Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-19 / 245. szám

ÍSf©azer kilométer Szovjetunióban Gyakorlati tanácsok turistáknak — és néhány megjegyzés A turista — az turista. És igazán nem kell csodálkozni, ha az idegenvezetők hajlamo­sak iskolás gyerekként kezelni bennünket, mert soha nem tudni, mikor okozunk valami­lyen zűrzavart. Erre mindjárt példákat is mondanék: Nem vall túlságo­san nagy felelősségérzetre és meggondoltságra, ha valaki minden helyi ismeret és min­den helyi nyelvtudás nélkül elindul egy hétmilliós nagy­városba, s még csak a szálloda nevét sem tudja, ahol meg­szállt. Három ily módon járt honfitársunk igencsak a moszk­vai rendőrség segítőkészségé­nek és nagy emberismeretének köszönheti, hogy viszonylag gyorsan visszaszállíttatott cso­portunkhoz. Vagy aki elveszí­tette személyi igazolványát, amelyet a leningrádi rendőr­ség talált meg, bizonyosan egy sereg rendőrnek 'okozott gon­dot, hogyan tudná visszajuttat­ni a nélkülözhetetlen okmányt tulajdonosának, akkor amikor a tulajdonos mégcsak füle bot­ját sem mozgatta elvesztett értéke visszaszerzéséért. Ezek után csoda, ha az idegenveze­tők a kelleténél is jobban vi­gyáznak ránk, s még annak is nehezen hisznek, aki nyelv­tudás és helyi ismeretek birto. kában kíván barangolni a vendéglátó nagyvárosban? Meg induláskor íogadkozunk, nemcsak mások, hanem ön­magunk előtt is, hogy nézni, látni, tapasztalni megyünk, az­tán megérkezéskor valakit el­kap a vásárlási láz, amely láncreakcióként fertőzi az egész csoportot. Pedig... de er­ről majd később... Megpróbálom pontokba fog­lalni. amit elmondani hasz­nosnak vélek, s ezzel a króni. kas zárja is útisorozatát és pontot tesz úttéltnényei végérí ’’ A közlekedés mindhárom • nagyvárosban — Kijev, Lenin­grad, Moszkva rendkívül' jól szervezett és gyors. Nem kell meglepődni, hogy a pesti­nél kevesebb a személyautó, az autóbuszok, a trolibuszok és a taxik gyorsan és hihetet­lenül olcsón szállítanak. Ka­lauz sehol sincs, az utas per­selybe dobja a négy kopejkát. Senki sem bliccel, mert az utastársak jelentik a társadal­mi ellenőrzést. A taxi tíz ko­pejka egy kilométerre, induló- pénz nincs mint nálunk és borravalót se akadjon senki se adni, mert a sofőr úgy sem fogadja el. Mint ahogy máshol sem szokás a borravaló, talán csak á vonat a kivétel, ahol a r.égykopejkás teáért lehet öt- kopejkással is fizetni, s a há­lókocsit kísérő hölgy szem­rebbenés nélkül zsebrevágja. Az utcán való séta a pesti­nél is nehezebb. Megint csak azt mondom, nem kell meg­lepődni. ha számunkra furcsa, talán udvariatlannak tűnő sie_ tést látunk. Mindenki siet és ki­sebb lökdösődés nem vonja ma­ga után még az egyszerű „par­donét sem. A tömeg óriási, különösen szombaton, mert a Szovjetunióban minden szom­bat szabad. Ha egy áruházban, vagy akár egy utcai automata előtt a Sort megkerülve, tolakodva igyekszik valaki vásárolni, ar­ról mindjárt tudják, hogy kül­földi. Előre is engedik, de a mosolyban nemcsak a külföl­diek iránti udvariasság jut ki. fejezésre, hanem valami más, valami olyasmi is: engedjük, hadd menjen, mert rendet nem tanulván úgyis csak aggságos- kodik itt nekünk. Tehát áll­junk szépen sorba, s akkor ta­lán az elárusítók is kedveseb­bek lesznek. Apropó az eláru­sítók. Néha az volt az érzésem, tömegesen jártak Magyaror- -zágon tapasztalatcserén, mert ■minivel sem gyorsabbak, nmivel sem kedvesebbek, 1 it a miéink. .7 üzletek zsúfoltak, igazi yjáégről beszélhetünk, a választék azonban nem éri el a miénket. A tömegcikkek ál. tálában olcsóbbak, viszont csú­nyábbak mint nálunk, ami vi­szont a legkevésbé is luxus­cikknek számít, az feltűnően drága. És ha már a vásárlás­nál tartunk, tízszer is gondol­ja meg a turista, hogy órát, villanyborotvát, zseb-, vagy táskarádiót vegyen, mert még a vám nélkül sem olcsóbb ha­zai árainknál, a vámmal együtt pedig... Tartós fogyasz­tási cikkek közül televíziót, mosógépet, porszívót, szőrmét, stb nem ajánlatos venni, mert nem engedik át a határon. Hová érdemes menni? Ál­talában higgyünk az idegen- vezetőknek, ők tudják mi az igazi látnivaló, ezenkívül vi­szont mindenütt érdemes elsé­tálgatni a régi, csendes, meg­hitt utcákon, a szovjet embe­rek nagyon segítőkészek az útbaigazításban és az új lakó­telepeket se kerüljük el. Áz építkezés tempója lenyűgöző és. például szolgálhat nekünk, hogy mindenütt, az építkezés­sel egy időben, megkezdik a zöldövezet kialakítását. Az ételek számunkra fur­csák és nem is mindig ízlenek. No, dehát ahány ház annyi szokás, a fintorgás helyett szó nélkül együk meg, vagy ne együk meg, ami ott nemzeti ételnek számít, vagy ha nem, akkor mi se csodálkozzunk, ha a mi szemet düllesztő halász­lénket. vagy zsírban úszó csü­lökpörköltünket ugyancsak fintorogva tolják el maguk elől a Moszkvából érkezett vendé­gek. Ami a szeszbarátokat illeti, azoknak csak rossz hírt tudok mondani. Akár tetszik nekik, akár nem, arra a pár napra önmegtartóztatásra kényszerít, tetnek. Délelőtt 11 óra előtt és este 7 óra után szeszes italt sehol sem szolgálnak ki. A mi kocsmáinkhoz hasonló intéz­mények nincsenek, de ahol egy utcai bódé előtt hosszú sor áll, ott remélni lehet, hogy sört mérnek. Automaták van­nak, tíz kopejka egy pohár sör, minősége a mi szalon sörünk­höz hasonló. Vodka és konyak a boltokban palackozva kap­ható, hozni nem érdemes, mert 4 rubel 10 kopek elég borsos ár, az olcsóbb háromötvenes meg gyengébb minőségű — ennyiért itthon is megkapha­tó. Igyunk odakinnt inkább vizet, amely Kijevben klóros, de Leningrádban kitűnő. Ideje már befejezni, csak még annyit: a rendelkezések szerint elég sok valutát vált­hat be a turista, ha mindezért vásárol, akkor a vámnál ugyancsak izgulhat, meg iz. zadhat is, ha rávágják az ala­pos vámtételt. Kár ezért láza­dozni, a vámrendelkezésekkel vitatkozni nem érdemes, be­tartani azokat viszont szerfö­lött ajánlatos. Mindezeket elmondani, ta­lán nem volt haszontalan. LETENYEI GYÖRGY Nemzetiségi kongresszusok idején Egy öreg terézvárosi bérház kapubejárata fölött — a pes­ti Nagymező utca 49. számú ház bejáratánál — három nem­zetiségi szövetség üvegtáblája jelzi: itt „lakik”, együtt él, dolgozik a délszláv, szlovák, a demokratikus német szövetség egy pesti ház lakóival. Talán jelkép is ez. Az első emelet egy része a Magyarországi Német Dolgo­zók Demokratikus Szövetségéé. A kora reggeli órákban itt ta­lálkoztam a szövetség főtitká­rával — országgyűlési képvise­lő, a parlament külügyi bi­zottságának tagja —, dr. Wild Frigyessel. Áz idei őszutó a nemzetiségi szövetségek kongresszusának ideje. A németek demokratikus szövetsége — négyévenként rendezik meg — november 8 9. közt tartja meg, ahogy a főtitkár mondja, nyilvános számadását a nemzetiségi po­litika valóra váltásáról, a szö­vetség munkájáról, a kulturá­lis munka eredményeiről, ter­veiről. Kétszázhatvanán vesz­nek majd részt ezen az orszá­gos kongresszuson. Ezekben a napokban a közös hazánkban élő mintegy 220 ezer német választja meg küldötteit. Ér­dekes: a 220 ezer német nem. zetiségű éppen 220 helységben, faluban, városban él. ♦ Kilencven jelölő gyűlést ren­dez országszerte most a Ha­zafias Népfront. Ezek a jelö­lő gyűlések tükrözik a nemzeti. Régiek életét, s azt a valósá­got, hogy aktívan kívánnak Gerencsér Miklós : Aradi napló .»* • — íib-ák i • an" JL • ' 13. Ha nem is mégy nap alatt, de letiportuk őket. A fegyve­res harc kezdetétől áhítottam ezt a győzelmet. Most itt ülök az aradi várban, a papírjaim fölé görnyedek, magányosan, és nem tudok úgy örülni a győzelemnek, mint' ahogy il­lene.' * Meglehet, hézagos és téve­désekkel teli rögtönzött átte­kintésem. Arról adhatok csak számot, amit megéltem, amire kébe? vagyok emlékezni. Sod­ródtam az eseményekkel a tö­megek szintjén. Bizonyos va­gyok afelől, hogy a hatalom legfelső régióiban sok olyasmi történt, amiről nekünk, kö­zönséges tjalandólcnak nem le­het tudomásunk. E szentsége« titokról majdan az iskolás gyermekek is fecsegni fog­nak, nekünk azonban be kell érni a jelen alattvalóira mé­retezett látótávolsággal. De hiszen semmi szándékom tör­ténelmi felvilágosítást adni. Amit önmagámmal cselekszem, az nem több és nem keve­sebb, mint lelkiismereti vizs­gálódás. Ma, amikor oly nagy szen­vedély Európa-szerte a haza- fiság, miért ne lehetnék én is osztrák hazafi. Az vagyok és az maradok utolsó lehelete­mig. Semmivel sem szeretem kevésbé hazámat, Ausztriát, mint akár az uralkodót. De szeretetemből kizárom a gő­göt. Viszont annál gőgösebben elutasítom magamtól a min- dig-mindenben- csak nekünk lehet igazunk gyermeteg ön­hittséget Ha jól sejtem, az ilyen önhittségből születnek a katasztrófák. Ránk és mások­ra. Hazafiságom akkor ér va­lamit, ha emberi fedezetéért a jó szándékú, külső honbéli­ek is becsülni tudják. De nyomban elveszítem igénye­met a becsülésre, ha a haza­fis'g ürügyén hatalmi mániák rabjává leszek, Íja elszabadí- to -i hő'ító Ösztöneimet. s gyáva kétszínűséggel addig dW|j> nyómorgatom a kiszolgáltatot­takat, amíg a parp. el nem száll belőlük, hogy aztán fér­fiasnak látszó kérkedéssel el­mondhassam : győzelmet arat­tam az isten, a császár. a ha­za javára. Zúgjanak a haran­gok, következzék a tedeum. Kényelmetlen művelet ez a lelkiismereti vizsgálódás. Mi­nél pontosabban teszem, an­nál kevésbé fogadhatom el a rosszhiszemű állítást. hogy csakis a mi oldalunkon talál­ható a teljes igazság. Hogyan is mondta Damja­nich? Ami itt történt, abba nemcsak szegény Lenkey Já­nos, de valamennyi osztrák, valamennyi magyar beleőrül­hetne. * Igen, Damjanich: őt halálra ítélték. De miért? Tudom, tu­dom. Fegyveres lázadásban való részvételért és felségáru­lásért. De mégis: miért? Mert a bűnösség puszta kinyilat­koztatása és cselekedeteinek önkényes bírói megítélése csak a bosszúvágy szerint elegendő indok. Belőlem hiányzik a bosszúvágy, és csakis a sza­batosan tárgyilagos igazság előtt vagyok hajlandó fejet hajtani. Ez pedig tudomásom sze­rint a következő Damjanich János esetében. Százados volt, és negyvennégy éves. amikor császárunk aláírásával szen­tesítette az önálló magyar minisztérium létrejöttét, ben­ne a hadügyi önállóságot. Csá­szárunk rendelkezésére szüle­tett meg az a döntés is, hogy tíz új zászlóalj szervezendő a magyar kormány fennható­sága alatt. Damjanich ekkor az olasz hadszíntéren szol­gált ég a hatvanegyedik gya­logezred gránátos századátve­zényelte. Itt kapta a paran­csot, hogy a királya akaratá­ból felállítandó tíz zászlóalj egyikét, a harmadikat vegye át. Kinevezését és őrnaggyá való előléptetését István ná­dor írta alá a király nevében, míg a magyar kormány ne­vében gróf Batthyány Lajos miniszterelnök. Ekkor még úgy tudtuk, s Damjanich sem tudhatta másként, hogy az udvarnak semmi köze a rácok fellází- tásához, hogy a király őszin­tén óhajtja a bácskai, bánáti zendülés letörését. Igaz. Dam­janich János a magyar kor­mány szolgálatában, de egy­szersmind törvényes királya katonájaként alapozta meg feddhetetlen hadvezéri hírne­vét a délvidéki véres csaták­ban. Nem 6 vett részt ,a fegy­veres lázadásban, amit most egyik fő bűnéül rovunk fel, hanem azok. akiket levert ép­pen a törvényes rend érdeké­ben. Képzelhető, mire vélte a fordulatot, amikor tapasztalnia kellett, hogy a levert rácok helyett immár a császári csa­patok törnek a királya által kinevezett kormánya létére. Neki pedig közvetlen felette­seinek, a magyar hadügyi kor­mányzatnak kellett engedel­meskedni, s nem a mi oszt­rák generálisainknak, akik fö­lött viszont a magyaroktól független bécsi kormány ren­delkezett. A király nevében eszközölt kinevezését soha vissza nem vonták. A jog­folytonosság szabályai szerint haladt előre rendfokozatban a tábornoki rangig. És ott vol­tak körülötte a katonák, akik zokszó nélkül rohantak sza­vára a halálba. Lehet-e csak úgy. köszönés nélkül kisza­kadni az elkötelezettség sűrű szövevényéből Windischgraetz röplapjaira? Főképp, ha sem­mi sem bizonyítja a prokla­máció hitelességét. Mert a császár, mint első személy hallgatott. Az a formula pe­dig, hogy az uralkodó / nevé­ben, úton-útfélen elhangzik, akkor is, ha garasos tolvajt büntetnek meg. (Folytatjuk.) részt venni a szocialista Ma­gyarország építésében. Erről a tükörről, tükröződés, ről beszél dr. Wild Frigyes. Ha egy jeiólő gyűlésen sokan vesznek részt, ez még önma­ga nem mondhat sokat. De ha már sokan szólalnak fel, s ha — ez is érdekes mód. jelle­mezte a mostani gyűléseket — sokan jönnek el a faluból a magyar lakosság közül, ezek is Hozzászólnak a tanácskozás­hoz, ez már mond valamit. — Legutóbb — mondja a főtitkár — Móron vettem részt ilyen jelölő gyűlésen. Dr. Ta- poiczai Jenő volt Fejér megyei tanácselnök, a párt Központi Bizottsága tagja tartotta a referátumot. Ezen a gyűlésen is érezhettük a párt, a tanács, a népfrontszervek segítségét* * munkánk ösztönzését. A duna- bogdányi jelölő gyűlésen — a nevét fel is jegyeztem. Varga Józsefnek hívják — egy ma­gyar bányász kért szót, arra biztatta a helyi szövetség ve_ zetőségét. hogy fejlesszék to­vább ku!túrcsoportjukat, mert a téli estéken a magyar falu életében ennek a csoportnak a munkája a kultúréletet je­lenti. — Több felszólaló az okta­tással kapcsolatos kérdést, s kérést intézett. A mányiak azt kértek, hogy vezessék be a rémet nyelvoktatást az isko­lában. Kérésük elintézését ép­pen a móri gyűlésen dr. Taé polezai Jenő jelentette be: Má„ nyon megindul az iskolában a német nyelvoktatás. A jeiólő gyűlések nemcsak egyszerű politikai gyűlések, hanem kulturális fesztiválok. Alkalom az összejövetelre, a bemutatókra. Pápán a farkas- gyepűi tápcosoport, a gannai asszonykórus lépett fel. Móron a pilisvörösvári xánccsoport, az énekkar, a kecskédi német együttes, a vértesacsai népi j tánccsoport. — Egy kifejezés korrigálá­sa is sokszor hangzott el. BJe mondják azt — szólaltak fel ezeken a gyűléseken többen is —, hogy mi beilleszkedtünk a szocialista társadalomba. Nem illeszkedünk bele. hanem benne élünk, együtt csináljuk kezdettől fogva. Az országos kongresszus aí elmúlt négy év munkájáról számol be. Kérdem a főtitkárt: a négy év eredményeiről mondjon valamit. — A legnagyobb eredményt szövetségünk talán az oktatás terén érte el. 1968-ban hat né­met nyelvű óvoda működött az országban, 1972-ben pedig már 39. 1968-ban 230 kicsi járt német óvodába, ma már meg­közelíti a kétezret a számuk. Német nyelvet, mint anyanyel­vet 1968-ban 123 általános is­kolában tanítottak, 9460 tanu­lónak. 1972-ben 146 iskolában 11416 diáknak. Négy éve 168 tanár tanított ezekben az is­kolákban, ma 235. önálló, kü­lön igazgatású német gimná­zium Baján, Budapesten és Pécsett van. A kulturális munkában is nagy a fejlődés. Már 179 művészeti együttest tartunk számon. (Kőbányai) JD—970 típusú kombáj­nokkal KUKORICA­BETAKARÍTÁST és november 5-től 12 ton- na/óra teljesítményű sze­mes termény-szári tónkkal KUKORICA­SZÁRÍTÁST BÉRMUNKÁBAN VÁLLALUNK. Érdeklődés: „Búzakalász” Mg. Tsz, Bátaszék. Telefon: 135.

Next

/
Oldalképek
Tartalom