Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
Ezt hozta a hét a külpolitikában Közel-Kelet Így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: A hét legfontosabb közel-keleti híre: Koszigin szovjet kormányfő Kairóban járt. Érthető, hogy utazását nem jelentették be előre. Hiszen egy háborúban álló országba látogatott el, az is nyilvánvaló, hogy a Szádat elnökkel volt többszöri ta. lólkozásáról a hivatalos közlemény nem közöl részleteket. A szovjet kormányfő és az egyiptomi államfő tárgyalásának eredményeit a közeli napok, hetek, vagy éppen a távolabbi hónapok eseményei mutatják meg, katonai, gazdasági és diplomácia; téren egyaránt. Koszigin azt követően járt az egyiptomi fővárosban, hogy Szadat elnök a kairói parlamentből nyílt üzenetet intézett Nixon amerikai elnökhöz: Egyiptom kész elfogadni a tűzszünetet, azzal a feltétellel, hogy Izrael azonnal vonja vissza csapatait a megszállt arab területekről az 1967. június 5-e előtti vonalakra. Egyiptom ugyancsak hajlandó béketárgyalásokat is kezdeni az ENSZ keretében a valamennyi nép jogait figyelembe vevő közel-keleti békéről. A szovjet diplomácia láthatóan megsokszorozta erőfeszítéseit a tűzszünet és a békés rendezés érdekében. Ami természetesen nemhogy nem mond ellent, hanem ki is egészíti az arab államoknak nyúj. tott sokrétű támogatást. Nem vitatható, hogy az USA szintén törekszik bizonyos tűzszüneti megállapodás elérésére, de nem lehet meglepő, hogy az amerikai rendezés; terv messzemenően figyelembe veszi az USA szövetségesének, Izraelnek, és természetesen magának az ÜSA- nak az érdekeit. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokból. sőt a nyugat-németországi amerikai katonai raktárakból is özönlik a hadinyag Izraelbe. Ami a hadihelyzetet illeti, a hét közepére elterelődött az izraeli nyomás Szíriáról, ehelyett az esvintomi csapatok ellen összpontosí+ott rfagyobb erőket az izraeli hadvezetés a Szuezi-csatornánál Megkísérelték a Sínai-f él szigeten előrenyomult egyiptomi erők hátába kerülni, sőt. kommandó, egységgel átkeltek a csatorna nyugati partjára is. A Szíriái fronton az előző héten Damaszkusz felé áttörő izraeli páncélosakét sikerült feltartóztatni. A harcokban itt a Szíriái és iraki páncélosalakulatok vállalták a feladatok oroszlánrészét; de csatlakoztak hozzáiuk — végre — Jordániái és szaud-arábiai alakulatok is. Husszein király a héten szemé! vasén szemlélte meg a Szíriái fronton lévő katonai egységeit. A helyzetet változatlanul úgv ítéli meg a katonai szakértők többsége, hogy 1967- hez képest most sokkal nagyobb gz arab ellenállás. Szélesebb körű az arab országok együttműködése is. Ez pedig nemcsak a frontvonalak alakulására hat ki, hanem befolyásolni képes például az USA magatartását is. Különösen akkor, amikor az úgynevezett „olajháborúban” szintén forgatni kezdik az olajtermelő arab országok a sajátos fegyverüket: a termelés és a szállítás részleges csökkentését. Kuvaitban megrendezett tanácskozásukon még csak 5 százalékos csökkentést mondtak ki, de kevéssel utána Szaud-Arábia már 10 százalékos csökkentést jelentett be, Líbia pedig teljesen beszüntette az zz-umsüH Államokba irányuló olajs állításait. Mindezek alapján a hét végén az arab világ egyes pontjain. így például a libanoni fővárosban, Bejrútban, amely mindig is az arab világ legfontosabb hírközpontjának számított, a politikai megfigyelők azt kezdték latolgatni, hogy nemsokára elhallgatnak a fegyverek és elkezdődhetnek a tárgyalások. A közel-keleti háború ismét háttérbe szorított a héten sok más, jelentős nemzetközi eseményt. Pedig érdemes odafigyelni Jörgensen dán minisz- temlnök moszkvai tárgyalásaira: a kis Dánia egyfelől stratégiai jelentőségű ország a Balti-tenger nyugati kijáratánál. másfelől pillanatnyilag a politikai-gazdasági súlya is megnőtt. A NATO tagja, méghozzá olyan tagja, amely gyakran helyezkedett szembe egyes túlzó „atlanti” törekvésekkel, s ennek kapcsán arra kell gondolnunk, hogy 1974. áprilisában ürmenlj fennállásának 25. évfordulóját az észak-atlanti szerződés szervezete. A jövő év tavaszán napirendre kerül: érdemes-e fenntartani s ha igeh. miiven formában? Dőnia k^nviselőie jelenleg a Közös Piac m’n'iszteri tanácsának soros elnöke is, így tehát Jörgensen moszkvai tár- pv.nlács; a Közös Piac és a KG'eT kérdésosonortiának elővételére is alkalmasak leheltek. Párizsban Pomnidou elnök félig-meddig kudarcot vallott ázz«! a kísérletével hogy módosíttassa az alkotmányt. A kénviselőház és a szenátus kü- lön-külön megszavazta ugvan a knrmánv javaslatát, hogy ezután 5 évre szóljon a köz- társasőz; elnök megbízatása, nem- nedig 7 esztendőre mint eddig, viszont szélesebbé váljék a* államfő jogköre, majdnem olyanná, mint az amerikai elnöké — nos, ha át is ment a javaslat a narlament két házán, nem olyan többséggel. hogy a bonyolult eljárás harmadik és döntő szakaszában meglep volna a kívánt háromötödös többség. Verseilles-ban, a napkirály palotájában rendezték volna a képvi sei Ók és szenátorok emui*fos ülését, ahol a szavazók ilyen többsége kellett volna az alkotmány megváltoztatásához. Mert ez a többség nem mutatkozott előre. Pom- pidou a jelek szerint egy időre felhagyott a tervével... Arrtelvnek megvalósulása egyébként nem neki vált volna javára, hanem utódját szolgálta volna, a továbbra is betegesnek mondott államfő aligha, ál! még égvszer a választók elé. Az ellenzék azért is támadta a javaslatot, mert az az amerikai elnöki rendszert valósította volna meg, másrészt pedig azért, mert gyakorllafilag 10 évre hosz- szabbította volna meg az elnök megbízatását, kétszer 5 esztendőre! Az amerikai példa ugyanis azt mutatja, hogy egy elnököt, ha újra megválasztását kéri, szinte lehetetlen megakadályozni az úiabb megbízatás megszerzésében... A hét egy különös „hírcsemegével” is szolgált: az oslói parlament bizottsága a Nobel- békedíjat megosztva Le Dúc Tho-nak és Henry Kissinger- nek ítélte oda. Az indoklás: sokat tettek a vietnami béke- megállapodás létrejöttéért. A döntést vegyes érzelmekkel fogadta a világ. (Még a norvég bizottság két tagja is lemondott, tiltakozásul azellen, hogv a támadó Amerika és a megtámadott Vietnam képviselőjét egy kalap alá vették..J Meglehet, hogy az oslói oda- ítélők Kissingert külön akarták bátorítani, ugyanolyan fáradhatatlanul lásson munkához a közel-keleti válságban is. De a megoldás nem Kis- singer személyétől függ, hanem például attól, hogy az amerikai imperializmus és izraeli szövetségese mennyiben ismeri fel a Közel-Kelet új valóságát. Mindamellett igen jelentősnek ígérkezik Kissinger moszkvai utazása. Az amerikai külügyminiszter elindulása előtt részt vett az amerikai kabinet ülésén, ahol jelen volt Nixon elnök is, ezenkívül még New Yorkban találkozott Abba Eban izraeli külügyminiszterrel. Űjabb erőpróba kezdődött Nixon elnök és a Watergate- ügy kivizsgálására kinevezett Archibald Cox különleges államügyész között az elnök sze_ mélyes szerepét érintő fehér házi magnószalagok ügyében. A fellebbviteli bíróság egy hete hozott döntése pénteken éjfélkor lejárt határidővel arra kötelezte Nixon elnököt, hogy a Watergate-ügyrői volt vezető munkatársaival folytatott megbeszéléseit rögzítő magnótekercseket adja át John Sirica szövetségi bírónak „privát meghallgatásra”. Néhány órával a határidő előtt Nixon elnök nyilatkozatban jelentette be: nem fellebbez, ha. nem ehelyett maga készít „Ö6Z- szegzést” a szóban forgó magnószalagok „megfelelő részeiről” és az általa megszerkesztett összefoglaló egy-egy „hitelesített” példányát megküldi a szenátusi Watergate-vizs- g ál óbizottságnak. illetve Sirica bírónak. Az elnök közötte, hogy a magnószalagokról készített saját kezű összegezésnek a hitelesítésére John Stennis szenátort kéri fel. Nixon elnök nyilatkozata szerint Samuel Ervin, a szenátusi vizsgálóbizottság demokrata párti elnöke és Howard Baker a bizottság republikánus alelnöke elfogadta ezt az elrendezést. Archibald Cox különleges államügyész azonban ellenvetéssel élt. Ezért az elAz Egyesült Nemzetek gazdasági és szociális tanácsának ülésszakán élesen bírálták a nemzetközi újjáépítési és fejlesztési banknak a fejlődő országokkal szembeni magatartását. Mats Kellstroem svéd delegátus kifogásolta, hogy a világbank visszatartja a hiteleket olyan országoktól, amelyek társadalmi rendszerük strukturá. lis megváltoztatásával küzdenek a társadalmi igazságosságért. Kijelentette, hogy ennek egyik legfigyelemreméltóbb és legsajnálatosabb oél- dája Chile, mivel a világbank Salvador Állende köztársasági elnöksége idején vonakodott hi. telt nyújtani az országnak. Jevgenyij Makejev szovjet küldött is a világbank megkü. lönböztető mesterkedéseit bírálta. Megemlítette, hogy a világbank szavazatainak 65 százalékával a tőkés ibari államok rendelkeznek. Ezzel gyakorlatilag teljes mértékben ellenőr, zásük alatt tartják a világbank egész tevékenységét és segítsé(Folytatás az 1. oldalról) Eban izraeli külügyminiszter szombaton váratlanul hazautazott New Yorkból — hivatalos közlés szerint azért, hogy részt vegyen a közel-keleti há_ borút érintő honi kormány- konzultációkon. A szovjet sajtó szombaton sem kommentálta Koszigin miniszterelnök kairói látogatását, hanem a frontokon kialakuló helyzetre koncentrált, s a szembenálló felek katonai sikereiből, illetve kudarcaiból vonták le következtetéseiket. Ebben a tekintetben megkülönböztetett figyelmet érdemel Leontyev ezredesnek, a Krasznaja Zvezda katonai szemleírójának értékelése, amely a lap szombati számában jelent meg „Amikor a délibáb eloszlik" címmel. A cím utalás arra az értékelésre, nők utasította Cox-ot. mint „az igazságügy-minisztérium alkalmazottját”, hogy ne tegyen kísérletet a szenátusi vizsgáló- bizottsággal létrejött „kiegyezés megkerülésére” és ne vigye vissza bírósági fórum elé a magnószalagok kiadatásának ügyét. Röviddel Nixon elnök nyilatkozatának nyilvánosságra hozatala után Cox állam- ügyész (akinek kinevezésétől tette függővé a szenátus áprilisban Richardson kijelölt igazságügy-miniszter megerősítését) bejelentette, hogy nem fogadja el ezt az elrendezést, amely Richardson igazságügyminiszter közvetítésével jött létre. Hangsúlyozta, az elnök által szerkesztett összegezés jogilag nem fogadható el bizonyítékként az ügyben illetékes bírói fórumok előtt. Közölte, hogy az elnöki utasítás ellenére ismét a bíróság elé viszi az ügyet. Megfigyelők szerint Nixon elnök számára aligha marad más lehetőség, mint Archibald Cox különleges államügyész elbocsátása, ami viszont választás elé állítja Richardson igazságügy-minisztert is. Richardson ugyanis szenátusi megerősítése főjében annak idején kötelezte magát, hogy a Watergate-ügy kivizsgálásában „teljes függetlenséget” biztosít Coxnak. get nyújtanak a tőkés monopóliumoknak ahhoz, hogy beavatkozzanak a fejlődő országok belügyeibe. Szombaton reggel hazauta- rott Prágából Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnökét, aki kétnapos, nem hivatalos látogatást tett a csehszlovák fővárosban a bolgár nemzeti kiállítás megnyitása alkalmából. BUDAPEST Az immár hagyományos határtalálkozók folytatásaként a hét második felében ismét találkozott Ivó Kustrak. Jugoszlávia szövetségi mezőgazda- sági titkára és dr. Dimény ImTájékozott ENSZ-forrásote szerint Eban elindulása előtt telefonon beszélt Kissinger külügyminiszterrel, akivel egyébként állandó kapcsolatot tartott New York-i tartózkodása során. amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa adott a közel-keleti helyzetről. Ennek az volt a lényege, hogy az izraeli fél nem sokáig élvezheti a 67-es háborúban szerzett előnyöket, mert minél tovább halasztja a békés rendezést, annál jobban magára vonja az arab világ haragját, s annál elszántabb ellenfelekkel találja szemben magát. A most folyó közel-keleti háború — írja Leontyev — semmiben sem hasonlít a 67- es háborúhoz. „Izrael ez alkalommal tökéletesen megújult, sokkal erősebb és ügyesebb ellenféllel áll szemben. Emellett Egyiptom és Szíria nem maradt egyedül ebben a háborúban. Hozzájárulnak a harchoz más arab országok — Irak, Algéria. Jordánia. Marókká, Szaud-Arábia, Kuvait is, amelyek elküldték csapataikat Egyiptomba és Szíriába. Olyan körülmények között, amikor a háború, s ez már világos, elhúzódó jelleget ölt, a fenti tényezőnek nagy jelentősége van. Bármilyen segítségét kapjon kívülről Izrael, végső soron nem képes legyőzni százmillió arabot, akik ■— s ez igen fontos — igazságos felszabadító háborút vívnak". „Az arab hadseregek sikerei — folytatja a Krasznaja Zvezda hírmagyarázója — a külföldi sajtó általános véleménye szerint nagymértékben köszönhetők az elsőosztályú szovjet technikának, ameLyet az arab katonák hozzáértéssel használnak, fel”, Leontyev arab és nyugati sajtóvéleményeket idéz, amelyek a Sinai_ félszigeten bevetett szovjet tankok fölényét bizonyítják az ellenséges harckocsik felett. Ugyanígy dicséri a nemzetközi sajtó a szíriai hadsereg szovjet gyártmányú légvédelmi ra- kétáity amelyek öt berepülő gép közül hármat biztosan megsemmisítenek. A hadműveletek menetében természetesen továbbra is lehet fordulatokra számítani — figyelmeztet a szovjet katonai szakértő. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a „délibáb eloszlik", Izraelnek és támogatóinak új realitással kell számolniuk — a közel- keleti erőviszonyok megváltoz. tak. Izrael agresszív politikája — hangoztatja befejezésül a Krasznaja Zvezda — az egész nemzetközi helyzetre nézve súlyos következményekkel járhat, Veszélyes magára Izraelre nézve is. amelyet a győzelem délibábjának kergetése csak katasztrófához vezethet. re, hazánk mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere. WASHINGTON Nixon elnök pénteken aláírta a „Szabadság” és a „Szabad Európa” rádióadók finanszírozására vonatkozó törvény, javaslatot, amelyet a kongresz. szus már megelőzően jóváhagyott. E törvény értelmében ebben az évben 50,2 millió dől. lárt biztosítanak e rádiadók számára, amelyek aknamunkát és rágalomhadjáratot folytatnak a Szovjetunió és a szocialista tábor más országai ellen. Űjabb fejlemény a Watergate-ügy ben Bírálják a világbank hitelpolitikáját „Amikor a délibáb eloszlik“ PRÁGA
