Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-30 / 202. szám
Egy nagy művész emlékezetet Pollack Mihály 1773—1855 Ma kétszáz éve, 1773. augusztus 30-án született a bécsi Belváros 22. számú házban Pollack Mihály, a legnagyobb klasszicista stílusban dolgozó építőművész, akit szinte teljes munkássága Magyarországhoz köt és akit — hiszen hosz. szú életen át mindig hűséges és hasznos fia volt választott hazájának — örömmel és büszkén vallhatunk a magunkénak. Negyvennégy termékeny esztendeig alkotott Magyarországon. Ebből a több évtizednyi időszakból műveinek legjobb ismerője, Zádor Anna művészettörténész 190 vitathatatlan munkáját tudta kimutatni. Nemcsak a könyveknek van meg azonban a maguk sorsa, hanem az épületeknek is. Pollack 190 épületéből mindössze 14 maradt fenn eredeti, vagy túlnyomó részben eredeti formában. Harmincegyet erősen átépítettek. a többi elpusztult. Megyénk székhelyén jó okkal neveztek el utcát Pollack Mihályról. igazság szerint szobrot is megérdemelne. A lassan százötven éves régi megyeházáról épp a közelmúltban nyilatkozott úgy a neves művészettörténész, Gra. nasztói Pál, hogy az „nemcsak korának, hanem napjainknak is egyik legtöbbre értékelt ’középülete”. Pollack tervei szerint épült, az 1895-ben sajnos átalakított, tengelici Csapó-kúria és a művészettörténészek nagyon valószínűnek tartják, hogy a jelenlegi szekszárdi Nedelkovics-ház és az Augusz-féle épület legsikerültebb része, az oszlopos kapubejárat is. Legnevezetesebb alkotásai közül csak egy van túl az országhatárokon, ez a besztercebányai evangélikus templom. A nádor részére épített alcsu- ti kastély a második világháború során elpusztult. Áll viszont a budapesti Deák téri evangélikus templom; a Lu- dovika épülete, mely ma is katonai főiskola; a Nádor utca 9-es számú ház, mely a Pollack Mihály arcképe, Than Mórtól. Festetich grófok palotája volt; a székesfehérvári megyeháza; a páratlanul szép dégi Feste- tich-kastély és az európai múzeumépítkezés egyik remeke, a Magyar Nemzeti Múzeum. Mit jelentett Pollack művészete a hazai építészetben? Vázoljuk nagy vonalakban a kort, melyben élt és alkotott. A XIX. század eleje Magyar- országon már vitathatatlanul a szellemi fellendülés kezdeti időszaka volt. Ugyanakkor az igazi értelemben vett városok szinte teljesen hiányoztak, ilyenek legfeljebb Erdélyben, vagy a Szepességben akadtak itt-ott. Nem voltak megfelelő közigazgatási és közművelődési centrumok, hiányoztak az új, polgári életforma által szükségszerűen megkövetelt épülettípusok. Idézzük Zádor Annát: „Ezek megteremtése szorosan követi a társadalomban végbemenő átalakulást... az építészet elválaszthatatlan társadalma gazdasági-technikai fejlettségétől, a társadalomba eresztett mély gyökerei egyúttal azt is jelzik, hogy ebből általánosan azt és annyit fejez ki és oly kendőzetlen őszinteséggel, ami céljának — egyúttal a társadalom igényének — leginkább megfelel." Pollack működése átmeneti korra esik. Amikor a magyar fővárosba jött, a még működő céh csak hosszabb huzavona után engedte el szá. mára a mesterremek bemutatását. Pályája utolsó szakaszában már valóságos műszaki irodák dolgoztak, tervező- mérnökök, több segéddel és beosztottal. Pollack maga egyszerre volt tervező és kivitelező, anyagbeszerző és az ország különböző pontjain zajló építkezésein dolgozó, nagyon eltérő képességű pallérok irányítója. Sikereit kiemelkedő egyéni tehetsége mellett nem csekély részben szervező képességének. türelmének, a megbízókkal és hatóságokkal való tárgyalási készségének köszönhette. A klasszicizmus és amit ezen belül ő hozott, annyiban volt új, hogy került minden felesleges ornamentikát, a praktikusságot az esztétikummal ötvözte és a harmónia követelményeit szinte a tökéletességig vitt téralakítással hozta összhangba. „Igazi építőművész csak igazi téralkotó lehet;’’ — írja Pollack monográfiájában Zádor Anna — „és így Pollack művészi rangja azért is oly magas, mert téralkotó művészete a legnagyobbakéval vetekszik." Ezzel a megállapítással bárki egyetérthet, aki járt már a Nemzeti Múzeum épületében és a főlépcsőház két karja közül visszatekintve gyönyörködött a belső térnek a bejárati ajtókig terjedő kialakításában. Közelebbi példa a szekszárdi ómegyeháza, melynek téglalap rajzú udvara sivár és egyhangú lenne, ha a sarkok levágásával Pollack nem teremtett volna teljesen más jellegű hatást. Momrsrmmm A szekszárdi régi megyeháza 1828—1835. Nyomdatechnikánk és lapunk terjedelme sajnos nem engedi meg, hogy másolatban közöljük azt a térképet, mely a művész volt és meglévő pesti alkotásainak elhelyezését mutatja. Ebből ugyanis tisztán kiderül. Pollack nagyon tudatos városépítészeti koncepciója, melyet mint a Szépészeti Bizottmány tagja, a maga idején igyekezett is érvényre juttatni. Mindig gondolt az épület és a környezet, természetes, vagy formált környezet szerves kapcsolatára. Mint a már többször idézett forrásunk megállapítja: „Ezért tűnik a szekszárdi megyeháza annyira helyi jellegűnek, talajból- nőttnek, ezért vált az alcsuti kastély és angolparkja oly kiváló, tájbaállított egységgé." A teljességhez tartozik, hogy a régi megyeháza építésénél egy részletben nem érvényéi sültek tökéletesen Pollack elképzelései. A nagyteremhez nem tervezett karzatot és ránkmaradtak annak a nála szokatlanul ingerült hangú levélváltásnak dokumentumai, melyek bizonyítják, hogy mennyire körömszakadtáig védte a maga igazát. A megyebeliekkel különben is akadt baja. Leveleiben többször visszatér az itt foglalkoztatott Stamm pallérral kapcsolatos kifogásaira. A levélváltás mindig német nyelvű, bár Pollack valószínűleg értett magyarul. Alakja, az országhoz kötődése, melyet alkotások tömegével gazdagított Jókai- regényhősre emlékeztet és egyben a hasznos, feltörekvő, alkotó polgár egyik legtiszteletreméltóbb típusa. ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán A Magyar Nemzeti Múzeum 1836—1844. A szekszárdi Nedelkovics-ház, r^nek külleme és fedélszékének szerkezete valószínűsíti, hogy Pollack tervei szerint készült. A Deák-téri evangélikus templom 1799—1808.
