Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
1 Szembenézés az agitációval, a népműveléssel Munkásokkal, beszélgetve bárki észreveheti az „időigazolta”, „rég eldöntött” kérdések helyes értelmezésével nincs minden rendben. A természetes, a kézenfekvő, a világos jó néhány ember fejében nem is olyan természetes, kézenfekvő, s világos miként hisszük, gondoljak. Több mint meglepő egyfelől az igényesség az életmódban, más. felől az igénytelenség a tudásban. Számtalanszor bebizonyosodott már, egyebek között éppen a kultúrálatlan közlekedésen is lemérhető, hogy a gépkocsi-tulajdonosok nem min. dig vannak tudásban, intelligenciában az autóbirtoklás szintjén. S éppen a nagyüzemi gazdálkodás mai fejlettsége mutatja meg istenigazából a régi rendszer feloldhatatlan bűnét, azt, hogy a felszabadulás előtti uralkodó osztály tudatlanságra kárhoztatva, saját szűk világába bezárva tartotta a magyar parasztságot. Még mindig a rég bűnök levét isszuk, amikor egy-egy termelőszövetkezetben csak hosszabb gondos keresgé. lés után található néhány olyan ötven körüli gazda, akivel érdemben lehet tárgyalni szövetkezete jelenéről. Elszomorító és szívszorító: a korosabb téesztagok egy része képtelen lépést tartani a követelményekkel, minthogy bezárkózva élt, nem volt, nem lehe. tett kitekintése a világra, s tudása össze se hasonlítható a polgáriasult osztrák, dán gazda tudásával. Száz esztendő Je.4 héz behozni, bár a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta a régihez viszonyítva összehasonlíthatatlanul nagyobb a dolgozó parasztság politikai. szakmai tudása, általános műveltsége és szembetűnően nőtt az érdeklődése. De az idősebbek esetében rendszerint nincs megfelelő alap az ismeretek befogadására, megemésztésére. Bizony velük szemben még mindig kötelező a népművelés, vagy éppen a politizálás ismertebb kifejezője, a népnevelés. Erről gyakran azon a címen mondunk le, méghozzá önáltató módon, hogy a termelőszövetkezetben élő és dolgozó ember a belépési nyilatkozat aláírása óta egy csapásra közösségi gondolkodású, mű. veit ember. Ez bizony így nem állja meg a helyét. S ezért a termelőszövetkezetek nagy tudású, széles látókörrel bíró vezetői gyakran éppen a köz érdekében kénytelenek „praktikákkal”, a szövetkezeti demokrácia megsértésével elérni, . megvalósítani céljaikat, elképzeléseiket. Ez az igazság. Ilyenformán mi is jobban körülnézhetjük magunkat. Ez esetben a „mi” alatt a propaganda, az ismeretterjesztés, az agitáció, a népművelés hivatásos művelőire, gondolok. Jó két hete több órán át beszélgettünk Imrő József 53 éves váraljai téesztaggal. A beszélgetés után el kellett gondolkodnom, s feltettem magamnak a kérdést: a rádió, a tévé, az újság, az ismeretterjesztés, a politizáló népnevelés, az agitáció szól-e tudatosan a felfogás, a gondolkodás megváltoztatásának igényével Imrő Józsefhez, s a hozzá hasonló korosabb parasztemberekhez. Tudatosan és célratörően. Két hét óta ezzel a bennem feszen- ti gő kérdéssel hallgatom a rádiót, így olvasom az újságokat Oda jutok, hogy leírom: Imrő József és gazdatársai keveset, szinte semmit nem kapnak a gondolkodásukban fellelhető tévedések kiigazításához, a konzervatív képzetek önerejű felszámolásához. Ide érvényesítve a kívánalmakat, Lórin cze Lajos Édes anyanyelvűnk című műsora például bántóan másról beszél, amit mond érdekes, de nem fontos, s egyáltalán a lapok számításon kívül hagyják Imrő József tudástérképének fehér foltjait. IV*ifTvntn ideje lenne átfo- itdgyOIl góan felmérni, hogy az üzemi demokrácia, a szövetkezeti demokrácia kiteljesedése érdekében milyen lényeges kérdéscsoportokból kellene ma, napjainkban, a hetvenes években meggyőzni a dolgozókat, vagy a dolgozók foglalkozás szerint egyedi elbírálást igénylő rétegeit. Az ötvenes évek végén és az azt megelőző években pontosan tudtuk, hogy az egyénileg dolgozó parasztokat saját érdekükben a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről kell meggyőzni. Megfelelő és hatásos erejű „munícióval” ez a meggyőzés sikerült. A dolgozó parasztok a szocialista nagyüzemi gazdálkodást választották. De mi van most? Miről kell beszélni napjainkban? Nyilvánvaló, hogy „változtatni”, kizárólag akkor lehet, ha tudjuk, min kell változtatni. A megismerésnek viszont nélkülözhetetlen előfeltétele: a kutatás, a keresés, a felmérés. Ennek nyilvánvaló módja: megkeresni a munkásokat, a dolgozó parasztokat, közvetlen kapcsolatba kerülni velük, és beszélgetni velük. Másként nem megy. Túl kellene jutni az irodákon, mert a kereső, a kutató beszélgetések mutatják meg, hogy mi a fontos dolgunk, s mi a valóságos feladatunk a népművelés terén ma, napjainkban. A lehető legrosz- szabb módszer a „vad nézetek” kikerülése. Szembenézés, ez a fontos, persze a vad nézetekkel szembenézni kizárólag azok tudnak, akik rendelkeznek megfelelő ismeretanyaggal. — S bizony itt sincs minden rendben, mert olykor azok is tájékozatlanok, felkészületlenek, akiknek a tudás gyarapítása lepne a dolguk a nép körében, I aWpíIau intézni annyi- í.rutu iiru val a dolgokat. hogy „Kiss János értetlen ember, őt hagyjuk”. Ne hagyjuk, hiszen nem az értőket kell meggyőzni, az „értetieneket" kell az értők színvonalára segíteni. Általában politizálni üzemekben, termelőszövetkezetekben gazdaságpolitikai, vagy más kérdésekről, semmi értelme. A tapasztalatokra hivatkozó kishitűség lemondó legyintés kíséretében a téesz-irodákon sokszor kijelenti, hogy „vannak meggyőzhetetlen emberek, kár a fáradságért”. Vannak? Akadnak. De legtöbb meggyőzhetetlen ember egyszerűen azért beszél, gondolkodik maradi módon, mert nincs, aki meggyőzze. Sok középvezető a népnevelő munkát nevetségesnek, beosztásához méltatlan dolognak tartja. Feltehetjük a kérdést: akarják-e bármiről is meggyőzni a tagokat azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a brigádvezetők soha nem beszélgetnek a gazdákkal, s összes tevékenységük arra szorítkozik csupán, hogy kiadják, ellenőrzik a munkái Más oldalról: tudja-e vajon azatéesz- párttitkár, hogy Jól, rosszul mi' foglalkoztatja a tagokat, a kisebb csoportokat ha kizárólag azoktól a brigádvezetőktöl kapja az információt, akik maguk se beszélgetnek a tagokkal? „ . A cím alatt kis pontokat látnak. Ezek a kis pontok a szakembereknek sokat mondanak. Nekem semmit, illetve nem azt, amit a szakembereknek. Lehet, hogy a szakembereknek azt mondják ezek a kis pontocskák, hogy ne ott építsék meg az erőművet, ahol gondolták, hanem másutt, mert ott gazdaságosabb. Az is lehet, hogy a szakembereknek ezek a pontok a jövő szakember-szükségletéről, annak összetételéről beszélnek... Álltam a számítógép előtt laikusnak tartott tájékoztatóját, gép rejtelmeibe. Hogy jobban megértsem miről van szó — először a tízes számrendszerrel kezdte. Azt mondta, hogy az úgy alakult ki, hogy az embernek tíz ujja volt. Ez a tíz ujj volt az első számológép. Tehát őseink, a munkán kívül a számoláshoz is felhasználták a kezüket, mint manapság az első osztályos nebulóink. Ha netalántán nem tíz ujjunk lett volna, akkor esetleg kialakulhatott volna egy másik számrendszer is. Akkor viszont más rendszerben számolgathatnánk a fizetésünket, ha egyáltalán lenne fizetésünk. A fizetés kialakulásához hozzátártozik a tíz ujj is. Az ember keze — tíz ujjal a legtökéletesebb szerszám. Ezzel a szerszámmal kezdtük el a munkát és ezzel az élő szerszámmal • készítettük el az első kalapácsot, a fogót, az esztergapadot, a satut... Ezek az eszközök nemcsak arra voltak jók, hogy velük újabb szerszámokat, gépeket készítsünk,' hanem arra is, hogy általuk finomabbá váljék a kéz is. A kéz, amely kezdetben csak állatfogásra, állat- lebunkózásra volt jó, soha sem lett volna alkalmas e szerszámok, gépek nélkül arra, hogy befűzzük a tűbe a cérnát, hogy megfessük vele a tájat, hogy zongorázzunk... A kéz ma már mindenre alkalmas. Évezredekig finomítottuk és közben olyan gépeket hoztunk létre, amelyek sokkal tökéletesebb munkát végeznek, mint maga az ezeket megalkotó kéz. A kézfinomítás tovább tart napjainkban is. Viszont elkezdődött valami az emberiség történetében, émit magamban az agyfinomítás korának neveztem el. Gondoltam, ha lehet a korunkat atomkorszaknak nevezni, miért ne lehetne az agyfinomítás korának is, hisz az egyre finomodó agynak köszönhető az is, hogy atomreaktorok termelik az áramot, hogy besugárzással kezelik a különböző betegségeket és, hogy hidrogénbomba van. Ez utóbbi rossz dolog, de sajnos egyelőre ez is hozzátartozik a mi korunkhoz. A mi korunk szülötte az önmagát, reprodukálni kész gép is, amely ugyanolyan, sőt tökéletesebb géped „szül”, mint ő maga, természetesen az ember által betáplált program alapján. Mindent az ember gondol ki és majdnem minden -— sajnos a hidrogénbomba és más hasonló nem — az embert hivatott szolgálni. A számítógép is. Minden gépet, a számítógépet is az ember magából kiindulva szerkesztett meg. A kalapács az ökölhöz, a fogó a kézhez... a számítógép az emberi szervezethez hasonlít. Az embernél a külső impulzusokat az érzékszervek veszik fel, ezeket idegszálaid közvetítik az agyba, ahol különböző kombinációkba kerülnek, miközben új impulzusok keletkeznek, amelyek utasítást adnak a cselekvés eszközeinek. Az elektronikus számítógépekben majdnem ugyanez történik. Az egész folyamat lényegében az adatok betáplálásából, azok raktározásából vagy kombinálásából és az utasításra végrehajtott műveletek eredmé- * * * nyeinek közléséből áll... — írtam sebesen a sorokat. Ezek még megmaradtak bennem, de a kettes számrendszer kialakulására, arra, hogy a kettes számrendszer hogyan alakítható át betűkké, csak altkor figyeltem jobban, amikor azt mondták: ez még titkos levélírásra is jó, hisz Francis Bacon a bináris kódolás első alkalmazója a XVI. században már bebizonyította ezt. A különböző bitek, a kiló-bitek, a hardware és a software leggyakrabban hangoztatott fogalmak csak akkor kezdtek érdekelni, amikor arról volt szó, hogy a számítógépek kezelőinek különleges helyzete abból adódik, hogy ismerik a gép sajátos számrendszerét és különleges beszédjelei tTehát nemcsak írni, de beszélni is tudnak „számítógépnyelven”. Mint mi oroszul, vagy angolul... Állítólag a számítógép-nyelv minden nyelvnél könnyebb. Lehet. Nem tudom. De egyet tudok: a számítógép átveszi az ember agyától a durva munkát, pillanatok alatt végez el olyan számítási műveleteket, amilyenek megoldásához az ember gép nélkül csak évek múlva juthat eL Üj gépet állított az ember a maga szolgálatába. Mindig csodáltam az embert, aki különböző dolgokra tanítja meg az állatokat. Ez is csodálatos. De még Inkább csodálni való az ember, aki írni, olvasni, beszélni, számolni, zenét szerezni, rajzolni... tanítja meg a bolt anyagot — a gépet, SZÁLAI JÁNOS és hallgattam a szakember Be akart vezetni a számítóSxubjehtív ao*-oh a z agy fi no m i t ás s erekor a • • • • Számos közös gazdaság példája igazolja: a tagok részvétele jobb, a vezetőség munkája könnyebb, az üzemi légkör kifogástalan, ha egy alapjaiban véve hasznos, közösség: érdekeket szolgáló elképzelés „velük”, s nem „nélkülük' valósít meg a vezetés. Sokszor joggal vetődik fel persze, hogy a sziszifuszi meggyőző munkára nincs idő. Aki érti, érti, aki nem érti, egyszer majd látja, hogy az a jó, amit a vezetőség csinál. Feltétlenül helytálló az a vélekedés, hogy Tolna megye termelőszövetkezetei ma nem lennének az ország legjobb búza- és kukoricatermesztői, ha évekig azzal foglalkoztak volna, hogy egyenként meggyőzzék a tago_ kát a régi külterjes búza-, kukoricaíajták kiiktatásának helyességéről, az új, bőven ter mő fajták elterjesztésének szükségességéről. Aki megértette. megértette, aki nem, az mostanra csak belátta, hogy az a jó, amit a világra kilátó, hozzáértés elhatározott, s megvalósított. Viifltmc h°sy ezekben a " kérdésekben a termelőszövetkezetekben a többség akarata az irányadó, s a kisebbségnek fejet kell hajtania. De hogy milyen a többség akarata, az a dolgozók politikai, ßzakmai és általános műveltségén múlik. Könnyű tehát belátni, hogy az a vezetés jobban szót ért a tagokkal, gyorsabban megvalósíthatja a korszerű elképzeléseket, amelyik legalább olyan fontosnak tartja a dolgozók szakmai, politikai műveltségének növelését, mint a termelési feladatok, eljárások megvalósítását. Könnyebben megy az egyik, ha nem hiányzik a másilt, Korszerű meggyőző munkának nevezhetjük tehát azt a munkát. amely törekszik a téesZ- tagokat „beszervezni” az esti iskolákra, a politikai, a szakmai oktatásra, tanfolyamra, előadásra, s arra. hogy a gazdák ne csak nézzék, hallgassák, olvassák a tévét, a rádiót, az újságot, hanem minden esetben jól meg is értsék a mondanivalót. Rendelkezzenek a meggyőzhetőséghez elengedhe. tetlen politikai, szakmai és általános műveltséggel. Egy gondolat még idekíván_ kozlk: ha a hírközlő szervek legalább olyan hatásfokkal segítenék a tudatváltozást, amilyen hangerővel bírálják a szövetkezeti demokrácia megsértését, akkor a szövetkezeti demokrácia sokkal jobban érvényesülne a közösség javára és hasznára. ' Sz. P. ACSÖPI Női és Gyermekruhakészítő Szövetkezet bikácsi üzeme FELVÉTELRE KERES AZONNALI BELÉPÉSSEL varrógépműszerészt Érdeklődés: személyesen, vagy telefonon. Telefonszám: Bikács 10. CSÖPI Női és Gyermekruhakészítő Szövetkezet 7043 Bikács, Rákóczi u. 9. (355) . \
