Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

kilométer oiiietunBőban

Első állomásunk az Ukrán Szocialista Köztársaság

A Hazafias Népfront és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szervezésében, a Coop- tourist, a szövetkezetek utazási irodájának bonyolításában 346 turista látogatott a Szovjetunióba, az idei „Béke és barátság” vonaton. Zömmel szövetkezeti tagok, s legtöbben valamelyik termelőszövetkezetből.

Az induláskor ötezer kilométer és három nagyváros rengeteg élményt jelentő ígérete állt az utasok előtt, s amikor visszaérkeztünk a bá- taszéki végállomásra, egyöntetű volt a vélemény: megérte a fáradságot, hiszen anv- nyi gyönyörűséget jelentett az út, amit remélni sem mertünk.

A krónikás nehéz helyzetben van' ilyenkor, hiszen a Szovjetunióról újat mondani szinte lehetetlen, a számtalan útibeszámoló, ismertető könyv, brosúra, nagyon sok esetben politikai tananyag széles rétegekben tette ismertté a szovjet nép nagyszerű eredményeit. történelmi múltját és lelkesítő távlatait.

Igyekszem minél kevesebb számadatai untatni az olvasót, de néhányat idézni elkerülhetetlen, mert csak így lehet érzékeltetni azokat a méreteket, távlatokat, amelyek az első pillanattól kezdve bámulatba ejtik a látogatót. Különösen, ha olyan kis .országból érkezik, mint a miénk.

Csap határállomásnál léptünk be ebbe a hatalmas országba, amelynek területe 22,4 millió négyzetkilométer és lakosainak száma kereken ne- gvedmilliárd. Világré^nyí terület, világrésznyi lakosság. Mindez tizenöt szövetségi köztársaságban. összesen 120 nép és nemzetiség szocialista testvéri egységben.

Ha már ennél a kérdésnél tartunk, elmondanám, ne érje hozzám hasonló meglepetés az utánunk utazókat. Ukrajnában, de másutt is erősen hangsúlyozzák, hogy Ukrajna szövetségi köztársaság, a Szov-/ jetunió szerves része, de ugyanakkor önálló ukrán szovjet köztársaság a szocialista családon belül. Ugyanez a helyzet Belorussziában és Oroszországban is (feltehetően a többi köztársaságban is, de én csak ezekben jártam, tehát csak róluk szólhatok). És mindez mindennemű egészségtelen nacionalista töltés nélkül, ellenben egészséges nemzeti öntudattól fűtve.

A legszámosabb nép az orosz, a Szovjetunió lakosságának mintegy ötven százaléka, hozzávetőlegesen 130 millió ember. Utána következnek az ukránok, őket az üzbégek, majd a beloruszok követik. A legkisebbek — ezeknek lélek - száma sokszor az ezret sem éri el —: a jukagirok, csuk- csok, aleutiak, s néhány még kisebb népcsoport. A felületes szemlé'ő számára valóságos kavalkád. ellenben ugyanakkor lépten-nyomon tapasztalhattuk a legszorosabb egységet, amelybe a kommunizmus célkitűzései fűzik ezeket a különböző embereket.

Csapnál léptük át a határt. Első meglepetések és benyomások: a magyar vonatszerelvényt szovjetre cserélték, a másodosztályú magyar személykocsikat szovjef másod- osztályú hálókocsik váltották fel. (Van bennem annyi nemA szekszárdi sajtárlelő

azonnali belépéssel felvesz állandó munkára női és férfi segédmunkásokat.

Jelentkezés: Sajtérlelőnél Kadarka u, 38,

(243)

zeti büszkeség, hogy saját magunkról csak jót, vagy semmit, ellenben nem hallgathatom el a szinte nem is mérhető különbséget a kényelem, a kulturáltság, a tisztaság tekintetében a szovjet vasutak javára.) Két órával előreigazítottuk óránkat. Ez furcsa volt, mert az első félnapon mintha itthon jártunk volna. AkS> megmaradt a magyar időzónánál. később állandóan számolgathatott — úgy kellett neki. A harmadik újdonság pedig: következtek a Kárpátok. Nem érzem hivatottnak magam, hogy megpróbáljam ecsetelni azt a sok szépséget, amit a hegyóriások . jelentettek. Verecke híres útját látni kell. felejteni nem lehet. S a hegyeken túl következett az ukrán síkság. Kijevig. Nyíre- sek váltakoztak fenyveserdőkkel, tölgy csak elvétve, tarkítva a tájat.

Em'ítettem, többségében termelőszövetkezeti tagok voltak a vonat utasai, s persze, hogy ők a saját érdeklődési körüknek megfelelően nézték a vonat mellett elsuhanó tájat. A föld jelentős része nem any- nyira hasznosítható, mint nálunk, sok a vizes, majdnem mocsaras, tőzeges terület. így a Dunántúlon — úgy látszik — intenzívebb növénytermesztés folyik. Viszont sok az apró kertnek használt parcella, a háztáji, és sok a nagyüzemien és egyénien legeltetett tehén. Sokkal több mint nálunk. A községek általában kisebbek, mint nálunk, a városok viszont mérhetetlenül nagyobbak.

Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy százezer lakos az mát nagyon sok, s bizony ámultunk, amikor út közben ilyen adatokat ismertettek: a város- , nak, amelyen áthaladtunk háromszázezer lakosa van.. száznyolcvanezer lakosa van... nyolcszázezer lakosa van. Mint például Lvovnák, amelyet az idősebbek még Lemberg néven ismernek, s milyen emlékeik vannak róla!?

S milyen emlékek .kelnek abban a bogyiszlói szövetkezeti tagban, aki még soha nem járt Budapesten és most Ukrajna fővárosa felé közeledik, hogy két nappal később a moszkvai Vörös téren sétáljon; mire gondol Vagvári Jáno; bécsi, aki a polgárháborút a V.irCs Hadseregben parancsnokként harcolta végig; meg a fiatal traktoros, alji elfogó- dottan mondja el. hogy tizenegyen voltak testvérek. s ugyan mekkorát nézne ma az apja, ha élne, hogy a fia Moszkvába készül. *

Ahány ember, annyi érzés, annyi gnndőlat, amikor megérkezünk Kijevbe, hogy egy napot töltsünk a kétmilliós nagyvárosban, az Ukrán Szocialista Köztársaság fővárosában.

Ha már ideérkeztünk, elengedhetetlen néhány mondatnyi ismertetés érről a hatalmas országról. Az Ukrán Szocialista Köztársaság — egy a Szovjetunió 15 köztársasága közül — közvetlenül határos hazánkkal. Északról a Belorusz

SZSZK. NvugVröl Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország, délnyugatról Ro^ mánia és a Moldvai SZSZK, délről a Fekete- és az Azovi- tenger, keletről és északkeletről az Orosz SZSZK határolja. Területe 603 700 négyzetkilométer, vagyis. nágyobb mint Franciaország. Lakosainak száma 48 millió. Fővárosa Ki- jev. mintegy kétmillió lakossal.

Kijev szép város. Kissé falusiasabb, mint Budapest, de annyival meghittebb is, hatalmas parkok teszik kellemessé itt az életet és az orosz múlt sok szép emléke, valamint^ a gyönyörű táj nyújtanak kellemes környezetet. De erről majd következő folytatásunkban. ..

LETENYEI GYÖRGY

Kilátás az új Kijevre a Vlagylmir-magaslatról.

9

Damjanich János az aradi vár parancsnoka volt, mielőtt kapitulált Görgey felszólítására. illetve a cári generálistól kapott biintetlenségi garanciára. Nem gondolta, hogy a várkapuk önkéntes megnyitása után egy hónappal már a különleges hadbíróság előtt fog állni ugyanabban a várban, amelyben neki volt joga büntetést osztogatni,

Megvizsgáltam beteg lábát, arra voltam kíváncsi, nincs-e rajta püffedtség a szoros kötés alatti Óvatosan megnyomkodtam a sérült bokát.

— Ohó, ne ijesztgessen, főorvos úr! — szisszent fel. S mindjárt másról' beszélt: —

Jobban van Lenkey? Vagy csakugyan elpusztul szegény?

A szabályzat szerint szigorúan tilos másról szót váltani a rabbal, mint ami hatáskörömbe tartozik. Nyilván tudta ezt Damjanich is. De nyugtalanította, hogy semmi hírt sem hallott a teljesen elkülönített Lenkey Jánosról.

Jelen volt Wochetigruber fő- törzsfoglár, még inkább el kellett engednem a fülem mellett Damjanich kérdését. Ö azonban válasz nélkül is folytatta öblös, zengő hangján;

— Persze, maguk azt hiszik, hogy Lenkey a rettegéstől őrült meg. Hát nem attól, erről én kezeskedem. Tudják mi okozta a meghasonlását ? Az, uraim, amibe mindannyian beleőrülhetnénk. Osztrákok is, magyarok is. Báró Haynau éppúgy, mint Kossuth Lajos.

A főtörzsfoglár szenvtelenül közbeszólt:

:— Nincs felhatalmazásunk

meghallgatni önt, százados úr.

— Nekem pedig nincs szándékomban marasztalni önt — válaszolt neki majdnem kedvesen Damjanich. — Úgy is

Gerencsér Miklós :

Aradi napló

levelet szeretnék fmi a feleségemnek.

Engem viszont égetően érdekelt Damjanich véleménye Lenkeyről. Ha úgy tetszik, szolgálati ügyben. Próbáltam megértetni Wochengruber fő- törzsfoglárral:

— A vizsgálat elsőrendű érdeke, hogy minél tisztábban láthasson Lenkey százados ügyében, Remélhetőleg az igazság hasznára válik, ha Damjanich százados úr megtisztel bennünket véleményével.

— Csakis a főorvos úr felelősségére — mondta a főtörzsfoglár, és megint visszavonult az észrevétlenségbe.

Én pedig engedve katonaorvosi zárkózottságomból, kérleltem Damjanichot;

— Legyen a segítségemre. Lenkey János betegsége súlyos gondot okoz nekem. Csak a betegség biztos tüneteit tudóm megállapítani, de a keletkezés okaival nem • vagyok tisztában.

— Nem mindegy az. főorvos úr? Nevetséges a maga gondja. Azárt akarja meggyógyítani Lenkeyt, hogy egészségesen végezhessék ki? Számára megváltás az őrület.

— Rosszul ért engem, százados úr.

— A nyavalyát — legyintett komoran Damjanich. — Értek én mindent. A hadbíróság nem akar abba beletörődni, hogy kicsússzon a markából Lenkey. Azt szeretnék hallani, hogy kutya baja. Én hiszem az őrületét. Mégpedig a következőkért, Felettesei lehetetlenné

tették, hogy megmaradjon hűségben a császár zászlaja alatt. Büntetéssel,, gyanúval, megalázással kényszerítették ellenszegülésre. $ ha nem fogadja el a kényszert, akkor már tavaly tavasszal. Kelet-Galíciá- ban hadbíróság elé állítják. A haza több, mint a császár, a szabadság több, mint az üres fegyelem. Ebbe a többletbe kényszer!tették bele Lenkeyt, amikor közénk áll. Ebben tartott ki, ezért harcolt igazi katonaként. És ugyanezért nyilvánították főbenjáró bűnösnek. így őrlődött fel a szörnyű kettősségben.

Tűnődő volt és megbékélt. Úgy fújta a szivarfüstöt, mintha jó ebéd után sziesztázott volna. Mondandóját válasz nélkül hagytam, ellenben megkérdeztem tőle:

— Nincs valami kívánsága százados úr?

Gyönyörű, hullámos szakál- lát a mellének támasztotta, úgy mondta;

— Szabadítsa meg önöktől az isten az én szomorú hazámat, főorvos úr.-. a .-*

Mint a vár főorvosa, a Parancsnoki törzs vezető tisztjei közé tartozom. Késő délután szűkkörű tájékoztatóra rendeltek Ernst törzshadbíró hivatalába. Egysoros vonalban álltunk, és mindannyian sejtettük, hogy rendkívüli bejelentés elébe nézünk. Vigyázzt vezényelt a rangidős ezredes, amikor belépett Howiger tábornok várparancsnok, segédtisztje kíséretében. Ernst törzshadbíró engedélyt kért, hogy megtegye bejelentését. Ezután emlékeztetett bennünket, hogy szigorúan titkosak a tudomásunkra hozandó tények a holnapi nyilvános kihirdetésig.

Közlendői a következők voltak;

Ma, október negyedikén déli tizenkettő és tizenhárom ó”a között megérkezett a • futár Haynau táborszernagy úr főhadiszállásáról. Őkegyelmessége aláírásával szentesített tizenhárom halálos ítéletet, illetve egy tízévi várfogságra szóló ítéletet. A határozatról máris értesítették Arad város tekintetes tanácsát, és fölkérték, hogy holnap délre gondoskodjék lelkészekről az elítéltek mellé. Egyéb jószolgálatot nem kívánnak a tekintetes városi tanácstól. Az összes többi teendőről a vár parancsnoksága fog gondoskodni, ideértve a tájékoztatást is. amely a nagyközönséget lesz hivatva értesíteni falragaszok útján a bevégzett eseményekről.

Ennyi volt a tájékoztató. Képtelen vagyok visszaemlékezni, hogyan jutottam le az udvarra a „köszönöm megjelenésüket” elhangzása után.

♦

Este hírül hozták, Lenkey János nagyon nyugtalan, kiabál. tépi magán a ruhát, átkozza a fantomokat. Siessek, csillapítsam le valahogy, mert a cellájából hangzó kiáltásoktól izgatott az égász folyosó. A rabok is, meg az őrök is.

(Folytatjuk)