Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-09 / 262. szám
/ ÖN KÉRDEZ Levélcímünk : 7101, Szekszárdi, Postafiók 71. Rossz villanyégők Dobó László Alsónyék, Árpád u. 5. szám alatti olvasónk írta: „Nemrég vettem egy hatvanas Tungsram égőt. Az üzletben rendesen felvillant kipróbáláskor. Otthon kapcsoltam, aztán mintegy fél óra múlva az égő üvege elkékült, majd kormos lett és megrepedt, izzószála elszakadt. Kérdésemre a boltban elmondták, hogy ők is sokat panaszkodnak emiatt, volt rá eset, hogy hat negyvenes égő közül csak egy volt jó, a többit már a kipróbáláskor el kellett dobni. Nincs valami megbízható módszer (meó- zás), amivel még a gyárban felülvizsgálnák a kibocsátásra kerülő villanyégőket, hogy a vevőknek kevesebb bosz- szúságot és kevesebb költséget okozzanak?" A kérdésre az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság illetékesei, Bállá Miklós, a műszaki ellenőrzési főosztály vezetője és Forgács László főosztályvezető-helyettes válaszolt. — Az izzólámpák gyártása közben igen kiterjedt vizsgálatokat végez vállalatunk műszaki ellenőrzési részlege. Az elkészült lámpák minden egyes darabját megfelelő műszerekkel alaposan megvizsgálják és csak a jó lámpákat engedik raktárra, illetve engedik ki eladásra. — A termék jellegéből adódik, hogy a fenti alapos ellenőrzés ellenére is keletkezik — a raktározás és szállítás közben — meghibásodás, melynek mértéke a forgalomba hozott lámpákhoz képest 'igén csekély. A szállítási körülményektől függetlenül is előfordulhat elenyésző mértékben olyan hiba, melyet a legalaposabb vizsgálat sem tud felszínre hozni. Ilyen eset fordult elő a levélíró esetében is, hiszen a lámpa még az eladáskor történt kipróbálás alkalmával jó volt, a meghibásodás a használatba vételt követően történt. — Ilyen esetben termé- szötesen díjtalan cserét biztosítunk, akár az üzleten keresztül, akár a vásárlónak közvetlenül, ha a meg- hibáspdott lámpát beküldik vállalatunk központi retour- osztályára. Autóbusz! Autóbusz! Autóbusz! Csabai Ferenené Tolna, Tompa u. 47. szám alatti olvasónk leveléből való a következő idézet: „Zoltán fiam a szekszárdi Rózsa Ferenc Szakközépiskolába jár. Buszbérlete van. Tolna kápolnától azonban busszal járni kész kálvária, mert reggel sorban húznak el a buszok, egyikmásik meg sem áll. Alig jut el nyolcra az iskolába. Hazafelé még ennél is rosszabb, van úgy, hogy fél háromtól hat óráig állnak a buszváróban és végül stoppal érnek haza. Ilyen esetben fél éjszakán át tanulnak. És másnap kezdődik minden elölről..." Erre a kérdésre is, a következő másik kettőre is Hajnal Gyula, a 11. sz. Volán Vállalat személyforgalmi és kereskedelmi osztályának vezetője válaszolt: — A Csabai Ferenené tolnai olvasójuk által leírt probléma már évekkel korábban ismert volt előttünk. Megoldására az elmúlt években olyan mértékben sűrítettük a Tolna—Szek- szárd között közlekedő járataink számát, hogy a téli időszakban is minden utas elszállítását biztosítani tudjuk. Járatainkat másod-, illetve harmadrészekkel is megerősítjük az utazási igénytől függően. Sajnos, így sem tudjuk azt biztosítani — és erre a jövőben sem leszünk képesek — hogy minden utast az általa kívánt járattal tudjuk elszállítani. — A délutáni hazaszállításnál hasonló problémák jelentkezhetnek, azonban az, hogy este 18 óráig a járatok nem veszik fel az utasokat, valószínűtlenül hangzik, ilyen jellegű észrevételt eddig nem kaptunk. A stoppal való utazás az ifjúság körében kedvelt, így feltehető, ha az első busz a diákot felvenni nem tudja, stoppal indul el, és ha nincs szerencséje, oizony a hazaérkezés későre esik. Somogyi József személyzeti vezető, Sárszentlőrinc, Alsó- péli Állami Gazdaság irta: „Hatvanhárom család nevében fordulok kérdéssel a Volánhoz. Az Alsópélen lakók ki vannak zárva a vasárnapi és ünnepnapi buszközlekedés lehetőségéből. Középiskolába és ipari iskolába járó gyermekeink nem tudnak időben bejutni az iskolába, ha vasárnap délután nem utazhatnak vissza. A vasútállomás 12 kilométerre, a legközelebbi autóbuszmegálló hét kilométerre van. Ilyen esetben az itt élő, elég nagyszámú családnak nem kielégítő válasz, hogy a járat ráfizetéses. Hogyan segíthetnének?”. Hajnal Gyula személyforgalmi osztályvezető így kezdte a válaszát: — Somogyi József olvasójuk több év óta hatonló jellegű problémával jár vállalatunkhoz. Két évben is méltányoltuk kérését, két évben is beindítottuk a kért járatot Sajnos, egy-két hónapi közlekedtetés után bebizonyosodott, hogy nincs reális, megalapozott igény, a járatot csak néhány személy veszi igénybe, vagy egyáltalán nincs rajta utas. így. mind a két évben kénytelenek voltunk a járatot beszüntetni. Somogyi József ezeket a tényeket jól ismeri. Ennek ellenére az idén hasonló kéréssel fordult hozzánk. Személyesen tárgyaltunk vele, felidéztük az általa is jól ismert előző évi helyzetet, és utaltunk arra, hogy nincs erkölcsi alapunk a járataink ilyen ráfizetéssel való közlekedtetésére. Vállalatunk tartozik a népgazdaság által rendelkezésre bocsátott eszközökkel gazdaságosan tevékenykedni, ezen leiül a közel kétezer fős vállalati kollektíva is ezt várja a vállalat vezetőitől, hogy érdekének sérelme nélkül irányítsa a gazdálkodást. Sajnos ma még nem állunk olyan szinten, hogy egyéni — vagy kisebb csoportok érdekeinek kielégítése miatt gazdaságtalan tevékenységet folytassunk, és úgy érezzük, hogy társadalmunkban erősödő jelleggel egyre inkább az ossz- érdeknek kell érvényesülni. Úgy véljük, hogy ezt Somogyi József olvasójuk hozzánk hasonlóan jól tudja, mégis azt írja, hogy „...nem kielégítő válasz, hogy a járat ráfizetéses.” — ,<A fentiek ellenére 1973. október 21-től ismét beindítottuk egy járatpár közlekedését munkaszüneti napokon azzal, hogy amennyiben 1972 óta valós, megalapozott utazási igény jelentkezne, úgy azt kielégítjük. Amennyiben ellenőrzéseink azt bizonyítják, hogy a járatok kihasználatlanul közlekednek, sajnos az előző évekhez hasonlóan -ismét kénytelenek leszünk azok forgalmát megszüntetni. Révész Imre őcsényi olvasónk írta szerkesztőségünknek küldött levelében: „A munkaidő-csökkentésről szóló határozat egyik pontja szerint, bizonyos területen dolgozók munkaidejét péntekenként egy órával kell csökkenteni. Ilyen esetben a dolgozók többsége 15,30 órakor indul haza. A Sárköz községeiben lakóknak a legalkalmasabb hazautalási lehetősége a Szekszárd—Öcsény— Decs—Sárpilis—Bátaszék— Dunaszekcsö közölt közlekedő és a Szekszárd MÁVAUT- pályaudvarról 16 órakor induló úgynevezett sárközi járat lenne. Azért írom azt, hogy lenne, mert gyakran előfordul, hogy 15—20—30, vagy még ennél is több, főként őcsényi és decsi utas marad le, nem férnek fel a buszra, mert erre a járatra először a távolabbra utazókat veszik fel. így maradt le június 29-én 18, július 13-án 26 személy, legutóbb pedig október 5-én 14 személy, akikről közvetlenül is tudok, de előfordult ez a hét más napjain is. Egyes utasok hozzám, mint községi tanácstaghoz fordultak azzal a kéréssel, járjak el ez ügyben. Kérést intéztem akkor a megyei tanács építési- közlekedséi és vízügyi osztályához. Intézkedésükre 1973. július 16-án a 11. sz. Volán Vállalat kérésünket teljesítette, július 20-tól pénteki napokon Decs nagyközségig való közlekedéssel a 16 órás járat II. részeként egy autóbuszt indított. Október 5-én ez a járat nem indult. A forgalmista úgy tájékoztatott, hogy nincs kocsi. Nem dönthettük el, milyen lehetőség lett volna ki- segítöjárattal az őcsényieket elvinni, de amikor a II. járatot beindították kisegitőjáratot többször tudtak alkalmazni. A rossz idő beálltával, félő, hogy az ilyen esetek sűrűsödnek, mert az eddig autóval, motorkerékpárral közlekedők is buszra szorulnak. Az olyanok is busszal járnak, akik nem tudják megtenni az utat az állomásig a vonatra, az őcsényi és a sárpilisi községekben. Ilyen körülmények között méltánylást érdemel, hogy hazamenet másfél óra különbséggel jut a családjához az ember, ha nincs busz. Szeretnénk megkérdezni, milyen lehetősége van a Volánnak, az ügy végleges rendezésére?" Erre a kérdésre is Hajnal Gyula, a 11. sz. Volán Vállalat személyforgalmi osztályának vezetője válaszolt: — Vállalatunk tervbevette a térség autóbuszforgalmának beindítását, sajnos arra eszközhiány miatt' eddig csak részben kerülhetett sor, olyan autóbuszok felhasználásával, amelyek a csúcsforgalmi időszakon kívül kiállásukat töltik. — A péntek délutáni zsúfoltság azóta jelentkezik, amióta az intézményeknél a 44 órás munkahetet bevezették. Sajnos, ezzel egy időben kocsiparkunk nem bpvült, és csak a korábbi kapacitás áll rendelkezésünkre a feladat elvégzésére. Megoldást jelent a rásegítő járat közlekedtetése, azonban vannak olyan időszakok, amikor nem áll rendelkezésünkre megfelelő kocsi. Ezt a helyzetet előidézheti egy, a műszaki állapotban bekövetkezett átmeneti visszaesés, vagy a szabad kocsi más irányú leterhelése, mint például a vonatpótló járatok. Természetesen fentiektől függetlenül az a törekvésünk, hogy a problémát megoldjuk, azonban arra kötelezettséget vállalni jelenleg nem tudunk, hogy egy-egy hasonló eset a jövőben — általunk el nem hárítható okok miatt — nem fog előfordulni. Végleges megoldást csak akkor tudunk biztosítani, ha a térség forgalmának lebonyolítására megfelelő eszközt . tudunk biztosítani. Erre. a jelenlegi ismereteink szerint azonban valószínűleg csak 1974-ben fog sor kerülni. 3ár-e szülési szabadság ? r Csilléry Józsefné Tolnané- medi, Batthyány u. 35. szám alatti olvasónk levelében többek között a következőket Olvastuk: „A Tolnanémedi postahivatalnál dolgozom, forgalomkezelőként, napi egyórás munkaidővel, ami azonban azzal jár, hogy munkakönyvem is a postahivatalban van, ott munkaviszonyban állok. Október elsején múlt egyéves a munkaviszonyom. Jelenleg gyermeket várok. Jogom lesz-e a terhes anyákat megillető szülési szabadság igénylésére?” A kérdésre dr. Deák Kon- rád, csoportvezető ügyész válaszolt: A Munka Törvénykönyve 43 § (2) bekezdése szerint a terhes, illetőleg a szülő nőt szülési szabadság illeti meg. A jogszabály a szülési szabadság tekintetében nem köt ki olyan feltételt, hogy az erre jogosult terhes, illetőleg szülő nőnek a munkaviszonya keretében napi hány órát kell dolgoznia, a szülési szabadság tehát azt a dolgozó nőt is megilleti, aki — mint az ön esetében •— csupán napi 1 órás munkaidővel rendelkezik. Fel kell azonban hívnunk figyelmét a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete 57 § (3) bekezdésében írtakra, amelyek szerint: „A szülési szabadság, valamint a fizetés nélküli szabadság tartama alatt a társadalombiztosítási, illetőleg a gyermekgondozási segélyre vonatkozó szabályok szerint jár a dolgozó nő részére ellátás.” Gyermekgondozási segély pl. — egyéb feltételék mellett — csak azt a dolgozó nőt illeti meg, aki legalább napi 6 órai munkaidővel dolgozott. Ugyancsak utalunk arra, hogy pl.- a társadalombiztosítási nyugdíjra vonatkozó jogszabály szerint „a szolgálati idő a dolgozó által betegségi biztosítással járó -munkaviszonyban töltött idő”. A társadalombiztosítási szabályok részletesen előírják, hogy melyik a betegségi biztosítással járó munkaviszony és itt feltétel, hogy a dolgozó a jogszabályban meghatározott minimális munkaidővel rendelkezzen, illetve a jogszabályban megjelölt keresettel bírjon, SZTK- járulékot fizessen, 6tb. Tanácskérő levelében ez utóbbiakra ön nem tért ki, feles óvatosságokból azokra röviden mégis utalunk. Mikor lesz fűtés ? Beda Gyuláné és még tizenöt, Szekszárd, Utinor D. épületi olvasónk írta le problémáját: „A Szentmihály-dűiői utinor épület lakói, elsősorban kisgyermekes anyák, azzal a kéréssel fordulunk önökhöz, hogy segítsenek nekünk a ház fűtésének megoldásában. Az épületbe 1972 áprilisában költöztünk be. Központi fűtés híján eddig a fűtést olaj- és villanykályhák- kai kellett megoldanunk. A felső emeleti lakásokban a szél egyszerűen eloltotta az olajkályhákat, a többi lakásból pedig teljesen kihúzta a szél a meleget. A villanykályhákat a vezetékek nem bírják. A télen elkezdtek dolgozni a fűtésen — a csecsemőotthontól a vezetéket elhozták a háztg. A beruházó és kivitelező vállalat ígérte, hogy februárban, majd azt, hogy márciusban lesz fűtés, de a házba a bekötés még a mai napig sem történt meg, igy a központi fűtés berendezései sincsenek kipróbálva. Jelenleg is ígérik, hogy lesz fűtés, de félünk, hogy ez ismét csak ígéret marad, mivel a vissza- iévö munkákat a mai napig sem kezdték meg.. Úgy hallottuk, hogy még az a vita sem dőlt el, hogy a fűtés bekötése, illetve kipróbálása melyik vállalatra tartozik. A házban 52 gyermek van, nagyon sok a csecsemő. Tudjuk, hogy a fűtés megindításának reális lehetősége megvan, ezért kérjük a segítséget.” A kérdésre Mátyás István, a városi tanács elnök- helyettese a következő vá- t laszt adta: — Az 1972-ben épült Pa- lánki úti utinorépület műszaki átadásakor jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a központi fűtés bekötéséig átmenetileg a lakások fűté- . sét egyedi olajkályha- és villamos fűtéssel ' oldják meg. A szükséges berendezéseket a Városgazdálkodási Vállalat a lakók rendelkezésére bocsátotta. — A lakások központi fűtését az anyás csecsemő- otthont is ellátó kazánházról kívántuk megoldani. A kazánház már az év első felében elkészült, az épület rákapcsolása a felmerült kivitelezési problémák miatt csak a közelmúltban történt meg. Jelenleg a lakásokban már van fűtés, a próbaüzemelés folyik. A fűtés beszabályozása után az esetenkénti kimaradás a felső lakásokban is megszűnik és a hőellátás egyenletessé válik. Telefonszámaink : 129—01, 123—61. |' m VÁLASZOLUNK
