Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

Borsos Miklósékkal a badacsonyi Egxy-múzeumban „Itt áEt a koporsója” — mutat Borsos Mikiósne Kéry Ilona az óriási fügefa mellett az udvar közepére. Bada­csonyban vagyunk, a nyár vé­gén megnyílt Egry-múzeum- han. A Balaton festőjének, ajrogy Egry Józsefet elnevez­ték, a kormányzat és a he­lyi hatóságok közös elhatá­rozásával és erőfeszítésével reprezentatív, egyszemélyes múzeumot emeltek, Magyar- ország egyik legmodernebb, reprezentatív gyűjteményét. A nemesen modem, klasszi­cista, csaknem az „új tárgyi­lagosság1' stílusában restaurált régi Egry-ház külföldön is bárhol megállná a helyét. Benne Egry életének és mű­vének dokumentumai látha­tók. Az, a kitüntetés ért, hogy a legnagyobb élő magyar szobrászművésznek tartott mester, Borsos Miklós és kertépítő felesége kísért Ba­dacsonyba, és ők kalauzoltak az Egry-múzeumban. Mind a ketten Egry legszűkebb bará­ti köréhez tartoztak, valósá­gos családi-rokoni kapcsolat­ban álltak vele, ha a lélek- rokonságot az emberi kapcso­latok legbensőségesebb formá­jának tekintjük. A badacsonyi Egry-múzeum előtt Borsos professzor egyik gyönyörű, másfélszeres Egry-mellszob­ra áll, fönt a hegyoldali te­metőben ugyancsak Borsos Miklós egész alakos síremlé­ke örökíti meg p művész ba­dacsonyi honosságát, a Ma­gyar Nemzeti Galéria őrzi a na?v barát másik remek szob­rát Egrvről. és nem egv érem is készült Egry Józsefről Bor­sos Miklós igényes kezemun- ká iával. Effry József, aki az első vi­lágháború végén került Ba­dacsonyba, és itt fönt, a ma­gas hegyoldalban lakott elő­ször, a Balaton szivárvány­ként változó színképének bű­völetében leköltözött a part­ra, és a mostani múzeum alapját képező házra egy má­sodik emeletet húzott föl műteremnek, hogy munka közben is átlásson a vízre, az egyre növő gesztenyefasor fölött. Belépve a régi ház aj­taján, ahogy hallom kalau­zaimtól, a volt konyha terü­letén létesült )a személyi do­kumentumokat, a kiállítási meghívókat, a sajtóvisszhan­gokat bemutató tárlat. Meg­hatódva olvasom születési anyakönyvi kivonatában édes­apja foglalkozását: földmű­ves. Egy kis zalai eldugott faluból emelkedett a modern magyar művészet legnagyobb magaslatára és a világhírbe a fiatal korában rendkívül sanyarú körülmények között élő későbbi nagv művész. Fa­luról Pestre vetődve proletár- sorban tengődő édesanyját, akinek egyetlen büszkesége volt tehetséges fia, magához vette, ide Badacsonyba, és élete végéig gondozta. Öt vi­szont felesége, a kiegyezéskor magyar igazságügy-miniszite- rének, Pauler Tivadarnak unokája, aki a rési dzsentri ezredest, első férjét hagyta oda a nagy művészért — arcvonásaival többször is ta­lálkozunk. A régi házhoz esv hatal­mas, csuna üveg kíállí+óte- rem épült, ez rejtett világí­tással s leghíresebb Egry- művek esv részét tárja a lá­togatók elé. Fények és szí­nek tobzódása, a Balaton és a Badacsony a legkülönbö­zőbb évszakokban és nao- szakokban. ahogy azt Egry hosszú évtizedeken át, ben­ne élve, vele szenvedve és miatta örvendve, emberi él­ménnyé és az élményből örök alkotássá áthasonította. Ami engem legjobban meglep, a képek aránylag kis terjedel­me. Legalábbis 4x6 méteres freskóknak képzeltem leghí­resebb festményeit, a bala­toni tájképeket, a Szent Kris­tófokat, a hajnali és alkonyi balatoni tájképeket, sőt az önarcképeket, édesanyja és fe­lesége portréit is. Borsos Miklós azonban éppen arra hívja föl a figyelmemet, mennyi energia, micsoda erő, mennyi sűrített látomás fe­szül ezeken a többnyire kb. 40x60 cm nagyságú lapokon. Külön fölhívja a figyelme­met a mester arra is, mi­lyen gonddal használt^ föl az egyszerű fehér papírt, amelyre pasztell és olaj pél­dátlanul takarékos, finom és körültekintő fölhasználásával hozta ki szinte emberi érte­lemmel föl sem fogható színszimfóniáit. A badacsonyi Egry-múzeum a balatoni hajóállomástól egy, mindössze 100 méteres gesz­tenyefasor végén áll, tehát mindenki számára könnyen, megközelíthető helyen. A mú­zeum mintaszerűen van ellát­va vonatkozó irodalommal: egy olasz nyomda nyomtatta a Keresztúry Dezső életraj­zával és gondozásában meg­jelent Egry-Breviáriumot, pa­zar a kiállítás katalógusa, és szerencsére Egry legszebb műveinek kitűnő levelezőlap­reprodukciói is kaphatók a helyszínen. Az őszi és téli hónapokban zárt múzeum jövő tavasszal a látogatók tö­megeit várja falai közé. GÄL ISTVÄN Könyvespolc Galgóczi Erzsébet: Pókháló Vékonyka, elegáns, keskeny kis kötet Galgóczi Erzsébet új regénye, a Pókháló. Mégis sú­lya van. Annak is. amit mond. és annak is, ahogyan mondja. A kisregény pillanattól vétel £gy tsz-elnök néhány napjá­ról. Éles. kíméletlen felvétel, retus nélkül. Döbbenetesen hiteles. Minden sora, minden sz-ava. Niklai Géza tsz-elnököt ki- kezdjJi s csaknem megbuktat­ják a rongyemberek, akik csak egyéni hasznot és érvényesü­lést keresne!^ a közösben. A módszer, ahogyan ezt teszik, félelmetes. A szervezés, amit aljas céljaik elérése érdekében végeznek, lélegzetállító. A te­hetetlenség, ahogyan a tiszták a mesterien szőtt pókhálóban vergődnek, elkeserítő. Noha a regény azzal végző­dik, hogy Niklai magánélete zátonyra fut. s a közösség egyes tagjai elfordulnak tőle, méigs biztosan tudjuk, hogy a pókhálót végül is szét fogják tépni. Mégpedig az igazak ös­szefogása fogja széttépnh akik nem félnek a hálószövő pó­koktól még akkor sem. ha há­lójuk néha sz^ttéphetetlennek látszik. Ez a tanulság a legfontosabb Galgóczi Erzsébet regényében. Hogy nem elég akarni és ten­ni a jót, s bízni abban, hogy az emberek maguktól is felis­merik. követik, kiállnak mel­lette. Nem elég igaznak, tisz­tának, feddhetetlennek lenni — és ki lehet mindig egészen az? —. hanem a legtisztább embernek is állandóan készen kell állnia arra. hogy megvéd­PALOS ROZITA: HÁROM TÖREDÉK EXUPÉRY NAPLÓJÁBÓL PÉNTEK tűrtük a bajt hangtalanul mint nagybeteg állat fénnyé lett bennünk a szomorú föld árulása többé nem árthat SZOMBAT Ha ettem, érzem éhedet. Ha ittam, szomjad éget. A mindenség oly kicsi lett, nem bújhatok előled. Veled fázom az ég alatt. Veled viszem a terhet. A sorsod inge rámtaphd. Lapockád bennem reszket. Legyőztek minket — mosolyogj.’ — nádunk szánalmasabbak. Temetkezünk az éjbe. • Hallgatunk, mint a magvak. A katedrálist lebontják, köveit sorba rakva. Kiutasított magasáig növekszünk — áldozatra. VASÁRNAP mert az elárulás tantételét ki Ember mind megismeri magánya beiratkozik a poroszlók ütéseivel s levetkez minden találkozást kivéve az éjszaka álarcát minek sötétje akár az elvetet* csíráig pusztuló magé ^ mígnem halála kipergeti érett gabonák holnapját FODOR ANDRÁS VERSEI: f KÁR! Lábak, járáskor erre-arra húzók, az őselem ringását sem tudók, kezek, ügyetlen száraz ujjak, elsorvadt bennük minden kihajló simogatás, fejek, virágzó bájjal biccenők, melyekben nincs se kétség, se magtörő kíváncsiság. Szemek, szirompupillák, ürességükkel bénítok, szemek, magukba hívó apró, színes köröeskék, akár a kislibáké, szemek, fekete kőből csiszolt intarziák, hamis karáttal csillogók. Testek, sikamló szerelemorsók, mindenben tökéletesek, épp csak a formák lényege hiányzik a lélekforgató erő, az összetartó mágnes. Lányok, esendő részletek az egészből, időm útján föl-föltúnők, milyen kár, hogy az én kedvem szerint sohase fogtok megérni. VELED Ideges kert a 'város, burjánzó rengeteg. Mások között szorongni, botladozni szaggatni szemek virágát, jó volt mindig veled. Igazgattad a kontyod. Karod fölemelt ijjába fogva egy percre megfeszült az ég. Szép volt. Elronthatatlan, örökké tartó semmiség. je magát a jóhiszemű gyanak­vók, de még a rosszindulatú rágalmazók támadásaitól is. Erre csak akkor lesz képes, ha a tisztákat, jóakaratúakat, becsületeseket erős táborba szervezi. A rongyemberek ér­dekszövetségei, aknamunkája ellen tehetetlen a legmakuláj- lanabb ember is — ha egyedül van. A jó ügynek, az igaz em_ bereknek is erős. óvó, védel­mező, megtartó közösségre van szükségük, hogy közös erővel téphessék szét még a legmes­teribben szőtt hálót is, amely­be az egyén belegabalyodna, talán el is pusztulna. Mert hiába az igazaké a hatalom is. hiába védi az igazakat: amíg az igazságra fény derül, néha, sok idő telik el. s köz­ben jóvátehetetlen dolgok tör­ténhetnek ... Az igazak szövetsége nélkül reménytelen az igazak harca — ezt példázza tehát Galgóczi Erzsébet új műve. Tudjuk, az Igazak Szövetségéből Marx és Engels már 1847-ben megala­pította a Kommunisták Szö­vetségét, adott hát az irány- mutatás azoknak, akik nem elvtelen klikket, címboraságot, nepotizmust akarnak, hanem ellenkezőleg az érdekszövetsé­gek, a haverságok, a sógorok- komák ellen akarnak védekez­ni. A regénybeli közösben nincs párttitkár, nincs pártszervezet, legalábbis nem esik szó ró­luk. Ez a hiány — kiáltó! Ép­pen ezért félreérthetetlenül azt sugallja: ezért szőhették háló­jukat a pókok! Némelyek ta­lán hiányolni fogják, hogy a regény ezt nem mondja ki. Ér* erőteljesebbnek érzem a ki nem mondott utalást. Nagyon jelentős Galgóczi re­génye művészi szempontból is. Lenyűgöző az ábrázolásá­nak közvetlensége: látszólag mindenféle „művészi áttétel”, „realizálási fogás”, stiláris erő­feszítés nélkül, szinte nem is elbeszélve, de • fényképezve kapjuk a történetet, A befo­gott életanyag szinte „közvetí­tés” nélkül tárul elénk, mint egy dokumentumfilmben, szin­te az író megformálása, tála­lása nélkül. Az olvasó mind­végig úgy érzi, nem elbeszé­lést. regényt olvas, hanem az író rányitja a szemét a való­ságra, elkalauzolja egy eddig számára ismeretlen tájra, nem kommentál, nem magyaráz, nem ítél. hanem engedi, hogy a saját szemével lásson, a sa­ját fülével halljon, s maga ítéljen. A pókháló művészileg ra­gyogóan megformált, kiváló mű. Balladai tömörségű és tisztaságú alkotás. A népballa. dákkal rokonítja feszes, drá­mai szerkezete, s a balladák egyik leghatásosabb formai elemének: az ismétlésnek tu­datos alkalmazása. Felejthe­tetlenek Niklai Géza hajnali ébredései, a reggeli rituálé pontos ismétlődései, mindig azonos mondatai: „Ez a hét még nehéz lesz. aztán egy kicsit fellélegezhetünk...” Úgy vélem a Pókháló Gal­góczi Erzsébet eddigi legjobb alkotása. A csúcs közelébe ju­tott vele, legjava íróinje közé. Homoródi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom