Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

<1 Meghalt Lotz János, egy világhírű bonyhádi öregdiák X magyar sajtó a napokban közölte: „Dr. Lotz János, a magyar származású nyelvész, amerikai egyetemi tanár, az anyanyelvi konferencia véd­nökségének tagja, akit a Ma­gyar Tudományos Akadémia tavasszal tiszteletbeli tagjá­nak választott. 60 éves korá­ban Chevi Chase (Maryland állam) városában elhunyt.” Lotz professzor a bonyhádi gimnázium egyik leghíresebb növendéke. 1931-ben érettsé­gizett, a gimnáziumot végig ott járta. Az iskolai értesítő szerint már 1920-ban beirat­kozott. de azután 1923-ban újra szerepel, mint elsőosztá­lyos. Tanárai közül már csak egy él. némettanára, a kitűnő K erényi Henrik. Lotz az USA Milwaukee városában született. Apja mint szegény somogyi paraszt szerencsét próbálni ment az óceánon túl­ra. így született ott fia. de kiskorában hazaköltöztek. Lotz még csak elemlsta volt. amikor Szabó Dezső története­sen Somogyvámoson töltött egy nyarat, ott írva Csodálatos élet e. regényét. Lehet, hogy ő fedezte föl a kis parasztfiú zseniális képességeit. A bony­hádi gimnázium tanári kara és az iskola baráti köre min­dent megtett, hogy a szegény- származású tehetséges paraszt- fiút tejbe-vajba fürössze. Kedvence volt a városnak. Családok versengtek érte, hogy a sovány konviktusi koszt helyett föltáplálják. Osztályfőnöke és magyar ta­nára Hajas Béla volt. Vörös­marty börzsönyi és bonyhádi éveinek krónikása. Az ő ösz­tönzésére gyűjtötte a kisdiák faluja folklórkincsét: 12 éves korában 250 népdallal tért vissza egy vakációjáról. A gimnáziumkertben és az ut­cákon sakktáblával a hóna alatt járt-kelt: „Játsszunk egvet. hadd verjelek meg!” — volt ismert mondása. Pesti folyóiratok már akkor gyak­ran közölték sakk-feladványa­it. A bonyhádi reálgimnázium a Tolna—Baranya—Somogv-i evangélikus egyházmegye ala­pítványa volt. érthető, ha az isko'a tiszta luteránus tanári testületé az egyház nagy re­ménységét látta a tehetséges diákban. Lotz azonban nagy meglepetésre nem a soproni teológiára ment. hanem az Eötvös Kollégiumba jelentke­zett. Itt a felvételi vizsgán va- lamennvi, tárgyból tanúságot tett széles körű tudásáról. A bölcsészeién nem volt nyelvé­szeti előadás amelyre ne járt volna, mongoltól svédig min­den érdekelte. Az utóbbi volt szerencséjének megindítója Valdemar Langlet, a budapesti svéd követség kultúrattaséja, a svéd lektor, nyári ösztöndí­jat szerzett neki. Közben hir­telen meghalt a stockholmi magvar követség sajtó- és kul­túrattaséja. az ottani egyetem magvar lektora. Leffler Béla, Madách svéd fordítója. Föl­kérték Lotzot, ugorjon be a svéd sajtó mindennapi kivona­tolására. Annyira hasznavehe- tőnek találták, hogy föl is kér­ték Leffler posztjainak betöl­tésére. Lotz hazasietett, hogy letegye doktorátusát. „A tör­ténelmi vi'ágkén. Az ember az időben” volt disszertáció­jának tárgya és címe. Végig tiszta jeles lévén. Pécsett megkapta a „sub. auspieiis...” címet. Első stockholmi évei­ben megírta máig legnagyobb művét, a „Das ungarische Sprachsystem” (A magyar nyelvrendszer) c. vaskos köny­vét, Azóta csak kisebb. bár többnyire nagyon ervleti cik- kokst írt. Csak egy példát em­lítek: Hunor és Magyar két mondabeli ősünkről bebizo­nyította, hogy közülük csak Magyar létezett, akiről a nem­zet nevét kapta, Hunor azon­ban a romantika kreációja. Stockholm, mint köztudomá­sú, a második világháború ide­jén a svéd örökös semlegesség révén a nemzetközi diplomá­ciai és szellemi élet nagy cso­mópontja és váltóállomása lett. Ekkoriban készítettem elő Lotz-cal a magyar tudomány egyes nagy műveinek, pl. Ko­dály Magyar Népzenéiének ottani angol kiadósát. Illyés Gyula Nobel-díja akkor me­rült föl először: útját teljesen előkészítettem, de a fasiszta pesti sajtó tiltakozása miatt nem lett belőle semmi. Az ak­kor itthon még nem ismert postamérnök, Békésy György meghívását a Svenska Insti- tutet, a Nobel-díjról ítélkező tudományos kötelékébe vi­szont sikerült megvalósítani, így jutót' hozzá Békésy a hal­lás fizikájában elért eredmé­nyei és így a radar kialakí­tásában való részvétele révén a fizikai Nobel-díjhoz. A második világljáború vé­gével az amerikai hadsereg európai főparancsnokát, Eisen- howert a Columbia egyetem megválasztotta elnökének. Ö kimagasló fiatal európai tudó­sokkal tért haza, közöttük volt Lotz János is. Az USA Kelet- Európa iránti érdeklődése szükségessé tette az itteni nyelvek beható és intézményes tanítását. Lotz a Szovjetunió nem-szláv nyelveinek tanítá­sát célzó kormányprogram fő irányítója lett. Amikor vagy tíz éve megindult a szovjet— amerikai és így az amerikai— kelet-középeurópai kulturális közeledés, a Ford-alapítvány magyar tudósok tömegeit is meghívta amerikába. Lotz lett ennek az akciónak a tanács­adója. Vagy 200 magyar nyel­vész. szociológus, irodalomtör­ténész és természetesen egy sereg természettudós ment ki többnyire egy teljes tanévre amerikai egyetemekre. A ma­gyar tudományos élet Iiotz lé­tezését csak akkor ismerte el. Egyik Pár év előtti akadémiai előadásában keserű szavakkal emlékezett meg arról, hogy 1936. és 1963. között még a nevét sem írták le az Akadé­mia folyóirataiban. Ezután a tudós-csere után azonban nemcsak többször meghívták Magyarországra és minden eszközt rendelkezésére bocsá­tottak a megújhodott haza megismerésére, hanem idén tavasszal a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tiszteletbeli tagjává is választották. Ez a régi. de rossz magyar divat szerirúi szokás azonban kései elégtétel volt számára, hiszen vagy 10 éve a párizsi nyelvtu­dományi világkongresszus el­nökévé választotta, a legna­gyobb élő nyelvfilozófus. Ro­man Jakobson pedig társszer­zőként vele adta ki egyik fontos munkáiét. Nemcsak az egyetemes nyelvtudománynak nagy vesz­tesége Lotz János korai halá­la. hanem a magyar tudomá­nyos élet nemzetközi összeköt­tetései is meg fogják sínyleni hiányát. GÄL ISTVÁN II nyelvi Az idős ember zavarában el­nök úrnak szólítja az ügyvéd urat. esetlen, kiszolgáltatott, alázatos és tisztelettudó. a Bajai Járásbíróság folyosóján találkoztam velük, s őket lát­va egy kiélezett, önnön lénye­gét jól mutató helyzetben is­mét megbizonyosodtam a ki­szolgáltatottságnak arról a fajtájáról, amelyet „nyelvi kiszolgáltatottságnak” hívok. A két ember között más volt a viszony az eszmecsere meg­kezdése előtt, s teljesen más lett közöttük a viszony, mióta tárgyalnak. Látom. Az ügyvéd jóindulatúan ma­gabiztos. az idős ember szol­gaian alázatos, kicsit sajnál- tatia magát, jobbágytartással próbálja helyettesíteni mind­azt, amit nehéz megfogalmaz­nia. mert nem rendelkezik az ügy. a panasz, a kérés világos, pontos megfogalmazásához szükséges szókészlettel, szó­kinccsel. Tehát nem egyenran­gú felek ebben a tekintetben. Az úr és a szolga látványát nyújtják, szándékuk ellenére. Nehezítheti persze az idős em­ber dolgát az elfogultság. A bírósági folyosón az ügyvéd otthonosan mozog, ezzel szem­ben az ügyfél megilletődve, té­tován, s elbizonytalanodva. Foglalkozássorozat A megtévedtek morális beszámíthatatlanságának egyik jeléül a vándor madár-életmódot említi a bűn­ügyi krónika. Ha egy fiatalember azzal dicsekszik, hogy már nyolc-tíz munkahelye volt, óvakodunk tőle, igyek­szünk jobb belátásra bírni. „Voltam... gyári munkás és vásározó bazáros, iparművészeknél segédmunkás és szőlősgazdáknál napszámos, dolgoztom bulgárkertészetben. voltam kis­iparos alkalmazottja, néhány évig kórházi ápolónő, dolgoztam koraszülötteknél, szülőotthonban, falusi bölcsődében..." — írja a harmincegynéhány éves új­ságírónő, (egyébként rendkívül érdekes) kötete fül­szövegében, leplezetlen büszkélkedéssel. És most örüljünk? Jóllehet, a közvélemény is engedékenyebb a toll- forgatókkal, művészemberekkel szemben, gondolván, hogy érzékenyebbek a köznapi embernél, nyugtala­nabbak annál, erényként mégsem fogadhatja az új írói divatot. Ahány fiatal szerző, annyi felsorolás, foglalkozássorozat. Ha a munkahely-cserélgetés következtében gaz­dagabbá vált az író személyisége, értékesebbé mű­vészete — annak jelentkeznie kell írásában. Ez tartozik az olvasóra! A háttér az író személyes dolga, a cél nem szentesíti az eszközt, az íróság sem teszi erénnyé a vándormadár kodást. (virág) kiszolgáltatottságról Csakhogy a magabiztosság, a megfelelő fellépés hiányát ép­pen- a nyelvi kiszolgáltatottság okozza, okozhatja, s- az idős ember gyámoltalanságát res­tellve az-„ilyen helyeket” ha csak lehet elkerüli. Nyelvi kiszolgáltatottság. Szerintem a szocialista rend­szerben főleg és elsősorban ez akadályozza az öntudatos em­beri tartás általánossá' válását, a jogok kellő gyakorlását az egyenrangúsági érzés kiteljese­dését. • Pírul a képem. Eszembe jut, rengeteg sza­márságot leírtam, 'elmondtam a dolgöáők * passzivitásáról, amíg rest voltam gondolkodni. Létezik persze tudatosan vál­lalt, ne szólj szám. nem fái a fejem passzivitás is. aztán sokféle létezik még. ám a „hallgatás”, a ,;csönd” -igazi eredete, óka: szegényes a szó­kincs. Amennyivel a környe­zetemben élő munkások, szö­vetkezeti gazdák rendelkez­nek, annyival az új életérzést, munkahelyi közérzetet lehetet­len pontosan kifejezni, megfo­galmazni. Rosszul esik leírni, de hát le kell írni: amennyit B. Károly szakmunkás bará­tom magyarul tud vagyar lé­tére, az közösségi társadal­munkban a boldogulásához, a táiékozódásához. az eligazodá­sához, jogai érvényesítéséhez, kötelességei'pontos megértésé­hez kevés. Például nem min­dig képes azt mondani, amit gondol, tud, érez, s nem min­dig azt ért; a közleményekből, a tájékoztatókból, a?, újságcik­kekből, amit mondanak neki. hanem egészen mást, . jobbat, rosszabbat, Szóval egészen mást. Próbát tettem. Naponta halljuk, olvassuk, használjuk az „anyagias” szót. Világos, hogy mit jelent: elmarasztal. Egyértelmű félreérthetetlen, magyarul mondjuk magvarok­nak. Egv esztendeje tartó kér- dezősködésem végeredménye viszont mást mond. Száznál több munkást, nőt. férfit kér­deztem meg, s mindössze tíz ismeri az. anyagias szó valósá­gos értelmét. A többiek, ami­kor azt hallják. X anyagias, akkor ezt úgy értik: szorgal­mas, takarékos és beosztó. A szót maguk is ebben az érte­lemben használják. ..Miért nem szólnak.” vélemény.?!’ ..Mitől félnek?” „Bátran fejtsék ki véleményü­ket.” Ezek mind jól Ismert, gyakran hallott mondatok, termelési tanácskozásokon, té­eszközgyűléseken,' munkaren­dezvényeken.. Különböző elmé­leteket gyártunk, olykor meg­alapozatlan . végkövetkezteté­sekre jutunk, olyasmikre pél­dául. hogy rossz a munkahelyi légkör, az emberek azért hall­gatnak, mert nem tanácsos szólniök, vagy a téesztagok azért vannak csöndben, mert mindennel elégedettek. Sze­rintem a felsorolt változatok mindegyike lehetséges, de mostani tapasztalataim isme­retében mégis azt mondom: rengeteg ember npm azért hallgat, mert nincs vélemé­nnyé,'vagy mert fél. Egyszerű­en azért ‘ hallgat, mert attól tart. „ha kinyitom a számat rendszerint marhaságot mon­dok”. Igazán jó barátok vagyunk: én és Z. elvtárs, az üzemi párttitkár. Beszélgetünk az égvilágon mindenről. Amíg az evésről, az ivásról. a család­ról, a munkáról társalgunk, addig minden a legnagyobb rendben. Ezekre a cselekvé­sekre Z. elvtársnak van sza­va. De am) az üzemmel kap­csolatos, azt jobb ha elő se hozzuk. Ilyenkor Z. elvtárs kínlódik, erőlködik, keresi a fogalmakra, a helyzetekre, a megnyilvánulásokra a pontos ázómegfelelőket, s megy a zagyva halandzsa-beszéd. Nincs elegendő szókincse, hogy egyszerűen, világosan, ponto­san kifejezze új önmagát. Okos ember, bölcs ember, jó­szemű, jóeszű, csak az a nagy kár, még mindig háztáji szin­ten beszéli a magyart, holott ez ma már kevés. Csak az olvasás segítene rajta. Ez ma már kevés. « amikor ezt mondom, akkor ezzel azt is mondom: a szocialista rend­szer öntörvényeivel gyakorol nyomást a népre, hogy a nép saját nyelvét immár értelmi­ségi színvonalon ismerje, használja. A helyzetekkel gyakorol rá nyomást, olyképpen, hogy a teljes emberi kiteljesedé; el­képzelhetetlen, ha a magyart csupán háztá'i szinten beszél­jük. Sz. P. a9T3. szeptember 2-

Next

/
Oldalképek
Tartalom