Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-24 / 249. szám
Levélcímünk : 7101, Szekszárd, Postafiók 71 ÖN KÉRDEZ A hőgyészi vízmű Temesvári Ferenc, Hőgyész, Rákóczi utcai olvasónk igy kezdte a levelét: „Kögyész közismerten dombok között terül el, sok család lakik a magasabb helyeken. A község törpevízmű-hálózattal rendelkezik. Sajnos, már tavaly óta számtalanszor előfordult, hogy a magasabb helyeken nincs víz. Megértem azt, hogy nyáron nincs viz, mert több a fogyasztás, de télen, tavasszal és ősszel is ugyanezek a problémák voltak és vannak. A községi tanács véleménye szerint a kutakban elegendő viz áll a falu rendelkezésére. Ha a Tolna megyei Viz- és Csatornamű Vállalat helybeli dolgozóit megkérdezem, ok azt válaszolják, hogy a szivattyú gyenge teljesítményű, tartalék alkatrészek és motorok nem állnak rendelkezésre (700 liter/perc) helyett csak 200 liter perc mennyiséget tudnak szívatni.) Ez is rendben van. Csak azt nem tudom, hogy az a sok viz, ami sokszor éjjei-nappal folyik az utcai árokban — éjjelente nyitott obiaknál gyakran felébredünk a csobogásra — hová folyik? Mi az oka annak, hogy nincs viz a magasabb helyeken, ezzel párhuzamosan miért van az, hogy azt a rengeteg vizet az utcai árkon elfoiyaiják? Nem lehetne-e azt a vizet a csővezeték, be terelni?" A kérdést először Kerekes Miklósnak, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójának tettük fel, aki a következőket válaszolta: A sajnálatos eset ismert a vállalat vezetői előtt. Éppen ezért már hónapokkal ezelőtt szóban mégállapodtak a hőgyészi tanács elnökével és titkárával. A megállapodás szerint a vállalat kidolgozza azt a komplex tervet, amely vég. legesen orvosolja a hőgyészi- ek mostoha vízellátását. A terveket a vállalat szakemberei a megállapodás szerint el is készítették, és azokat április 17-én a hőgyészi tanács végrehajtó bizottságának meg is küldték. Erre válasz nem érkezett. Ezzel szemben augusztusban Trick Ferenc és Pál Imre, a tanács vb-elnöke és titkára a tanácstagok in. terpellációit tolmácsolva levelet írtak a vállalatnak, melyben megkérdezték, mikorra és milyen módon remélhetik a vízgondok megszüntetését. Erre a levélre a vállalat szeptember 8-án megküldte a választ, melyre a tanácstól semmiféle reagálás nem érkezett. Az olvasónk által leírt vízfolyásra Kerekes Miklós ezt a magyarázatot adta: az Or. szágos Vízügyi Vállalat korábban mintegy, ajándékként a községnek elkészítette a csicsói II. számú kutat. Ennek a vízét a vállalat. által elkészített csővezetéken az I. számú kút vízmedencéjébe vezették. Innen azonban csak a régebbi továbbítóvezeték vezetgeti a fogyasztókhoz. Tekintve, hogy igen nagy szintkülönbséggel kell a vizet továbbítani, a jelenlegi 100 milliméter keresztmetszetű csövek nem megfelelőek. a nagyobb teljesítményű szivattyú — 20 at- moszférás túlnyomást _ nem bírnák el. Egyébként ennek a hálózatnak a bővítése is szerepel az április 24-én elküldött tervben. , A kérdésre választ kértünk és kaptunk a hőgyészi tanács vezetőitől, Trick Ferenc tanácselnöktől és Pál Imrétől. a vb titkárától is. Ök egy hatoldalas levélben válaszoltak a kérdésre. Ennek lényege a következő: A községi vízmű kiépítése 1958-ban kezdődött el. abból a meggondolásból, hogy a község magasabban települt lakossága is. de más területek is jó és egészséges ivóvízellátása biztosít, va legyen. Megoldódjon és meginduljon az urbanizációs igény kielégítése: a fürdőszobák, a konyhák vízellátása. A vízhálózat kiépítését a magasabb területen kezdték meg. Jelenleg a községben 17 kilométer hosszú vezetékes vízhálózat és három mélyfuratú kút biztosítja a lakosság vízellátását. A kutak két helyen települtek. Az első és a legrégebbi a Donát pa. tak völgyében a malomréteken, ennek fúrási mélysége 250 méter. A kút kapacitása eredetileg napi 250 —300 köbméter volt. Jelen, leg ez, mintegy 80—120 köbméterre csökkent. A csökkenés okát geológusok vizsgálták és megállapították, hogy a kút jelenlegi mélységében, sőt a mélyebb ' rétegekben sincs megfelelő mennyiségű jó ivóvíz, a föld alatti karszt vízrendszerek kiapadóban vannak. A tanács vezetői figyelembe véve e megállapításokat, terveket dolgoztattak ki új vízlelőhelyek feltárására, így került sor a Kapos völgyében. a csicsói kaszálókon a 105 méter mély kút fúrására, amelynek vízhozama 300—400 köbméter naponta. A két kút termelése 1972-ig körülbelül napi 400—450 köbméter volt. Ez altkor ellátta a lakosságot és a bekapcsolt intézményeket, üzemeket. A tanács 1971—72-ben az orszá. gos vízkutatási alapból megsegítést kapott és megrendelte a III. számú mélyfuratú kút fúrását. Ez 1972- ben elkészült és vízhozama előreláthatóan napi 400— 500 köbméter lesz búvárszivattyúzással, szabadkifolyással pedig 60 liter percenként. Ez a szabadkifo- lyású kapacitás jelenleg is hasznosítva van. mert a II. számú kút 50 köbméteres víztárolójába kerül. A III. számú kút búvárszivattyúzása jelenleg nem oldható meg, mert a csicsói vízgyűjtő medence és a község legmagasabb pontján települt 100 köbméteres víztározó között a szintkülönbség körülbelül 120 méter és a korábban kiépített 100 milliméter átmérőjű nyomócső a több mint 20 atmoszférás túlnyomást nem bírná el. A tanács vezetői a jelentkező problémákat a III, számú kút építésekor észlelték. Ekkor azonban a lakossági vízellátásban még nem jelentkezett gond, de már az igényfelmérés is mutatta, hogy sürgős intéz, kedéseket kell tenni a folyamatos vízellátás érdekében. Előrelátható volt. ami be is következett — tömegesen épülték az új családi házak, vízigénnyel jelent, keztek az üzemek és válla, latok is. Az állami gazdaság bekapcsolása után jeTelefonszémaink : 129 lentkeztek az ipari üzemek, szővt[Kezetek Is. Hőgyészen mintegy hatszáz nő és 800 férfi dolgozik gz üzemekben. szövetkezetekben. Kiépültek a vállalati, üzemi szociális ellátást szolgáló épületek. Ez pedig igen „vízigényes”. Ebből kiindulva a tanács vezetői már 1972-ben. majd 1973-ban személyes megbe. szélést tartottak a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójával és főmérnökével, kérték a szakmai segítségüket. Kidé. rült, hogy új terveket kell készíteni. A vízmű ennek elkészítését vállalta. A szükségletek megtervezésére a közös megállapodás után került sor, amit a budapesti MÉLYÉPTERV III. számú irodája el is ké. szített: Hőgyész község víz. műfejlesztési terve címmel. A terv felöleli Hőgyész ivóvízhálózatának fejlesztési tervét és a jelenlegi hálózat rekonstrukcióját. Ez további mélyfuratú kút kiépítését. a párhuzamosan kiépítendő 200 milliméter átmérőjű nyomócső kiépítését. a kutak automatikus programvezérlését, egy 500 köbméteres tároló megépítését és a körvezetékek kiépítését foglalja magában. Ezt a tervet két ütemben kívánják megvalósítani 8 190 000 forint összköltséggel. Ez igen nagy összeg, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a községnek a fejlesztési alapjában 500 —600 ezer forint van. És ráadásul nemcsak erre kell a pénz. A szennyvízcsatorna' megépítésére nyolcmillió kellene, az óvodai férőhely bővítése 1,5 milliót emésztene fel, az orvoslakás 700 ezer forintba kerülne, egymillióért pedagóguslakásokat kellene építeni... A község vezetői keresik a megoldásokat. Úgy terve, zik, hogy 1974-ben fejlesztési hitelt vesznek igénybe, és ebből. valamint saját pénzeszközökből a legfontosabbnak ítélt 200 milliméter átmérőjű nyomóvezetéket és egy 250 köbméter tározómedencét építenek. Ennek költsége a tervek szerint 1 500 000 forint. Ezzel üzembe helyezhető a III. számú kúton a búvárszivattyú és így a kút napi 440 köbméteres termelést biztosít. Ez pedig azt jelenti. hogy az I—III. kút napi 24 órás üzemelést figyelembe véve 997 köbméter vizet termel, ami öt évre előre kielégíti az igényeket A Temesvári Ferenc. Hő- . gyész, Rákóczi u, 37. szám alatti lakosunk által leírtak a valóságnak megfelelnek. valóban fennállnak, de nem bűnös mulasztás eredménye. A község üzemi, vállalati és szövetkezeti ve. zetőinek 1973. szeptember 26-án tartott koordinációs értekezletén nagy vita után arra a következtetésére jutottunk, hogy a vízmű ügyét a Víz- és Csatornamű Vállalat vezetőivel közösen kell megoldanunk. A vállalat- által elkészíttetett és részünkre megküldött vízműfejlesztési terveket az illetékes hatóságokkal megvitatjuk és elfogadás után megvalósítjuk. Reméljük, hogy a megvalósuláshoz, mint eddig is, a lakosság társadalmi munkával most is hozzájárul. Azt szeretnénk, ha a községi vízmű betöltené a szerepét és kevesebb probléma lenne a jövőben, ezért a Tervünket igyekszünk megvalósítani, ha keli más feladatok terhére is, mert a mi viszonyaink között mindennél fontosabb az egészséges ivóvízszolgáltatás — fejezte be nyilatkozatát Trick Ferenc tanácselnök és Pál Imre vb-titkárTöbblettelkek értékesítése Dr. Czövek András, Tolna, Bajcsy-Zs. u. 11. szám alatti olvasónk irta: „Ez év nyarán olvastam valahol arról, hogy a magánszemélyek tulajdonát képező többlettelkek (családi ház és nyaraló építésére alkalmas) parcellázását és értékesítését a jövőben kiveszik a községi tanácsok kezéből az egyes helyeken elburjánzott visszaélések megakadályozására, a parcellázásokhoz és az értékesítésekhez az illetékes minisztérium engedélye, jóváhagyása szükséges. Ha jól emlékszem, hogy erről ilyen formában ol. vastam, úgy kérem, közöljék, hogy a kilátásba helyezett rendelet azóta megjelent-e, és mikor? Jó ismerősöm került kellemetlen helyzetbe, mivel a helyi tanács megakadályozta a többlettelkének értékesítését. A vevőket a megvételről lebeszélik, miszerint a telket ők fogják értékesíteni és nem a tulajdonos." A kérdésre dr. Deák Kon- rád csoportvezető ügyésztől kértünk választ — A 31/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet rendelkezik az állampolgárok telektulajdonának egyes kérdéseiről és e jogszabály végrehajtási rendelete a 25/1971. (X. 5.) ÉVM—IM. sz. rendelet, az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről pedig a 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet rendelkezne, és ennek vég-, rehajtása tárgyában jelent meg a 26/1971. (X. 5.) ÉVM —IM. sz. rendelet. Mind a négy említett jogszabályt a Magyar Közlöny 1971. évi október 5-i 77. száma tartalmazza. A fenti jogszabályokat azért soroltuk fel, mert azokból kitűnik, hogy külön jogszabályok rendel, keznek a telektulajdonról és ismét külön jogszabályok a lakás- és üdülőtulajdonról. Szerkesztőségünkhöz írt tanácskérő leveléből nem tűnik ki egyértelműen, hogy ön melyik kérdésben kér tájékoztatást. A telektulajdonnal kapcsolatos kormányrendelet 8. paragrafusa azt mondja ki. hogy „ha a személy, illetőleg család tulajdonában a rendelet hatálybalépésekor több beépítetlen telek van, a tulajdonos köteles a jogszabályban megállapított mértéket meghaladó beépítetlen telket legkésőbb 1972. december 31. napjáig elidegeníteni.” Ha a tulajdonos az elidegenítési kötelezettségének nem tesz eleget, a helyi tanács végrehajtó bizottsága a jogszabályban megállapított mértéket meghaladó telek tanácsi értékesítését rendeli el. A lakás- és üdülőtulajdonnal kapcsolatban azt mbndja ki a jogszabály, hogy ha a személy, illetőleg család tulajdonában a rendelet hatályba lépésekor egynél több lakás, illetőleg üdülő van. a tulajdonos kö_ teles a jogszabályban megállapított mértéket meghaladó tulajdonát legkésőbb 1973. december 31. napjáig elidegeníteni. Ha a tulajdonos elidegenítési kötelezettségét nem teljesíti, a helyi tanács végrehajtó bizottsága a jogszabályban megállapított mértéket meghaladó tulajdonának tanácsi értékesítését rendeli el. Mindkét esetben tehát a helyi tanács végrehajtó bizottsága rendeli el — a jogszabályban megírt feltételek mellett — az értékesítést. A hivatkozott jogszabályok rendelkeznek abban a tekintetben is. hogy az elidegenítésre vonatkozó kötelezettség alól mely szerv, és milyen esetben adhat felmentést, illetve hosszabbíthatja meg az elidegenítésre előírt határidőt. Végül utalunk a Minisztertanács 1973. évi április 18-án megjelent 11/1973. Mt. sz. rendeletére, amely a személyi földtulajdon egyes kérdéseiről rendelkezik és ebben a jogszabályban szerepel az alábbi kitétel : „A termelőszövetkezet a tulajdonában lévő, nagyüzemileg nem hasznosítható földet állampolgárok részére a helyi tanács végrehajtó bizottsága engedélyével értékesítheti. Az értékesített föld Teljes vételárát a szövetkezet fejlesztési alapjába kell befizetni. A helyi tanács végrehajtó bizottság a fővárosban. a városokban, továbbá a középfokú és a részleges középfokú központnak kijelölt nagyközségekben. valamint az országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező nagyközségekben és községekben az értékesítésre nem adhat engedélyt”, Az idézett rendelkezés — amint az a fentiekből kitűnik — a termelőszövetkezetek tulajdonában lévő föld értékesítésével kapcsolatos tanácsi engedélyezésre vonatkozik. —01, 123—61. Ml VRLISZOLUNK
