Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
Anonymus utódai a Tiszánál Vásárosnamény névét a rádió vízállásjelentései tették közismertté, meg a szeszélyes, haragos, áradó kedvű Tisza. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez a táj az ország egyik legfestőibb része. Sokarcú vidék, lépten-nyomon változó, erdősávokkal koszorúzott buja növényzete, gazdag flórája paradicsomkertté teszi. Ezen a páratlanul szép helyen táborozik az idén 100 középiskolás diák. akik az ország minden részéből azért sereglettek ide 12 napra, hogy honismereti tevékenységükhöz elméleti és gyakorlati útbaigazítást kapjanak. A honismereti szakkörök legjobbjai ők — s egyszersmind iskolájuk történelemből legkiválóbb diákjai — többségüknél díjnyertes pályázatok alapos munkáját jutalmazza a táborozás. Van, aki hivatásos történész szeretne lenni, más csak szenvedélyből fáradozik, ismét mások választott pályájuk során látják majd az önként tanultak hasznát. A többség patrióta lelkesedésből, szíve gyönyörűségére foglalkozik honismerettel, és kívánja folytatni ezt a tevékenységet később ist KI MIBEN FÁRADOZIK? X gyerekek nyolc csoportban működnek: munkásmozgalom, tsz-történet, általános helytörténet (ezek a beregiek), népdalgyűjtők, szellemi, illetve tárgyi néprajzosok, névés szólásgyűjtők, irodalmi emlékek kutatói. Néhány eligazító, módszert is magyarázó előadás után (az előadók a téma országos hírű, kimagasló tudósai) kimennek a kijelölt faluba, gyűjtőútra. Az utolsó napokban pedig egyéni tanulmányokban számolnak be eredményeikről. Ezeket a munkákat a helyi múzeum, mint értékes krónikát őrzi meg — esetleg kiadásukra is sor kerül. Sikeres munkájukról máris büszkén számolnak be. Selé- nyi Eszti a legboldogabb, ő 33, számára ismeretlen népdalt vett magnóra, s mivel otthonos népdalaink világában lehet, hogy ezek között valóban akad néhány új felfedezés. különösképpen a balladák között — Mindenkit megkértem Jándon, hogy. énekeljen, akivel csak találkoztam. Először szabadkoztak, hogy ki ér rá dalolni dologidőben, de végtére csak megtették, ösz- szeszaladt aztán az egész falu a nagy énekszóra, akárcsak népünnepély lett volna! Szíves a beregi nép ... A régésznek készülő Igaz István a tárgyi gyűjtőkhöz csatlakozott. („Nomen est ómen”: neve annyira jelzi igazságra törekvését, hogy kis magnóját mindig magával hordja, tévedések kizárása végett mindent fölvesz. amit fontosnak tart.) Ö a múlt század végén lebontott naményi zsidótemplom környékén keresgél, de távolabb a Tisza medrében is talált edényeket, ékszereket, amiket a kétszáz éve elvándorolt izraelita hitközség tagjai használhattak. Ő is, gyűjtőtársai is sok segítséget kapnak a néprajzkutató, tudós református lelkésztől, a beregi múzeum létrehozójától. Azonban az ő gyűjtésük már országos célt szolgál: amit összehoznak, az a szentendrei skanzen beregi falujának házait fogja díszíteni. A tsz-történészek a beregdaróci szövetkezet múltját rekonstruálják, hivatalos írásokból és szájról szájra járó történetekből; a nyelvi gyűjtők eltűnő dűlők, megváltozott utcanevek följegyzői, amit rögzítenek, olykor valósággal belévilágít egy-egy földrajzi hely történetébe, hiszen az rendszerint nem véletlenül kapta eredeti nevét; az irodalmárok Tiszacsécsén és Ti- szabecsen járnál^ Móricz Zsig- mond. illetve Szabó Lőrinc nyomában. MÜLT ÉS JELEN: A JÖVÖ SZAMÁRA Közben megismerik egymást, hírt kapnak egymás életéről és munkájáról. Felejthetetlen emlékekkel .távoznak, hiszen a tábori élet akkor igazán szép, ha határozott célja, tartalma van. és hálásak a KISZ-nek, mert az szervezte a tábort, és biztosította anyagi fedezetét. Ami pedig a jövőt illeti, a mai krónikások hihetetlenül sokat segítenek történészunokáiknak és dédunokáiknak. Mert a múltat mindig csak a korabeli források nyomán ismerhetjük meg valójában: a kor íze. hangulata, belső világa csak az akkori maradványokból és szövegekből bontakozik ki elevenen. Az események. a gazdasági fejlődés nyomon követhető a mindennapok részletes rajza nélkül is. de hogy mit gondolt, mit dalolt, hogyan érzett és hogyan beszélt az eltűnt idők embere — vagyis a valóságnak épp az a része, mely az elvontságok csontvázára húst, izmot, életet varázsol, az a korabeli föl jegyzésekből derül ki. S a mi gyorsan változó világunkban, amikor épp az eltűnése előtti utolsó pillanatban lehet megragadni, rögzíteni az egykori paraszti Világot — kivált Beregben, ahol az még j'elenvalóbb, mint máshol — a honismeret Serény munkásai különösen fontos szerepet töltenek be. (A táborozást egyébként minden évben más tájon rendezik — iparvidéken természetesen egészen más jellegű.) Áz együttes pedig olyan — bár Igaz: válogatott csapat! — hogy érdemes volna elhozni ide minden, a fiatalokkal kapcsolatban pesszimista felnőtteket. Ennyi okos, tájékozott, talpraesett, szorgalmas, kedves, udvarias diák egyszerre, együtt: csupa biztatás a jövőre. Márpedig mindez a jövőért történik. Bozóky Éva ÉRSEKUJVÁRY LAJOS: AMIÓTA MEQLÁTTALAK azóta követlek, rokona vagyok a szélnek, az utca-köveknek, bárhol járok, mindig hallom, ahogy lábad koppon, ha nappal mész ide, oda, vagy este, titokban, téged látlak álmaimban, veled vagyok mindég, a futó szél, ha megsúgná, tudom, el se hinnéd, rád gondolok, mert nélküled nincs egy boldog percen s akkor is rád gondolok, ha gyertyám végsőt percen. ANTÓN1 JÓZSEF: QÖMBTO KÖR Gömbtükörbe nézve látlak, s látom magam. — két párhuzamos útszakasz — A szimmetria vonalra lépek, s Te dühösen haladsz mögöttem. — idegtépő játék — Előzői és 'rám nevetsz megvetően. Szememben átmérő lesz suhanásod arcon legyint, riadtan döbbenek. Elfolyt a tükörben a képed, nem inthetek! GALAMBOSI LÁSZLÓ: BARANQOLÓ Az ég veri mellét, dúlja a föld csendjét. Kereplő meg csörgő csattog, bóklásznak a cserjék. Döngetik a felhőt útonálló erdők. Bogarak, bús gyíkék fölött áznak virág-ernyők. A vadnyujak fáznak, gallyakkal cicáznak. Villognak zöld kupolái elhagyott boglyáknak. Boglyánrátt a vándor. Inge fortbtt sásból; léc-dereka ki-ki csússzon a mohás gatyából. Kezében a botja, mintha lángból volna; tolvaj-röptű madarakat hajt a Csillagokra. Ingázó szerelem A szerelem a vonaton kezdődött. Álltak hétfőtől pénte. kig minden hajnalban, szorosan egymás mellé zsúfolva a peronon, miközben mindenféle kacska ábrát rajzoltak a piszkos ablakokra. Ettől a művelettől ugyan enyhén szutykos lett a kezük, de rá se hederítettek. Csak nevettek rajta jóízűen. A fiatalság harsány örömével. Pedig nem túl sok illúziót tartogatott ^^mukra ez a szerelem. Gyíl^Ben és álmos szemekkel Hianták meg minden reggel ínykor a szerelvényt, mely már többnyire zsúfolt volt és levegője a félbemaradt éjszakák megszakított álmaitól fülledt. Valahogy mindig a peronra keveredtek. Kezdefcen tálán véletlenül. később azonban már tudatosan, egyre inkább bontakozó szándékkal. Reggel négytől fél hatig tudtak beszélgetni. Este már nem együtt jöttek, mert Karcsi általában túlórázott, különösen amikor már javában azt hogy komolyra folhult köÄlük^a dolog és így gyűjtenie kell 1b- zös éietük megalapozásához. Reggel négytől fél hatig ed. ződött tehát ez ajÉaperelem. Több Idejük nemWBlt egymás számára. Ebb^a hajnali, sietős másfél öräbnÄmlett belegyömöszölniük minden mon. danlvalót. Szépet, érzelmeset, gyakorlatias jellegűt. Ebbe a hajnali másfél órába kellett "■^eni az életüket. Amint beértek a Nyugatiba. még elvegyültek kicsit a lassan oszladozó tömegben, belevegyültek az imbolygó, tétova sodrásba, hogy ezzel is húzzák-halasszák az időt. Amíg a kijáratig értek, izzadtra gyötörték egymás kezét, a villamosnál pedig, amikor elváltak. Karcsi olyan hosszan csókolta meg a lányt, hogy a reggeli csúcsforgalomban időnként majdnemhogy forgalmi akadályt képeztek. Karcsi azelőtt az ultisokkal utazott. Már úgy értve, mielőtt ez a szerelem elkezdődött. Akkor nem is a peronon utazott, hanem bent a kocsiban, mert a fürge ultisok mindig tudtak helyet szerezni ma. gukn’ák, hogy ölükbe rakva egy táskát, kedvükre verhessék a blattot. Kedélyes és hangos hajnali utazások voltak ezek. Miután azonban Karcsi felfedezte a vonaton Marikát, szép lassan lemorzsolódott az ulti6októl. I ^Mw-eggei Marika elmaradt. KgV először azt hitte, el- egymást. Ezért végig. furakodott a tömött kocsik során, hogy megtalálja a lányt. Ez a szorongó, lámpalázas igyekezete azonban hiábavalónak bizonyult. Mert Marika nem volt sehol. Az ilyen esetek többségében viszont mindig keres és ha nagyon akar, akkor talál is mentséget az ember ideálja számára. Karcsi például azzal nyugtatta magát, hogy Marika talán elaludt és lekéste a vonatot, azért nem találkoztak ... Marika azonban másnap sem jött, harmadnap sem ... Negyednap végül az ultisok, megszánták Karcsit. — Gyere ülj közénk, megvan a helyed — mondták neki. miközben összébb húzódtak á zöld. műbőrrel bevont padokon. — Ne várj arra a lánvra, nem jön az többet vonattal. A Rabié Jóska fuvarozza minden reggel motoron, így kényelmesebb Is neki, meg gyorsabb is. Minden reggel félórával többet alhat. Karcsiban egy világ omlott össze. Sokáig mindenféle buta. borongós hangulat környékez, te. Oh, hogy tudta akkor gyűlölni Rabic Jóskát, aki a nagyképű motorjával minden KRESZ-szabályt félrerúgva belegázolt az életébe. Haragja nem is engesztelődön meg Rabic Jóska iránt, csak hetek múlva. amikor kitudódott, hpgy Marika a motorjával együtt őt is éppen úgy faképnél hagyta a reggelenként piros Skodájával Pestre furikázó Kárász Sanyi miatt, mint annak idején a vonaton őt... tiu a njnZr> Ma élő fazekasmestereink alkotásait közel két hétig láthatta a szekszárdi kSaün«.' ni gyes/.ckhely népművészeti boltjában. Rajzunkon a kiállítás néhány szép darabja látható.
