Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

Mindennapi műemlékek A műemlék régi korokból szármaró terjedelmesebb anyagi alkotás, épület, szobor, más hasonló, melyet annyira- amennyire megkíméltek a szá­zadok és vi.szonylagos épség­ben hagytak ránk. (Vannak növényi műemlékek is, de ezekről más alkalommal már szólottunk.) A műemlékeket ■törvény védi, azok állagán változtatni csak megfelelő emléket regisztrált. Sorrend­ben Bonyhád következik (30) Szekszárd (20)..Dombóvár (11), Simontomya (8). Cikó (6), Du- naföldvár (5), Báta, Hőgyész, Iregszemcse, Kisdorog, Medi­na, Tolna (4—4), Bölcske. Ér­tény, Felsőnyék, Grábóc. Kaj- dacs, Nagyszokoly. Pincehely, Tamási (3—3), Bonyhádvarasd, Csibrák. Kocsola, Ozora (2—2), míg a többi, itt nem említett kezet irodája. Ezekkel az épü­letekkel általában nincs is baj. Lengyelben például féltő gond­dal óvják a kastélyt éppúgy, mint a csatlakozó és termé­szetvédelem alá eső parkot. Pompásan oldották meg azt is, hogy az iskola bővítéséhez nélkülözhetetlen új épület a kastélytól távolabb került, nem rontják egymás hatását Riasztó ellentét egy másik volt Apponyi-kastély, a pálfai. Itt a tőszomszédságba emelt új épületet egy betonból ké­szült zárt „sóhajok hiújával” kötötték össze, nagyjából tö­kéletesen mutatva meg. ho­gyan nem szabad múltat je­lennel ötvözni. A lengyeli volt gróf Apponyi-kastély kifogástalanul gon­dozóit állapotban, szépen kezelt park közepén a mezőgaz­dasági szakmunkásképzést szolgálja. szakértelemmel rendelkezők­nek. hivatalos szervek képvi­selőinek szabad, magánembe­reknek nem. Ez különösebb magyarázatra nem szorul, el­lenőrzésre, betartatásra azon­ban annál inkább. A műemlék régi korok helyzetéről, kultú­rájáról valló, bármikor meg­tekinthető dokumentum, nem- zéti kincs. Mindez,' nem zárja ki, hogy ha valamelyik épü­let máig hasznosítható álla­potban maradt fenn, akkor belső modernizálására ne ke­rülhessen sor. Ilyesminek vol­tunk és vagyunk tanúi a si- montornyai várnál, vagy a du- naíöldvári török-toronynál. Most azonban nem a sokszor emlegetett Simontornyával, Ozorávai vagy Dunaföldvárral ajcarunk foglalkozni, hanem azokkal a műemlékekkel, me­lyekkel kapcsolatban nyugod­tan használhatjuk a „minden­napi” jelzőt, hiszen többé- kevésbé észrevétlenül részesei mindennapjainknak. A Mágyarországon lelhető műemlékek egy része rom. Ezek között vannak nagyon fontosak is (Gorsium, Viseg- rád. Eger. Aquincum) és ke­vésbé jelentősek. Mindez egyenes következménye a Du- namedence nyugodtnak aligha mondható történelmének. Az ország műemlékekben szegény és Tolna megye sem gazdag. A mindmáig legalaposabb ilyen összefoglalásban, Gen­thon István: Magyarország művészeti emlékei című mű­ve első, Dunántúl alcímű kö­tetében (Budapest. 1959.) öt­venöt megvénkbeli település szerepel kétszázhét műemlék­kel. Tegyük hozzá, hogy elv­ben, mert a könyv megjele­nése óta eltelt viszonylag rö­vid idő is elég volt ahhoz, hcty például a bonyhádi Baj- csy-Zsilinszky u. 29. szám alatt megjelölt XVIII. század­beli kovácsoltvas lámpakon­zolt hiába keressük; bátai szü­letésű kollégánk pedig mit sem tud már az ottani XV. századbeli romokról. Genthon szerint megyénk műemlékekben leggazdagabb . ílepülése Paks. ahol 37 rpű­községek 1—1 műemlékkel. A 207 megyebeli műemlék közül 96 egyházi jellegű. Ezekkel most nem foglalkozunk. An­nát ellenére sem, hogy egyik- másikuk fokozatos pusztulása (Gráhác és Dunaiöldvár gö­rög-keleti templomai), mahol­nap a- helyrehozhatatlap káro­sodás stádiumába jut. . Egye­seknek közöttük alkotója- biz­tosit különös jelentőséget (Kaj- dacs, az Ybl Miklós tervezte Sztankovánszky-kápolna), vagy az ott őrzött műkincs (Zichy Mihály kép a kurdi rk. temp­lomban). Mindennapi műemlékeink közül nagyon sokat praktikus és közérdekű hasznosításúvá tettünk a felszabadulás óta el_ telt esztendők során. A len­gyeli volt gróf Apponyi-kas- télyban mezőgazdasági szak­munkásképző iskola működik. A bonyhádi Perczel-házban leánykollégium, a tamási Mik- lósvári kastélyban erdészet., Bátaszéken a bécsi Theresia­num által emelt két legszebb épületben a nagyközségi ta­nács, illetve a termelőszövet­Baj elsősorban ott van. ahol a műemlék magántulajdon, vagy bérlők által hasznosított. A szekszárdi Babits-ház való­ban páratlan múzeum lehet­ne, ha végre sikerülne teljes egészében közcélokra igénybe venni. A bonyhádi volt régi kórházzal pontosan ugyanez a terv és helyzet. Pakson egész sor klasszicista parasztház van. melyek kisebb-nagyobb módosításokon estek át. Egyik sem olyan szembeszökően csú­nyán azonban, mint a volt Szeniczey-kúria, melynek fa­lán emléktábla hirdeti, hogy többször adott otthont Deák Ferencnek. Szép udvari ár­kádjainak jó részét ízléstelen verandává alakították, a mű­emléki törvény hatásosságának szinte élő cáfolataként. Az ilyen és hasonló átalakí­tókra nem kell okvetlenül ha. ragudni. Mi sem érthetőbb, mintha valaki a maga család­ja — tegyük fel. hogy jogos — követelményeinek, igényeinek megfelelően óhajtja átformálni azt a. házat, amelyben otthont tudott teremteni magának. Ha­ragudni igazság szerint köz­nevelésünkre kellene, méghoz­zá nem is napjainktól kezdő­dően. A tapasztalat azt iga­zolja. hogy az állampolgárok jelentős része ügyet se vet a műemlékekre, értékelésükre képtelen, olykor pedig esetleg épp az „elprédált” milliókért szidja az illetékeseket, akik restaurálásukra költötték. A képzőművészeti, régi építésze­ti értékek becsének megérteté­séhez — bár ezúttal is nyíl­tan bevallott szándéka — va­lószínűleg édeskeveset segíthet hozzá egy újságcikk. A gon­dolkodásmód átértékelése köz­nevelési feladat, amiben nem csekély szerepet kaphatna az A bonyhádi régi kórház epülete valósággal kínálkozik helytörténeti múzeumnak. Jelenlegi lakóit nem kell irigyelni, de a nagyközségi tanácsot sem-, amikor majd a siralmas álla­potban lévő szép épületet helyreállíttatja. A Paksi Szeniczey-kúria, egyike a nagyközség legszebb és elrontott — épületeinek. Fotó: Komáromi újabban izmosodó helytörté­neti mozgalom is. E cikk író­ja a legnagyobb mértékben boldog lenne. ha az eddigi ta­pasztalatai alapján kialakult magánvéleményét valaki (fő­leg a tények) cáfolni tudnák. Ugyanis az az érzése, hogy e téren is sántít valami. Élő példaként érdemes idézni a minden tiszteletet megérdemlő szekszárdi várostörténeti klu­Perczel Mór honvédtábornok bonyhádi szülőházában leánykollégium működik. A Fer- czel-családnak egyébként féltucat műemléket köszönhet Bonyhád. bot, melynek tagsága olyan átlagos életkorú, hogy már- már azt a félelmet ébreszti: — a múlt, a műemlékek megbe­csüléséhez előbb hozzá kell öregedni, hiszen a fiatalabb korosztály tagjai ez irányba édeskevés érdeklődést mutat­nak. A megyebeli műemlékek mindegyike közkincs. Érték az ország számára, érték a me­gyének és érték annak a tele­pülésnek, amelynek területén található. Külön csőszt ter­mészetesen egyiknek se lehet a tövébe állítani. A helytör­téneti oktatás során is tuda­tosítani kellene azonban fon­tosságukat ég óhatatlanul szük­ségesnek véljük, hogy állagu­kat az illetékesek — elsősor­ban a tanácsok és csak má­sodsorban az Országos Műem. lékvédelmi Felügyelőség, mely­nek szakemberei nem juthat­nak el állandóan mindenhova — időnként ellenőrizzék. Köz­érdekből. ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán Népújság 7 1973. szeptember 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom