. ben a bábolnai baromfiprog- ramíhoz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy a bikáit gazdi,ság nem vehetett, át külföldi technológiai rendszert egyszerűen azért mert ilyen sehol sem létezett korábban A magyar szakemberek ma­guk kísérletezték ki a te­nyésztés és a nevelés nagy­üzemi technológiáját, építették fel a speciális épületeket és készítették el a szükséges be­rendezéseket. hogy fokozottabb felelősség terheli azokat, akik ezekkel a mérgező növényvédő sze­rekkel dolgoznak. A növény­védő szerek kijuttatását vég­zőknek megfelelő képesítéssel kell rendelkezni. Ezeknek a dolgozóknak képzését végzik S aadó. felelősségteljes műn- iukkal a növénvvédő állo­más szakemberei. Munkájukat nehezíti, hogy az oktatáshoz csak tematika van, tankönyv­vel nem rendelkeznek, Pedig ez sokat sesítehe hiszen a könyvet a későbbiek folyamán is használni tudnák. Az elő­adások anyagát, amit a hall­gatóik négvszáZ-négysZáZötven órában kánnak, érdemes jegyzetelni, hiszen a jegyzete­lés fél megtanulása az anyag­nak. A tanfolyamon való részvé­tel idejére a dolgozót megil­leti az Utolsó háromhavi bé­rének átlaga, ha arra jogo­sult. a kiküldetési dí.1 és az útiköltség. Ebben a kérdésben a gazdaság nem tud mindig megegyezni a dolgozóval. Amint azt többen elmondták, tanfolvam közben a legtöbb esetben ez rendeződött. Az első m°reg itt kezdődet Már a tanfolyam elején megegye­zés hiányában is volt le­morzsolódás. Éndekosen alakul az évente kiképzett dolgozók száma. A forró kása ebben az eset­ben a költségekkel való gazdál­kodós témája. A vállalatok dön­tő többsége takarékoskodni akar, szeretné az önköltséget leszorí­tani, a tiszta bevételét pedig nö­velni. Mégis az eddigi fejlődés­sel nem lehetühk elégedettek: a vóllaldtl eredmények növekedé­sének dinamikája elmarad a kí­vánatos és az elérhető színvonal, tál. Egy-egy vállalat gazdálkodásá­nak alakulása sok mindenen mú­lik; annyi azonban bizonyos, hogy az elért eredmények színvonalát nemcsak a külső, hanem a bel­ső körülmények is megszabják. Megszabja a gépek, és a mun­kaidő kihasználási foka, a mun­kaerő szakmai képzettsége, ta­pasztalata, a selejt mennyisége, a munka- és dnyaghormák álla­pota. A józan közgazdasági mérlege­lés azt sugallja, hogy a költsé­gek alakulását meghatározó egy- egy tényezővel jelentőségének megfelelően kellene foglalkozni. Mégis az esetek többségében az tapasztalható, hogy például a bérrel kétszefte-hárornszorta töb­ben és nagyobb figyelemmel fog. lalkoznak a vállalatoknál, mint az anyaggal. így történik ez ón­nak ellenére, hogy a termékek előállítási költségében aZ ahydg- költség aránya általában öt-tíz­szerese a munkabérnek. Ebben az írásban azonban nem azt akarjuk hirdetni, hogy most lazábban lehet gazdálkodni a bérekkel, hanem azt, hogy az anyaggal, félkész termékkel is érdemes lenne hasonló szigorral, precizitással, kellő ellenőrzéssel bártfii. Az anyaggal, az anyagköltség­gel való gazdálkodásnak ter­mészetszerűen már jóval a terme, lés előtt meg kell kezdődnie: hol, kitől, mikorra, ínennyi anyagot és mennyiért rendelnek. Valamely vállalat eredményében 10 fillér- nyi megtakarítás a nyersahydg kilóin — esetleg több ezer ton­na lévén a szorzó — hatalmas összegű megtakarítássá kereked­het az év Végére. Legtöbb he­lyen biztos, hogy nagyobbra, mintha alkalmazottanként havon­ta 10 forint munkabért spórolnak. Évente mintegy száz-százhúsz fő betanított munkást és harminc-harmincöt szakmun­kást kénesnek. Ez azt jelenti, hogy átlagosan mindert Tolna megyei gazdaságra jut egy-két fő. Minden évben ennyi em­berre lenne szükség? Hová lettek az előző évben kikép­zett emberek? Megkérdeztük a tanfolyamokon részt vevőket. Véleményük, hogy nem hasz­nálják szívesen a jelenleg for­galomban lévő védőruhákat, viselésük kényelmetlen. Har­mincfokos melegben például nem viselnek szívesen légzés­védőt, gumicsizmát, gumikesz­tyűt, zárt védőruhát. Ehhez még párosul a mérgek ve­szélyessége is. Joggal kérde­zik. hogy jár-e veszélyességi pótlék? A gazdaságokban kü­lönböző bérezési formákat alkalmaznak. ..Állandó mé­reg” a növényvédelemben dolgozók és a gazdaság kö­zötti béreevezkeüés. A hely­zet elmérgesedését sokan úgy oldiák meg. hogy rtem vállal­ják a munkát ebben a be­osztásban. Például: a szek­szárdi járásban a tavaly ki- kéozett személyek negwen százaléka már nem tevékeny­kedik a növényvédelemben. Felvetődik a kérdés: mi a gazdaságosabb? Évente újabb emberek kiképzése, vagy a régiek megbecsülése? Még ma is hányszor megesik1} hogy nem kapva ezt vagy azt a méretű rudat, tengelyt, öntvényt — csak nagyobbat: súlyra, hosszra — és persze árra . .. Megveszik, aztán a drága anya­gok méreteit és kilóit, mi több: tonnáit hántolják, forgácsolják a hulladékba, hogy a szükséges méretű alkatrészt a vállalat sa­ját maga előállíthassa.,, Temsr. dek idő, anyag, pénz vész kárba. Ezért állítják nyugodt szívvel a ■pénzügyi szakemberek, hogy ez anyaggazdálkodásban, tárolás­ban, megrendelésbeli, szállítási ütemezésben, az ésszéfű készle­tezésben jelentős költségcsökken­tési tartalékok rejlenek Szinia valamennyi vállalatnál. Kétségtelen: 0 pontatlan szál­lítások, a partnerek által hosszá­ra nyújtott szállítási határidők egyes anyagfajtáknál tartaléko­lásra ösztönzik d vállalatokat. Sokat javult a népgazdaság kész­letállománya —- de az elérhető szintnél még mindig jóval maga­sabb. Úgy tűnik, hogy a szüksé­gesnél nagyobb tartalékok miatt is, szerte az országban szűk a raktári kdpaeitás. Ezért sok he­lyen új, nagy, korszerű, fényes raktárról álmodoznak — s készül­nek az építési tervek. Pedig az erre szánt pénzt, például a kész. letnyilvántaríás gépesítésére fór. díthothák — még másra is jut­na —, hogy mindig pontosan tudják hol van feleslegesen le­terhelt polc a raktárban. Keltének raktárak persze, csak. hogy az ti kérdés, hol és kinek d kezelésében? Egyáltalán nem bizohyós, hogy a feldolgozó ága­zat gyárainak kell nagy nyers­anyagraktárakat építeni. Sokkal ésszerűbbnek látszik, ha a ter­melőeszköz-kereskedelem részére és érdekeltségével épülnek fel ezek a raktárak. így a tervgaz­daság előnyeit is jobban kihasz­nálhatnák: áttekinthetőbbé vál­na a népgazdaság készlethely­zete, a készletek összetétele, és csökkenthető lenne mindenütt az ilyen természetű anyagköltség —• készlethitel, kamat, raktárköltség stb , i. Persze mindezt nem az egyes vállalatnak kell megolda­nia — legfeljebb szorgalmazhat­ja azt a saját tapasztalatai alap. jón. Viszont azt már ma is meg­tehetik a vállalatok, hogy saját portájukon felfedezzék a költség­gazdálkodásuk célpontjai között a nagy aránytalanságokat. Azt, hogy ä ndgy tételek, az anyag- költségek miatt az érdekeltek nem izgulnak — ám a kisebbek, ről annál többet vitatkoznak. Ke­rülgetni látszanak a forró kását: az anyagnormákat, a selejtet, az elavult technológiát, az anyag­beszerzés rendszerét, a tárolási veszteségeket... Nem kuporgatni, nem kell min. dénáron spórolni dz anyagbt. Ilyen szemlélet a visszájára for­dulhat: a látszattakarékosság a minőséget ronthatja, egy-egy ter­mék élettartamát rövidítheti. Az ésszerű gazdálkodás a megoldás, amely pontosan tisztázza a szűk. séges befektetést — s éppen ez­által különíti el s teszi megtakb- ríthatóvá a szükségtelent. Az anyagköltség is befektetés — megújuló, folyamatos befektetés. Megérdemli az elemzést, mérle­gelést és figyelmet — megújuló, an és folyamatosan. ■em^HSHESSmi EE^MBSi Népújság 1973. december 13, Nagyüzemi nyúltenyésztés Bikaíon Mérges emberek Növényvédelmi szakmunkás- és befanífotünunkás-képzés

Next

/
Oldalképek
Tartalom