Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
r V tr O Történetek a gyerekekről: Az indulás évében történt meg, hogy a hatodikos kislány, nagy soká szokta meg a közösséget, az egyik hét végén az igazgatóhoz merít és csak ennyit mondott: igazgató bácsi, én nem megyek haza. Két testvér került be az egyik közeli pusztáról a hétközi diákotthonba. Egyikük harmadikos, másikuk első osztályos volt. Gyakran megtör* tént, hogy az elsős vigasztalta a bátyust, mondván, ne sírj, hét végén hazamegyünk. Feltűnt a nevelőnek, hogy két gvánti kisfiú hajnali háromkor kelt fel, szöszmötölt az ágyon, s mindketten úgy tettek, mint akik menni akarnak valahova. Jó néhányszor előfordult ez, míg végre a felügyelő ráiött. hogy a gyerekek megszokásból kelnek korán, azért, mert édesapjuk a tehenészetben dolgozott, s télen- nyáron akkor ment el hazulról, amikor még sötét volt. Más: az egyik tanárnő egy délutánra segítséget kért a hetedikes fiútól. Kérte, vitázzon már a hároméves kisfiára, amíg ő vásárolni megy; Visszatérve a tanárnő nem csak a kisfiát, de a szorgalmasan vigyázó alkalmi „pót- papát’* is megölelte, megcsókolta. Mire a hetedikes fiú csak annyit mondott: engem Inem szoktak puszilgatni. És {elsírta magát o ’ Schwáb György; a’ pincehelyi általános iskola igazgatója így beszél a megye egyik legrégebben működő hétközi diákotthonáról: — 1968. október 1-én indultunk. Most sem szabad elfeledkezni arról a nagyszabású társadalmi összefogásról, melynek eredményeként ez a minden szempontból hasznos intézmény megkezdhette működését Nos, a történetünkről annyit, hogy ez az épület akkor megüresedett, az óvoda elköltözött innen. Két választásunk volt Vagy enyhítünk tantermi gondjainkon és itt is osztálytermeket alakítunk ki, vagy vállalva a zsúfoltsággal Sáró további kellemetlenségeket, létrehozzuk a megye akkori első hétközi diákotthonát Végül is emellett döntöttünk. ISok tényező indokolta ezt Hogy csak egyet említsek a sok közül. Például Felsö-Gyánt pusztán l-től 8 osztályig ösz- szevont általános iskola működött Akkor, 1968-ban 33 gyerekkel kezdtünk. Kezdeti nehézségeinken sokat segített a Budapesti Műszaki Egyetem, mivel minden ellenszolgáltatás nélkül nagy értékben, bútorokat és egyéb felszerelési tárgyakat adott Természetesen a helybeliekről sem szabad elfeledkeznem, különösen nem a helyi termelőszövetkezet építőbrigádjáról, akik igen példamutató munkát végeztek a felújítási munkákban. — Említette, hogy harminc- három gyerek volt az első lakó. Most ennél jóval többen vannak. — Nos, ez meglni csak írf- Sézményünk fontosságát bizonyítja. Tavaly már hét helység gyerekei, elsősorban felső osztályosai kerültek hozzánk. Jöttek a diósberényiek, páriák, miszlaiak, gyántiak, nagyszékely! eb, Ozora-döbrente pusztaiak. Végül is kicsi lett a diákotthon. Az idén tíz hellyel bővítettük a diákotthont, így jelenleg SO gyerek teljes ellátására van lehetőségünk. Sajnos, az az igazság, hogy az idén ősszel már igeit nagy túljelentkezés volt. hiszen az ötven helyre több mint kilencven gyerek szeretett volna bejutni. — Hogyan vélekedik a hétközi diákotthonról, mint pedagógus? — Nagyon röviden csak annyit mondhatok, hogy ez a legideálisabb megoldás. És ha megnézi, kiknek a gyerekei varrnak itt, észreveheti, hogy szinte valamennyien úgynevezett hátrányos helyzetben lévő diákok. Ezt a hátrányos helyzetet pedig ebben a környezetben ezzel a személyi, tárgyi ellátottsággal, hogy úgymondjam „ledolgozhatjuk". Azt hiszem, ez az intézmény hasznosságát nagyon jól érzékelteti. Csak egyet mondhatok, úgy is, mint pedagógus, és úgy iá, mirft édesapa. A gyerekeknek nagyon jó helye van itt. A végzett nyolcadikosaink gyakran látogatnak meg bennünket. ” Egyszóval, magam is szívesen adnám a gyerekeimet ilyen, vagy ehhez hasonló hétközi diákotthonba. paradicsomleves, utána sült hús, krumpli és alma. Ország József nyolcadik osztályos hírt szerzett magának. Ám nem kitűnő magaviseletéért, éppen ellenkezőleg. Egyikei volt az úgynevezett legnehezebb eseteknek. Nehezen illeszkedett a közösségbe a pusztai fiú, s nem egyszer esett meg vele, hogy vélt, vagy valódi sérelmeiért öklével próbált igazságot szerezni magának. —■ Ugye, ez már a múlt? — Igen, régen volt. — mondja, s kezét az előbbi árokásástól foltos melegítőjéhez törli. — Hogy érzed magad a diákotthonban? — Jól. Csak az a baj, hogy ez az utolsó évem. — Hogy telik egy napod Jóska? — Reggel hatkor ébresztő, utána reggeli torna, ágyvetés, öltözés, reggeli. Az iskola után ebéd, fél négyig szabad- foglalkozás. Leginkább focizni szoktunk. Utána tanulás hatig, azután vacsora, megint tanulás, de csak annak, aki még nem végzett. — Mit szólnál, ha az Igazgató bácsi például azt mondaná neked, no Jóska, holnaptól nem lehetsz napközis? — Nagyon rossz lenne. Nem tudom, mit csinálnék. 0 Végezetül csak néhány számadat kívánkozik ide. A pincehelyi hétközi diákotthon lakói 140—150 forintot térítenek havonta, az ellátásért. A szóródás persze nagy, mert van, aki ötven, és van, aki kétszáz forintot fizet. Az egy gyerekre jutó költség éves szinten 8—10 ezer forint, ami havonta 800—1000 forintot jelent. VARGA JÓZSEF Gerencsér Miklós* Aradi napló Séta a hétközi diákotthonban. Tisztaság és rend. KI tudja, mennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, amíg a gyerekek ilyen precízen meg tudták vetni az ágyukat Ha már az ágyaknál vagyunk, nem árt külön is szólni róluk. A négy háló közül az egyikben modern, emeletes heverők vannak, s lassan Ilyenek veszik majd át a műszaki egyetemtől kapott valamennyi vaságy helyét is. Az egész intézmény legforgalmasabb helyisége a társalgó, a világos, tágas szoba. A sarokban rádió, televízió, a falak mellett könyvespolcok sora áU. A tetejükön repülőgép modellek, rakétakilövő- óllvány. Az egyik kisdiák újságolta, hogy legkedvesebb időtöltésük a barkácsolás, a repülőgép-modellezés. Például ez a kis rakétakilövő csodálatos szerkezet magasra röpíti az égi járművet, hogy az kis idő múltán ejtőernyőn függve libegjen alá, Az ebédlőből étvágyhoz^ fiiatok szállnak, A mai ebéd: 33. Vagyis tovább harcolt volna ellenünk, ha a körülmények rájuk nézve alakulnak kedvezően. Nem hagy tisztázatlanul semmi félreértést. Részéről csakis a mi kategorikus tagadásunk lehetséges. Részéről, akit a tenyerünkön hordoztunk, akit minden józan érdeke hozzánk fűzött. Mégis így beszél: — Elveimmel összeférhetetlen, hogy a veszély pillanatában hűtlenné legyek az ügyhöz, amely mellé odaálltam. Rólunk kellett volna így beszélnie a mi veszélyünk pillanatában. Igen, ha szeretne bennünket. Dehát miért nem szeret? Azt hiszem, ha erre őszintén és osztrák alapossággal megkeresnénk a választ, soha. de soha nem kellene ilyen jó katonákat felakasztanunk. n Alig képzelhető, hogy valaki nyugdíjba kívánkozzék a hadseregből harminckét esztendős korában, ha egészséges, szerencsés, szereti a pályáját és mindennek tetejébe a híres Radeczky-huszárok- nál szolgálhat. Dessewffy Arisztidesz mégis így cselekedett. Igaz, harminchét esztendejéből huszonegyet szolgálatban töltött Tizenhat éves korában már hadapród volt és még mindig fiatalnak számított, amikor kapitányként századparancsnokként hazatért obsitjával. Azóta, 1839-től csak a birtokával törődött a távoli Aba- újban. Mindenki azt hihette róla, hogy soha többé nem fog katonáskodni. Mert olyasvalakinek, aki a Radeczky- huszároknál vitte valamire és még többre vihette volna, kínálhatnak-e még csábítóbb alkalmat a katonai szolgálatra? 1848 tavaszán hirtelen kicserélődött A firtatásra, hogy miért kapta fel fejét ott a messzi Abaújban Kossuth-ék első hívó szavára, röviden válaszolta: — Nem tehettem másként Különös válasz. Én, az osztrák, azt hiszem, másként is tehettem volna. Ha nem tartotta visszásnak, hogy ifjú fejjel, egészségesen nyugdíjba menjen, holott a magyar nemesi alkotmány szerint fő dolga a katonai hivatás, akkor bizony az sem lett volna visszás, ha 1843 márciusa után marad gazdálkodónak a birtokán. Dessewffy nem tartozott á lázadó magyar hadsereg szerencsés parancsnokai közé; Éppen ezért még különösebb a rebellióban megtett pályafutása. Oly sokszor alul maradni a nyomasztó túlerővel szemben, s mégsem szaladni el a küzdőtérről. Bizonyos értelemben nagyobb hősiesség kellett ehhez, mint a győzelmekhez. Hiszen, aki diadalra vergődik a csatamezőn, annak helyzeti energiává alakul pélutám puiauuUíép a tarmiyobóL foto; noniaroim zónán át sikerélménye és a követe kező ütközetben katonák százaival, néha ezreivel ér fél önbizalma. De akit majdnem mindig megvernek, az honnan veszi az önbizalmat? Mihelyt tudomására jutót! a felhívás, hogy a magyas kormány szívesen látná nemzetőrnek az arra alkalmas férfiakat, Dessewffy Arisztidesz késedelem nélkül jelent-J kezett. Azonnal őrnaggyá lépi tették elő és az eperjesi nemá zetőrök parancsnoka lett. Bár* feladatuk elsősorban a helyi közbiztonság, a polgári rend védelme volt, hamarosan rászorította őket a szükség; hogy katonai cselekményekre is vállalkozzanak. Schlick tál bornokról akkor még az! hittük, rövidesen likvidálja Kossuth ezredét Válogatott és nagyszámú alakulataival minden jel szerint korlátlan! ura volt egész Felső-Magyar- országnak. Érthetetlen,’ milyen meg-5 gondolásból szállt szembe Kassánál Dessewffy a talpig vasban előrevonuló Schlick hadtesttel. Miben reménykedtek az ellenfélként számba se vehető eperjesi nemzet») őrök? Talán a kétségbeesés; talán a komolytalan vakme-* rőség, talán az erőviszonyolá tökéletes félreismerése hajtőt-» ta őket. Mindegy, a nemzet-) őrök megütköztek é3 pillanat tokon belül bekövetkezett azj ami egy psllanatílag sein lehetett vitás. Dessewffy Mi»4 kolcig vonult vissza csapaté-» vaL Remélte, itt nagyobb ját erőkkel egyesülhet. Jóit számított Miskolcot! épp egy új hadtestet szer-» vezett Mészáros Lázár hadJ ügyminiszter a lengyel Dem- binsky parancsnoksága aláj Dessewffyt alezredessé lép-; tette elő a hadügyminisztecj és egy frissen verbuvált U>- vashadosztály élére állítottál Nagyobb reményekkel kH resték az újabb összeütközést ugyancsak Kassánál, de me- gint visszaszorítottuk őket! Mindkét fél tudta, hogy Kassa környékén lényeges dolognak kell eldőlnie: ha a magyarok győznek, közömbösíthetik az északról rájuk nehezendő veszedelmes nyomást ha »tó győzünk, szabad az út Debrecenig, a rebellió székhelyéig» A kritikus helyzet feloldásira Kassa alatt termett Görgey serege, egyesült Dembinsky hadtestével és a harmadik Ott kőzetben érzékeny vereséget mértek Schlickre. Görgey ezzel a. bravúrral teremtette meg hadászatilag a küszöbön álló tavaszi hadjárat előnyös feltételeit (Folytatjuk)
