Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
I (A q azdcui enihei Amikor az építők a háza körül dolgoztak, kétszer is kiment a kubikosbrigádhoz: „Emberek van jó, egészséges borom, olcsón megszámítom.” Többször nem kellett menni. A kubikosbrigád először együtt vonult szép csendben Józsi bácsi házába, aztán kettesével jártak. * A kubikosbrigáddal tegnap ismét találkozott Józsi bácsi. Az öregen az eltelt tíz év nem hagyott nyomot, olyan mint hatvanéves korában, tíz évvel ezelőtt volt. — Egészsége? Gyuri, a brigádvezető szólította le az öreget. A gödörből csak a kubikosok melle, feje, keze látszott ki. meg a lapát, amint kirepített egy-egy csomó földet. Az öreg világos, köny- nyes szemével sokáig nézett a gödörbe, vajon kj szólította meg? — Nem ismer meg, Józsi bácsi? — Dehogynem, a hangodról (Gyuri. Hát itt vagytok most? — Itt. A maga háza helyén, már régen áll a gyár. Tíz éve dolgoztunk ott. Emlékszik? — Emlékszem. i — Hát a mama? í — Meghalt. * KiLencvenkét éves volt. Amikor először ment a brigád borügyben K. Józsi bácsi portájára, az öregasszony az istálló melletti fészerben feküdt. Rongyok között. Egy bádogbögre állt mellette, félig vízzel, a sámlin. — Él még a mama? A brigád körülállta az öreg szülét, s ötperces szemle után valóban megállapították, hogy él. mert egyet tüsszentett és fulákolni kezdett. A kilencvenéves asszony a rongyok között hunyt el. Nem vitték kórházba. Egy reggelre szép csendesen elaludt. Eltemették. Beszédet nem mondtak fölötte, a legolcsóbb koporsóba tették örök nyugovóra. A sírásók, a halotthuszárok egy üveg bort kaptak. * — Olyan bor volt az, szomszéd — mondja most tíz év után B. Feri az alsónánai kubikos — mint a rossz ecet. Se boríze. se zamata. Tizenötöt kért érte. Egy litert vettünk, elég volt az egész brigádnak. Odajárt hozzá több brigád isi Sofőrök is, művezetők is. Mérte a bort. Talán még fináncnak is. • Jártak nála, így szüret után a fináncok is. Kint a Bakta aljában, a nádfedeles tanya, tán százötven éve készült, nem sok tivornyát láthatott. Szüretkor sem. fejtéskor sem. A szü. retet elintézte négy napszámos, meg a két öreg: Józsi bácsi, meg az éppen alkalmi felesége. Nála az volt a szokás, vagy ötven éven keresztül, csak akkor és addig tartott asszonyt, amíg munka volt a szőlőben, ősszel szélnek eresztette, elküldte az asszonyt — mert nem volt munka. — Akkor, amikor fiatal volt azért nem kellett neki az asz- szony telente, mert dologhiányba asszony sem kell. Most meg öreg, azért nem kell — summázza B. Feri barátom, a kubikos. Szóval az öregtanyán soha nem szólt a nóta. Józsi bácsi leszedette a szőlőt, a javát vitette a szakszövetkezetbe. Ami maradt, abból bort csinált. Soha nem annyit, amennyit a fináncoknak jelentett, mindig többet. Kavarta, vegyítette a bort, az ót az újjal, mustot nyersen, mustot cukorral vegyesen. aztán összeállt belőle valamilyen bor. A fontos mindig az volt, adnak-e érte pénzt. A borért mindig adtak, mindig volt aki megkívánta, megitta é« fizetett. A pénz volt a fontos, mindenekelőtt. * — Látom, jön az öreg le a hegyről. Megállt egyik diófa alatt, másik alatt is. Szedte a lehullott diót. Amikor összeszedte a fa alatt, feldobott egy karót. Újból szedte. A szurdik végén álltam, s amikor hozzám ért, azt kérdeztem tőle: Józsi bácsi, ügy láttam a délelőtt, a maga diófáját valakik megszedték, csak nyomot találtam ott. de tettest nem. Az öreg még nem is köszönt, máris loholt vissza a hegyre. Persze, hogy nem lopták meg a dióját De hát, én így leckéztettem meg a vén uzsorást. Mert pénze aztán van! — A mezőőr. Sz. Sándor mesélte a minap, amikor szóba került ki lehet a leggazdagabb ember Szekszárdon. • A brigád abbahagyta a munkát, mert mindig jó mulatságnak számított, ha Józsi bácsival találkoztak. — Aztán a Babrinka? Cigánylány volt, még tizenkét évvel ezelőtt, ma már ő is cigánynagymama. Az öreg valamikor ehhez járt. Vitt egy tarisznya gyümölcsöt, evett a cigányok döghús pörköltjéből, ivott rá a saját borából, amely minden ilyen alkalomra egy félliteres sörösüvegben volt. Aztán a Babrinkával elment sétálni. — Öreg vagyok én már ahhoz — válaszol az öreg a járda széléről. — Nem kell nékem már senki. — Még eljár hozzájuk? — Eljárok, mert a magamfajta öreg ember hol tudna olyan jól beszélgetni, enni inni. A Gemencbe menjek? Fogatlan, szája az erőltetett mosolytól elferdül. A brigád is kuncog, mert tudja mindenki már, miből áll az öreg estéje, amikor a cigányokkal összeáll. * Mert nincs családja. Senkije sincs. Még soha nem volt beteg. Az orvost is csak azért ismeri, mert borügyben egyszer tárgyaltak, „Pistámnak” szólította az orvost, az meg hagyta, mert valamiféle érdeke arra bíztatta, hallgassa meg az öreg tanácsát, a szőlőről, amely két éve csak sínylődik. Ehhez az orvoshoz vonzódik. Ha valakivel beszédbe elegyedik, nem mulasztja el mondani, hogy meggyógyította az orvos szőlőjét. * — Mennyi pénze van. Józsi bácsi? A kérdés ismét a kubikosok árkából jön. ezúttal Laci, a szemüveges kubikos, aki tulajdonképpen képzett mezőgazda, de mindig fáj a feje, ha az emberekkel kell bajlódnia, ezért elment kubikosnak, itt csak hárman vannak. És mindegyik úr, meg beosztott. így szépen együtt vannak immár Egy régi hagyomány szép felújítása. A városi fúvószenekar koncertje az elmúlt szüreti napok megnyitásakor a szekszárdi ómegyeháza udvarán. Vezényel: Véghelyi Miklós. Foto: Bakó Jenő nyolc éve. ebből hatot szocialista brigád kötelékben. — Mit mondjak magának? — visszakérdez Józsi bácsi. Közelebb jött. rátámaszkodott a piros-fehérre mázolt András. keresztre. — Annyit, amennyi van. — Tavaly ötvenkétezer volt a kamat. — Csak a kamat? •— Az. * Az öreg még támasztotta vagy negyedórát az András- keresztet. aztán istenhozzádot mondott a fiúknak, a kubikos, brigádnak. Persze még egy kérdést kapott, ezt: _____i___:_______________________ — Aztán most haza megy? — Haza? Hát hova, hol az én hazám? • Az ipartelepen elbontották, szanálták, kifizették a házát. Egyet eldöntötték most a Mikes utca végében. Van egy öreg tanyája, kint a Bakta- tőben, egy öreg háza a felső- városban és egy öröklakása, két és fél szobás újvárosban. Az öreg Józsi, hetven évével elindul Csatárra, a Sárköz utca végébe. Ma este megint jó pörköltet főznek. PÁLKOVÁCS JENŐ M. Érdi Judit rajza testes férfi riadtan félreáll, nyeli az autó sűrű porát, tán arra gondol: siessenek, rohanjanak, ha nem érnek rá a két lábukon járni. Látni rajta, hogy mérges és sürgős az 6 dolga is, dehát mit tegyen. Ez a dolgok rendje. Kinek nincsen kocsija, gyalog megyen Pestre, kinek nincsen kutyája, maga ugat este. Két pici kosárkáját csípőjéhez szorítva baktat a hegynek felfelé. — Szüret? — kérdem a lehúzott ablakon. — Áh. még nem. Csak egy kis szőlő hoznék odafentről. — Sa többiek, kezdik már? — Kezdegetik lassan, lassan — mondja, s a tavalyi bor gőzét kilehelő nyitott pinceajtók felé indul. Ez még nem az igazi ősz. Az igazi csípős, hideg ősz csak most kezdődik: a fák hajába szél kapaszkodik, s diót, gesztenyét, lottyadt szilvát ráz a keményre szikkadt földre. Mi pedig elővesszünk a tavalyi kabátot. A szüret, a kukoricatörés, őszi nagy munkája még kevés helyen van, s ott, ahol az ember szinte alig-alig jár. S ha jár is, gépiesen tépkedi a szőlők fürtjeit, a lepottyant szemek a tőke alá asznak, s nem Lát.ia a telt gséve sárga szemeit. Csak hisszük, hogy az ősz városon: meleg kabát. Falun dió, mandula, lekvárfőzés, szőlőszüret, kukoricaszedés, hordómosás, takarítás, seprés, helycsinálás a régi után az újnak. A falu zárt romanti- lr^jAt az Iskolás dolgozatok tükrözik, ha a tanító néni felírja a táblára: ősz. Idejét múlt régi őszök ezek. Elhalkult a szüret utáni nóta. A gazda pontosan tudja, hány m/zsa került a hordóba, hány fokos a must, s a ragadós kötényt ledobva nóta helyett az ágyba siet, eltenni magát holŐsz napra. Á kis falvakba hullámokban löki haza a busz az iskolásokat, a kétműszakos gyári dolgozókat, az eljárókat, akiknek már nem a föld adja a kenyeret. Hónapokig nem látja a testvért a testvér, a nagymama az unokát, az apa a fiát. A dolga mindenkinek ezer. Az elmúlással ér csak véget az emberek és a dolgok örök körforgása. Pári. Délidő, szeptember. Ütemre forgatja a cséphada- rót az idős nénike; babot csépel. Egyedül. A busznál cigarettára tapos a hosszú hajú tizenéves és a bérletét szorongatja. A csorda tehenei csülökig merülnek a porba: hangos szavú traktor kergeti őket. A termelőszövetkezet kilencven dolgozó tagot számlál — irodistákkal együtt. — Kis falu, kis téesz — mondja Pelcz István, a szövetkezet elnöke. Jó talajú, erős földű a határ, csak nehéz megművelni. De a pári földet mindig megművelték. Takarmány termett az állatoknak, búza kenyérnek, szőlő bornak. A Koppány mentén kendert vetettek. Májusban a szárazság tizedelte meg, aztán elöntötte a viz. Kipusztult jó része, dehát ez is velejárója a dolgoknak, ha a természetet nem lehet kiiktatni. Asszonyok lombozzák, kötik a kendert, vontatóra, lovaskocsira teszik, s a vasútra hordják. A kisegítők kölcsönkért emberek, az erdészet dolgozói; sietni kell, ha esőt kap,' odavész az is. ami .megmaradt. Lengyel Miklós, Barcza Antal a sánc! részen, vagy ahogy most írják, Sz—2-es. Sz—3-as táblákon szánt, kétszáz holddal már végeztek, a műtrágyaszóró jár utánuk. Tápért ment az egyik traktor, takarmányt hord a másik. Ketten a tanyán szorgoskodnak, a szű- rűskertet teszik rendbe a széna után. Kezdődnek az őszi munkák, a vetés, a kukoricatörés. A készülődés azonban csak a téeszben jelent lélegzetvételnyi szünetet, az emberek hordókba darálják az érett kadarkát, rizlinget, a fejfájdító otellót. A górék aljából kosarakba gyűlik a tavalyi kukorica, dagadnak a hordók, fürge kezek súrolják a prés deszkáit. A sertések friss abrakra várnak, a tehenek idei szénára, a föld magvakat érlelő, szép esztendőre. Az emberek pedig az őszre gondolnak, a télre, a jövő nyárra, s a következő bő esztendőkre. V. M. r
