Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-19 / 245. szám
ÍSf©azer kilométer Szovjetunióban Gyakorlati tanácsok turistáknak — és néhány megjegyzés A turista — az turista. És igazán nem kell csodálkozni, ha az idegenvezetők hajlamosak iskolás gyerekként kezelni bennünket, mert soha nem tudni, mikor okozunk valamilyen zűrzavart. Erre mindjárt példákat is mondanék: Nem vall túlságosan nagy felelősségérzetre és meggondoltságra, ha valaki minden helyi ismeret és minden helyi nyelvtudás nélkül elindul egy hétmilliós nagyvárosba, s még csak a szálloda nevét sem tudja, ahol megszállt. Három ily módon járt honfitársunk igencsak a moszkvai rendőrség segítőkészségének és nagy emberismeretének köszönheti, hogy viszonylag gyorsan visszaszállíttatott csoportunkhoz. Vagy aki elveszítette személyi igazolványát, amelyet a leningrádi rendőrség talált meg, bizonyosan egy sereg rendőrnek 'okozott gondot, hogyan tudná visszajuttatni a nélkülözhetetlen okmányt tulajdonosának, akkor amikor a tulajdonos mégcsak füle botját sem mozgatta elvesztett értéke visszaszerzéséért. Ezek után csoda, ha az idegenvezetők a kelleténél is jobban vigyáznak ránk, s még annak is nehezen hisznek, aki nyelvtudás és helyi ismeretek birto. kában kíván barangolni a vendéglátó nagyvárosban? Meg induláskor íogadkozunk, nemcsak mások, hanem önmagunk előtt is, hogy nézni, látni, tapasztalni megyünk, aztán megérkezéskor valakit elkap a vásárlási láz, amely láncreakcióként fertőzi az egész csoportot. Pedig... de erről majd később... Megpróbálom pontokba foglalni. amit elmondani hasznosnak vélek, s ezzel a króni. kas zárja is útisorozatát és pontot tesz úttéltnényei végérí ’’ A közlekedés mindhárom • nagyvárosban — Kijev, Leningrad, Moszkva rendkívül' jól szervezett és gyors. Nem kell meglepődni, hogy a pestinél kevesebb a személyautó, az autóbuszok, a trolibuszok és a taxik gyorsan és hihetetlenül olcsón szállítanak. Kalauz sehol sincs, az utas perselybe dobja a négy kopejkát. Senki sem bliccel, mert az utastársak jelentik a társadalmi ellenőrzést. A taxi tíz kopejka egy kilométerre, induló- pénz nincs mint nálunk és borravalót se akadjon senki se adni, mert a sofőr úgy sem fogadja el. Mint ahogy máshol sem szokás a borravaló, talán csak á vonat a kivétel, ahol a r.égykopejkás teáért lehet öt- kopejkással is fizetni, s a hálókocsit kísérő hölgy szemrebbenés nélkül zsebrevágja. Az utcán való séta a pestinél is nehezebb. Megint csak azt mondom, nem kell meglepődni. ha számunkra furcsa, talán udvariatlannak tűnő sie_ tést látunk. Mindenki siet és kisebb lökdösődés nem vonja maga után még az egyszerű „pardonét sem. A tömeg óriási, különösen szombaton, mert a Szovjetunióban minden szombat szabad. Ha egy áruházban, vagy akár egy utcai automata előtt a Sort megkerülve, tolakodva igyekszik valaki vásárolni, arról mindjárt tudják, hogy külföldi. Előre is engedik, de a mosolyban nemcsak a külföldiek iránti udvariasság jut ki. fejezésre, hanem valami más, valami olyasmi is: engedjük, hadd menjen, mert rendet nem tanulván úgyis csak aggságos- kodik itt nekünk. Tehát álljunk szépen sorba, s akkor talán az elárusítók is kedvesebbek lesznek. Apropó az elárusítók. Néha az volt az érzésem, tömegesen jártak Magyaror- -zágon tapasztalatcserén, mert ■minivel sem gyorsabbak, nmivel sem kedvesebbek, 1 it a miéink. .7 üzletek zsúfoltak, igazi yjáégről beszélhetünk, a választék azonban nem éri el a miénket. A tömegcikkek ál. tálában olcsóbbak, viszont csúnyábbak mint nálunk, ami viszont a legkevésbé is luxuscikknek számít, az feltűnően drága. És ha már a vásárlásnál tartunk, tízszer is gondolja meg a turista, hogy órát, villanyborotvát, zseb-, vagy táskarádiót vegyen, mert még a vám nélkül sem olcsóbb hazai árainknál, a vámmal együtt pedig... Tartós fogyasztási cikkek közül televíziót, mosógépet, porszívót, szőrmét, stb nem ajánlatos venni, mert nem engedik át a határon. Hová érdemes menni? Általában higgyünk az idegen- vezetőknek, ők tudják mi az igazi látnivaló, ezenkívül viszont mindenütt érdemes elsétálgatni a régi, csendes, meghitt utcákon, a szovjet emberek nagyon segítőkészek az útbaigazításban és az új lakótelepeket se kerüljük el. Áz építkezés tempója lenyűgöző és. például szolgálhat nekünk, hogy mindenütt, az építkezéssel egy időben, megkezdik a zöldövezet kialakítását. Az ételek számunkra furcsák és nem is mindig ízlenek. No, dehát ahány ház annyi szokás, a fintorgás helyett szó nélkül együk meg, vagy ne együk meg, ami ott nemzeti ételnek számít, vagy ha nem, akkor mi se csodálkozzunk, ha a mi szemet düllesztő halászlénket. vagy zsírban úszó csülökpörköltünket ugyancsak fintorogva tolják el maguk elől a Moszkvából érkezett vendégek. Ami a szeszbarátokat illeti, azoknak csak rossz hírt tudok mondani. Akár tetszik nekik, akár nem, arra a pár napra önmegtartóztatásra kényszerít, tetnek. Délelőtt 11 óra előtt és este 7 óra után szeszes italt sehol sem szolgálnak ki. A mi kocsmáinkhoz hasonló intézmények nincsenek, de ahol egy utcai bódé előtt hosszú sor áll, ott remélni lehet, hogy sört mérnek. Automaták vannak, tíz kopejka egy pohár sör, minősége a mi szalon sörünkhöz hasonló. Vodka és konyak a boltokban palackozva kapható, hozni nem érdemes, mert 4 rubel 10 kopek elég borsos ár, az olcsóbb háromötvenes meg gyengébb minőségű — ennyiért itthon is megkapható. Igyunk odakinnt inkább vizet, amely Kijevben klóros, de Leningrádban kitűnő. Ideje már befejezni, csak még annyit: a rendelkezések szerint elég sok valutát válthat be a turista, ha mindezért vásárol, akkor a vámnál ugyancsak izgulhat, meg iz. zadhat is, ha rávágják az alapos vámtételt. Kár ezért lázadozni, a vámrendelkezésekkel vitatkozni nem érdemes, betartani azokat viszont szerfölött ajánlatos. Mindezeket elmondani, talán nem volt haszontalan. LETENYEI GYÖRGY Nemzetiségi kongresszusok idején Egy öreg terézvárosi bérház kapubejárata fölött — a pesti Nagymező utca 49. számú ház bejáratánál — három nemzetiségi szövetség üvegtáblája jelzi: itt „lakik”, együtt él, dolgozik a délszláv, szlovák, a demokratikus német szövetség egy pesti ház lakóival. Talán jelkép is ez. Az első emelet egy része a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségéé. A kora reggeli órákban itt találkoztam a szövetség főtitkárával — országgyűlési képviselő, a parlament külügyi bizottságának tagja —, dr. Wild Frigyessel. Áz idei őszutó a nemzetiségi szövetségek kongresszusának ideje. A németek demokratikus szövetsége — négyévenként rendezik meg — november 8 9. közt tartja meg, ahogy a főtitkár mondja, nyilvános számadását a nemzetiségi politika valóra váltásáról, a szövetség munkájáról, a kulturális munka eredményeiről, terveiről. Kétszázhatvanán vesznek majd részt ezen az országos kongresszuson. Ezekben a napokban a közös hazánkban élő mintegy 220 ezer német választja meg küldötteit. Érdekes: a 220 ezer német nem. zetiségű éppen 220 helységben, faluban, városban él. ♦ Kilencven jelölő gyűlést rendez országszerte most a Hazafias Népfront. Ezek a jelölő gyűlések tükrözik a nemzeti. Régiek életét, s azt a valóságot, hogy aktívan kívánnak Gerencsér Miklós : Aradi napló .»* • — íib-ák i • an" JL • ' 13. Ha nem is mégy nap alatt, de letiportuk őket. A fegyveres harc kezdetétől áhítottam ezt a győzelmet. Most itt ülök az aradi várban, a papírjaim fölé görnyedek, magányosan, és nem tudok úgy örülni a győzelemnek, mint' ahogy illene.' * Meglehet, hézagos és tévedésekkel teli rögtönzött áttekintésem. Arról adhatok csak számot, amit megéltem, amire kébe? vagyok emlékezni. Sodródtam az eseményekkel a tömegek szintjén. Bizonyos vagyok afelől, hogy a hatalom legfelső régióiban sok olyasmi történt, amiről nekünk, közönséges tjalandólcnak nem lehet tudomásunk. E szentsége« titokról majdan az iskolás gyermekek is fecsegni fognak, nekünk azonban be kell érni a jelen alattvalóira méretezett látótávolsággal. De hiszen semmi szándékom történelmi felvilágosítást adni. Amit önmagámmal cselekszem, az nem több és nem kevesebb, mint lelkiismereti vizsgálódás. Ma, amikor oly nagy szenvedély Európa-szerte a haza- fiság, miért ne lehetnék én is osztrák hazafi. Az vagyok és az maradok utolsó leheletemig. Semmivel sem szeretem kevésbé hazámat, Ausztriát, mint akár az uralkodót. De szeretetemből kizárom a gőgöt. Viszont annál gőgösebben elutasítom magamtól a min- dig-mindenben- csak nekünk lehet igazunk gyermeteg önhittséget Ha jól sejtem, az ilyen önhittségből születnek a katasztrófák. Ránk és másokra. Hazafiságom akkor ér valamit, ha emberi fedezetéért a jó szándékú, külső honbéliek is becsülni tudják. De nyomban elveszítem igényemet a becsülésre, ha a hazafis'g ürügyén hatalmi mániák rabjává leszek, Íja elszabadí- to -i hő'ító Ösztöneimet. s gyáva kétszínűséggel addig dW|j> nyómorgatom a kiszolgáltatottakat, amíg a parp. el nem száll belőlük, hogy aztán férfiasnak látszó kérkedéssel elmondhassam : győzelmet arattam az isten, a császár. a haza javára. Zúgjanak a harangok, következzék a tedeum. Kényelmetlen művelet ez a lelkiismereti vizsgálódás. Minél pontosabban teszem, annál kevésbé fogadhatom el a rosszhiszemű állítást. hogy csakis a mi oldalunkon található a teljes igazság. Hogyan is mondta Damjanich? Ami itt történt, abba nemcsak szegény Lenkey János, de valamennyi osztrák, valamennyi magyar beleőrülhetne. * Igen, Damjanich: őt halálra ítélték. De miért? Tudom, tudom. Fegyveres lázadásban való részvételért és felségárulásért. De mégis: miért? Mert a bűnösség puszta kinyilatkoztatása és cselekedeteinek önkényes bírói megítélése csak a bosszúvágy szerint elegendő indok. Belőlem hiányzik a bosszúvágy, és csakis a szabatosan tárgyilagos igazság előtt vagyok hajlandó fejet hajtani. Ez pedig tudomásom szerint a következő Damjanich János esetében. Százados volt, és negyvennégy éves. amikor császárunk aláírásával szentesítette az önálló magyar minisztérium létrejöttét, benne a hadügyi önállóságot. Császárunk rendelkezésére született meg az a döntés is, hogy tíz új zászlóalj szervezendő a magyar kormány fennhatósága alatt. Damjanich ekkor az olasz hadszíntéren szolgált ég a hatvanegyedik gyalogezred gránátos századátvezényelte. Itt kapta a parancsot, hogy a királya akaratából felállítandó tíz zászlóalj egyikét, a harmadikat vegye át. Kinevezését és őrnaggyá való előléptetését István nádor írta alá a király nevében, míg a magyar kormány nevében gróf Batthyány Lajos miniszterelnök. Ekkor még úgy tudtuk, s Damjanich sem tudhatta másként, hogy az udvarnak semmi köze a rácok fellází- tásához, hogy a király őszintén óhajtja a bácskai, bánáti zendülés letörését. Igaz. Damjanich János a magyar kormány szolgálatában, de egyszersmind törvényes királya katonájaként alapozta meg feddhetetlen hadvezéri hírnevét a délvidéki véres csatákban. Nem 6 vett részt ,a fegyveres lázadásban, amit most egyik fő bűnéül rovunk fel, hanem azok. akiket levert éppen a törvényes rend érdekében. Képzelhető, mire vélte a fordulatot, amikor tapasztalnia kellett, hogy a levert rácok helyett immár a császári csapatok törnek a királya által kinevezett kormánya létére. Neki pedig közvetlen feletteseinek, a magyar hadügyi kormányzatnak kellett engedelmeskedni, s nem a mi osztrák generálisainknak, akik fölött viszont a magyaroktól független bécsi kormány rendelkezett. A király nevében eszközölt kinevezését soha vissza nem vonták. A jogfolytonosság szabályai szerint haladt előre rendfokozatban a tábornoki rangig. És ott voltak körülötte a katonák, akik zokszó nélkül rohantak szavára a halálba. Lehet-e csak úgy. köszönés nélkül kiszakadni az elkötelezettség sűrű szövevényéből Windischgraetz röplapjaira? Főképp, ha semmi sem bizonyítja a proklamáció hitelességét. Mert a császár, mint első személy hallgatott. Az a formula pedig, hogy az uralkodó / nevében, úton-útfélen elhangzik, akkor is, ha garasos tolvajt büntetnek meg. (Folytatjuk.) részt venni a szocialista Magyarország építésében. Erről a tükörről, tükröződés, ről beszél dr. Wild Frigyes. Ha egy jeiólő gyűlésen sokan vesznek részt, ez még önmaga nem mondhat sokat. De ha már sokan szólalnak fel, s ha — ez is érdekes mód. jellemezte a mostani gyűléseket — sokan jönnek el a faluból a magyar lakosság közül, ezek is Hozzászólnak a tanácskozáshoz, ez már mond valamit. — Legutóbb — mondja a főtitkár — Móron vettem részt ilyen jelölő gyűlésen. Dr. Ta- poiczai Jenő volt Fejér megyei tanácselnök, a párt Központi Bizottsága tagja tartotta a referátumot. Ezen a gyűlésen is érezhettük a párt, a tanács, a népfrontszervek segítségét* * munkánk ösztönzését. A duna- bogdányi jelölő gyűlésen — a nevét fel is jegyeztem. Varga Józsefnek hívják — egy magyar bányász kért szót, arra biztatta a helyi szövetség ve_ zetőségét. hogy fejlesszék tovább ku!túrcsoportjukat, mert a téli estéken a magyar falu életében ennek a csoportnak a munkája a kultúréletet jelenti. — Több felszólaló az oktatással kapcsolatos kérdést, s kérést intézett. A mányiak azt kértek, hogy vezessék be a rémet nyelvoktatást az iskolában. Kérésük elintézését éppen a móri gyűlésen dr. Taé polezai Jenő jelentette be: Má„ nyon megindul az iskolában a német nyelvoktatás. A jeiólő gyűlések nemcsak egyszerű politikai gyűlések, hanem kulturális fesztiválok. Alkalom az összejövetelre, a bemutatókra. Pápán a farkas- gyepűi tápcosoport, a gannai asszonykórus lépett fel. Móron a pilisvörösvári xánccsoport, az énekkar, a kecskédi német együttes, a vértesacsai népi j tánccsoport. — Egy kifejezés korrigálása is sokszor hangzott el. BJe mondják azt — szólaltak fel ezeken a gyűléseken többen is —, hogy mi beilleszkedtünk a szocialista társadalomba. Nem illeszkedünk bele. hanem benne élünk, együtt csináljuk kezdettől fogva. Az országos kongresszus aí elmúlt négy év munkájáról számol be. Kérdem a főtitkárt: a négy év eredményeiről mondjon valamit. — A legnagyobb eredményt szövetségünk talán az oktatás terén érte el. 1968-ban hat német nyelvű óvoda működött az országban, 1972-ben pedig már 39. 1968-ban 230 kicsi járt német óvodába, ma már megközelíti a kétezret a számuk. Német nyelvet, mint anyanyelvet 1968-ban 123 általános iskolában tanítottak, 9460 tanulónak. 1972-ben 146 iskolában 11416 diáknak. Négy éve 168 tanár tanított ezekben az iskolákban, ma 235. önálló, külön igazgatású német gimnázium Baján, Budapesten és Pécsett van. A kulturális munkában is nagy a fejlődés. Már 179 művészeti együttest tartunk számon. (Kőbányai) JD—970 típusú kombájnokkal KUKORICABETAKARÍTÁST és november 5-től 12 ton- na/óra teljesítményű szemes termény-szári tónkkal KUKORICASZÁRÍTÁST BÉRMUNKÁBAN VÁLLALUNK. Érdeklődés: „Búzakalász” Mg. Tsz, Bátaszék. Telefon: 135.
