Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-28 / 278. szám
Nemcsak megtartani, növelni is lehet az exportot Tapasatalatok egy ipari szövetkezetben Tolna megyében a IV. ötéves terv eddig eltelt időszakában jelentősen növekedett az exporttevékenység. Ezen belül legnagyobb mértékben az ipari szövetkezeteknél tapasztalható ez a pozitív változás. A Kövendi Sándor Cipőipari Szövetkezetből évek óta egyre több lábbelit szállítanak a Szovjetunióba. A szövetkezet az idén, egy év alatt 20 millió forintnyi áruval, a tavalyinak több mint 40 százalékával tudta növelni termelését. Keserű Jánost, a szövetkezet elnökét kerestük fel, hogy megkérdezzük tőle ennek az ugrásszerű növekedésnek történetét, megismerjük a műhelytitkokat. — Szövetkezetünkben az export már egy évtizedes múltra tekint vissza. Kezdetben posztó házicipőket gyártottunk a szovjet kereskedelem megrendelésére. Ezt követte később a szintén posztóból készült csizma. 1968-ig ez ment, bár a megrendelő egyre inkább igényelte a dekoratívabb, szebb kivitelt. Bőr díszítéssel, fűzővel, később bőrből készült orr-, kéregrésszel készítettük ezeket a csizmákat. S 1969-ben következett be a fordulat. A következő évi modelleket vittük ki bemutatni. A csomagunkban volt 30-fajta posztócsizma. Valamennyivel megbuktunk. Egyszerűen nem kellett. Szinte véletlennek volt tudható, hogy magunkkal vittünk egy fekete, műbőrből készült csizmát is. Ez rögtön megnyerte a szovjet kereskedelmi szakemberek tetszését, nagyobb tételt rendeltek, s hasonló újabb modelleket, kértek. Ezeket mind el tudtuk adni. Azóta a matt színű gra- bona műbőrből készítettük a szovjet exportra gyártott csizmákat, különféle színekben. Tavaly ismét szólt a szovjet partner: valami újat. így került sorra a lakk-bőr, az antikolt bőrök, készültek különböző divatos sarkakkal a modellek. Az idei évre már csak így tudtunk szerződést kötni. A most kiküldött próbadarabok már teljesen újszerű elgondolások alapján lettek kialakítva, legfőbb részt lakkbőrből, s felhasználtuk a legújabb műbőrfajtákat, a grabo- tánt és a grabokidot is. — Ezek szerint többször is találkoznak a szovjet kereskedelem képviselőivel. — Természetesen. Ezekben a hetekben már az 1975-re tervezett mintáinkat is bemutatjuk. A találkozón a szovjet kereskedők elmondják észrevételeiket, s ezeknek figyelembevételével alakul ki a végleges forma. — Mit kell tenni, hogy az exportpiacot megtarthassák, sőt bővíteni tudják? — A KGST-n belül pontosan meghatározták a szállítási alapfeltételeket. Ezek között szerepel büntetőszankcióként például a kötbér, ha nem szállítunk időre. Elmondhatom: tíz év alatt nekünk egyetlen egyszer sem kellett fizetni. Emellett azonban nagy gondot kell fordítani a minőségre. Szerződést kötöttünk a MERT- tel. Ök minden héten gyártásközi ellenőrzést tartanak üzemeinkben. Előfordulhat ugyan_ is, hogy kialakul nálunk egy üzemi vakság, s megszokottá válik olyannyira a hiba, hogy észre sem vesszük. Ilyenkor segít a külső szakember ellenőrzése. — A termelés növelésének azonban nemcsak a piac bővülése a feltétele. Mit tesznek még ennek érdekében? — Természetesen bővítenünk kellett a gépparkot. A közelmúltban vásároltunk másfél millió forintért új gépeket. Tavaly óta saját modellériánk van. Itt olyan szakemberek dolgoznak, akik ismerik, látják 3 jövő divatirányzatait. Ehhez különleges érzék kell, de szükség van a külföldi divatlapokra is. Néha az OKISZ Labor segítségét kérjük. Nemegyszer tőlük is vásárolunk modelleket. A termelésszervezés is a legfontosabb feladataink egyikét képezi. Tavaly Szekszár- don egyműszakos termelés folyt. Azóta bevezettük a második műszakot is. Ezzel jelentősen javult a gépek kihasználtsága. A műszaki gárda színvonalának növelése, a felelős vezetők kiválasztása is jelentős termelésnövekedést eredméAz író már a felszabadulás előtt sikerrel publikálta műveit, 1937-ben egyik regényével Mikszáth-díjat nyert. Vészi Endrét elsősorban a munkások, kisemberek élete, gondolatai , érdeklik, verseiben, szociográfiai írásaiban, cikkeiben és elbeszéléseiben a hétköznapok drámai konfliktusai játsszák a főszerepet. Az Ágyak a horizonton a 60-as évek közepén született, s már rádiójátékként is bemutatták. Most — komoly dramaturgiai átalakítás után — tévéjátékká formálta Szántó Erika dramaGerenesér Miklós: Ara 47. A szűkszavú bevezetőt a „Részletesen” című fejezet követi. Nem érdemes szó szerint idézni, mert szövege meglehetősen elkapkodott és a darabos részletek csak elnagyoltan tárják fel a Lenkey-ügy hátterét. Világosait kitűnik a jegyzőkönyvből, hogy diktálóját kizárólag azok az elemek érdekelték, amelyeket a vád támasztékává tehettek. Én viszont a magatartás változását kiváltó erkölcsi-értelmi okokat akarom megismerni. A külső körülmények és a belső hajlam összeütközéseit, amelyek előidézték a meghasonlást. Idillikus időkben idillikus a tiszti élet is. Magamról tudom. Ahol az alakulatunk, ott az otthonunk. Kiváltképp a nőtlennek. Jó társaság, lovaglás, vadászat, díjversenyzés, a legénység kordában tartása, esetleg kártya, mulatozás: megannyi kipróbált alkalom a hivatásos katonának való időtöltésre. A művelődés nem program, hanem a szellemi szórakozások véletlen velejárója. Ilyen a színház, esetleg a hangverseny, nagy néha holnyezett. Javult a munkafegyelem, mintegy 30 százalékkal nőtt a termelékenység, s a tavalyi több ezer óra állásidő erre az évre nullára csökkent. Figyelembe vesszük a dolgozók javaslatait. A tanácskozásokon őszintén beszélnek saját hibáikról is. A közelmúltban ők mondták el, hogy a délutáni műszakban, az első néhány órában épphogy csak dolgozgatnak, s öt-hat óra után .,rávernek”. Ésszerű szervezéssel megszüntettük ezeket az egyenlőtlenségeket. Az exportpiac bővítése tehát nem boszorkányság. A jó minőség, a divatirányzatok fi_ gyelembevétele, a szállítási határidők pontos betartása szimpátiát ébreszt irántunk a külföldi ügyfelekben. S az eredmény: gazdaságosabban és többet tudunk termelni, ennek hasznát pedig nem csupán egy vállalat, szövetkezet vagy üzem látja, hanem az egész népgazdaság. turg és Mihályfi Imre rendező. Ez az átalakítás-tévésítés persze nem változtatott azon az — íróra oly jellemző — alaphangon, amely Vészi Endrének ezt az elbeszélését is jellemzi: komor színekkel rajzolta fel történetét. A sötét tónusú darab három ember összezártságáról, egy idős asz_ szony és albérlői-ágyrajárói életéről szól. A mű a lélektani folyamatokat kíséri figyelemmel. A főszerepeket Patkós Irma, Horváth Sándor, Vallai Péter és Medgyesi Mária alakítják. mi szerelmes könyvek a társaságbeli hölgyek kedvéért. Nyers és egészséges marad a szellem. Ha parlagon pihen, hát annál jobb. Csak annyit mutat magából, amennyit a katonaélet igényei megkívánnak. Több nem is kell az alkalmi diskurzusokhoz. Hasonlíthatatlanul többet ér a talpraesett vaskos szellemesség, mint az intellektuális alaposság. És ez nem is lehet másképp. A láktanyaélethez, a közhuszárok kemény kiképzéséhez, a menetgyakorlatokhoz, a lovak dresszírozásához, a kötelező szolgálatok ellátásához, nem a szellemi műveltség kiválóságait, hanem a testi megpróbáltatások becsülőit válogatják össze. A többiről gondoskodik a szabályzat. Ezt kell tűzön-vízen át betartani és az ehhez való tekintélyt szigorúsággal, személyes példamutatással megszerezni. Ha szükséges, párbajozzon a tiszt, ha jólesik neki, az ízlés határain belül mulasson, ha ideje és kedve van hozzá, akkor udvaroljon. Más egyebekben bízza magát feletteseire. Civil hóbortokkal lehetőleg ne foglalkozzon. Színházi jegyzet Nehéz a dolgom. Mióta eszemet tudom, szeretem a színházat, mely számomra az írott betűvel azonos időben fölfedezett forrása volt és maradt a szellemitek. Szeretem Brechtet is. ö azóta, mióta ismerem azt a fajta mai színházat, mely fügét mutogat az üressé vált klasszikus színpadi hagyományoknak, deszkáiról kiutasítja az illúziókat, mélyen humánus és gorombán igazmondó. Egyszóval, nem a kész dolgok befogadására, hanem, gondolkodásra készteti a nézőt, aki huszadik századi lévén, igényt tart arra, hogy a művészet impulzusaira saját fejével gondolkozzék. Péntekep a Kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának előadásában kellett volna találkoznunk, találkoznom Brechttel, akit lehet szeretni, vagy nem szeretni, csak egyet nem lehet: figyelmen kívül hagvni, elengedni a fülünk mellett, amit műveiben, pontosan itt bemutatott darabjában a Kurázsi mama című darabjában is mondott, mond. A találkozás, sajnos, nem sikerült, pedig az emberiség életéből még mindig nem tudtuk kiirtani a háborúkat, noha minden korok kis és nagy világégései a kisember biztos pusztulását hordozzák. Brecht ezt a darabját 1938- ban írta és a második világháború kitörésének úgyszólván az előestéjén mutatták be a drámát, mintegy figyelmeztetésül. A mű aktualitása ma sem csökkent, értelmezhetősége, megszólaltatása sem ütközik olyarf akadályokba, mint például az első bemutatóé. Éppen ezért meglepő, hogy a kaposváriak előadása alapjában véve nem tudott számunkra az emlékezetbe markánsan vésett élménnyé változni. Sokszor nem szerencsés dolog a hasonlítgatás, de ilyesmire a nézőnek csak akkor jut ideje, ha színházi nyelven szólva, „áll a színpad”. Kalandozhat az ész. Most kalanKellemes így nagyon a katonatiszt élete. Főképp a legbüszkébb fegyvernemnél szolgáló huszártiszteké. A hadsereg nyújtotta biztonságban elábrándozhatnak szülőföldjükről, de a honvágy se nagyon kihozza őket, mert egyrészt fiatalok, másrészt a baj- társias kötelékek sok mindenben pótolják a családot, harmadrészt biztonságban, nyugalomban tudhatják a távoli hazát. Hadseregünk szervezői, irányítói mindezt körültekintő pontossággal kiszámították. Lenkey János sem lehetett más, mint tisztikarunk tagjai általában. A többivel azonos módon öntötték formába, s zökkenő nélkül haladt előre a pályán. Feletteseinek soha sem szerzett gondot, soha sem okozott csalódást tavaly áprilisig. A valószínűség amellett szól, hogy tisztában volt helyzete értékeivel. A kiváltságos fegyvernemnél sem akárhol, hanem a birodalomszerte nimbusszal övezett Württem- berg-huszárezrednél szolgált. Annak is az ezredesi osztályában, a második század parancsnokaként. Kizártnak látszik, hogy ilyen ember hu— szepesi — Mai tévéajánlatunk: 21.50 : Ágyak a horizonton Tv-játék Vészi Endre írásából d i napló dozhatott. Muszáj volt visszanyúlni az időben a Madách Színház 1958-as Kurázsi-előadásához, és nem egyedül Kiss Manyi felejthetetlen Kurázsi mamájáért, vagy Psota Irén megrendítő Kattrinjáért, hiszen Olsavszky Éva remekül formálta meg a szerencséjében vakon, mindamellett tyúkanvó módjára bízó asszonyembert, Kurázsi mamát, aki végül — népi okosság ide, népi okosság oda — maga is a háború koldus-mezítelenre fosztott áldozatainak sorába áll, reménytelenül nekifeszülve az életet szimbolizáló üres szekérnek, mert mindent elveszített, amiért érdemes élni. Amiért addig élt. Mondom. Olsavszky Éva igen gazdag tehetségének legjavával rai- zolta meg a címszerepet, de bármi hiteleset, szépet nvúi- tott is, a partnerek hel vert nem tudhatott végig „brechtül” szólni. Meglehetősért elnyűtt alapigazság, de jó hosszan igazság marad még. hogy a színművészet is társasjáték. ígv nem mindegy, milyen művészi kapacitású társak állnak a központi figura körül. Olsavszky Kurázsija jól megkomponált. emlékezetes alakítás. Az ő képe, gesztusai nyilván mások emlékezetében is helyet kértek, és kérnek még. De kívüle legfeljebb Kun Vilmos tábori papjára vaffv Kóti Árpád szakácsára emlékezhetünk csak. Elfáradt volna az előadás, mire Szek- szárdra érkezett? Nem hiszem! A szereplőgárda a mű szelleméhez hűséges rendezői koncepció ellenére sem tudott felnőni a címszerep alakítójához. Egyetlen színészegyéniség uralta három órán át a színpadot, aki sajátságos módon tud ..brechtül”, de képtelen az emberfelettire: a többiek helyett is így szólni. Kár. A vállalkozás egyértelműbb sikert érdemelt volna, Prechthez méltóbb interpretálást ... — li. — szonhat évi zavarmentes szolgálat után egyik napról a másikra elveszítse a fejét. Mások veszítették el a fejüket. Parancsolói, fel egészen az uralkodóig. A katonaidill hazugnak bizonyult. Reánk szakadt az idő, amikor a mindenható szabályzat, a begyakorolt gépiesség többé nem pótolhatta az önálló gondolkodást. Lenkey János az ilyen önállóság tökéletesen hiányzó előzményei nélkül kényszerült saját ítélőképességére hagyatkozni. Hiába öntötte a katonaság iskolája személytelen formába, egy napon szólásra bírták benne a regula fölé hatalmasodó körülmények a mindaddig hallgatásra ítélt, nem létezőnek hitt önálló lelkiismeretet. Megutálta egymást az ember és a mundér. Mi azt mondtuk, a mundér szent, az ember hitvány. Lenkey nem mondott semmit. Elindult olyan mundért keresni, amelyet megint össze tudott békí- teni az emberrel. (Folytatjuk) Népújság 1973. november 28. A színművészet is társasjáték 1 Nem tudunk „brechtül?"
