Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-06 / 208. szám

A magasabb műveltség megszerzéséért F cl n ott oktatás a Dombóvári Fatelítőben nyoleszázan jelentkeztek a megyében Tolna megyében az 1972 73-as tan­év első félévében a tanfolyamok résztvevői közül 384-en tettek sike­res vizsgát az általános iskola hete­dik osztályából és 148-an a nyolca­dik osztály anyagából. A második félévben 314 tanfolyami hallgató fejezte be a nyolcadik és 74 a he­tedik osztályt. A tanfolyam népsze­rűségét mutatja, hogy az elmúlt három évben 946 olyan ember sze­rezte meg a nyolc általánost a me­gyében, aki korábban ennél alacso­nyabb végzettséggel rendelkezett. A tanfolyamok népszerűsége tovább nőtt. Az 1973 74-es tanévre eddig harminc csoport jelentkezett. Ez pedig azt jelenti, hogy újabb nyolcszáz ember indul „harcba" a magasabb iskolai végzettség, a szélesebb körű mű­veltség megszerzéséért. Hogy ilyen sikerük van ezeknek a tanfolyamok­nak, abban nagy részük van a helyi szerveknek. A következő írás azt mu­tatja be, miként segítik a helyi szer­vek a dolgozók továbbtanulását egy konkrét helyen, a Dombóvári Fa­anyagvédelmi és Fatelítő üzemi Vál­lalatnál. Iskolánkat a városi művelő­dési osztály bízta meg azzal a feladattal, hogy a Dombóvári Faanyagvédelmi és Fatelítő Üzemi Vállalat kérésére az üzemnél osztályozó vizsgára előkészítőt szervezzen. A szer_ vezésben a városi-járási mű­velődési ház is közreműködött. Hetedik és nyolcadik osztályt indítottunk, ügy szerveztük, hogy az 1972—73. iskolai év­ben két osztályból vizsgázhas­sanak a tanfolyamon részt vevők. Tehát a 7. osztályt az első, a 8. osztályt a második félévben végezték el, így a tanév végi júniusban 8. osztá­lyos végbizonyítványhoz jut­hattak a hallgatók. A tanfo­lyam során huszonketten vé­gezték el eredményesen a tan. folyamot és tettek osztályozó vizsgát. Csupán két fő maradt el közben, mivel a munka­helyéről eltávozott és más te­lepülésre költözött. így szinte százszázalékosnak mondható a tanfolyam sikere. Az előkészítőre való jelent­kezést, beiskolázást az üzemi szervezők végezték. Mindenek­előtt az üzemvezetés a párt- és szakszervezeti szervekkel együttműködve végzett nagyon okos, tervszerű agitációt az üzemi dolgozók továbbtanuló, sa érdekében. A tervszerűség főként a szakmunkás-utánpót­lás biztosítását szolgálta; Ugyanis több olyan dolgozója volt az üzemnek, aki évek óta egy bizonyos szakterületen — (konyhán mint főzőnő, gépek mellett mint betanított mun­kás, stb.) — dolgozott. E szak­terület megkívánta, hogy meg. felelő elméleti ismereteket és végső soron 8. osztályos bizo­nyítványt szerezzenek, és így szakmunkásvizsgát tegyenek, hogy teljes értékű szakmunká­sokká lépjenek elő. Természe­tesen a beiskolázott dolgozók jelentős részét csupán a „töb­bet tudni” akarás motiválta, amikor jelentkezett a tanfo. lyamra. Az üzem vezetősége előre semmiféle ígéretet nem tett olyan értelemben, hogy kivételezett, vagy magasabb beosztásba juttatja, ha az álta­lános iskolai végzettséget meg­szerzi. Nagyon elismerésre és követésre méltó az üzemveze­tésnek a tanfolyam feltételei­nek olyan értelmű biztosítása, mint: a megfelelő munkaidő­beosztás, hogy az oktatási na­pokon mindig időben és rend­ben tudjanak megjelenni a foglalkozásokon. — A szükséges tankönyve­ket és tanfelszerelést teljes ingyenesen az üzemi szakszer­vezeti bizottság szerezte be, il. letve biztosította a hallgatók­nak, — az előforduló hiányzások­ra azonnal felfigyeltek és a dolgozóval elbeszélgettek, (nem is volt igazolatlan mulasztás!). — figyelemmel kísérték ta­nulmányi felkészülésüket, az üzemi dolgozótársak (akik ma­gasabb iskolai végzettséggel rendelkeztek), szinte tanuló, párként segítettek a hallga­tóknak, — a foglalkozások kezdetén gyakran megjelent valaki a tanfolyamot segítő felelősök közül, a problémák megoldá­sában segítettek, — a megfelelő termet és be­rendezést biztosították az üzem területén a foglalkozások meg­tartásához. A% idei tanévre Ilyen körülmények között munkánkat nagyon megköny. nyítette az üzem, igen jó együttműködés alakult ki a tanfolyam munkájában részt vevő nevelők és az üzemi ve­zetők, segítők között. Úgy gon­dolom, szükségtelen annak hangsúlyozása, hogy az ered­ményes munka alapvető fel­tétele volt a fentebb leírt együttműködési forma. A továbbiakban a tanfolyam­mal kapcsolatos pedagógiai, módszertani kérdésekről kívá­nom leírni tapasztalatainkat. A legtöbb gondot a hallga­tók önálló ismeretszerzési te­vékenységével kapcsolatos problémák okozták. Kezdetben igen nagyfokú olvasáskészségi hiányosságaik voltak. Többen képtelenek voltak az értelmes olvasásra, így a tananyag tan­könyvből való tanulására. Kb. egy hónapig csak az a foglal­kozás volt eredményes, amelyi­ken a nevelővel együtt töre­kedve a lényegkiemelésre, anyagmegértésre „közösen ta­nultunk”. Mindegyik foglalko. záson, mindegyik tárgy kere­tében időt szenteltünk az ol­vasási készség fejlesztésére. Hasonló gondok voltak a be­szédkészséggel is. A tanfolyam félidejétől jelentkeztek az eredmények az önállóbb mun­ka terén. A hallgatók hetven százaléka képes volt otthon is eredményes tanulásra, mun­kájuk közben kezdték meg­szokni a „tudatos” felkészü­lést, érzékelhetően fejlődött gondolkodásuk. Pl. a számtan, földrajz, történelem, fizika, de a többi tárgyakban is tudato­san kutatták az ismeretek al­kalmazásának lehetőségeit, színhelyeit, keresték a tárgyak közti összefüggéseket, a mit, miért gondolatmenet alkalma, zását. Eredménynek kellett el­könyvelni, hogy szóban képe­sek összefüggő mondatok szer­kesztésére, kifejezésére. írás­beli gondjaik sajnos megma­radtak, bár a helyesírásuk is sokat javult. A magyar nyel­vet tanító nevelő nagyon so­kat igyekezett közvetlenül és otthoni munkájukban is gya­koroltatni, helyesírásukon ja­vítani. Eredményesen tudtuk fel. használni a felkészülés során a TIT keretében tartott előadá­sokat, különösen úgy, hogy oktatófilmek vetítésével kötöt­tük össze az előadást. Ez első­sorban biológia, földrajz, fizi­ka esetében segített sokat az anyag megértésében. A vizsgára való közvetlen felkészülés igen eredményes formájának bizonyult a három nap tanulmányi szabadság munkájának megszervezése, az egyes tárgyak anyagának — tételek szerinti — közös ismétlése, gyakorlása. Az üzem vezetőivel váló együtt­működés kapcsán a három nap tanulmányi szabadságot javaslatunk alapján a szóbeli vizsgát megelőző napokban adták ki a hallgatóknak. Is­kolánk a nevelők közremű­ködésével biztosította, hogy a hallgatók naponta délután be. jöttek az iskolába, ott rendel­kezésükre bocsátottuk a meg­felelő segédeszközöket, ter­méket, szertári anyagot. Ne­velői felügyelettel és segítés­sel nagyon aktívan használ­ták föl a napot a tanulásra, vizsgára való felkészülésre. Úgy érezzük, hogy a tan­folyam munkájában jól ér­vényesült az ismeretterjesztő jelleg is. A tananyag kapcsán (fizika, kémia, történelem, biológia) gyakran vetettek fel olyan problémákat, melyek általuk eddig nem volt ért­hető. Pl. földrajz kapcsán: Ázsia, Kína, Hátsó-India gazdasági élete, körülményei — az ebből fakadó politikai problémák. Vietnam, Pakisz­tán stb. Vagy a szocialista országok kölcsönös segítésé­nek fontossága — politikai és gazdasági téren egyaránt (KGST). Biológia: világnézeti nevelés, államunk gondjai, eredményei a termeléssel kap­csolatos kutatómunkában. A kemizálás lényege, az állati szervezet — állattenyésztés — az ember, mint a legfejlet­tebb élőlény... és sorolhat­nám tovább a vitára okot adó témákat. Természetesen a vitában mindig eligazító, irányító szerepe volt a ne­velőnek. Az egészségtani is­meretekben a mindennapi életükkel kapcsolatos tenniva­lók jelentőségének megértése, gyakorlása, az irodalom terén az olvasási igény felkeltése volt a célunk. Gyakran ta­pasztaltuk, hogy az előkészí. tőn tanultakat, hallottakat a családban is megvitatták. Gyakran tapasztaltuk az is­kolába járó gyermekeikkel való együtt tanulást. Érdemes említést tenni olyan tapasztalatainkról is. melyek ezúttal is igazolták, hogy sok olyan munkásem­berünk van, akik igénylik és képesek ismereteiket bővíteni a jobb munka érdekében. Va­lóban valamilyen rajtuk kí­vül álló okok miatt rekedtek meg valamelyik osztályban, vagy előző társadalmi ren­dünk akadályozta meg őket az előbbrejutásban. Több olyan nevet tudnék felsorol­ni. akik igen szép eredményt értek el (hét hallgató vizsgá­zott 3,5—4,5 közötti ered­ménnyel). Köztük voltak olyanok is, akik csak az ötö­dik osztályról tudtak bizo­nyítványt felmutatni, ők előbb az öt-hatodik osztály­ról különbözeti vizsgát tet­tek és csak úgy vizsgázhattak a hetedik osztályból. Többen már a következő évre felvé­telüket kérték pl. szakmun­kásképző iskolába (a fizikai dolgozók segítésének, műve­lődésének — a fizikai dolgo­zók gyermekeinek problema­tikája). Érdeklődésre tarthat szá­mot a tanfolyam hallgatói­nak véleménye az „osztályozó vizsga előkészítő tanfolyam” oktatási formáról. A hallgatók szinte egyértel­műen amellett foglaltak ál­lást, hogy ilyen, viszonylag rövid és „felnőttes” formá­ban szívesen gyarapítják tu­dásukat. Megnyugtató volt számukra, hogy a saját üze­mük dolgozói voltak együtt, egymást ismerve. egymás előtt nem szégyellve gyen­gébb tudásukat — őszintéb­ben mertek nyilatkozni gondjaikról, nehézségeikről be­szélni, segítséget kérni. Kife­jezésre juttatták azon véle­ményüket is, hogy a felké­szítés és á vizsga során is sok türelmet, emberséget ta­pasztaltak, így ők is .becsü­letbeli kötelességnek is érez­ték az eredményes felkészü­lést, a vizsgán való becsülete* helytállást. Nevelői szemmel is jóleső érzés volt látni az eredményes vizsga utáni örömöt, boldog­ságot a hallgatók arcán. És a befejezés legalább olyan gondos volt az üzem részé­ről, mint a tanfolyam szer­vezése, indítása. Előzetes ígéret nélkül, az üzem fel­sőbb vezetősége jutalomban részesítette a hallgatókat. Az eredménytől függően 400— 900 forint pénzjutalom átadá­sára is sor került a bizo­nyítvánnyal együtt. A bizo, nyítványosztás, a tanfolyam befejezése kedves kis ünne­pély formájában, az üzem vezetősége, párt- és szakszer­vezeti bizottságának képvise­lői jelenlétében történt. El­ismerő szavakkal köszönték meg a dolgozók tanfolyami munkáját, kérték, hogy a munkájúkban a jövőben hasznosítsák a megszerzett is­mereteket. Nagyon kedves és figyelmes gesztus volt az üzem részéről az is, hogy a pedagógusnap alkalmából köszöntötték a tanfolyamon részt vevő nevelőket, megkö­szönték munkájukat. Befejezésül néhány meg­jegyzést: lehet, hogy a leír­tak kicsit túlzásnak tűnnék, bizonyára vannak olyan tan­folyamok. ahol sokkal’ több a gond, nehézség és kevesebb az eredmény. De ez nálunk így történt. Hogy így lehetett egy tanfolyamot szervezni, ab. bán döntő jelentőséggel bírt az üzem hozzáállása. Ezért, érdemes propagálni (egyéb­ként a Dombóváron szerve­zett tanfolyamok mind ha­sonló körülmények között dolgozhatnak!). Reméljük, ha­sonló eredményekről számol­hatnak be másutt dolgozó tan­folyamvezető kartársaim is a jövőben, és az üzemek egyre inkább megtesznek mindent a fenti feltételek biztosítása ér­dekében. Megértik, hogy a dolgozó emberek művelődése ebben a formában is nagyon hasznos, eredményes lehet. BENCZE IMRE igazgatóhelyettes József Attila III. sz. Ált. Iskola Dombóvár legjobb hírverés a rajzos hirdetés Az algyői közúti híd építése fontos szakaszához érkezett. A Tisza-meder felett he­lyére illesztették az utolsó, ötödik hídtagot és ezzel átívelték a folyót. A két mederpilléren több mint kétszáz tonna vasszerkezet nyugszik. ttdTI foto: Tóth Béla felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom