Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

(Folytatás az 1.- oldalról) megfelelően szabályozza a mi­nisztertanácsi tagság és az ál­lamtitkári tisztség keletkezésit és megszűnését. Ennek meg­felelően a kormány elnökét, elnökhelyetteseit és tagjait az országgyűlés választja, é~> dönt megbízatásuk megszüntetéséről, amelynek esetei lehetnek: a le. mondás, a felmentés vagy a visszahívás. Az államtitkárok kinevezése és felmentése a Népköztársaság Elnöki Taná- ' csánalc hatáskörébe tartozik. — A törvényjavaslat meg­fogalmazza a Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jo­gait és felelősségük szabályait, valamint a felelősség érvénye­sítésének biztosítékait. Azon­ban hangsúlyozni kell, hogy az állam végrehajtó és rendel, kező szervei vezető tisztség­viselőinek politikai és jogi fe­lelőssége — közvetett és köz­vetlen módon — eddig is ér­vényesült. Alkotmányunk ren­delkezése értelmében a kor­mányt az országgyűlés válasz, tóttá és mentette fel, számol­tatta be, döntött előterjeszté­seiről, meghatározta a kor­mányzás szervezetét, irányát, feltételeit. A Minisztertanács tagjainak felelőssége, munká­juk elbírálása a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Ha­zafias Népfront kezdeménye, zései alapján az országgyűlés, illetőleg a Népköztársaság El­nöki Tanácsa által érvénye­sült. A most benyújtott tör­vényjavaslat arra irányul, hogy az országgyűlés az alap­törvényünk rendelkezései és az alkotmányos elvek alapján ed­dig kialakult és a gyakorlat­ban jól bevált szabályokat egységes törvényben foglalja össze. — A Minisztertanács tagjai és az államtitkárok is a köz szolgálói. Megtisztelő megbíza­tásukkal, magas tisztségükben a’ dolgozó nép hatalmát kép­viselik. Közéletünk állandó reflektorfényében élnék és dől. goznak. Tevékenységük, embe­ri magatartásuk jelentősen be­folyásolja az állampolgároknak a szocialista államhatalomról alkotott álláspontját. A mi­nisztereket ezért nemcsak a hivatali fegyelem köti, hanem a fokozott társadalmi, politikai és erkölcsi felelősség is. Min­dennapos munkájukat úgy kell végezniök, hogy soha ne feled­jék: a dolgozó nép bizalmá­ból kerültek magas beosztá­sukba és csak addig marad­hatnak ott, ameddig élvezik e bizalmat — hangoztatta, majd az államtitkári intéz­ményről szólva elmondotta: — Az államtitkári intéz­mény régi, államjogi, kor­mányzati intézményeink közé tartozik. Más országokban is sok helyütt van ilyen tisztség. 1949 és 1968 között nálunk államtitkárok nem működtek. A Népköztársaság Elnöki Ta-. nácsa 1968-ban alkotott tör­vényerejű rendeletet az állam, titkári tisztségről. így került sor az országos hatáskörű ál­lami szerveket vezető elhö- kök államtitkári kinevezésére. A törvényerejű rendelet lehe­tővé tette minisztériumi ál­lamtitkárok kinevezését is, ez. zel azonban az utóbbi időkig nem éltünk. Jelenleg — mint ismeretes — az Országos Terv­hivatalban, a Külügymihiszté- riumban, a Művelődésügyi Mi­nisztériumban és az Igazság­ügyi Minisztériumban működ, nek államtitkárok, akik egy­ben a miniszterek első helyet­tesei. Fokozatosan a többi mi­nisztériumokban is javasoljuk ‘majd államtitkárok kinevezé­sét. Az, hogy az első ilyen államtitkári kinevezések az említett minisztériumokban történtek, nemzetközi kapcso­lataink bővülésévé^, a törvény- hozással való szorosabb kap­csolatokkal és a kormányzati munka iránt megnövekedett igényekkel indokolhatók. Befejezésül dr. Korom Mi­hály elmondta: — Alkotmányunk az ország­gyűlés hatáskörébe utalja a kormányzás szervezetének meghatározását. Ezzel függ össze az az alkotmányos ren­delkezés, amely szerint a mi­nisztériumok felsorolását kü­lön törvényben kell rögzíteni. A minisztéritimok felsorolását 1949 és 1087 között az alkot­mány tartalmazta. Ez azzal járt, hogy minden átszervezés egy­ben az alkotmány módosítását; kívánta meg. Ennek elkerülése indokolta, hogy a kérdést az alkotmány külön törvényre utálta. Most teszünk eleget az alkotmány erre vonatkozó ren­delkezésének. A törvényjavas­latból kitűnik, a kormány a jelenlegi helyzet rögzítését ké­ri az országgyűléstől. A vita Ezután szünet következett. Szünet után Varga Gáborné elnökletével folytatta tanács­kozását az országgyűlés. Első­ként dr. Antalffy György a törvényjavaslatok előadója szólalt fel. Dr. Antalffy György egye­temi tanár (Csongrád m. 8. vlt.) elmondotta, hogy az or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága megvi­tatta a tervezeteket, s meg­állapította, azok mindenben megfelelnek a szabatos tör­vény kellékeinek, s tartal­milag is szolgáljáik azokat a jogpolitikai célokat, amelye­ket az MSZMP X. kongresz- szusa fogalmazott meg. A bi­zottsági vita során megfogal­mazódott az a vélemény, hogy a képviselők a törvényjavas­latoktól nem új helyzetet, nem újabb követelmények megfo­galmazását várják, hanem a fennálló helyzet törvénybe ik­tatását, s bizonyos értelem­ben a felelős munkakört be­töltő vezetők tevékenységé­nek törvényi formában törté- rtő elismerését is. Ezután megkezdődött a két törvényjavaslat vitája, amely­ben elsőként Sarlós István (Budapest 14. vk.) a Népsza­badság főszerkesztője szólalt fel. Egyebek közt azt fejte­gette, hogy a jog kifejeződé­se a politikának. A Minisz­tertanács tagjai és az állam­titkárok jogállásáról és fe­lelősségéről szóló törvényja­vaslatban kifejezésre jut: po­litikánk egyik alapvető krité­riuma. hogy a vezetés kollek­tív jellegű. Mégpedig nem­csak olyanformán, hogy ami­kor esy-egy kérdésben dön­teni kell, akkor meghallgat­juk a választott testületek képviselőinek véleményét, ha­rtem úgy is, hogy a felelőssé­get közösen vállaljuk a hatá­rozatok végrehajtásában. Dr. Mátay Pál (Fejér me­gye 8. vk.) megyei főügyész kiemelte: a törvényjavaslat alkotmányos életünk tovább­fejlesztését szolgálja, elősegí­ti az országgyűlés alkotmá­nyos szerepének, a kormány­zati munka hatékonyságának növelését, erősiti államéle- tünkben a szocialista demok­ratizmust. Klaukó Mátyás (Békés me­gye 9. vk.) a megyei tanács elnöke aláhúzta: a Miniszter- tanács tagjainak és az állam­titkárok jogállásáról és fele­lősségéről előterjesztett tör­vényjavaslat beilleszkedik ál­lami életünk fejlődésének fo­lyamatába, és megfelel azok­nak az elveknek, amelyeket a párt X. kongresszusának ha­tározata jelölt meg az állam-. élet és a szocialista demok­rácia fejlesztésével összefüg­gésben. Bartha János (Hajdú-Bihar megye 12. vk.) nyugdíjas a vezető államigazgatási tiszt­ségviselők jogállása és felelős­sége kapcsán kiemelte: — Elsőrendű jelentőségű a törvényességért való felelős­ség. A törvényes rend alap­kritériuma az alkotmányos kormányzatnak. A törvényja­vaslat erénye, hogy világosan megfogalmazza: magas állami funkciójuk gyakorlása során a Minisztertanács tagjainak és rz államtitkároknak a bünte­tőjogi, polgári jogi, munka­jogi és államigazgatási jogi felelőssége azonos a többi magyar állampolgáréval. Ez így demokratikus, így van összhangban az állampolgári jogegyenlőség elvével. Miután a vitában több kép­viselő nem jelentkezett hoz­zászólásra, az elnöklő Varga Gáborné a vitát lezárta és megadta a szót dr. Korom Mihály igazságügy-mirtiszter- nek. Dr. Korom Mihály hangsú­lyozta: a kormány eddig is igyekezett eleget tenni köte­lezettségének. Munkáját, a kormány tagjainak és az ál­lamtitkároknak a tevékeny­ségét a jövőben tovább ser­kenti az a bizalom, amely most is megnyilvánult a par­lament plénumán. A felszó­lalások során elhangzottakat — mondta dr. Korom Mihály — munkánkban figyelembe kell majd vennünk, hogy még magasabb színvonalon tegyünk eleget az elénk állított fel­adatoknak, s fokozott felelős­ség tudatában dolgozzunk to­vábbra is dolgozó népünk, szocialista hazánk javára. Ezután határozathozatal kö­vetkezett. Az országgyűlés előbb á jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosí­tó javaslatát; majd ezzel együtt a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa tagjai és az államtitkárok jogállá­sáról és felelősségéről szóló törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben is egy­hangúlag elfogadta. Ugyan­csak elfogadta az országgyű­lés — a beterjesztett eredeti szövegezésben — általános­ságban és részleteiben a Ma­gyar Népköztársaság minisz­tériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslatot. Az elnöklő Varga Gáborné bejelentette: az országgyűlés külügyi bizottsága a parlamen­ti tanácskozás ideje alatt ülést tartott és úgy határo­zott, hogy a chilei katonai junta terrorja elleni tiltako­zásul nyilatkozattervezetét ter­jeszt az országgyűlés elé. Ja­vasolta, hogy a külügyi bi­zottság előterjesztése az in­terpellációk után kerüljön az országgyűlés napirendjére. A javaslatot az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezután szünet következett. Szünet után Varga Gáborné elnökletével folytatta munká. ját az országgyűlés. Napirend szerint következett a statiszti­káról Szóló törvényjavaslat tár. gvalása. Bálint József állam­titkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke emelkedett szó­lásra. Bálint József beszéde Bálint József bevezetőben hangsúlyozta, hogy a magyar statisztikai szolgálat az elmúlt csaknem negyedszázad során a szocialista tervgazdálkodásnak, a párt- és állami irányításnak, a társadalmi élet tudományos megismerésének nélkülözhe­tetlen eszközévé vált. Beszá­molt arról, hogy lényegesen kibővült a statisztikai megfi­gyelés köre. Olyan területeket is bevontunk a rendszeres vizs­gálatba. amiről korábban csak hézagos számításók álltak ren­delkezésünkre. A statisztikai megfigyelések gyakoribbá vál­tak, elmélyültebbek és ma már gyorsabbak a statisztikai elem­zések is. Ehhez nagy segítsé­get nyújtottak a statisztiká­ban fokozódó mértékben al­kalmazott modern számítógé­pek. Fejlődött a statisztikusok szakképzettsége is. A statisztikai feladatok nö­vekedése természetesen együtt­járt a statisztikai célokat szol­gáló adatgyűjtések szaporodá­sával. A közelmúlt fontos gaz­daságstatisztikai vállalkozása volt például az 1972—1973-ban végrehajtott általános mező- gazdasági összeírás. Az életezínvonal-vizsgálatok- kal kapcsolatban a KSH elnö­ke «lmondotta: ezek magukban foglalják a személyes jövedel­mek, a társadalmi juttatások, a fogyasztás és megtakarítás, az árak, a lakáshelyzet, az is­kolai és egészségügyi ellátás, stb. vizsgálatát. Képet tudunk adni arról, hogy társadalmunk egészének és egyes Rétegeinek életszínvonala évről évre ho­gyan alakul. Ezen belül külön vizsgáljuk a jövedelmek szó­ródását és a szélsőségeket. En­nek érdekében családi jöve­delemvizsgálatot végzünk, amely a, népesség körülbelül egy százalékára terjed ki. Szocialista társadalmi rend­szerünkben a statisztikai vizs­gálódás legfontosabb tárgya az ember, a társadalmi osztályok, rétegek . fejlődése. Elképzelé­sünk szerint az ilyen jellegű vizsgálatokat a jövőben fokoz­ni kell. A szocializmus építésében elért előrehaladással párhuza­mosan módosult, gazdagodott a statisztika szerepe, feladata. A jövő követelményei még igényesebbek lesznek. A most beterjesztett törvényjavaslat ezeknek a statisztikára ható jogi vetületeit fogalmazza meg. Végezetül szeretném a tisz­telt országgyűlés figyelmét fel­hívni a törvényjavaslatnak még egy lényeges vonására. Az 1952. évi törvény nem tartal­mazott intézkedéseket az adat- szolgáltatók védelmére. A je­lenlegi . törvényjavaslat, kitér arra, hogy állami, szövetkeze­ti szervek, társadalmi és más. szervezetek egyedi statisztikai adatait csak különleges felté­telek mellett lehet közzétenni. A magánszemélyek körülmé­nyeire vonatkozó adatot pe­dig kizárólag csak statisztikai célra szabad felhasználni. Ez utóbbit azért kell hangsúlyoz­ni, mert a korszerű statiszti­ka egyre fokozottabb mérték­ben fordul a réprezentatív fel­vételekkel magánszemélyekhez. Ennek során mind részlete­sebb, sőt bizalmasabb adato­kat kérdez, például a jövedel­mekről, az egészségi állapot­ról, stb. A törvényjavaslat intézke­dik arról is, hogy az általuk közölt adatok nem juthatnak illetéktelenek tudomására. Meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat megfelel a reá­lis igényeknek és egyben segít­séget nyújt a statisztika to­vábbfej löd éséhez. Hozzászólások Novák Béla, a budai járási pártbizottság első titkára, (Pest m. 23. vk.), a törvény- javaslat előadója elmondotta, hogy a tervezetet együttes ülé­sen vitatta meg az ország- gyűlés jogi, igazgatási és igaz­ságügyi, valamint terv- és költségvetési bizottsága. A bi­zottságok tagjai valamennyien időszerűnek tartották az új statisztikai törvény megszüle­tését. hiszen a statisztikáról rendelkező, 1952-ben kelt tör­vény előírásai már túlhaladot­tak, nem felelnek meg a ma követelményeinek. A most be­terjesztett törvényjavaslat fi­gyelembe veszi a társadalom­ban, a gazdaságban végbe­ment fejlődés támasztotta kö­vetelményeket, sőt más, a fej­lett statisztikai rendszert al­kalmazó országok tapasztala­tait. is. A jogi, igazgatási és igazság­ügyi, valamint a terv- és költ­ségvetési bizottság nevében az előadó a törvényjavaslatot — a beterjesztett módosításokkal együtt — elfogadásra javasolta. Novics János nyugdíjas (Ba­ranya megye 4. vk.) felszólalá­sában hangoztatta: szükség van az információk és ezen belül a statisztikai inf ormáé.'Ak egységes rendezésére és tör­vényi szabályozására. Varga Sándor (Szolnok megve 9. vk.), a törökszentmiklósi me-. zőgazdasági gépgyár igazgató­ja egyebek között Szolnok megye nagy vállalatainak vé­leményét tolmácsolta a sta­tisztikai törvénytervezettel kapcsolatban. Megemlítette: egyöntetű álláspont alakult lei abban, hogy az új törvénv megalkotása időszerű feladat; a jó statisztikai adatszolgál­tatásra ugyanis nagy szükség van. Dr. Szép Zoltán. (Budapest); az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem tudományos munka­társa hozzászólásában egye­bek között arról beszélt, hogy a szocialista statisztika jelle­ge jelentősen eltér a tőkés statisztikáétól. Csak a szocia­lista statisztika teremtette meg azoknak a lehetőségeknek a felhasználását, amelyek a tu­dományban rejlenek. Fecser Péter (Somogy me­gye, 6. vk.) műszaki igazga­tóhelyettes többek között rá­mutatott, hogy az új jogsza­bályozás szerint a Központi Statisztikai Hivatal, mint a statisztikai tevékenységek szakmai irányítását ellátó or­szágos szervezet, elősegíti a korszerű szakmai módszerek alkalmazását, B a KSH elnöke ellátja a számítástechnika al­kalmazásának országos szak­mai felügyeletét is. Dr. Fekszi István (Szabolcs megye 11. vk.), a Szakszer­vezetek Szabolcs-Szatmár me­gyei Tanácsának elnöke hoz­zászólásában kiemelte: szük­ségesnek és helyesnek tartja azt, hogy a törvény különbsé­get tesz a kötelező és a nem kötelező jellegű adatszolgálta­tások között. Sas Kálmán (Heves m. 4, vk.) gyárigazgató hozzászólá­sában egyebek között saját tapasztalatai alapján bizonyí­totta, hogy a Központi Sta­tisztikai Hivatal, a különböző minisztériumok és főhatósá­gok adatgyűjtései sokszor el­térő értelmezési, fogalmi, osz­tályozási rendszert alkalmaz­nak. A statisztikai törvényjavas­lat vitájában több képviselő nem jelentkezett szólásra, ezért az elnöklő Apró Antal Bálint József államtitkárnak, a KSH elnökének adott szót. Bálint József leszögezte:, egyetért a vita során elhang­zott módosító javaslatokkal, s hasznosnak ítéli meg a végre­hajtási utasítással kapcsolat­ban elhangzott módosító in­dítványokat is. Külön kitért Fecser Péter képviselő hozzá­szólására, s arról biztosította a képviselőt, hogy a számítás- technikai program megvaló­sítása során munkálkodnak a statisztikai tevékenységhez szükséges összhang, munka- megosztás megteremtésén. Szavazás következett, az országgyűlés először a két módosító javaslatot, majd a statisztikai törvényt általá­nosságban, a módosításokkal együtt egyhangúlag elfogadta. Ezután interpellációkra ke­rült sor, majd az országgyű­lés elfogadta az országgyűlés nyilatkozatát a chilei katonai junta terrorjáról. A nyilatko­zat a magyar nép nevében tiltakozó szavát emeli fel -a dühöngő chilei ellenforradalom véres terrorja ellen és szolida­ritását fejezi ki chilei nép­pel. kifejezi azt a meggyőző­dését, hogy az ellenforradalom csak időlegesen állíthatja meg a fejlődést. Az országgyűlés a chilei katonai junta elíté­léséről szóló nyilatkozatot egyhangúlag elfogadta. Ezután Apró Antal bejelentette, hogy az országgyűlés befejezte munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom