Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

Javult a nyugdíj-előkészítő bizuttsápk munkája 49 albizottság, 40 nyugdíjfelelős — Átlagos ügyintézési idő 28,9 nap — Megyénkben több mint 14 ezer nyugdíjas él JSagyrmánroki jegyzet Jó munka, csöndben A Tolna megyei Tanács V3 az elmúlt évben értékelte a Tolna megyei Társadalombiz­tosítási Igazgatóság tevékeny­ségét. Ezen a tanácskozáson hangzott el az a megállapítás, hogy az egyes vállalatok, üze­mek, gazdaságok társadalom- biztosítási tanácsai mellett mű­ködő nyugdíj-előkészítő albi­zottságok munkája nem min­denben felel meg a kívánal­maknak. Viszonylag sok a fe­lületesen előkészített igénybe­jelentés és ez elhúzódóvá te­szi az ügyintézést Megyénkben 89 helyen mű­ködik nyugdíj-előkészítő bizott­ság, illetve nyugdíj-előkészítés feladatával megbízott nyugdíj­felelős. Tíz-tizenöt évvel ez­előtt még csak 19 volt a bi­zottságok száma, s tevékeny­ségük nem is jelentett túl nagy megterhelést a bennük működő társadalmi munkásoknak. Nem véletlen viszont, hogy a leg­frissebb értékelés szerint is változatlanul ezek a nyugdíj - előkészítő bizottságok állnak az élen, az ő tevékenységük az, amely példaszerűen jó. i Emberemlékezet óta nem for­dult elő már, hogy rosszul elő­készített nyugdíjigényt jelen­tett volna be pl. a Paksi Kon. zervgyár, a Simontornyai Bőr­gyár, a Tolnai Textil, vagy Selyemfonó, a Bonyhádi ZIM és Cipőgyár, vagy éppen a Hőgyészi Á. G. Igaz, gyakor- • lat teszi a mestert. De azért a pontos, a gyors ügyintézést szolgáló előmunkálatokhoz, a nyugdíjazás előkészítéséhez az említett gyakorlatnál többre is szükség van. Olyasmire, mint amilyen pl. a körültekintő em­berség, még tán gyöngédség is, hiszen nyugdíjazás előtt állni, az életnek ezt á stációját lelki megrendülés nélkül meg­járni önmagában is nehéz dol­guk azoknak az idős emberek­nek, akik visszavonulnak a munkából* . Mint azt a Tolna megyei ^Társadalombiztosítási Igazgató, ság nyugdíj osztályának veze­tője, Bán János, munkatár­sunknak elmondotta, a 18 fő­vel dolgozó osztálynak meg­lehetősen sok problémát okoz még jelenleg is az igénybeje­lentések pontatlansága. Az, ha a nyugdíj-előkészítő bizottsá. gok, vagy a nyugdíjfelelősök a munkában töltött évek igazol­tatásával adósai maradnak fel­adatuknak és az igazgatóság kényszerül a sokszor bonyolult megkeresésekre. Általában nem azokkal a dolgozó emberekkel támadnak ilyen problémái az igazgatóságnak, akik több év­tizedes munkáséletüket egy, két, maximum három munkál­tatónál töltötték el, hanem azok a nyugdíj-előkészítési ügyek bizonyultak mindeddig elhúzódóaknak, amelyek érdé. keltjei sok munkahelyet cse­réltek és emlékezetükben el­mosódott mind az idő, mind pedig a volt munkáltató neve, címe. Vannak olyan előkészített nyugdíj-igénybejelentések, amelyek elintézhetőek akár 3 nap alatt. Vannak aztán olya­nok — ha számuk csökkenő is —, amelyek intézéséhez akár három hónap szükséges. Az átlagos ügyintézési idő 28,9 nap, az üzemi előkészítések esetében 20,2 nap. Mi tehát a helyzet mo6t a nyugdíj-előkészítő bizottságok háza táján? Az egyik legilleté­kesebb, Bán János szerint ak­kor. amikor az igazgatóság te­vékenységét tárgyaló jelentés készült a Tolna megyei Tanács VB számára, a megyében mű­ködő bizottságok és nyugdíj­felelősök csak 54 százaléka funkcionált rendeltetésének megfelelően. Jelenleg már 72,5 százaléka működik jól a fon­tos küldetésű bizottságoknak. Bizonyításként néhány szám. adat. Közel tizenhárom évvel ezelőtt, 1960-ban 1307 nyugdíj­igénybejelentés érkezett az igazgatóság nyugdíjosztályára. A teljesítő határozatok száma viszont csupán 785 volt. Ta­valy a 49 nyugdíj-előkészítő bi­zottság és 40 nyugdíjfelelős 3190 igényt juttatott az osz­tályra. A nyugellátásra jogosí. tó határozatot 2675-en kapták meg. Tolna megye nyugdíjasainak a száma tavaly 14 150 volt. Or­szágos viszonylatban nyugdí­jasaink több mint egymillióan vannak. 1969-ben a kifizetett nyugdíjak összege — országo­san — meghaladta a 11 milli­árd forintot. Mi mennyivel ré­szesültünk ebből? Mivel me­gyénk a fejlődés dinamizmusát biztosító iparosodás ellenére is mezőgazdasági megye, a nyug­díjak összege viszonylag ala­csony. Nyugellátást élvező öre­geink zöme 1000 forinton alu­li nyugdíjat kap. Ismeretes, hogy a nyugdíjigényhez leg­alább tízéves szolgálati idővel kell rendelkeznie az igénylő­nek. Ha ez alig több a tíz év­nél, a dolgozó csupán rész­nyugdíjban részesülhet. Csak a hosszú szolgálati idővel ren­delkezők kapják meg munka­bérük 65—70 százalékát. Ä Társadalombiztosítási Igaz­gatóság nyugdíjosztályának ve. zetője elmondotta még a to­vábbiakban, hogy mind töké­letesebb az összmunka a nyug­díj-előkészítő bizottságok, nyugdíjfelelősök és az osztály között Egy-egy hiba esetén azonnal és levélben hívjuk föl Kohári Laci szinte berob­bant az irodába, hogy elújsá­golja az asszonyoknak a hírt: Dórikának elmúlt a láza. Hogy újra nevet, és a tegnapi dunai fürdés kellemes emlékét nem homályosítja el egy os­toba meghűlés. Mert Dórika, vagy hivata­losan Lévai Mária hétfőn elő­ször fürdött a Dunában. Ugyanúgy, mint bátyja, a már nyolcéves Lajoska. Édesany­jukkal együtt hétfőn érkeztek Helvéciából Faddra, s a hét végéig lesznek a Paksi Kon­zervgyár faddi üzemegységé­ben dolgozó Május 1. szocia­lista brigád vendégei. A brigádnál egyszer már jártam, télen, mikor még azt sem tudták, hogy léteznek, a világon vannak Lévaiék. Pon­tosabban, nem tudták, hogy hogyan hívják őket. A rádió, a Bács-Kiskun megyei Tanács és más hiva­a hiba elkövetőinek figyelmét a nagyobb körültekintés fon­tosságára. Ezenkívül, az igaz­gatóság nyilvántartja g bizott­ságok, felelősök munkáját és az időszakonként tartott álta­lános társadalombiztosítási el­lenőrzések során a helyszínen értékeli egyebek között a nyugdíj-előkészítők tevékeny­ségét is. Mindez sokat jelent. A segítségadás meghonosodá­sa óta csökken ugyanis a hosz. szán elnyúló ügyek száma. talos szervek segítségével ta­láltak egymásra. A legelejéről, az okokról, amiért keresték őket, csak röviden: Még a télen. Kecs­kemét határában egy autó­busz és egy vonat összeütkö­zött. A roncsok között sokan lelték halálukat. A faddi Má­jus 1. brigád olyan gyerekeket keresett, akiknek családjából a katasztrófa óta hiányzik az egyik szülő. Mert elhatároz­ták. hogy minden évben nye­reségrészesedésükből összead­nak ezer forintot a gyerekek­nek. Aztán az összeg duplájá­ra emelkedett. Március elején megérkezett a helvéclai tanácstól a ked­ves, de hivatalos levél: új ismerősük a Lévai csalód. Március 16-án a gyár mik- robuszával elindult a brigád, meglátogatta a két gyereket. Aztán a levelezés korszaka következett. Irt a brigád, vá­laszolt a gyerekek édesanyja, sőt — ezt a levelet őrzi leg­jobban — az év véve után kerek, szabályos betűkkel a kisfiú saiátkezűleg közöké, hogy befejezte az első osztályt és bizonyítványa színtiszta ötös. Hétfőn reggel a paksi gyár egvik személykocsiját ismét megkapták a faddiak. De most csak egy asszony utazott vele Helvéciába. Ment a gye­rekekért. És Pár órával ké­sőbb a két szöszit és az édes­anyjukat már Faddon üdvö­zölte a brigád. A nagymányoki brikett­üzemben annak rendje-módja szerint a maga idejében elké­szítették a szabadságolási ter­vet. Munkás és vezető abban a biztos tudatban volt. hogy a tervet semmi sem boríthat­ja fel. Enyhe volt a tél; feb­ruárban, márciusban inkább csöppent a megrendelés, mint csurrant. Amint az hosszú évek óta bevált gyakorlat: egy teljes hónapra tervezték a nyári nagyjavítás időtartamát. És akkor kilenc százalékkal csökkentették a brikett fo­Ezeket tudtam meg az iro­dában. Na és a programot. Hogy a vendégek Eigleréknél alszanak, napközben pedig szinte kézről kézre adják őket. Először Koháriéknál, az­tán Szupricséknál vannak. Egy nao Bogviszlóra mennek Vargáékhoz. Dom boriban a vállalat üdülőjében Récsiék látják vendégül őket. Onnan Bitterekhez mennek és a vé­gén Molnáréknál töltenek el egy napot. A brigád tagjai felváltva vesznek ki esv nap szabadságot, hogy velük le­hessenek. A gverekekkel Kobáriék- nél találkoztam. A két szöszi hamar feloldódott, elmúlt kezdeti megilletődött zavaruk. Meséltek. Hogy mekkora víz a Duna, és hogy először fél­tek be^menni. de aztán olyan kár volt. hogv ki kellett jön­niük. Elmondták, hogy mik lesznek, ha nagyok lesznek. Kedvesen, gyermeki komolv- eágoal mesélték nagv-nagy ál­maikat. Mikor az MtHjdi családtól, s két emberkétől és az anyu­kától elköszöntem, az egyik asszony az üzemvezető — szintén brigádtag — irodájá­ba invitált. Az asztalon ha­talmas csokor törökszegfű vi­rított. A falon pedig egv szép tál volt, Kecskemét címeré­vel. — Ez Lévaiék ajándéka. Meghatóan kedves figyel - messég. Viszonzása annak a segítségnek, szeretetnek, amit gyasztói árát. Áradt a meg­rendelés ... — Amit a kereskedelem igé­nyel, azt teljesíteni kell; amit a munkásoknak megígértünk, azt meg is kell adnunk. Ez volt feletteseink, ez a helyi vezetők véleménye — emléke­zett Schien László főmérnök. — Sem a családok nyári prog­ramját nem akartuk felboríta­ni, sem halogatni a megren­delések teljesítését. Három hétre kurtítottuk a nagyjaví­tás idejét. — Lehetett egy kis kániku­lai hajrá.., — Gondolkodás, munkaszer­vezés volt helyette; ez kényel­mesebb, hasznosabb módszer. Három hét alatt csak azokat a nagyjavításokat végeztük el, amelyekhez az üzem teljes le­állása szükséges. Így a szárító, berendezés, a dózerek, a va­gonürítő, a tolópad nagyjavítá­sát. A többiét, például az ösz- szesen mintegy három kilomé. tér hosszú szállítószalagokét, az elevátorét akkor, amikor ez a munka nem akadályozta a termelést. Nagymányokon nem újság, hanem féltve ápolt hagyomány a jó munkaszervezés. Két esz­tendeje — éppen augusztusban — az egész ország elismerését vívta ki, hogy a nagymányo- kiak nyolc hónap alatt szab­ták remekbe üzemük tizenkét, millió forintos felújítását. A nyári nagyjavítás kisebb munka volt. Mindeddig csak az tudott róla. aki végezte, irányította. A csöndben, jól teljesített munka valamennyi résztvevő­jének kijár ezért az elisme­rés. a faddi Május 1. brigádtól kaptak, kapnak. A Lévai gyerekek első rö­vid faddi vakációja szomba­ton véget ér. De a kapcsolat a korábbinál még szorosab­ban továbbra is megmarad. A * brigád később is izgul, hogy Dórika ne legyen lázas, s szorítanak, hogy a szöszi La­joska bizonyítványába ezután is ötösök kerüljenek. Hogy a két gyerek álmai valóra vál­janak, — szepesi — 1973. augusztus 9. A bognármunkának mindig keletje volt és marad is a mezőgazdaságban. Rückers Henrik, a pálfai Egyetértés Ter­melőszövetkezet idős bognármestere, pótkocsi-magasítókat szerel a gépműhely udvarán. foto: K, Z. — b. z. — Dórika már nem lázas

Next

/
Oldalképek
Tartalom