Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-09 / 185. szám
Javult a nyugdíj-előkészítő bizuttsápk munkája 49 albizottság, 40 nyugdíjfelelős — Átlagos ügyintézési idő 28,9 nap — Megyénkben több mint 14 ezer nyugdíjas él JSagyrmánroki jegyzet Jó munka, csöndben A Tolna megyei Tanács V3 az elmúlt évben értékelte a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság tevékenységét. Ezen a tanácskozáson hangzott el az a megállapítás, hogy az egyes vállalatok, üzemek, gazdaságok társadalom- biztosítási tanácsai mellett működő nyugdíj-előkészítő albizottságok munkája nem mindenben felel meg a kívánalmaknak. Viszonylag sok a felületesen előkészített igénybejelentés és ez elhúzódóvá teszi az ügyintézést Megyénkben 89 helyen működik nyugdíj-előkészítő bizottság, illetve nyugdíj-előkészítés feladatával megbízott nyugdíjfelelős. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még csak 19 volt a bizottságok száma, s tevékenységük nem is jelentett túl nagy megterhelést a bennük működő társadalmi munkásoknak. Nem véletlen viszont, hogy a legfrissebb értékelés szerint is változatlanul ezek a nyugdíj - előkészítő bizottságok állnak az élen, az ő tevékenységük az, amely példaszerűen jó. i Emberemlékezet óta nem fordult elő már, hogy rosszul előkészített nyugdíjigényt jelentett volna be pl. a Paksi Kon. zervgyár, a Simontornyai Bőrgyár, a Tolnai Textil, vagy Selyemfonó, a Bonyhádi ZIM és Cipőgyár, vagy éppen a Hőgyészi Á. G. Igaz, gyakor- • lat teszi a mestert. De azért a pontos, a gyors ügyintézést szolgáló előmunkálatokhoz, a nyugdíjazás előkészítéséhez az említett gyakorlatnál többre is szükség van. Olyasmire, mint amilyen pl. a körültekintő emberség, még tán gyöngédség is, hiszen nyugdíjazás előtt állni, az életnek ezt á stációját lelki megrendülés nélkül megjárni önmagában is nehéz dolguk azoknak az idős embereknek, akik visszavonulnak a munkából* . Mint azt a Tolna megyei ^Társadalombiztosítási Igazgató, ság nyugdíj osztályának vezetője, Bán János, munkatársunknak elmondotta, a 18 fővel dolgozó osztálynak meglehetősen sok problémát okoz még jelenleg is az igénybejelentések pontatlansága. Az, ha a nyugdíj-előkészítő bizottsá. gok, vagy a nyugdíjfelelősök a munkában töltött évek igazoltatásával adósai maradnak feladatuknak és az igazgatóság kényszerül a sokszor bonyolult megkeresésekre. Általában nem azokkal a dolgozó emberekkel támadnak ilyen problémái az igazgatóságnak, akik több évtizedes munkáséletüket egy, két, maximum három munkáltatónál töltötték el, hanem azok a nyugdíj-előkészítési ügyek bizonyultak mindeddig elhúzódóaknak, amelyek érdé. keltjei sok munkahelyet cseréltek és emlékezetükben elmosódott mind az idő, mind pedig a volt munkáltató neve, címe. Vannak olyan előkészített nyugdíj-igénybejelentések, amelyek elintézhetőek akár 3 nap alatt. Vannak aztán olyanok — ha számuk csökkenő is —, amelyek intézéséhez akár három hónap szükséges. Az átlagos ügyintézési idő 28,9 nap, az üzemi előkészítések esetében 20,2 nap. Mi tehát a helyzet mo6t a nyugdíj-előkészítő bizottságok háza táján? Az egyik legilletékesebb, Bán János szerint akkor. amikor az igazgatóság tevékenységét tárgyaló jelentés készült a Tolna megyei Tanács VB számára, a megyében működő bizottságok és nyugdíjfelelősök csak 54 százaléka funkcionált rendeltetésének megfelelően. Jelenleg már 72,5 százaléka működik jól a fontos küldetésű bizottságoknak. Bizonyításként néhány szám. adat. Közel tizenhárom évvel ezelőtt, 1960-ban 1307 nyugdíjigénybejelentés érkezett az igazgatóság nyugdíjosztályára. A teljesítő határozatok száma viszont csupán 785 volt. Tavaly a 49 nyugdíj-előkészítő bizottság és 40 nyugdíjfelelős 3190 igényt juttatott az osztályra. A nyugellátásra jogosí. tó határozatot 2675-en kapták meg. Tolna megye nyugdíjasainak a száma tavaly 14 150 volt. Országos viszonylatban nyugdíjasaink több mint egymillióan vannak. 1969-ben a kifizetett nyugdíjak összege — országosan — meghaladta a 11 milliárd forintot. Mi mennyivel részesültünk ebből? Mivel megyénk a fejlődés dinamizmusát biztosító iparosodás ellenére is mezőgazdasági megye, a nyugdíjak összege viszonylag alacsony. Nyugellátást élvező öregeink zöme 1000 forinton aluli nyugdíjat kap. Ismeretes, hogy a nyugdíjigényhez legalább tízéves szolgálati idővel kell rendelkeznie az igénylőnek. Ha ez alig több a tíz évnél, a dolgozó csupán résznyugdíjban részesülhet. Csak a hosszú szolgálati idővel rendelkezők kapják meg munkabérük 65—70 százalékát. Ä Társadalombiztosítási Igazgatóság nyugdíjosztályának ve. zetője elmondotta még a továbbiakban, hogy mind tökéletesebb az összmunka a nyugdíj-előkészítő bizottságok, nyugdíjfelelősök és az osztály között Egy-egy hiba esetén azonnal és levélben hívjuk föl Kohári Laci szinte berobbant az irodába, hogy elújságolja az asszonyoknak a hírt: Dórikának elmúlt a láza. Hogy újra nevet, és a tegnapi dunai fürdés kellemes emlékét nem homályosítja el egy ostoba meghűlés. Mert Dórika, vagy hivatalosan Lévai Mária hétfőn először fürdött a Dunában. Ugyanúgy, mint bátyja, a már nyolcéves Lajoska. Édesanyjukkal együtt hétfőn érkeztek Helvéciából Faddra, s a hét végéig lesznek a Paksi Konzervgyár faddi üzemegységében dolgozó Május 1. szocialista brigád vendégei. A brigádnál egyszer már jártam, télen, mikor még azt sem tudták, hogy léteznek, a világon vannak Lévaiék. Pontosabban, nem tudták, hogy hogyan hívják őket. A rádió, a Bács-Kiskun megyei Tanács és más hivaa hiba elkövetőinek figyelmét a nagyobb körültekintés fontosságára. Ezenkívül, az igazgatóság nyilvántartja g bizottságok, felelősök munkáját és az időszakonként tartott általános társadalombiztosítási ellenőrzések során a helyszínen értékeli egyebek között a nyugdíj-előkészítők tevékenységét is. Mindez sokat jelent. A segítségadás meghonosodása óta csökken ugyanis a hosz. szán elnyúló ügyek száma. talos szervek segítségével találtak egymásra. A legelejéről, az okokról, amiért keresték őket, csak röviden: Még a télen. Kecskemét határában egy autóbusz és egy vonat összeütközött. A roncsok között sokan lelték halálukat. A faddi Május 1. brigád olyan gyerekeket keresett, akiknek családjából a katasztrófa óta hiányzik az egyik szülő. Mert elhatározták. hogy minden évben nyereségrészesedésükből összeadnak ezer forintot a gyerekeknek. Aztán az összeg duplájára emelkedett. Március elején megérkezett a helvéclai tanácstól a kedves, de hivatalos levél: új ismerősük a Lévai csalód. Március 16-án a gyár mik- robuszával elindult a brigád, meglátogatta a két gyereket. Aztán a levelezés korszaka következett. Irt a brigád, válaszolt a gyerekek édesanyja, sőt — ezt a levelet őrzi legjobban — az év véve után kerek, szabályos betűkkel a kisfiú saiátkezűleg közöké, hogy befejezte az első osztályt és bizonyítványa színtiszta ötös. Hétfőn reggel a paksi gyár egvik személykocsiját ismét megkapták a faddiak. De most csak egy asszony utazott vele Helvéciába. Ment a gyerekekért. És Pár órával később a két szöszit és az édesanyjukat már Faddon üdvözölte a brigád. A nagymányoki brikettüzemben annak rendje-módja szerint a maga idejében elkészítették a szabadságolási tervet. Munkás és vezető abban a biztos tudatban volt. hogy a tervet semmi sem boríthatja fel. Enyhe volt a tél; februárban, márciusban inkább csöppent a megrendelés, mint csurrant. Amint az hosszú évek óta bevált gyakorlat: egy teljes hónapra tervezték a nyári nagyjavítás időtartamát. És akkor kilenc százalékkal csökkentették a brikett foEzeket tudtam meg az irodában. Na és a programot. Hogy a vendégek Eigleréknél alszanak, napközben pedig szinte kézről kézre adják őket. Először Koháriéknál, aztán Szupricséknál vannak. Egy nao Bogviszlóra mennek Vargáékhoz. Dom boriban a vállalat üdülőjében Récsiék látják vendégül őket. Onnan Bitterekhez mennek és a végén Molnáréknál töltenek el egy napot. A brigád tagjai felváltva vesznek ki esv nap szabadságot, hogy velük lehessenek. A gverekekkel Kobáriék- nél találkoztam. A két szöszi hamar feloldódott, elmúlt kezdeti megilletődött zavaruk. Meséltek. Hogy mekkora víz a Duna, és hogy először féltek be^menni. de aztán olyan kár volt. hogv ki kellett jönniük. Elmondták, hogy mik lesznek, ha nagyok lesznek. Kedvesen, gyermeki komolv- eágoal mesélték nagv-nagy álmaikat. Mikor az MtHjdi családtól, s két emberkétől és az anyukától elköszöntem, az egyik asszony az üzemvezető — szintén brigádtag — irodájába invitált. Az asztalon hatalmas csokor törökszegfű virított. A falon pedig egv szép tál volt, Kecskemét címerével. — Ez Lévaiék ajándéka. Meghatóan kedves figyel - messég. Viszonzása annak a segítségnek, szeretetnek, amit gyasztói árát. Áradt a megrendelés ... — Amit a kereskedelem igényel, azt teljesíteni kell; amit a munkásoknak megígértünk, azt meg is kell adnunk. Ez volt feletteseink, ez a helyi vezetők véleménye — emlékezett Schien László főmérnök. — Sem a családok nyári programját nem akartuk felborítani, sem halogatni a megrendelések teljesítését. Három hétre kurtítottuk a nagyjavítás idejét. — Lehetett egy kis kánikulai hajrá.., — Gondolkodás, munkaszervezés volt helyette; ez kényelmesebb, hasznosabb módszer. Három hét alatt csak azokat a nagyjavításokat végeztük el, amelyekhez az üzem teljes leállása szükséges. Így a szárító, berendezés, a dózerek, a vagonürítő, a tolópad nagyjavítását. A többiét, például az ösz- szesen mintegy három kilomé. tér hosszú szállítószalagokét, az elevátorét akkor, amikor ez a munka nem akadályozta a termelést. Nagymányokon nem újság, hanem féltve ápolt hagyomány a jó munkaszervezés. Két esztendeje — éppen augusztusban — az egész ország elismerését vívta ki, hogy a nagymányo- kiak nyolc hónap alatt szabták remekbe üzemük tizenkét, millió forintos felújítását. A nyári nagyjavítás kisebb munka volt. Mindeddig csak az tudott róla. aki végezte, irányította. A csöndben, jól teljesített munka valamennyi résztvevőjének kijár ezért az elismerés. a faddi Május 1. brigádtól kaptak, kapnak. A Lévai gyerekek első rövid faddi vakációja szombaton véget ér. De a kapcsolat a korábbinál még szorosabban továbbra is megmarad. A * brigád később is izgul, hogy Dórika ne legyen lázas, s szorítanak, hogy a szöszi Lajoska bizonyítványába ezután is ötösök kerüljenek. Hogy a két gyerek álmai valóra váljanak, — szepesi — 1973. augusztus 9. A bognármunkának mindig keletje volt és marad is a mezőgazdaságban. Rückers Henrik, a pálfai Egyetértés Termelőszövetkezet idős bognármestere, pótkocsi-magasítókat szerel a gépműhely udvarán. foto: K, Z. — b. z. — Dórika már nem lázas
