Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
Irányífószám: 7094 Kétmillió a takarékban És holnap ? a. Mindenki ént tud; aki cíváncsi —, ik a százághoz —, fél negtudhat az a férfiaktól, képviselője t a füstös n nincs mit iszont fej- hogy egész nem volt .nnél is ke- törpevízmű lom. Mintáz idő a-•bben va- •nk, — így erő-helyze. z elnöke, tagamnak, egészen, itvan fo- nkí sem íver, ezt ja. Arról mennyit iivel a'n- a kéz-'„ Csak a iért havi fizetünk i az a előkelő lene ide s, gép. 'vinnénk ngyelbe, egyetlen tőlünk, íny az ról van nt ala- azé a ezé a akisko_ it férj- ■m-éej, vetke. ttságú it a élet. iság. költözött fiatalok haza-bazaláto. gatnak. Nem kevesen közülük autón. Mikor visszaindulnak, a saroglyábán — pardon! a csomagtartóban... — ott a szalon, na, tojás, sonka. A Wartburgra, Trabantra persze nincs ráírva, merényivel járultak árához az-öregek. Aki csak az autót látja, könnyen hiheti, hogy egy-két esztendei városi munka" gyümölcse. . • . — Akárhogyan forgatjuk, a várce város, ■ a' falu • meg falu, — ez egy-harmincnyolc esztendős; oVerálös férfi, - Bognár István véleménye. — Én; nem látok ' .semmi' katasztrofálisát abban, hogy a községekből a városok felé tart a vándorlás, csak a tempót találom gyorsnak. Van itt ház éppen elég, ahol három szoba jut egy személyre, a városban meg egy szobára négy... A mi szövetkezeti gépműhelyünk sem olaj. szagúbb, lármásabb a városinál, de a falu levegője tisztább, életritmusa nyugodtabb amazénál. — Ezért él szívesen Kop- pányszántón ? — Is. —.És? — Mert itt az asszony, az öt gyerekünk meg az új házunk. A tavaszon, ha minden jól megy, bevakoljuk. — ön éppen hatvanöt éves lesz az ezredfordulón, annyi idős, amennyivel most a férfiak nyugdíjba mehetnek a szövetkezettől. Mit gondol, hogyan fest Koppányszántó kétezerben ? — Ezt nem tudom; de erősen hiszem, hogy akkor már rég nem tépelődünk a maihoz hasonló gondokon. Addig, kereken számítva kétszer annyi idő telik el békében, mint eltelt eddig. Majdnem egy újabb emberöltő... Mi, Bognárék, úgy számítjuk, hogy akkor is itt leszünk. BORVÁRÓ ZOLTÁN FOTO: GOTTVALD KÁROLY Napi nyolcvan-bilencven forintot keresnek a nők a kábelüzemben. ———--------*rí ■~:f. a y.vífenőij- *9 aditóé A szobor, amely relief..- áz zta. entő, ámo- i le- -1 a -gát. nak. ibe, 1 I Az újságcikk- hatása kiszámíthatatlan. Szeptérrttíel- "2S-i számunkban írtunk -egy szoborról, plakettról, ..reliefről, vagy valamiről, ami volt, ámi élt a boriyhádiak 'emlékezetében, de a -megszólaltatott emberek- csak emlékeztek rá: Egyik úgy, hogy szobor volt, .kőből farag, ták, a másik úgy' emlékezett, hogy a régi községháza- előtt állt. a • harmadik, mintha . a templom előtt látta volna, a negyedik.;. Mindenki emlékezett rá, de mindenki másképpen. Célunk ezzel- az írással nem az volt, hogy. megkeressük a sz’óbrot, plakdttot, vagy reliefet, hanem ennél több. Megmutassuk azt, hogy. előfordul évekig, naponta járunk el valami mgl- -lett, ami hozzánk tartozik és ha elkerül onnan, akkor emi lékezünk'Tá. hogy volt ott' va- lárhi: szobor, plakett,- vagy eféle, amely kőből- volt, bronz, ból volt..,-:: A' szobor,'amely nem-, szobor, hanem relief „megkerült”, hisz el sem' vészelt, r ■’ ■ « Lehet, hogy':.,az újságíró nem azokat- kérdezte meg. akik- tudjak 'róla, de sa-jnös „nem akadt ös’sZé olyan emberrel; aki tud- ’ ta -volna, -hol .található ez a... • Pedig voltak, akjk tudták. Solymár Imre tanácsi dolgozó így »'ír a szerkesztőség-. nék' küldött. levelében: „A Perczel- Mór . 1848-as honvédtábornok emlékére . állított emlékmű, .sziklafalazással épített' és- beton, illetve műkő ,be- . féjezéssel- ellátott . emlékmű volt, melynek egyik oldalán Perczél. Mór mellképét ábrázoló- bronz,-plakett-.volt ejhe- .. lyezve. -Az.-emjékmű . még a felszabadulás -.előtt készült,- tudomásom szerint - Merész Károly rajztanár tervezésében, aki Sopronban tanított. Az öntvény a bonyhádi Bari-féle rézöntődében készült, aki arról volt híres, hogy ebben az öntődében ötpengősö- söket is készített. A bonyhádi főtér korszerűsítése során vált szükségessé a Perczel-emlékmű lebontása. Mivel az úttest szűknek bizonyult. Az emlékmű a rk. templom oldalán, a plébániával és a fodrászüzlettel szemben a fordulóban állt. A lebontáskor a Perczel Mór emlékplakett a községi tanács raktárába került, ott őriztük, s amikor a Perczel Mór Köz- gazdasági Szakközépiskola új épületet kapott, a tanács gaz- ' dálkodási csoportja a plakettot azzal adta át az iskolának, hogy vagy az épületben, vagy az iskola parkjában helyezzék el, hisz az iskola névadója is Perczel Mór, Az akkori igazgató, valamint az iskola vezetősége méltó helyet talált a plakett részére, amikor is az iskola főbejáratával szembeni falon helyezte el, s mindenki, aki az iskolába belép, látja, hogy emlékét az utókor méltóképpen őrzi, babérkoszorú is ' jelzi...”' A Perczel Mór Közgazdasági Szákközépiskola igazgató-helyettesétől, Rausch Jánostól is levelet hozott a posta. Ebben többek között a következőket olvashattuk: „. . .Szögezzük le — a címmel ellentétben — semmiféle szobor nem tűnt el, nem is tűnhetett el. mert ilyen nem is létezett sem a tanács előtt, . sém a templom előtt. Ugyanis a szóban forgó emléktárgy nem lehet más, mint a Perczel- reliéf, mely a hatvanas évek közepéig a templom előtt egy kőoszlopba építve volt látható. A bonyhádi Szabadság tér rendezése során a kőoszlopot .lebontották. — szakszerűen —, s a reliefet a községi tanács udvarára szállították. 1968-ban, amikor a Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola új épületet kapott, az iskolavezetés a községi tanácstól elkérte és meg is kapta a reliefet, s beépíttette az új iskolaépület egyik belső falába. Azóta éven. te többször fontosabb évfordulókon, iskolai ünnepélyeken — az iskola tanulóifjúsága és tantestülete lerója háláját koszorú elhelyezésével a Per. czel Mórt ábrázoló relief előtt. A relief tehát nem tűnt el, nem semmisült meg, sőt még el sem rejtette senki. Hetente több száz ember megy el a relief előtt: diákok, tanárok, szülők, levelező hallgatók, az esti egyetem hallgatói — így nagyon meglepő és elgondolkodtató, hogy senki sem tudja Bonyhádon, mi lett a relief sorsa. Egyébként a relief alkotója sem ismeretlen Bonyhádon. A bonyhádi származású Merész Károly készítette a domborművet 1933-ban. aki később a soproni felsőfokú óvónőképző művésztanára lett. Az alkotó családja Bonyhádon nagyón közismert: apja a helybeli gimnázium rajztanára volt, bátyja ugyanott kémia-biológia szakos tanár, 'illetve e tárgyak megyei szakfelügyelője volt.” örülünk, hogy előkerült a Perczel-emlék és örülünk annak, hogy nem is veszett el. Annak is örülünk, hogy fel. fedték az emlék hollétét és olyan következtetést vontak le: elgondolkodtató ez a jelenség. Ott van a szakközépiskola falán, látják, megkoszorúzzák és a megszólítottak — nem azért nem írtuk ki a nevüket, mert kitaláltuk a történetet, hanem azért, mert a neveket nem tartottuk lényegesnek — emlékeznek valamire, de hogy hova tűnt — nem tudják. Ezen valóbr.n érdemes elgondolkodni — másutt is.
