Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-11 / 238. szám

A „zö!d fsrrada!oii”-ió! u éíeliaiszcrváiságig 1. Esőt vár Nyugat-Afrika népe Régi szüreti mulatságok Ahogy a Nap felkel, a Sza­harától délre elterülő Szahel- övezet nomárt pósziarnépe re­ménykedve az égboltot lesi. A pásztorok tapasztalt sze­mei azt kutatják, nem gyűr lekeznek-e esőt hozó felhő­csoportok. S a remény nap nap után szertefoszlik. A Szá­ll el-övezet Államaiban, Csáti­ban, Nigerben, Felső-Voltá­ban, Mauritániában, Maliban és Szenegálban hosszú-hosszú hónapok óta szünet nélkül pusztít a szárazság. A földek ki cserepesednek, az életet je­lentő folyók — a Niger és r Szenegál — a kiszáradás szó 1 :,n állnak. ..Az állatok — a kecskék, a juhok, s a szarvasmarhák — elhullanak. Aztán szép lassan jönnek az emberek, először az ö egek, n betegek és a gye­rekek. Végül ránk kerül a sor" — mesélte Maliban egy szá­razságtól sújtott falu lakosa nyugati újságíróknak. Tulaj­donképpen már több év óta az átlagosnál kevesebb csapa­dék hullott ebben a térség­ben. de csak ez év tavaszán jöttek az első riasztó jelzések a-ról, hogv Nyugat- és Közép- /> frika népeit történelmük ta­hi a legk-atasztroüáíisabb ászé­ivá sújtja, A szárazság össze­sen huszonötmillió embert érint, közülük hatmillió köz­vetlen életveszélyben van. A fél Eítrópányi, amúgv sem sűrűn lakott terület nér pessége menekül. Dél felé hajtják az állatállományt, gya­korta mezőgazdaságilag meg­művelt, értékes területeket dúlnak fel. Vizet keresnek, önmaguknak és az állatoknak. Hisz ez a nomád pásztor, amelyik elvesztette állatát, tu­lajdonképpen elvesztette min­denét. S a pusztulás mértéke rendkívül nagy: csak Maliban negyedmillió nomád pásztor vesztette el állatállományát a tragikus vízhiány miatt. Drámai, helyzet alakult ki a veszélyzónák élelmiszer-ellátá­sában. Felső-Voltában és Mau­ritániában 70 000 tonna, Ni­gerben 110 000 tonna. Csád- ban. Maliban és Szenegálban együttesen mintegy nyolcszáz ezer tonna gabona hiányzik. Járványveszély is fellépett. Felső-Volta egyes vidékein a kolera pusztít. Az éhségtől le­gyengült emberek szervezeté­nek ellenállóképessége kicsi, így nem. különösebben veszé­lyesnek tűnő hurutos meg­betegedések is • széles körben pusztítanak, mindenekelőtt a gyermekek és az öregek kö­zött. A segítség — a szakemberek véleménye szerint — későn indult meg. Francia lapok azt hangoztatják, hogy ebben nemcsak a nemzetközi szer­vezetek hibásak, hanem né­miképp magúk az érintett or­szágok kormányai is, Ök Harc az- életbenmaradásért. ugyanig már tavaly szeptem­berben kénytelenek voltak megállapítani, hogy az aratás Afrika-szerte roppant gyenge eredménnyel zárult. Már ek­kor félre kellett volna verni a harangokat — hangoztatják az említett élelmezési szakér­tők. Tény viszont, hogy a segít­ségnyújtás motorját jelentő FAO, az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezete sem állt feladata magaslatán. Szállítási és szervezési prob­lémák akadályozták az élel­miszersegélyek folyamatos ér­kezését. Ráadásul egy-egy élelmiszerrel megrakott óriás­helikopter földet érésekor drámai jelenetekre került sor. Emberek százai rohanták meg a gépeket annak reményében, hogy élelmiszerhez jutnak mielőtt a szállítmányt az ei- osztóközpontba küldenék. A segélyszállítmányok útját nemcsak a rendkívül kedve­zőtlen terepviszonyok, a szál­lítóeszközök hiánya akadá­lyozza. Nemegyszer korrupt, lelkiismeretlen hivatalnokok kezein akad el, hogy aztán különböző csatornákon, át az illető ország feketepiacain keljenek el csillagászati ára­kon. A FAO szakemberei ezért kérnek az eddiginél jó­val szigorúbb ellenőrzést. A hosszan tartó szárazság hatására szinte átalakul a Szahel-övezet településföld­rajzi képe. Mind valószínűt­lenebbé válik a szárazság mi­att elvándorolni kényszerült, százezrek visszatérése szülő­földjeikre. (Egyes meteoroló­giai szakemberek véleménye szerint a mostani aszály egy világméretű éghajlati eltoló­dás első jele. Eszerint az érintett térségek szárazsága tartósnak ígérkezik,) A pusztító szárazság nem kímélt más kontinenseket sem. Harminc éve a legsúlyo­sabb aszály pusztít Közép- Amerika országaiban is. A szárazság okozta kárt -eddig már 100 millió dollárra be­csüli a hat tagot számláló Közép-Amerikai Közös Piac titkársága. Costa Ricában még márci­usban rendkívüli állapotot hirdettek meg és azóta is adagolják a vizet és az ener­giát. Az elnök nyilatkozata szerint a vízhiány lelassította a vízi erőművek tevékenysé­gét, a gvárak éjszakai mű­szakjait le kellett állítani. Hondurasban - áprilisban hir­dettek rendkívüli állapotot. Az aszály itt elsősorban az alapvető élelmiszerek terme­lését befolyásolta hátrányosan. Nicaraguában a gabona- és gyapottermés kiesését eddig 25 millió dollárra becsülik. GYŐRI SÁNDOR (Következik: 2. Rizshiány vagy társadalmi átalakulás) Gerenosér Mikití# i Ara 6. Cseppet sem csodálkozom, hogy. a kedélybetegség tünete­it észlelem magamon. A vár­falak közötti megszakítatlan tartózkodás is elegendő ok lenne a kedvetlenségre, már­pedig az örökös bezártságnál sokkal nyomósabb okok miatt rossz a hangulatom. Remél­tem. hasznomra lesz egy sze­rény környezetváltozás. A vá­rosba kívánkoztam néhány órára, a civilek közé. Ma végre megengedhettem ma­gamnak ezt a fényűzést. Va­csorázni szándékoztam a Hajó vendéglőiben, az egyetlen olyan helyen, amelyet egész Aradon ajánlatosnak minősített szá­munkra a várparancsnokság nem hivatalos vélemény^. A vár nagy kiterjedésű, sík réten fekszik, cikcakkok tég­lasáncai, sziklaélű bástyái zárkózottan emelkednek ki a kopár mező közepéből. Ezt a tág rétet, közepén az erődtö­meg hatágú csillagával a Ma­ros háromnegyedes köríve öleli át. A körív külső oldalán, vágyig a Maros jobb partján, a vártól nyugatra fekszik Arad városa. Gyalogosan tíz perc-/ nyj séta a folyó egyetlen híd- ján keresztül. Amerre haladtam, amerre néztem, mindenütt őrség. Posztolók ólálkodtak a rét bi­zonyos pontjain. a sáncok kül- fő vonala mentén, a folyó gát­ján, az út szélén, és természe- szetesen a híd feljáróinál. Vi­lágos köpenyük, fekete sisak­juk. hosszú puskájuk az egy­öntetűség impozáns benyomá­sát keltette. Úgy illett, hogy örüljek a látványnak. Vala­mennyi strázsa az én bizton­ságérzetemet, hatalmi fölény­tudatomat is szolgáltai De nsm voltam képes fenntartás nél­A szüreű mulatságok ere­dete me .yánkhen is elég messzire nyúlik vissza. A múlt százed végi mulatságok azonban niég élnek az időseb­bek emlékezetében, a fiatalok így, vagy az általuk elmesél- tekből, vagy régi írásos em­lékekből tudják maguk elé idézni, milyen is volt a régi szüreti bál. Az írásos emlékek segítsé­gével elevenítek fel két régi mulatságot: egy paksit és egy szekszárdit. Pakson a legényegylet szer­vezte, rendezte saját helyisé­gének udvarán a szüreti bá­lokat. Az udvart hatalmas kertté alakították, egyik vé­gében a bírói sátrat állítot­ták fel, zöld lombokkal fel­díszítve. A sátor két oldalán nyolc méter hosszú lugast építettek, telerakva szebbnél szebb szőlőfejekkel. A lugasok felett keresztben dróthuzalon almák, körélc, őszibarackok függtek. A mulatság este nyolc órakor kezdődött. A már előre megválasztott „tisztségviselők’’ vezetésével megkezdődött a bevonulás: a pásztorleányok é® a pásztor­legények a bírónét és a bí­rót közrefogva vidám ének­szóval, cigányzene kíséreté­vel vonultak a bírói sátor elé. Itt a kisbíró félolvasta a szü­reti bálra szóló tréfás meg­hívóját. Ezután az öreg csősz hirdetése következett, mely határozott felhívást jelentett a lopásra, de egyben a bün­tetéseket is ismertette. A bí­ró bejelentésére kezdetét vet­te a „szüret". A tolvajokat a csinos pásztorlányok elfog­ták, és vezették a bíró elé. d i na kül örülni a rámnézve hízel­gő állapotnak. Ilyesmiken tűnődtem, ami­kor lóháton beért Josef Tichy őrnagy, a Wocher-gyalogság első zászlóaljának parancsno­ka. Barátságos ember. leg­alább hozzám. Kiváltképp az­óta. hogy megszabadítottam a tarkójára nőtt csúnya keléstől. A reá jellemző idegenes né­metséggel köszöntött, kérdezte hova tartok, örvendezve hal­lotta, hogy a Hajó vendéglőbe igyekszem korai vacsorára, ö is oda lovagolt. Ajánlotta, va­csorázzunk együtt, s amikor hívását köszönettel elfogad­tam. nyergeivé „ietett a Hajó­ba asztalt foglalni. így hát magányosan értem át a városba, miután igazoltat­tak a Maros hídján. Arad ut­cáin olyan sok járőr cirkált, mintha ostromállapot lett vol­na. Civilek közé vágytam, s íme, itt is csupa katonákkal találkoztam. És rengeteg fal­ragasszal. Mindegyik utasítóit, követelt, fenyegetett. Soha nem láttam annyi felkiáltóje­let, mint ezeken a gótbetűs plakátokon. Most értettem meg egészen pontosan, miért vagyok képte­len fenntartás nélkül örülni résenlétünk tökélyének, hatal­munk feszes erélyének, fegy­vereink éles őrködésének- Mind emögött felismertem Lenkey János betegségét, a dé- rmnomániát. Mi is félünk a láthatatlan szörnyektől, a hall­hatatlan dörömböléstől. Félünk? Rettegünk. Nem, nem azzal a borzalmas költői- seggel, mint a megbomlott Lenkey János. Félünk józanul földhözragadtan, kiábrándító­an. Az az érzésem, hogy ez a rengeteg őr szívesen fütyö- részne a sötétben. ahol jókedvvel fizették ki a megfelelő bírságpénzt. Ami­kor a lopnivaló gyümölcsök elfogytak, kezdetét vette a „nemzetközi-világposta” játék. A postahivatal szintén az udvarban volt, ahol már a postafőnök és két levélhordó foglalt helyet. Mindenki le­velezőlapot vett, és irt pár sort szíve választottjának. A leveleket a két postás kézbe­sítette, közben a tánc is meg­kezdődött, valamint az óriási szőlőíürt- elárverezése. Ez a fürt 10—12 kg-ot nyomott, két Eisbíró hozta nemzeti­színű pálcán. A tánc éjfélig tartott, addigra összeszámol­ták a lapokat, és a legtöb­bet kapott leányt, illetve le­gényt jutalomban részesítet­ték. Utána folytatódott a tánc reggelig ... Szekszárdon az Iparos If­júsági Egylet rendezte a szü­reti estélyt, az óvoda helyi­ségében. Szintén már előre megválasztották a tiszteket, este pedig 18 csősz és 18 csősznő álarcban, jelűiéibe öltözve, kezükben szőlőfürttel, a „Csipkés a szőlő levele" kezdetű népdalt, énekelve vo­nult be a terembe. Itt a bíró és bíróné körül kört képez­tek. a bíró kihirdette a szőlő­lopás elleni büntetéseket, s igyekezett mindenki minél ügyesebben lopni. A zenét a híres, Amerikát is megjárt Garay Ferkó ze­nekara szolgáltatta. A szüne­tekben tombolával szórakozott a közönség, a tánc pedig tar­tott kivilágos-kivirradtig. HERCZEG ISTVÁN T. m. Levéltár p 1 ó Tichy őrnagy úrnak protek­ciója van: az egyik pincér, Zlahal, szintén csehországi, és a földi megbocsátható elfo­gultságával a legjobb sülteket kínálta fel Tichy őrnagynak, következésképp az én számom­ra is. Amikor már a sörnél tartottunk, Zlahal pincér épp olyan halkan, mint amilyen óvatosan suttogott valamit -a zászlóaljparancsnoknak. Tióhy őrnagy szintén óvato­san, de majdnem parancsolón utasította: — Tessék németül beszélni. Figyelmessége természetesen nekem szólt. Zlahal tehát né­metül motyogta az orra alatt, miközben elfoglaltságot szín­lelt asztalunknál: — Egyesele nyíltan gvaiáz- zák őfelségét. Egészen gyako­ri, hogy gyilkosoknak nevezik az osztrákokat. Kérem, én nem beszélek a levegőbe.' Tanúk­kal szolgálhatok. — Tetszik ezt hallani, főor­vos úr? — fordult felém ko­moly megbotránkozással a széles arcú Tichy őrnagy. Lát­tam rajta, hogy fél a fanto­moktól. Apró eset, mégis megdöb­bentett. Idejövet gondoltam arra, hogy nem csupán Len­key kapitány kiváltsága a dé- monománia. Most találkoztam vele az innenső oldalon. Nem­csak a mániával, de a dé­monnal is. * Hivatalosan még mindent titkolnak, de a jelekből nyil­vánvaló, befejeződött a lázadó tábornokok hadbírósági tár­gyalása. Gyorsított eljárással. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom