Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

kilométer oiiietunBőban Első állomásunk az Ukrán Szocialista Köztársaság A Hazafias Népfront és a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság szervezésében, a Coop- tourist, a szövetkezetek utazá­si irodájának bonyolításában 346 turista látogatott a Szov­jetunióba, az idei „Béke és barátság” vonaton. Zömmel szövetkezeti tagok, s legtöbben valamelyik termelőszövetke­zetből. Az induláskor ötezer kilo­méter és három nagyváros rengeteg élményt jelentő ígé­rete állt az utasok előtt, s amikor visszaérkeztünk a bá- taszéki végállomásra, egy­öntetű volt a vélemény: meg­érte a fáradságot, hiszen anv- nyi gyönyörűséget jelentett az út, amit remélni sem mertünk. A krónikás nehéz helyzet­ben van' ilyenkor, hiszen a Szovjetunióról újat mondani szinte lehetetlen, a számtalan útibeszámoló, ismertető könyv, brosúra, nagyon sok esetben politikai tananyag széles ré­tegekben tette ismertté a szov­jet nép nagyszerű eredménye­it. történelmi múltját és lel­kesítő távlatait. Igyekszem minél kevesebb számadatai untatni az olva­sót, de néhányat idézni elke­rülhetetlen, mert csak így le­het érzékeltetni azokat a mé­reteket, távlatokat, amelyek az első pillanattól kezdve bá­mulatba ejtik a látogatót. Kü­lönösen, ha olyan kis .ország­ból érkezik, mint a miénk. Csap határállomásnál lép­tünk be ebbe a hatalmas or­szágba, amelynek területe 22,4 millió négyzetkilométer és lakosainak száma kereken ne- gvedmilliárd. Világré^nyí te­rület, világrésznyi lakosság. Mindez tizenöt szövetségi köz­társaságban. összesen 120 nép és nemzetiség szocialista test­véri egységben. Ha már ennél a kérdésnél tartunk, elmondanám, ne ér­je hozzám hasonló meglepetés az utánunk utazókat. Ukraj­nában, de másutt is erősen hangsúlyozzák, hogy Ukrajna szövetségi köztársaság, a Szov-/ jetunió szerves része, de ugyanakkor önálló ukrán szovjet köztársaság a szocialis­ta családon belül. Ugyanez a helyzet Belorussziában és Oroszországban is (feltehetően a többi köztársaságban is, de én csak ezekben jártam, tehát csak róluk szólhatok). És mindez mindennemű egész­ségtelen nacionalista töltés nélkül, ellenben egészséges nemzeti öntudattól fűtve. A legszámosabb nép az orosz, a Szovjetunió lakossá­gának mintegy ötven százalé­ka, hozzávetőlegesen 130 mil­lió ember. Utána következnek az ukránok, őket az üzbégek, majd a beloruszok követik. A legkisebbek — ezeknek lélek - száma sokszor az ezret sem éri el —: a jukagirok, csuk- csok, aleutiak, s néhány még kisebb népcsoport. A felületes szemlé'ő számára valóságos kavalkád. ellenben ugyanak­kor lépten-nyomon tapasztal­hattuk a legszorosabb egysé­get, amelybe a kommunizmus célkitűzései fűzik ezeket a különböző embereket. Csapnál léptük át a határt. Első meglepetések és benyo­mások: a magyar vonatszerel­vényt szovjetre cserélték, a másodosztályú magyar sze­mélykocsikat szovjef másod- osztályú hálókocsik váltották fel. (Van bennem annyi nem­A szekszárdi sajtárlelő azonnali belépéssel felvesz állandó munkára női és férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: Sajtérlelőnél Kadarka u, 38, (243) zeti büszkeség, hogy saját magunkról csak jót, vagy semmit, ellenben nem hallgat­hatom el a szinte nem is mér­hető különbséget a kényelem, a kulturáltság, a tisztaság te­kintetében a szovjet vasutak javára.) Két órával előreigazí­tottuk óránkat. Ez furcsa volt, mert az első félnapon mintha itthon jártunk volna. AkS> megmaradt a magyar időzó­nánál. később állandóan szá­molgathatott — úgy kellett neki. A harmadik újdonság pedig: következtek a Kárpá­tok. Nem érzem hivatottnak magam, hogy megpróbáljam ecsetelni azt a sok szépséget, amit a hegyóriások . jelentet­tek. Verecke híres útját látni kell. felejteni nem lehet. S a hegyeken túl következett az ukrán síkság. Kijevig. Nyíre- sek váltakoztak fenyveserdők­kel, tölgy csak elvétve, tarkít­va a tájat. Em'ítettem, többségében ter­melőszövetkezeti tagok voltak a vonat utasai, s persze, hogy ők a saját érdeklődési körük­nek megfelelően nézték a vo­nat mellett elsuhanó tájat. A föld jelentős része nem any- nyira hasznosítható, mint ná­lunk, sok a vizes, majdnem mocsaras, tőzeges terület. így a Dunántúlon — úgy látszik — intenzívebb növénytermesztés folyik. Viszont sok az apró kertnek használt parcella, a háztáji, és sok a nagyüzemi­en és egyénien legeltetett te­hén. Sokkal több mint nálunk. A községek általában kisebbek, mint nálunk, a városok viszont mérhetetlenül nagyobbak. Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy százezer lakos az mát nagyon sok, s bizony ámul­tunk, amikor út közben ilyen adatokat ismertettek: a város- , nak, amelyen áthaladtunk há­romszázezer lakosa van.. száznyolcvanezer lakosa van... nyolcszázezer lakosa van. Mint például Lvovnák, amelyet az idősebbek még Lemberg né­ven ismernek, s milyen emlé­keik vannak róla!? S milyen emlékek .kelnek abban a bogyiszlói szövetkeze­ti tagban, aki még soha nem járt Budapesten és most Uk­rajna fővárosa felé közeledik, hogy két nappal később a moszkvai Vörös téren sétál­jon; mire gondol Vagvári Já­no; bécsi, aki a polgárháborút a V.irCs Hadseregben parancs­nokként harcolta végig; meg a fiatal traktoros, alji elfogó- dottan mondja el. hogy tizen­egyen voltak testvérek. s ugyan mekkorát nézne ma az apja, ha élne, hogy a fia Moszkvába készül. * Ahány ember, annyi érzés, annyi gnndőlat, amikor meg­érkezünk Kijevbe, hogy egy napot töltsünk a kétmilliós nagyvárosban, az Ukrán Szo­cialista Köztársaság fővárosá­ban. Ha már ideérkeztünk, elen­gedhetetlen néhány mondatnyi ismertetés érről a hatalmas országról. Az Ukrán Szocialis­ta Köztársaság — egy a Szov­jetunió 15 köztársasága közül — közvetlenül határos ha­zánkkal. Északról a Belorusz SZSZK. NvugVröl Lengyel­ország, Csehszlovákia és Ma­gyarország, délnyugatról Ro^ mánia és a Moldvai SZSZK, délről a Fekete- és az Azovi- tenger, keletről és északkelet­ről az Orosz SZSZK határolja. Területe 603 700 négyzetkilo­méter, vagyis. nágyobb mint Franciaország. Lakosainak száma 48 millió. Fővárosa Ki- jev. mintegy kétmillió lakos­sal. Kijev szép város. Kissé fa­lusiasabb, mint Budapest, de annyival meghittebb is, hatal­mas parkok teszik kellemessé itt az életet és az orosz múlt sok szép emléke, valamint^ a gyönyörű táj nyújtanak kelle­mes környezetet. De erről majd következő folytatásunk­ban. .. LETENYEI GYÖRGY Kilátás az új Kijevre a Vlagylmir-magaslatról. 9 Damjanich János az aradi vár parancsnoka volt, mielőtt kapitulált Görgey felszólításá­ra. illetve a cári generálistól kapott biintetlenségi garanciá­ra. Nem gondolta, hogy a vár­kapuk önkéntes megnyitása után egy hónappal már a kü­lönleges hadbíróság előtt fog állni ugyanabban a várban, amelyben neki volt joga bün­tetést osztogatni, Megvizsgáltam beteg lábát, arra voltam kíváncsi, nincs-e rajta püffedtség a szoros kö­tés alatti Óvatosan megnyom­kodtam a sérült bokát. — Ohó, ne ijesztgessen, fő­orvos úr! — szisszent fel. S mindjárt másról' beszélt: — Jobban van Lenkey? Vagy csakugyan elpusztul szegény? A szabályzat szerint szigo­rúan tilos másról szót váltani a rabbal, mint ami hatáskö­römbe tartozik. Nyilván tudta ezt Damjanich is. De nyugtala­nította, hogy semmi hírt sem hallott a teljesen elkülönített Lenkey Jánosról. Jelen volt Wochetigruber fő- törzsfoglár, még inkább el kel­lett engednem a fülem mellett Damjanich kérdését. Ö azon­ban válasz nélkül is folytatta öblös, zengő hangján; — Persze, maguk azt hi­szik, hogy Lenkey a rettegés­től őrült meg. Hát nem attól, erről én kezeskedem. Tudják mi okozta a meghasonlását ? Az, uraim, amibe mindannyian beleőrülhetnénk. Osztrákok is, magyarok is. Báró Haynau éppúgy, mint Kossuth Lajos. A főtörzsfoglár szenvtelenül közbeszólt: :— Nincs felhatalmazásunk meghallgatni önt, százados úr. — Nekem pedig nincs szán­dékomban marasztalni önt — válaszolt neki majdnem ked­vesen Damjanich. — Úgy is Gerencsér Miklós : Aradi napló levelet szeretnék fmi a fele­ségemnek. Engem viszont égetően érde­kelt Damjanich véleménye Lenkeyről. Ha úgy tetszik, szolgálati ügyben. Próbáltam megértetni Wochengruber fő- törzsfoglárral: — A vizsgálat elsőrendű ér­deke, hogy minél tisztábban láthasson Lenkey százados ügyében, Remélhetőleg az igazság hasznára válik, ha Damjanich százados úr meg­tisztel bennünket véleményé­vel. — Csakis a főorvos úr fele­lősségére — mondta a fő­törzsfoglár, és megint vissza­vonult az észrevétlenségbe. Én pedig engedve katonaor­vosi zárkózottságomból, kér­leltem Damjanichot; — Legyen a segítségemre. Lenkey János betegsége sú­lyos gondot okoz nekem. Csak a betegség biztos tüneteit tu­dóm megállapítani, de a ke­letkezés okaival nem • vagyok tisztában. — Nem mindegy az. főorvos úr? Nevetséges a maga gond­ja. Azárt akarja meggyógyíta­ni Lenkeyt, hogy egészségesen végezhessék ki? Számára meg­váltás az őrület. — Rosszul ért engem, száza­dos úr. — A nyavalyát — legyintett komoran Damjanich. — Értek én mindent. A hadbíróság nem akar abba beletörődni, hogy kicsússzon a markából Len­key. Azt szeretnék hallani, hogy kutya baja. Én hiszem az őrületét. Mégpedig a követke­zőkért, Felettesei lehetetlenné tették, hogy megmaradjon hű­ségben a császár zászlaja alatt. Büntetéssel,, gyanúval, meg­alázással kényszerítették ellen­szegülésre. $ ha nem fogadja el a kényszert, akkor már ta­valy tavasszal. Kelet-Galíciá- ban hadbíróság elé állítják. A haza több, mint a császár, a szabadság több, mint az üres fegyelem. Ebbe a többletbe kényszer!tették bele Lenkeyt, amikor közénk áll. Ebben tar­tott ki, ezért harcolt igazi ka­tonaként. És ugyanezért nyil­vánították főbenjáró bűnös­nek. így őrlődött fel a szörnyű kettősségben. Tűnődő volt és megbékélt. Úgy fújta a szivarfüstöt, mint­ha jó ebéd után sziesztázott volna. Mondandóját válasz nélkül hagytam, ellenben megkérdeztem tőle: — Nincs valami kívánsága százados úr? Gyönyörű, hullámos szakál- lát a mellének támasztotta, úgy mondta; — Szabadítsa meg önöktől az isten az én szomorú hazá­mat, főorvos úr.-. a .-* Mint a vár főorvosa, a Pa­rancsnoki törzs vezető tisztjei közé tartozom. Késő délután szűkkörű tájékoztatóra rendel­tek Ernst törzshadbíró hivata­lába. Egysoros vonalban áll­tunk, és mindannyian sejtet­tük, hogy rendkívüli bejelen­tés elébe nézünk. Vigyázzt ve­zényelt a rangidős ezredes, amikor belépett Howiger tá­bornok várparancsnok, segéd­tisztje kíséretében. Ernst törzs­hadbíró engedélyt kért, hogy megtegye bejelentését. Ez­után emlékeztetett bennünket, hogy szigorúan titkosak a tu­domásunkra hozandó tények a holnapi nyilvános kihirdetésig. Közlendői a következők voltak; Ma, október negyedikén dé­li tizenkettő és tizenhárom ó”a között megérkezett a • futár Haynau táborszernagy úr fő­hadiszállásáról. Őkegyelmessé­ge aláírásával szentesített ti­zenhárom halálos ítéletet, il­letve egy tízévi várfogságra szóló ítéletet. A határozatról máris értesítették Arad város tekintetes tanácsát, és fölkér­ték, hogy holnap délre gon­doskodjék lelkészekről az el­ítéltek mellé. Egyéb jószolgá­latot nem kívánnak a tekinte­tes városi tanácstól. Az összes többi teendőről a vár parancs­noksága fog gondoskodni, ide­értve a tájékoztatást is. amely a nagyközönséget lesz hivatva értesíteni falragaszok útján a bevégzett eseményekről. Ennyi volt a tájékoztató. Képtelen vagyok visszaemlé­kezni, hogyan jutottam le az udvarra a „köszönöm megje­lenésüket” elhangzása után. ♦ Este hírül hozták, Lenkey János nagyon nyugtalan, kia­bál. tépi magán a ruhát, át­kozza a fantomokat. Siessek, csillapítsam le valahogy, mert a cellájából hangzó kiáltások­tól izgatott az égász folyosó. A rabok is, meg az őrök is. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom