Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-11 / 238. szám
A „zö!d fsrrada!oii”-ió! u éíeliaiszcrváiságig 1. Esőt vár Nyugat-Afrika népe Régi szüreti mulatságok Ahogy a Nap felkel, a Szaharától délre elterülő Szahel- övezet nomárt pósziarnépe reménykedve az égboltot lesi. A pásztorok tapasztalt szemei azt kutatják, nem gyűr lekeznek-e esőt hozó felhőcsoportok. S a remény nap nap után szertefoszlik. A Száll el-övezet Államaiban, Csátiban, Nigerben, Felső-Voltában, Mauritániában, Maliban és Szenegálban hosszú-hosszú hónapok óta szünet nélkül pusztít a szárazság. A földek ki cserepesednek, az életet jelentő folyók — a Niger és r Szenegál — a kiszáradás szó 1 :,n állnak. ..Az állatok — a kecskék, a juhok, s a szarvasmarhák — elhullanak. Aztán szép lassan jönnek az emberek, először az ö egek, n betegek és a gyerekek. Végül ránk kerül a sor" — mesélte Maliban egy szárazságtól sújtott falu lakosa nyugati újságíróknak. Tulajdonképpen már több év óta az átlagosnál kevesebb csapadék hullott ebben a térségben. de csak ez év tavaszán jöttek az első riasztó jelzések a-ról, hogv Nyugat- és Közép- /> frika népeit történelmük tahi a legk-atasztroüáíisabb ászéivá sújtja, A szárazság összesen huszonötmillió embert érint, közülük hatmillió közvetlen életveszélyben van. A fél Eítrópányi, amúgv sem sűrűn lakott terület nér pessége menekül. Dél felé hajtják az állatállományt, gyakorta mezőgazdaságilag megművelt, értékes területeket dúlnak fel. Vizet keresnek, önmaguknak és az állatoknak. Hisz ez a nomád pásztor, amelyik elvesztette állatát, tulajdonképpen elvesztette mindenét. S a pusztulás mértéke rendkívül nagy: csak Maliban negyedmillió nomád pásztor vesztette el állatállományát a tragikus vízhiány miatt. Drámai, helyzet alakult ki a veszélyzónák élelmiszer-ellátásában. Felső-Voltában és Mauritániában 70 000 tonna, Nigerben 110 000 tonna. Csád- ban. Maliban és Szenegálban együttesen mintegy nyolcszáz ezer tonna gabona hiányzik. Járványveszély is fellépett. Felső-Volta egyes vidékein a kolera pusztít. Az éhségtől legyengült emberek szervezetének ellenállóképessége kicsi, így nem. különösebben veszélyesnek tűnő hurutos megbetegedések is • széles körben pusztítanak, mindenekelőtt a gyermekek és az öregek között. A segítség — a szakemberek véleménye szerint — későn indult meg. Francia lapok azt hangoztatják, hogy ebben nemcsak a nemzetközi szervezetek hibásak, hanem némiképp magúk az érintett országok kormányai is, Ök Harc az- életbenmaradásért. ugyanig már tavaly szeptemberben kénytelenek voltak megállapítani, hogy az aratás Afrika-szerte roppant gyenge eredménnyel zárult. Már ekkor félre kellett volna verni a harangokat — hangoztatják az említett élelmezési szakértők. Tény viszont, hogy a segítségnyújtás motorját jelentő FAO, az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezete sem állt feladata magaslatán. Szállítási és szervezési problémák akadályozták az élelmiszersegélyek folyamatos érkezését. Ráadásul egy-egy élelmiszerrel megrakott óriáshelikopter földet érésekor drámai jelenetekre került sor. Emberek százai rohanták meg a gépeket annak reményében, hogy élelmiszerhez jutnak mielőtt a szállítmányt az ei- osztóközpontba küldenék. A segélyszállítmányok útját nemcsak a rendkívül kedvezőtlen terepviszonyok, a szállítóeszközök hiánya akadályozza. Nemegyszer korrupt, lelkiismeretlen hivatalnokok kezein akad el, hogy aztán különböző csatornákon, át az illető ország feketepiacain keljenek el csillagászati árakon. A FAO szakemberei ezért kérnek az eddiginél jóval szigorúbb ellenőrzést. A hosszan tartó szárazság hatására szinte átalakul a Szahel-övezet településföldrajzi képe. Mind valószínűtlenebbé válik a szárazság miatt elvándorolni kényszerült, százezrek visszatérése szülőföldjeikre. (Egyes meteorológiai szakemberek véleménye szerint a mostani aszály egy világméretű éghajlati eltolódás első jele. Eszerint az érintett térségek szárazsága tartósnak ígérkezik,) A pusztító szárazság nem kímélt más kontinenseket sem. Harminc éve a legsúlyosabb aszály pusztít Közép- Amerika országaiban is. A szárazság okozta kárt -eddig már 100 millió dollárra becsüli a hat tagot számláló Közép-Amerikai Közös Piac titkársága. Costa Ricában még márciusban rendkívüli állapotot hirdettek meg és azóta is adagolják a vizet és az energiát. Az elnök nyilatkozata szerint a vízhiány lelassította a vízi erőművek tevékenységét, a gvárak éjszakai műszakjait le kellett állítani. Hondurasban - áprilisban hirdettek rendkívüli állapotot. Az aszály itt elsősorban az alapvető élelmiszerek termelését befolyásolta hátrányosan. Nicaraguában a gabona- és gyapottermés kiesését eddig 25 millió dollárra becsülik. GYŐRI SÁNDOR (Következik: 2. Rizshiány vagy társadalmi átalakulás) Gerenosér Mikití# i Ara 6. Cseppet sem csodálkozom, hogy. a kedélybetegség tüneteit észlelem magamon. A várfalak közötti megszakítatlan tartózkodás is elegendő ok lenne a kedvetlenségre, márpedig az örökös bezártságnál sokkal nyomósabb okok miatt rossz a hangulatom. Reméltem. hasznomra lesz egy szerény környezetváltozás. A városba kívánkoztam néhány órára, a civilek közé. Ma végre megengedhettem magamnak ezt a fényűzést. Vacsorázni szándékoztam a Hajó vendéglőiben, az egyetlen olyan helyen, amelyet egész Aradon ajánlatosnak minősített számunkra a várparancsnokság nem hivatalos vélemény^. A vár nagy kiterjedésű, sík réten fekszik, cikcakkok téglasáncai, sziklaélű bástyái zárkózottan emelkednek ki a kopár mező közepéből. Ezt a tág rétet, közepén az erődtömeg hatágú csillagával a Maros háromnegyedes köríve öleli át. A körív külső oldalán, vágyig a Maros jobb partján, a vártól nyugatra fekszik Arad városa. Gyalogosan tíz perc-/ nyj séta a folyó egyetlen híd- ján keresztül. Amerre haladtam, amerre néztem, mindenütt őrség. Posztolók ólálkodtak a rét bizonyos pontjain. a sáncok kül- fő vonala mentén, a folyó gátján, az út szélén, és természe- szetesen a híd feljáróinál. Világos köpenyük, fekete sisakjuk. hosszú puskájuk az egyöntetűség impozáns benyomását keltette. Úgy illett, hogy örüljek a látványnak. Valamennyi strázsa az én biztonságérzetemet, hatalmi fölénytudatomat is szolgáltai De nsm voltam képes fenntartás nélA szüreű mulatságok eredete me .yánkhen is elég messzire nyúlik vissza. A múlt százed végi mulatságok azonban niég élnek az idősebbek emlékezetében, a fiatalok így, vagy az általuk elmesél- tekből, vagy régi írásos emlékekből tudják maguk elé idézni, milyen is volt a régi szüreti bál. Az írásos emlékek segítségével elevenítek fel két régi mulatságot: egy paksit és egy szekszárdit. Pakson a legényegylet szervezte, rendezte saját helyiségének udvarán a szüreti bálokat. Az udvart hatalmas kertté alakították, egyik végében a bírói sátrat állították fel, zöld lombokkal feldíszítve. A sátor két oldalán nyolc méter hosszú lugast építettek, telerakva szebbnél szebb szőlőfejekkel. A lugasok felett keresztben dróthuzalon almák, körélc, őszibarackok függtek. A mulatság este nyolc órakor kezdődött. A már előre megválasztott „tisztségviselők’’ vezetésével megkezdődött a bevonulás: a pásztorleányok é® a pásztorlegények a bírónét és a bírót közrefogva vidám énekszóval, cigányzene kíséretével vonultak a bírói sátor elé. Itt a kisbíró félolvasta a szüreti bálra szóló tréfás meghívóját. Ezután az öreg csősz hirdetése következett, mely határozott felhívást jelentett a lopásra, de egyben a büntetéseket is ismertette. A bíró bejelentésére kezdetét vette a „szüret". A tolvajokat a csinos pásztorlányok elfogták, és vezették a bíró elé. d i na kül örülni a rámnézve hízelgő állapotnak. Ilyesmiken tűnődtem, amikor lóháton beért Josef Tichy őrnagy, a Wocher-gyalogság első zászlóaljának parancsnoka. Barátságos ember. legalább hozzám. Kiváltképp azóta. hogy megszabadítottam a tarkójára nőtt csúnya keléstől. A reá jellemző idegenes németséggel köszöntött, kérdezte hova tartok, örvendezve hallotta, hogy a Hajó vendéglőbe igyekszem korai vacsorára, ö is oda lovagolt. Ajánlotta, vacsorázzunk együtt, s amikor hívását köszönettel elfogadtam. nyergeivé „ietett a Hajóba asztalt foglalni. így hát magányosan értem át a városba, miután igazoltattak a Maros hídján. Arad utcáin olyan sok járőr cirkált, mintha ostromállapot lett volna. Civilek közé vágytam, s íme, itt is csupa katonákkal találkoztam. És rengeteg falragasszal. Mindegyik utasítóit, követelt, fenyegetett. Soha nem láttam annyi felkiáltójelet, mint ezeken a gótbetűs plakátokon. Most értettem meg egészen pontosan, miért vagyok képtelen fenntartás nélkül örülni résenlétünk tökélyének, hatalmunk feszes erélyének, fegyvereink éles őrködésének- Mind emögött felismertem Lenkey János betegségét, a dé- rmnomániát. Mi is félünk a láthatatlan szörnyektől, a hallhatatlan dörömböléstől. Félünk? Rettegünk. Nem, nem azzal a borzalmas költői- seggel, mint a megbomlott Lenkey János. Félünk józanul földhözragadtan, kiábrándítóan. Az az érzésem, hogy ez a rengeteg őr szívesen fütyö- részne a sötétben. ahol jókedvvel fizették ki a megfelelő bírságpénzt. Amikor a lopnivaló gyümölcsök elfogytak, kezdetét vette a „nemzetközi-világposta” játék. A postahivatal szintén az udvarban volt, ahol már a postafőnök és két levélhordó foglalt helyet. Mindenki levelezőlapot vett, és irt pár sort szíve választottjának. A leveleket a két postás kézbesítette, közben a tánc is megkezdődött, valamint az óriási szőlőíürt- elárverezése. Ez a fürt 10—12 kg-ot nyomott, két Eisbíró hozta nemzetiszínű pálcán. A tánc éjfélig tartott, addigra összeszámolták a lapokat, és a legtöbbet kapott leányt, illetve legényt jutalomban részesítették. Utána folytatódott a tánc reggelig ... Szekszárdon az Iparos Ifjúsági Egylet rendezte a szüreti estélyt, az óvoda helyiségében. Szintén már előre megválasztották a tiszteket, este pedig 18 csősz és 18 csősznő álarcban, jelűiéibe öltözve, kezükben szőlőfürttel, a „Csipkés a szőlő levele" kezdetű népdalt, énekelve vonult be a terembe. Itt a bíró és bíróné körül kört képeztek. a bíró kihirdette a szőlőlopás elleni büntetéseket, s igyekezett mindenki minél ügyesebben lopni. A zenét a híres, Amerikát is megjárt Garay Ferkó zenekara szolgáltatta. A szünetekben tombolával szórakozott a közönség, a tánc pedig tartott kivilágos-kivirradtig. HERCZEG ISTVÁN T. m. Levéltár p 1 ó Tichy őrnagy úrnak protekciója van: az egyik pincér, Zlahal, szintén csehországi, és a földi megbocsátható elfogultságával a legjobb sülteket kínálta fel Tichy őrnagynak, következésképp az én számomra is. Amikor már a sörnél tartottunk, Zlahal pincér épp olyan halkan, mint amilyen óvatosan suttogott valamit -a zászlóaljparancsnoknak. Tióhy őrnagy szintén óvatosan, de majdnem parancsolón utasította: — Tessék németül beszélni. Figyelmessége természetesen nekem szólt. Zlahal tehát németül motyogta az orra alatt, miközben elfoglaltságot színlelt asztalunknál: — Egyesele nyíltan gvaiáz- zák őfelségét. Egészen gyakori, hogy gyilkosoknak nevezik az osztrákokat. Kérem, én nem beszélek a levegőbe.' Tanúkkal szolgálhatok. — Tetszik ezt hallani, főorvos úr? — fordult felém komoly megbotránkozással a széles arcú Tichy őrnagy. Láttam rajta, hogy fél a fantomoktól. Apró eset, mégis megdöbbentett. Idejövet gondoltam arra, hogy nem csupán Lenkey kapitány kiváltsága a dé- monománia. Most találkoztam vele az innenső oldalon. Nemcsak a mániával, de a démonnal is. * Hivatalosan még mindent titkolnak, de a jelekből nyilvánvaló, befejeződött a lázadó tábornokok hadbírósági tárgyalása. Gyorsított eljárással. (Folytatjuk.)
