Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-05 / 207. szám
Algíri csúcs Csaknem. 12 év telt el azóta, hogy 1961-ben Belgrádban első ízben csúcsértekezletet tartottak az el nem kötelezett országok vezetői. Akkor mintegy huszonöt ország állam- és kormányfője, illetve magas rangú képviselője gyűlt össze, köztük a világpolitika néhány olyan kiemelkedő egyénisége, mint Nehru, Tito, Nasszer, Sukamó. Az el nem kötelezett országok vezetői most ismét csúcs- találkozót tartanak. Algír ad otthont a mostani konferenciának. A részvevők száma a belgrádi tanácskozáshoz képest jelentősen megnőtt. Ezúttal már közel száz ország képviselője ül tárgyalóasztalhoz, hogy az el nem kötelezettség irányvonaláról, politikai tartalmáról tanácskozzék. Ez a tény az el nem kötelezettség eszméjének széles körű terjedéséről tanúskodik. Ha megvizsgáljuk a résztvevők körét, sokszínű, tarka kép tárul elénk. A túlnyomó többség az afroázsiai és a latin-amerikai térség fejlődő országai közül kerül ki. Lehet-e azonban hatékony egy tanácskozás, amelyen az olajjövedelemben fürdő Kuvaittól kezdve a koldusszegény Cabonon, Csádon, Laoszon át egészen a szocialista Jugoszláviáig, több tucatnyi eltérő politikai felfogású és gazdasági fejlettségű állam képviselője ül asztalhoz? Megtalálhatják-e a közös hangot? Vagy másképp: mily világpolitikai jelentősége van ennek az irányvonalnak, mit nyújthat egy ennyire heterogén találkozó? Különösen akkor, amikor a csoport hajdani fő törekvése a nemzetközi feszültség, a Kelet—Nyugat közötti nemegyszer robbanással fenyegető ellentét után most az enyhülés mindennapos gyakorlattá vált. Tény, hogy az el nem kötelezett országok, a köztük levő különbségek ellenére együttműködnek, gyakorta közös akciókat indítanak. Tény továbbá az is, hogy ez az irányvonal túlélte az egyes országokban bekövetkezett személyi és politikai változásokat, ami. egyúttal nagyfokú rugalmasságról is tanúskodik, amely nélkül aligha lehet áthidalni az eltérő politikai és társadalmi felfogású országok álláspontja közti nemegyszer mély szakadékokat. Még a tekintélyes burzsoá napilap, a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung is kénytelen volt elismerni: „A gazdag ipari országok (értsd: a fejlett tőkésországok — á szerk.) publicistái azelőtt időnként lekicsinylőén a „nincstelenek találkozójának”, a „szegények közül is a legszegényebbek” vagy a „világ lumpenproletárjai konferenciájának” nevezték ezt a találkozót és rámutattak az érdekszövetség hatalompolitikai gyengeségére. De a világ, legalábbis dz ENSZ- ben, ma már nem hozhat többségi döntést az el nem kötelezett országok egységes fellépésével szemben. Különösen a fejlődés kérdésével foglalkozó „77-ek csoportjában” (amely időközben 96 tagúra bővült) ezek az országok adják meg a hangot. Az el nem kötelezett országok összehangolt akciói mindenekelőtt két fő területre irányulnak: a gazdasági fejlődés, az elmaradottság felszámolásának problémáira és az ENSZ-re. A csoportot képviselő országok rendkívül fontosnak tartják, hogy az algíri értekezleten közös álláspontot fogadjanak el a világszervezet fejlesztését illetően. Bizonyára még az eddigieknél is eredményesebb lesz az el nem kötelezett országok tevékenysége, ha sikerül egységes álláspontra jut- niok az ENSZ szerepével és munkájával kapcsolatban. Helytelen lenne tehát lebecsülni vagy túlbecsülni az el nem kötelezett politika lehetőségeit. Az biztos, hogy a világ napjainkban szemmel láthatóan az enyhülés szakaszába lépett, a konfrontáció lehetősége csökkent. Mindez természetesen nem kisebbíti az el nem kötelezett politika jelentőségét. Ezek az országok eddig is pozitívan járultak hozzá a főbb világpolitikai problémák megoldásához, mind az ENSZ-ben, mind azon kívül. Ha az algíri csúcstalálkozónak sikerül a megvitatásra kerülő legfontosabb kérdésekben egységes pozitív álláspontra jutnia, úgy ez további hozzájárulást jelenthet a békés egymás mellett élés eszméjének erősítéséhez. GYŐRI SÁNDOR Tovább bővülnek kapcsolataink a KGST-országokkal Sajtótájékoztató a Külkereskedelmi Minisztériumban Bonni „öi gól” A Külkereskedelmi .Minisztérium három főosztályvezetője, Féderer Adolf, Ködmön Ferenc és Muzslai István kedden az integrációs programhoz kapcsolódó eredményekről és feladatokról, kereskedelmi és kooperációs kapcsolataink alakulásáról tájékoztatta az újságírókat Elmondották, hogy a KGST. országok egymás közötti külkereskedelmi forgalma az integrációs program jegyében az utóbbi két évben erősen fellendült, tavaly 25 százalékkal volt nagyobb, mint 1970-ben. Magyarország külkereskedelme a többi KGST-országgal ennél is nagyobb mértékben, 26 százalékkal nőtt két év alatt. Különösen a magyar—szovjet áruforgalomban figyelhető meg igen nagymérvű fejlődés. 1950 és 1960 között évente átiag 35 millió rubellel, az utóbbi esztendőkben pedig már évente 170—180 millió rubellel nőtt a két ország külkereskedelme, amely az idén várhatóan eléri a 2 milliárd rubelt Az előadók emlékeztettek arra, hogy a magyar—szovjet árucsere 1967-ben haladta túl első ízben az 1 milliárd rubelt, vagy a fejlődés az utóbbi hat évben pontosan akkora volt, mint azt megelőzően húsz esztendő alatt. A nagymérvű előrehaladásban erőteljesen közrejátszott a kooperációs és szakosítási megállapodások sorozata, több nagy jelentőségű hosszú lejáratú megállapodás, amelyek kölcsönös garanciát é« nagy biztonságot jelentenek a két ország áruforgalmában. MOSZKVA Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke kedden a Kremlben fogadta Hirohide Iszidát, a japán parlament japán—szovjet baráti társaságának elnökét. A baráti eszmecsere során a felek a szovjet—japán kapcsolatok kérdéseit érintették. SAIGON Négynapi szünet után kedden ismét ülést tartott a két dél-vietnami fél katonai vegyesbizottsága. NIENBURG Megtalálták kedden azt a második Sidewinder-rakétát is, amelyet hétfőn a nyugatnémet hadsereg egyik Star- fighter-típusú gépének pilótája veszített el. A vadászgén — feltehetően az elektromágneses rögzítőberendezés rövidzárlata miatt — elveszítette három rakétáját és' mindkét üzemanyag-póttartályát. BUDAPEST A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság szeotember 9-én ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból kedden sajtótájékoztatót tartott Budapesten Pák Gjong Szun, a KNDK magyarországi nagykövete. BUDAPEST Hazaérkezett Géniből a magyar küldöttség, amely Púja Frigyes külügyminisztérium- államtitkár vezetésével részt vett az európai biztonsági és együttműködési konferencia második szakaszának ülésein. BRÜSSZEL Kedden reggel sztrájkba lépett a legnagyobb állami tulajdonban lévő belga üzem, a Fabrique National kohászati és fémipari vállalat mintegy nyolcezer munkása. A dolgozók a magánvállalatoknál fizetettekhez hasonló béreket követelnek. (Folytatás az 1. oldalról) lehetőséget kapnak arra, hogy kemény munkával birtokba vegyék a tudomány eredményeit és megszerezzék a felsőfokú szakismereteket. — Különös melegséggel, megértéssel és biztatással fordulunk azokhoz, akik a legnehezebb, legkedvezőtlenebb viszonyok között kezdik most is a tanulást. Néhány munkáskerületben, peremvárosrészben még korszerűtlen, • hiányosan felszerelt iskoláinak tanulóira, tanyai gyermekekre gondolok, s mindazokra a középiskolásokra. főiskolásokra, akiknek az átlagosnál kevesebb segítséget adhatunk. Tanítóiktól, tanáraiktól, a társadalomitól, de leginkább önmaguktól kíván nemegyszer hősies erőfeszítést. hogy tehetségük kibontakozhasson. A szeptembertől életbe lépő változások közül kettőt.említett a miniszter: az általános iskolák felső tagozatát, s a középiskolákat érintő tananyagcsökkentést és az új rendtartások bevezetését. A pedagógusokhoz szólva, a miniszter hangoztatta: — Az oktatásügy irányítói azon lesznek, hogv megköny- nyítsék. segítsék felelősségteljes munkájukat. Tudatában vagyunk annak, hogy elképzeléseink megvalósulása jórészt Willy Brandt kancellár prá. gai utazásának lemondása és a csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások átmeneti megszakadása nyomán egyre sokasodnak az NSZK-ban a bonni külügyminisztérium vonalvezeté. sét bíráló hangok. A lapokban és a televízióban mind több kommentátor jut arra, a megállapításra, hoev a nyugatnémet kormány „öngólt lőtt”, hiszen eleve bizonyos volt, hogy a nyugat-berlini konzuláris kérdésben nem kényszerítheti rá Csehszlovákiára a négyhatalmi megállapodás önkényes értelmezését. Mi értelme volt tehát túlzott követelések támasztásának, amikor az NSZK így saját magát manőverezte bele a zsákutcába? — hangzik a kérdés megannyi fogalmazásban. A másik, ennél is fontosabb kérdés, hogy mi történjék a továbbiakban, miként lehetne az egész ügyet elmozdítani a holtpontról, miáltal az NSZK rendezhetné kapcsolatait Csehszlovákiával, Magyarországgal és Bulgáriával. A jelek szerint hivatalos szinten a kijózanodás nem vezetett még el új felismerésekhez, pillanatnyilag teljes a tanácstalanság. A felelős nyugat, német politikusok, így elsősorban Scheel külügyminiszter, mindössze arra szorítkoznak, hogy a tárgyalások felújításának kívánatosságát hangoztatják, de hozzáfűzik, hogv ehhez idő kell. Hasonló álláspontot vall Egon Bahr szövetségi miniszter, a „keleti politika építőmestere’’ is, akiről avatott körökben megjegyzik, hogy nem értett egyet a külügyminisztérium részéről indított „pókerjátszmával” és ma is azt javasolja, hogy a csehszlovák— nyugatnémet véleménykülönbEgon Bahr, az NSZK tárca- nélküli minisztere és Günter Gaus, államtitkár, az NSZK jövendő bérlini képviseletének vezetője kedden Nyugat- Berlinben Klaus Schütz kormányzó polgármesterrel a „várost érintő időszerű politikai kérdésekről” tárgyalt. önöktől függ: lelkiismeretes munkájuktól, az új megértésétől és elfogadtatásától. A nevelői munka gazdagságát. a hivatásszeretet áradását nem lehet rendeletekkel szabályozni. — Azzal a reménnyel köszöntőm a tanítókat, a tanárokat, az egyetemi és főiskolai oktatókat, hogy hivatás- és gyermekszeretetből fakadó szolgálatot továbbra is szívesen, lelkesen vállalják. — A párt közoktatáspolitikai határozatát követő első intézkedések kidolgozása után tudományos intézményeinkben most hosszabb távra szóló munka kezdődik —, rtmdotta Nagy Miklós, majd megemlítette. hogy az oktatásügy irányítói továbbra is igényt tartanak a gyakorló pedagógusok tapasztalataira, kezdeményezésére és segítségére az új oktatási módszerek, eljárások kialakításában és a tananyagok korszerűsítésében. Végezetül a tanulók, a pedagógusok és az oktatásügy munkásai nevében is köszöntötte a szülőket, azokat az édesanyákat, édesapákat és nagyszülőket, akik szeretettel, gonddal és sok áldozatot vállalva küldik most gyermekeiket iskolákba, főiskolákba. (MTI) ségek ggadt, józan iárgya-3 lások ell áthidalni. Egy< négis korai lenne jóslások csátkozni, mert úgy tűnik .^-«íányszinten továbbra is reménykednek abban, hogy eredeti elképzeléseiket juttathatják érvényre, vagy legalábbis ezt a látszatot igyekeznek kelteni. Jól tájékozott bonni körökben „gondolkodási szünetre” számítanak, és távolabbi terveiket legfeljebb homályosan arra a lehetőségre alapozzák, hogy New Yorkban, az ENSZ közgyűlésén — amelynek napirendjén szerepel a két német állam felvétele — Scheel külügyminiszter véleményt cserélhet a nyugatberlini rendezés négy aláíró hatalmának politikusaival, közöttük Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Ma már nem beszélnek arról, hogy az NSZK fel akarná kérni három nyugati partnerét a nyugat-berlini megállapodás bonni értelmezésének támoga. fására. Időközben ugyanis — bár ezt Bonnban hivatalosan cáfolják — a szövetségesek jelezték, hogy nincs ínyükre ilyen óhaj teljesítése. Ezért várhatóan a nyugatnémet kormány megmarad a konzultációnál, az óvatos puhatolózásnál. Külügyi körökben azt is hozzáteszik, hogy az ilyesmit sem szabad elsietni. Persze nem ásták el a csata, bárdot az „erőpolitikai irányvonal” hívei sem, aminek jellemző mozzanata, hogy a jobboldali kereszténydemokrata ellenzék az utóbbi évek folyamán első ízben biztosítja támogatásáról a nyugatnémet kormányt. Ezekben a körökben azt ajánlják, hogy az NSZK zsarolással próbálja rábírni magát a Szovjetuniót a nyugatberlini megállapodások „megjavítására”. A félórás eszmecsere után Bahr miniszter újságírók kérdéseire csak azt válaszolta, hogy a Nyugat-Berlin és Bonn valamint a Bonn és az NDK közötti „folyó ügyekről” tanácskoztak. Günter Gaus államtitkár úgy vélekedett, hogy Bonn NDK-beli képviselete „míg ebben az évben” megkezdheti működését. Elfogadták a „Galili dokumentumot" Az Izraeli Munkáspárt központi bizottsága 78 szavazattal elfogadta az úgynevezett „Galili dokumentumot”, amely a megszállt arab területekre vonatkozó kormánypolitikát határozza meg az elkövetkezendő négy évre. A dokumentum, amelyet a Dajan vezette szélsőségesek és a mérsékeltebb irányzat közti kompromisszumnak minősítenek a hírügynökségek, élénk vitát váltott ki a párt berkeiben. A dokumentum előirányozza Jeruzsálem fejlesztését, egy új város megalapítását a megszállt területeken, s engedélyezi földterületek vásárlását izraeli* állampolgárok számára a megszállt Cisz-Jordá- niában. A javaslat ellenzői, akik szavazni sem voltak hajlandók a Galili-dokumentum- ról, rámutattak, hogy ezekkel az intézkedésekkel megváltoztatják a megszállt területek státusát. Golda Meir miniszterelnök-asszony természetesen a dokumentum elfogadása mellett foglalt állást T anévkezdés Tanácskozás Nyugat-Berlinben
