Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-21 / 221. szám
A nyomdaipar fejlesztése szerves része Tolna megye Iparosításának Fejlesztési célok, irányok A nyomdaipar jövőjéről tanácskoztak tegnap a Szekszárdi Nyomda kultúrtermében a szakma jeles képviselői, minisztériumi és tanácsi szakértők. A nyomdaipar ötödik ötéves és 15 éves tervének készítése ezekben a napokban kezdődik, s a vállalatoktól, megyei tanácsi szervektől érkező véleményeket gyűjtik 11« letékes szervek. A tegnapi mű. szaki értekezleten behatóan tanulmányozták, milyen irányban fejlesszék a nyomdaipart, a helyi és országos igényekhez hogyan tudnak igazodni. A Tolna megyei Tanács ipari osztálya, a Magyar Közgazda- sági Társaság Tolna megyei Szervezete és a Szekszárdi Nyomda rendezte ankéton Farkas István a Nyomdaipari Egyesülés elnökhelyettese vázolta előadásában a jövőt. A negyedik ötéves terv során a Gazdasági Bizottság jóváhagyásával a nyomdaiparban jelentős fejlesztéshez kezdtek, azonban a célkitűzést minden területen rtem érik el — állapította meg Farkas István. A tervek szerint 1975-ig a hazai nyomdaipar éves termelésének el kell érni az évi 170 ezer tonnát, ezzel szemben csak 162 ezer tonnás lesz az ipar évi termelése a tervidőszak végére. Lemaradás a folyóiratok gyártása területén tanasztalható. A nyomdaipar soha nem kapott annyi pénzt feilesztésre. mint ebben a tervidőszakban, a fejlődés ennek ellenére nem tud az igényekkel lépést tartani. A jövőben pedig az eddigi évenkénti fejlesztési ütemnél gyorsabban kell előrelépni, ha az 1985. évi termelési szintet — évi 273 ezer tonna nyomtatványt — el akarják érrti. Egyébként ekkor évente 43 ezer tonna könyvet, 52 ezer tonna folyóiratot és 62 ezer tonna napilapot kell gyártani, szemben az 1970. évi 18,3 tonna könyv, a 22,4 tonna folyóirat és 29,6 ezer tonrfa napilap előállítással. A Szekszárdi Nyomda fejlesztése is része annak az országos programnak, amely há- rommilliárd forintba kerül. Ofszet technikát vásárolt a nyomda, az épület alkalmas a további technikai fejlesztésre. Széli István, a nyomda igazgatója elmondotta, hogy a héten fejezték be az építők a munkát, végeredményben befejeződött a nyomda rekonstrukciója. 7,6 millió forintot költöttek gépek vásárlására, az épületek korszerűsítése pedig 14.8 millió forintba került. A helyi igények kielégítése a távlati cél. A napilap — Tolna megyei Népújság — és más nyomdai termékek korszerűbb körülmények közötti gyártását tervezik. (Lapunkat a jövő év végén előreláthatóan már ofszetgépek készítik.) A naptár gyártásában pedig úf kötési eljárást — fűzés nélkül — vezetnek be,' nem nyugati, hanem NDK gépekkel. Elmondotta a nyomda igazgatója, hogy a napilapot előállító ofszet technikát felhasználják majd más termékek gyártására is. Dr. Kelemen! Sándor, a megyei tanács osztályvezetője a vita során elmondotta, hogy a megyei vezetés Tolna megye iparosításának fontos részének tartja a nyomdák korszerűsítését, illetve új nyomda letelepítését. A Szekszárdi Nyomda rekonstrukciója terv szerint történt, a Pátria dombóvári telepítése is — végleges épületeibe — a következő hetekben megoldódik. Bálint Csaba, a Könnyűipari Minisztérium papír- és nyomdaipari önálló osztályának munkatársa elmondotta, hogy a minisztérium álláspontja szerint a fővárosi nyomdák fejlesztése a jövőben minőségi tekintetben történik — a folyóiratok, könyvek szebb kivitelezése a cél — ugyanakkor a nyomdai kapacitás növelése főleg vidéki nyomdákra hárul. így várható, hogy a Szekszárdi Nyomdának is nagyobb feladat jut az ország naptárkészítési programjából. mint eddig. A minisztériumban gyűjtik a nyomdáktól érkező tervjavaslatokat, Szek- szárdról is kémek ilyent, amely alapján kidolgozzák majd a hazai nyomdászat ti- zenötéves fejlesztési tervét. A vita során meghatározták a közvetlen soron lévő feladatokat is: ezek a nyomdai termékek átfutási idejének rövidítése; a termékek minőségének javítása; új technika vásárlása. üzembe állítása; az ipart kiszolgáló üzemek műszaki fejlesztése — az ofszetlemezeket, nyomóhengereket stb. megfelelő felkészültségű vállalatok készítsék. A helyi nyomdákat a jövőbe« úgy kell fejleszteni — állapították meg a vita során —, hogy az országos programba is bekapcsolódhassanak. Ilyen irányú elképzeléseket kémek a tanácsi nyomdáktól, megyei hatóságoktól is az iparág vezetői. A nyomdák fejlesztéséről tanácskozó szakemberek az ankét végén megtekintették a korszerűsített Szekszárdi Nyomdát és a dolgozókat szolgáló építményeket. — Pj. — NAPIRENDEN: Életszínvonalunk alakulása illést tartott a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa Tegnap délelőtt Szekszárdon a Babits Mihály művelődési központban ülést tartott a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának elnöksége. A napirendi pontok között pártunk életszínvonal-politikájá- nák végrehajtása, az életszínvonal alakulása szerepelt. A beszámoló ismertette a negyedik ötéves terv eddig eltelt időszakának ilyen irányú eredményeit. Fejlődött a kereskedelem, a szolgáltatás, a közlekedés és az egészségügyi intézmények hálózata. Megyénk lakosságának jövedelmi szintje kedvezőbb az országos átlagnál. Ennek oka elsősorban az, hogy nálunk a keresők 40 százaléka mező- gazdaságban dolgozik, ugyanakkor a lakosság majdnem háromnegyed része kapcsolódik valamilyen formában a mezőgazdasági termeléshez. A Magyar Agrártudományi Egyesület ez évben több alkalommal méltatja Újhelyi Imre nagy jelentőségű munkásságát, a tudós mezőgazdász halálának 50. évfordulója alkalmából. Újhelyi Imre — a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia egykori igazgatótanára a magyar szarvasmarha-tenyésztés európai hírű úttörője volt. Az emlékünnepségek keretében csütörtökön a tudós Bács-Kiskun megyebeli Ezzel ellentétben az iparban foglalkoztatottak keresete nem éri el az országos átlagot. Az elmúlt években javult a szolgáltatás is. Ezen belül elsősorban ipari szövetkezetek és a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek egyre nagyobb mértékben elégítik ki elsősorban a gépkocsi, háztartási gépek javítása, valamint a mosás és vegytisztítás iránti igényt. A beszámoló az életszínvonal jelentős emelkedését tükrözte. Ez azonban, korántsem jelenti azt, hogy az eredményekkel elégedettek lehetünk. Ezt bizonyították a beszámoló utáni vita során a hozzászólások is. Az elnökségi ülésen részt vevők konkrétan rámutattak a hiányosságokra, javaslatokat tettek annak kiküszöbölésére is. Kontos András, az ÉDOSZ megyebizottságának titkára a tejipar feldolgozó-kapacitásászülőhelyén — Dunapatajon —. tudományos ülést tartottak. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tartott referátumot. Ugyanezen a napon a művelődési ház melletti parkban leleplezték Újhelyi Imre mellszobrát, Nagy Géza szobrász- művész alkotását. Az ünnepségen dr. Romány Pál, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, az Ag- rártudományi Egyesület alel- nöke mondott beszédet. nak növelését sürgette. Elmondta, hogy a közelmúltban életbe lépett kormányhatározat a mezőgazdaság tejtermelésének ugrásszerű növekedését idézte elő. Ezzel szemben a feldolgozó-kapacitás alacsony, és messze a világszínvonal alatt maradunk a tej- és tejtermékek fogyasztása terén is. Nagy Zoltán, az SZTK igazgatója, az üzemorvosi hálózat fejlesztésének szükségességét hangsúlyozta. Elmondta, hogy a megye speciális helyzetéből kiindulva a körzeti üzemorvosi ellátás fejlesztése lenne a legcélszerűbb. Horváth József megyei tanácselnök-helyettes arról szólt, hogy az életszínvonal növekedése megyénkben az ország többi megyéinél kedvezőbb. Különösen jó a helyzet, ha az egy családtagra eső jövedelmet nézzük. A szolgáltatások fejlődéséről elmondta, hogy az elmúlt két év során ebben is jelentős előrelépésnek voltunk tanúi. Sajnos azonban e téren is megmutatkozik egy negatív tendencia, mely szerint ez a fejlődés főleg a centrumokban, a megyeszékhelyen és a nagvobb településeken mutatkozik. A kisiparosok a nagyobb településekre orientálódnak. Ennek ellensúlyozására a megyei tanács ösztönzi az illetékeseket, hogy a kisebb helyeken növeljék a felvevőhelyek számát. A vita után Relchardt Je- nőné, az SZMT titkára válaszolt a kérdésekre, összegezte a vitában elhangzottakat. Emlékezés Újhelyi Imrére Magasabb követelmények A mindennapi életben sokféleképpen szoktuk csoportosítani az embereket. így például beszélünk párttagokról és pártonkívüliekről: a különbségtétel ez esetben a politikai hovatartozás, a szervezeti kapcsolat, illetve az elkötelezettség alapján történik. Hazánkban a lakosság mintegy hét és fél százaléka párttag. Ezek az emberek vállalták és vállalják azt a nagyobb felelősséget és társadalmi elkötelezettséget, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt tagsági könyvével együtt jár. Ez különbözteti meg őket pártonkívüli társaiktól. Ezt a különbséget azonban nem szabad és nem lehet ab. szolutizálni. Hiszen a pártonkívüliség a mi körülményeink között nem jelenti az ellenzékiséget, a kommunistákkal való szembenállást. Ha a pártonkívüliek szervezetileg nem is elkötelezettek oly módon, mint a párttagok, túlnyomó többségük nemcsak híve, hanem harcosa és támogatója a szocializmus ügyének. Tevékenyen közreműködnek a párt politik iá. nak realizálásában és ezer szállal kapcsolódnak a szocializmus eszméihez és gyakorlatához. Ezért a párttagok és a pártonkívüliek viszonyának meghatározó tényezője a kölcsönös bizalom! A pártonkívüliek ugyanakkor a párt számára a folyamatos utánpótlás bázisát is jelentik. Évente sok ezer ember válik hazánkban pártonkívüliből a párt tagjává. Erre természetesen nem mindenki kész és alkalmas! Társadalmunkban még jelen vannak a polgári, kispolgári, szocialistaellenes nézetek, s az ezeket hordozó emberek, ök nem lehetnek a kommunista párt tagjai. Ugyancsak nem feltétlenül érett erre az sem, aki egyébként becsületesen dolgozik, rendes, tisztességes ember, akár valamilyen társadalmi tisztséget, irányító posztot töltsön is be. Ezekért az erényekért méltán megillet bárkit az elismerés, a megbecsülés, de a párttagsághoz ennyi még nem elég! Arra, hogy ki alkalmas a pártba való felvételre, és ki nem, azt mindig valamely alapszervezet tagjainak keil konkrétan eldönteniük. Sajnos, nem mindig sikerül valamely objektív mérce alapján állást foglalni a felvételeknél. Hogy milyen legyen ez a mérce, arra utalt a többi között a párt X. kongresszusa, majd a Központi Bizottság 1972 novemberi határozata egyértelműen megfogalmazta a tagfelvételnél követendő utat. Az idei esztendő eddigi tagfelvételeiben érvényesül e határozat szelleme és kedvező tendenciák rajzolódnak ki. Különösen figyelemre méltó az egyenletes ütemre való törekvés, és a munkások arányának emelkedése. Ugyanakkor a felvételüket kérő személyek elbírálása és a követelmények értelmezése még nem mindig egyértelmű. Most az a legfontosabb, hogy minden pártszervezetben helyesen értsék az egységes elvek alapján megszabott követelményeket, valamint ezeket a körülményeknek megfelelő differenciálással alkalmazzák. Egyénileg mérlegeljék, hogy a pártba belépni szándékozók megfelelnek-e a párttagokkal szemben jogosan támasztható követelményeknek. Mit vizsgáljon az alapszervezet a felvétel esetén? Mire törekedjen és milyen irányban fejlessze tevékenységét a pártba belépni szándékozó? Az egyik legfontosabb feltétel, hogy az illető végez-e társadalmi tevékenységet valamilyen területen és milyen eredménnyel. Amennyiben ez a tevékenység rendszertelen volt, mi akadályozta ebben, s hogyan tud a jövőben a társadalmi tevékenységbe bekapcsolódni? Szükséges elemezni, milyen az illető közéleti szereplése. Van-e véleménye a közéletet érintő kérdésekben, s mi tükröződik a véleménynyilvánításban? Milyen a felvételt kérő kiállása a párt politikája mellett? Fontos mérce még a felvételét kérő politikai iskolázottságának színvonala. A párt politikájával^ való általános egyetértésen túlmenően, miként viszonyul politikánk részkérdéseihez? Már a felvétel folyamatában kell ezt mérlegelve alakítani, hogy párttagként milyen oktatási formában tanuljon a jövőben. Nem közömbös, milyen nézeteket vall a pártba belépni kívánkozó az alapvető világnézeti, ideológiai kérdésekben. Ezért tájékozódni kell olyan irányban, hogy a tudományos marxista világnézet talaján áll-e?! Következésképp hogyan viszonyul önmaga és családja a valláshoz, a szocialista ha- zafisághoz, az internacionalizmus elvéhez?! A vallásos világnézet, a nacionalizmus, a sovinizmus — s ezt világosan meg kell mondanunk — összeegyeztethetetlen a párttagsággal! Az anyagi termelés területén dolgozó pártszervezetek a kiválasztásnál tartsák szem előtt, hogy területükről döntő többségben fizikai dolgozók és kisebb mértékben műszaki értelmiségiek felvétele kívánatos. Úgy, hogy közöttük jelentős számban legyenek fiatalok és nők. A szellemi életben működő pártszervezetek elsősorban a kiemelkedő szakmai, társadalmi, közéleti tevékenységet végző alkotó értelmiségiek felvételét tartsák feladatuknak. A magasabb követelmények támasztásából fakad, hogy bármely pártszervezetnek csak annyi embert lehet és szabad felvennie a pártba, amennyi a párttaggá nevelés időszakában az előírt követelmények teljesítésével erre alkalmassá válik. Ez az egyetlen mérce és szabályozó elv akkor is, ha párt- szervezeteink jelentős része esetleg hosszabb időn keresztül nem vesz fel új párttagot. Politikai hiba, ha statisztikai indokokra hivatkoznak és nem arra, hogy az illető az egyik vagy másik követelménynek nem, vagy még alig felel meg. Erre már csak azért is ügyelni kell, mert az elutasítással senkit sem szabad megsértenünk és ettaszítanunk a párttól! Tagfelvételi elveinket úgy kell érvényesíteni, hogy tovább szélesedjék, erősödjék a párttal rokonszenvezők tábora. Most nem a számszerű fejlődés nagysága a pártépítési munka mércéje! A cél a párttagság szociális összetételének javítása, fegyelmének megszilárdítása, felkészültségének fokozása. a társadalom érdekében végzett önzetlen munkájának és példamutató emberi magatartásának fejlesztése. Dr. Szabó Imre, az MSZMP KB alosztályvezetője
