Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-04 / 181. szám

Népújság 5 f •— Belefulladt már valaki? \ »—Mibe? f — A vízbe.; I — Itt? £ — Persze, f — Soha! ír ~ Miért nem? ■— Buta kérdés! Biztonság­ba neveljük őket A kérdés csakugyan nem túlságosan okos, de amolyan szárazföldi patkány, mint a kérdező, nem tud bölcsebbet feltenni. Mint például ilyet — A „lengő váll-lap” hol maradt? — Ne nevettessen! En most nem Ordó György rendőr al­ezredes vagyok, a BM vízi­rendészetének szakvonalveze- tője, hanem egész egyszerűen a „Gyuri bácsi”. Atlétatrikóban,' szemüvege­sen, még csak nem is enyhén őszülő fürtökkel, ezenkívül több, mint tizenöt éves „vízi” múlttal és jelenlegi helyén be- osz.tottként, mint táborparancs- nok-helyettes. Vasárnap a dél. előtti órákban éppen bezárja kapuit Domboriban a Magyar Úttörők Szövetségének itt már ötödízben megrendezett őrs­vezetőképző tábora. Kiss Jó­zseffel, a tábor parancsnoká­val beszélgetünk arról, hogy miért fontos mindez? Össze­gezzük a magunk módján a több órás beszélgetés során elhangzottak lényegét: 1 — Az ember a vízben ide­gen elembe kerül. Rendszer­tani fejlődésünket, évmilliók távolából, nyugodtan ki lehet kapcsolni ebből a gondolat­sorból. Tény, hogy az előbb említett idegen elem komoly dolog. Aki déli szél mellett, amikor a Duna tarajosán veri vissza a hullámokat, került már egy tolóhajó sodrába, az pontosan tudja hogy vízen len­ni — felelősség. — Felelősség. Jó szó. Itt vi­szont úttörő korosztályú gye­rekek vannak. Többnyire az a vélemény, hogy az úgyneve. zett „mai fiatalok” pongyolák, léhák, utálják a felelősséget, a fegyelmet. Mi az igazság? — Nem ez. Próbálja magát a helyembe képzelni. Bejön harminc gyerek, élen az őrs­vezető. Fecsegnek. Ebédelni kellene, de ők fecsegnek. Visz- szaküldöm az egész társaságot. Formalizmus? — Könnyen lehet, hogy az. — Dehogy! Nyugodtan meg­írhatja, háromszor küldtem Vissza őket. Porosz drill? tonból. Ráckevéról, Kiskun- lacházáróL, Fonyódról, Döm- södről, Dunaújvárosból, Duna- harasztiból, Dunavarsányból, Szegedről, Csongrádból, Győr­ből, Csákánydoroszlóról, Szentendréről, Budapest IV., IX., XII. és XIV. kerületéből jöttek őrs vezető-jelöltek. Jó ha tanár, például a táborparancs, nők, beszél róluk, de még jobb, ha ők önmagukról. Pél­dául a Helméczy testvérpár (fiú-leány) Dunaharasztiból. — Mióta vagytok vizen? — Amióta gyalogolni tu­dunk! — Harasztiban? — Ott! Harasztiban egy idős tanár­ember már lassan évtizedek­kel mérhető időben elkezdte vízhez szoktatni tanítványait. Újpesten, a főváros IV. kerü­letében Szabó József tanár úr kezdte ugyanezt. Neve isme­retlen? Az is marad. Talán a munkája eredménye is. Pedig a sorozásokon részt vevő or­vosok a megmondhatói annak (amit az egészségügy csak szűk szakmai körökben olva­sott lapjaiban nem is titkol­nak el), hogy hiba van fiatal­jaink fizikai felkészültségével, testi erejével, ha szabad ezt a sport-szakkifejezést használni '„erőnlétével”. Az idegen elem­hez fokozatosan kell szoktatni a gyerekeket. Ezt elkezdi ná_ lünk Villányi László Tolnán, folytatják a szakvezetők (isko­lától, BM-től, Vöröskereszttől, Rádió és Televíziótól) itt Im­már ötödízben. — Miért Domboriban? — kérdezzük Kiss József tábor­parancsnokot — Legyek őszinte? — Csakis! — Mert itt nem érdemes. Ezt úgy értse, hogy nem len­ne érdemes csapatokat hozni Domboriba. Az az igazi, ami­kor a gyerekeknek sajátkezű- leg kell kiirtaniuk a bokrokat, fél, vagy éppen egy kilométert gyalogolniuk, hogy a tábortűz- höz tüzelőt szerezzenek. Itt minden adva van, a megyeiek majdnem luxus kényelmet biz­tosítottak részünkre. «— A napirend? — Ébresztő hatkor. Húsz­perces reggeli torna, utána tisztálkodás, körletrend. Zászlófelvonás, parancshirde­tés, reggeli, majd nyolc órától délig szakmai, tehát vízi fog­lalkozás. „Rákérdezünk” a gyerekek­re. — Hány vízi madarat is­mersz? Tízet, tizenötöt. A felsorolás­ban tizenkettőig jutnak. :— Lehetj — Díszlépést nem vezényel, tem. A fegyelem viszont ön­magától teremtődik. Itt min­denki, mindenkiért, állandóan felelős. A Dunával nem lehet játszani. — Kérdezhetem a gyereke­ket? — Nyugodtan! Esztergomból, Leninvárosból, Visegrádról, Szigetszentmár­— Halat? — Húszat! Tizenkettőt — Ha elkap az örvény, ho­gyan szabadulsz? — Alulról. Le kell menni a mélybe, a tölcsérhez, ahonnan kidob a forgás. — Nehéz a vízi KRESZ? — Nehezebb, mint az or­szágúti. Amikor senki nem gondolta volna, akkor ellen­őriztek a rendőrök Haraszti­nál két motorost. Fejenként csak két féldecit ittak. r- Kinek volt igaza ? ■— A rendőröknek! És azoknak, akik a vízi út­törők őrsvezetőtáborát re­mélhetőleg jövőre is meg­rendezik Domboriban. Foto: G. K. Még mindig hullámvölgyben Közlekedési mérleg — 600000 forintos kár Az Országos Közlekedés­biztonsági Tanács, — mint is- mere^is —, megalakult. Élén a belügyminiszter áll. A közlekedési balesetelhárítási tanács átszervezése nagyobb lehetőséget nyújt a rendőrség­nek a közúti balesetek meg­előzéséhez. a társadalmi erők i mcg hatékonyabb mozgósítá­sához. Megyénkben megkez­dődtek az előkészületek a Tol. na megyei Közlekedésbizton­sági Tanács megalakítására. Az előző évi, júliusi közle­kedési baleseti statisztikát az ideivel összevetve kitűnik, hogy a biztonsági hullámvölgy még tart. Esztendeje a halá­los balesetek száma megyénk, ben 2, a súlyosaké 33, a.köny- nyűeké 21 volt; ebben az év­ben a halálosaké 3, a súlyosa­ké 27, a könnyűeké 34. Bár egy pillanatig sem vitás, hogy a közlekedés biztonságánál^ helyzetének értékelésénél az emberélet, a testi épség a döntő, — mégis szót érdemel, hogy a tavaly júliusi 274 700 forintos kárral szemben az el­múlt hónapban 608 000 forint kár keletkezett a baleseteknél. Mindent, a járművek számá­nak hozzávetőleg tízszázalé­kos növekedését is figyelembe véve, tárgyilagosan azt állít­hatjuk, hogy a biztonsági hely­zet stagnál. Kissé távolabbra visszapil­lantva megalapozottnak lát­szik a bizakodás a jövőben, Nyaralók, hétvégi pihenőhe­lyek kialakítására nagyszerű lehetőséget kínálnak a Duna— Tisza közi természetes tavak, források. Az adottságok hasz­nosítását 1960-ban kezdték meg Bács-Kiskun megyében, s azóta a helyi erők bevonásával a nyaralótelepek egész sora alakult ki a sík vidéken. Ed­dig a legtöbbet a Szelidi-tó sőt a közeli jövőben. 1971 első hét hónapjában a bekövetke­zett 316 baleset közül 14 volt halálos; 1972-ben 279 közül 15, az idén 267 közül szintén 15. Sajnálatok, de sokak számára korántsem meggyőző a szabá­lyok . tiszteletben tartására: a halálos szerencsétlenségek szá. mának állandósulása. A karambolozó járművek között — nem csupán szám­arányuk miatt! — a motor- kerékpároké az elsőség. Jól megy a fiataloknak, helyes is, hogy jól menjen, de... A jog­sival együtt a közlekedés­rendészet legjobb szándéka ellenére sem adhat higgadt­ságot, önfegyelmet. Kedden megjelent riportunkban, a kö­telező tömörség miatt csak ap. rócska hányada szerepelt a szabálytalanságon ért, kivétel nélkül ifjú motoros titánoknak. A sebesség mámorát igénylő vírus (?), — úgy tűnik —, kezdi megfertőzni a korosab­környékének rendezésére köl­töttek. A helyi tanácsok felmérték a pihenésre alkalmas lehető­ségeket, s elkészítették a, táv­lati terveket. Baján, az úgy­nevezett Pandurszígeteri nem­zetközi kempinget építenek, a megyét átszelő főbb ország­utak mentén pihenőparkokat alakítanak ki és vendégfoga­dókat építenek. bakat, tapasztaltabbakat isi Szekszárdon és másutt több autóbuszvezetőt kellett meg­bírságolni az engedélyezett se­besség túllépése miatt, vagy azért felelősségre vonni, mi­vel nyitott ajtóval vezették a tömegközlekedési járművet. A rendőri bizalom jeleként, a. javulás reményében egyelőre nem kerül név szerint nyilvá­nosságra, kikről szóltunk. A lakott terület végét jel­ző táblát számosán félreértik, s úgy magyarázzák, hogy azon túl valamiféle közlekedési szabad vásár kezdődik. Ez az állítás nem hírlapírói fantá­zia szülötte, ez a statisztikából következik. A szekszárdi járás területén júliusban két halá­los, tizenöt súlyos és tizen­négy könnyű sérüléses bal­eset volt durva szabályszegé­sek következménye, míg benn Szekszárdon féltucat baleset sem történt. A közlekedési balesetek bün­tetőjogi következményeiről szinte naponta számolunk be a bíróságok gyakorlatából. A szabályszegések hatósági kö­vetkezményeiből — mintegy ízelítőül — csak ennyit: Jú­liusban a megyei közlekedés­rendészet 108 vezetői engedélyt vont be, — zömmel a tetemes szabálysértési bírság kiszabá­sát követően, továbbá bírói ítélet és (csekély hányadban) orvosi döntés alapján. Ugyan­akkor húsz ellenőrzőlap is be­vonásra került: 95 százalékuk két esztendőre. Tegnap újabb Traffipax- készülékkel gyarapodott me­gyénkben a rendőrség techni­kai felszerelése. A gépet már a reggeli órákban kipróbál­ták; éppoly megbízhatóan mű­ködik, mint korábban érkezett példányai és a változatlanul üzemelő radarok. Egy, s más­ból arra lehet következtetni, hogy mindkét fajta, a bizton­ságot szolgáló készülék széle­sebb körű, gyakoribb haszná­lata várható. Nyaralótelepek a Duna—Tisza közén Idegen elemben 1973. augusztus 4. B. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom