Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

’ / Tv-nnpló Rózsahegyi Kálmán emléke Barátok földjén Egy ifjú város . > Egy a „mikrorajon”-ok közül, ahogy építőik szóhasználatával elnevezték az új városrészeket. (MTI foto: Mező Sándor felvétele — KS) Kora reggel indultunk, gép­kocsival Ulánbátorból. Észak­nak, északnyugatnak halad­tunk, hegyi patakok völgyé­ben, selymes füvű réteken. A dús legelőkön hatalmas nyá­jak, ménesek — lassan ván­dorolnak tova a víz mentén, szurdokon, horhosokon át, akár az áradat. A pásztorok lovon a nyomukban. Asszo­nyaik a jurták körül foglala­toskodnak, javítgatják a gömbfából összetákolt hasá- nok — teleltető karámok — vesszőfonatú oldalát. Dél felé jár, már' zsibbad a lábunk az egyhelyben üléstől. A Volga kilométerszámlálója jóval túlhaladt a kétszázon, amikor előtűnik a város táb­lája: DARHAN. Egy városé, amely nincs — legalábbis itt­hon, indulás előtt, korábbi at­laszaimban, térképeimen hiá­ba ke-esem. A táblánál gépkocsik. Em­berek. A város vezetői; kijöt­tek elénk, a delegációt kö­szönteni. G. Damdin, a ta­nácselnök. Testes, fekete hajú, szemüveges férfi, lendületesen és meleg barátsággal egyszer­re mindkét kezét nyút.ia kéz­fogáskor. Cs. Szűrén, p városi pártbizottság titkára nála ala­csonyabb, sovány ember, mo­solyogva mutat a táblára: — Darhan mongol nyelven ,.kovács”-ot jelent. Ez a szó jelkép is. Mi, „ város lakói úgy érezzük, hogy valóban kovácsok vagvunk. Nehéz munkával, tűzben, fagyban valami egészen úi dolgot for­málunk ezen a földön. Előttünk Mongólia új. szo­cialista városa. a mi Kazinc­barcikánk vagy Komlónk, a hazai mongol ipar új központ­ja. A fémtömegcikk-gyártás, a textil-, bőr- és élelmiszeripar leendő fellegvára. Ifjú óriás. Az országos ter­vekben hő- és elektromos- energia-termelő központként tartják számon — magyarázza a kocsiban, a városba menet Cs. Szűrén, a párttitkár. — Köz­ponti állomása lesz a Szibé- r i a—D arhan—Ulánbátor energiahálózatnak. A város iparfejlesztési tervében vi­szont az építőanyag-ipar áll, sorrendben a következő he-' lyen. Ez nyilván már jelzi is önöknek az ipari körzet fon­tosságát. És hozzáteszi: — Darhan vidéke Mongólia kedvező, alacsony fekvésű te­rületei közé tartozik. Gazdag szénkészletére, érclelőhelyeire számolva települnek ide az új üzemébe és fejlődik a város. Gyárkémények. Roppant épületek, fényes bádogtetők­kel. Amott az erőmű, gázfel­hőben. Mellette vasbeton­gyár, szilikátüzem, acetilén- gvár. Takarmánygyár, óriási silókkal. Vajon ezen a földön, amely valaha — történelmileg nem túl régen — még csá­szári magánbirtok volt (az udvar csak az állattartást en­gedélyezte), álmodhattak-e egyáltalán szocialista iparról? Ki hinné, hogy itt, ahol a buddhizmus évezredeken át tiltotta még az ekevasat is (mert az felhasította volna a földistenség testét); itt, ahol halottaiknak sírgödröt sem áshattak, mert az is szent­ségtörés lett volna — mára nagy teljesítményű külszíni bányák működnek? Darb an­bäh, híven a város nevéhez, valóban a szocializmust ko­vácsolják. Persze, nem egyedül. Egy ilyen komolex ipari központ megteremtése nemzetközi egvüttműködés nélkül el­képzelhetetlen. Erről beszél ebéd közben a tanácselnök is. — Mi itt a gyakorlatban érezzük, mit jelent a KGST- beli munkamegosztás. A Szovjetunió és a szocialista országok támogatása biztosítja a darhani építkezés sikerét. Szinte szám vet ésszerűen sorolja hozzá a példákat: — A Szovjetunió segítségé­vel építettük az üzemek, la­kóházak jelentős részét, az 50 ezer kűowattos áramfejlesztő telepet, a város telefonköz­pontját és a takarmányszárí­tó üzemet. Csehszlovákok épí­tették a cementművet, len­gyelek a szilikáttégla-gvárat, bolgárok a szőrmefeldolgozó üzemet. És az önök segítségé­vel most készül a húskombi­nát. Az épülő vágóhíd a város délnyugati részén magasodik, nyersbeton falakból és vörös téglákból. 1970 óta dolgoznak itt magyar szakemberek, idén már a technológiai szerelés kerül sorra: Holtság József főmérnök, az építkezés veze­tője bizakodó: — Egy év múlva. 1974 jú­liusában szívesen látjuk az elvtársakat a gyáravató ün­nepségen, * Késő délután. Járjuk a vá­rost. Uj-Darhan hatszintes lakótelepeit, a „mikrorajo- nok”-at, ahogy itt a szovjet építőmesterek szóhasználatá­val elnevezeték, a régebbit, az óvárost, amely alighanem a világ legfiatalabb peremvá­rosa — első kőházai a hat­vanas évek elején épültek. Bölcsődék, óvodák, játszóterek sokasága. Darhan a fiatalok városa, lakosainak 85 száza­léka 35 éven aluli. Darhan: a mongol városok sorában az ifjú kamasz. Mon­dom, a nevét hiába keressük a korábbi térképeken.. . Egy olyan városban jártunk, amelynek múltja alig van, csak jelene és ragyogó jö­vője. HEGEDŰS FERENC Gerencsér Miklós s í. Tudom, csaknem őrültség, hogy ilyesmit cselekszem, de ha el nem oszlik belőlem ez a szörnyű feszültség, valóban megőrülök. Engem is elér Lenkev János végzete. Ez pe­dig képtelenség. Ignatz Böhm, a várkörhöz főorvosa ép el­mével köteles teljesíteni hi­vatását. Hasztalan látja, hogy ami körülötte zajlik az ma­ga a módszeres téboly, mégis úgy kell tennie, mintha szó- talan hely esi éssgl venné tu­domásul a különleges hadi- törvényszék bosszúálló eljá­rásait. Osztrák vagvok. tehát örülnöm kell császárunk győ­zelmének. Örülök is. mint ahogy jó hazafihoz illik. El­végre a birodalom létét, be­csületét sikerült megvédeni a lázadóktól. És mégis: eret kell magamon vágni, hogy meg­meneküljek a szélütéstől. Hiába próbálom csillapítani lelki hideglelésemet a tény­nyel. hogy orvos létemre semmi közöm az aradi várra nehezedő lidércnyomáshoz. Érzem, velem is végeznének a démonok, ha nem vetném ki agyamból eledelüket, a té- pelődést. Józan eszem arra int, legyek óvatos, egy szót se bízzak, a papírra a gyanú, a rettegés, a bosszú e sötét éj­szakáiéban. Magam is a lá­zadókkal szembeni elbánás­ban részesülnék, ha akár csak sejtenék kételyeimet. De va­lami különös erő kényszerít, hogy az írásban találjam meg a nyugtatószert lelkiismere­tem kínlódására. A remény, hogy az írás hozzásegít a sza­badabb lélegzéshez, nagyobb, mint a veszély miatti aggo­dalom, hogy illetéktelen ke­zekbe juthat magamnak szóló vallomásom. * Howiger tábornok, a vár parancsnoka nehezen türtőz­tette bosszúvágyát, amikor beszámoltam neki Lenkey Já­nos állapotáról; Kezdettől úgy viselkedett, mint aki válto­zatlanul kételkedik vélemé­A Színészmúzeum című so­rozat missziót teljesít, s ez akkor is érvényes, ha a Ró­zsahegyi Kálmánról összeál­lított műsor nem mindenben felelt meg várakozásunknak. Az első adásban felidézett Jávor Pál, most Rózsahegyi, majd “legközelebb Rajnai Gá­bor — s nyilván az utánuk következők is — a magyar színészet kimagasló alakjai voltak, akiknek megidézése emlékeket ébreszt, s egyúttal ismeretet is terjeszt, hisz egy­re többen vannak, akik soha nem láthatták őket színpa­don. Mit nem adnánk érte. ha lenne csak néhány méte-, - nyi filmünk például Déry­néről vagy Megyeriről! A megidézettekről jóval több maradt, s ez nemcsak mű­vészetüket példázza, hanem a kor játékstílusát, ízlését is. s a Színészmúzeum ismeretter­jesztése ezzel többet is ad egyszerű színészportrénál. A száz éve született Rózsa­hegyi Kálmán szinte legendás alakká nőtt, erről vallott két hajdani pályatársa, illetve ta­nítványa. A rövid, sajnos már nagyon rossz minőségű filmrészletek igazolták Rózsa­hegyi kivételes művészetét, itt azonban többet is kaphat­tunk volna, hisz jó néhány nyem hihetőségében. Kételye természetesen a rabnak szólt és nem nekem. Makacsul hisz ama feltevésében, hogy Len- key kapitány színleli az el­mebajt, így akarvárí megme­nekülni az egyetlen lehetsé­ges ítélettől, a halálbüntetés­ből. De én pontosan tudom: Lenkey János a különleges hadbíróság ítélete nélkül is rövidesen meg fog halni. A sokféle elmebaj egyik leg- súlyosabbikában — a démo- nomám'ában szenved. — Mi az a démonománia? — kérdezte tőlem Howiger tábornok. * Elmagyaráztam neki, hogy az e kórban szenvedők kép­zelt szörnyekkel hadakoznak, nincsen se éjjelük, se nap- paluk. szakadatlan viaskodás- ban érkezik el számukra a végkimerülés. Idegzetük fo­kozatosan felőrlődik, s ez a folyamat együtt jár a teljes fizikai összeomlással. Amikor a szervezet végső tartaléka is elfogy, akkor áll be a halál. A tábornok úr makacs gya­núját ez a magvarázat sem szüntette meg. Meggyőződvén érveim hatástalanságáról, tisztelettel javasoltam rfeki, hogy kötelességszerű kétke­dése eloszlatására' hivasson más orvosokat, például Te­mesvárról, Pestről vagy Bécs- ből. Ösztönzésül kijelentettem, Haynau táborszernagy úr őnagyméltósága, a legfelsőbb parancsnok feltétlenül támo­gatná ebbéli óhaját. Burkolt nehezteléssel fo­gadta ajánlatomat. Tábornok új javára legyen mondva, azonnal nyájasabb lett, és nyomatékosán hangsúlyozta, hoev szakvéleményemben fel­tétlenül hisz, következésképp semmi szüksége valamiféle megerősítő konzíliumra. Úgy­mond, teljesen rendjén való, ha a fogolyban én csupán a beteg embert látom. Számá­ra viszont a betegség mellék- körülmény, mivel az ő köte­lessége a lázadók törvényes filmben szerepelt. A színész emlékét legjobban megőrzött játéka tartja fenn. ami min-, dig többet mond a legmeg­győzőbb kritikánál is. Úgy véljük, épp az adás is­meretterjesztő lehetősége kí­vánta volna meg. hogy va­lamivel több szó essék a nép­színműről, amely korában va- lAban naon sikert jelenta+t. s illusztrációként talán elő le­hetett volna keresni egy-két némafilmrészletet is. Az adás egy kicsit adós maradi Ró­zsahegyi alakjának felidézé­sével is. Korában szinte pél­dátlanul népszerű volt. bu­dai villáját például tisztelői adakozásából építette fel. ami kevés színésznek volt osztályrésze. A Nemzeti Sz:n- liázban 1900-ban lépett tel először, s J923‘-tól örökös tag, ami a legnagyobb rangot je­lentette. Németh Antal 1916- ban mégis elbocsátotta, ám arról nem hallottunk, hány mi volt ennek az oka. vedig ez is adalék a kor művelő­déstörténetéhez. Ezek a kifogásaink. Mégis azt keP. mondanunk, hogy a Rózsahegyi-műsor így is szén volt, megmutatott valamit egy olyan színész munkás-i­gából, akinek művészete c^ak a legnagyobbakéval mérhető. cs. megbüntetése. Lenkey János huszárkapitány esetében is feltétlenül ragaszkodik a rendkívüli hadbírósági eljárás lefolytatásához. Teljes bizo­nyosságot keli szereznie afe­lől, hogy a fógoly valóban al­kalmatlan-e a további kihall­gatásokra. Szerfölött érdekli, nincs-e valami árulkodó el­lentét Lenkey egészséges el­mével ' tett vallomása és je­lenlegi viselkedése között. Mert ha mutatkoznának ilyen ellentétek, bizonyságul szol­gálnának az alakoskodásra, és bármennyire szeretné elkerül­ni a fogoly a büntetést az elmebaj mímelésével, sor ke­rülhetne a haditörvényszéki tárgyalásra. Emlékeztettem Howiger várparancsnok urat. hogy nem áll módomban összehasonlí­tást tenni. Lenkey Jánost .be­teg állapotban láttam először. Fogalmam sincs, milyen val­lomást tett első kihallgatásai alkalmával. Tudtam, hogy csak eddig szabad elmennem. Tá­bornok úrra bíztam a követ­keztetést. — Úgy tűnik, i^aza van — mondta gondterhelten. — Megbeszélem az ügyet Ernst törzshadbíró úrral. (Folytatjuk) A Városgazdálkodási Vál­lalat széntüzelésű kazán­hoz FŰTŐT ÉS SEGÉDMUNKÁST KERES FELVÉTELRE. Jelentkezés: Hunyadi u. 4. (991 FELVÉTELRE KERESÜNK FÉRFIT KÁLYHAFÜTÖNEK. TITÁN Kereskedelmi Vál­lalat szekszárdi raktár­háza SzekSzárd, Keselyű- sí út. ' (98) Aradi napló

Next

/
Oldalképek
Tartalom