Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-29 / 201. szám
Sándor István Házat épít mindenkinek van. Vagy a jószág vagy a mesterség. A mesterek odahaza munkát, vállalnak, munkaidő után ki ezt csinál, ki meg amazt. Ilyen apróság munkákat. Addig, amíg az egyik elmegy szórakozni. a másik dolgozik. Hazamegy este ötkor, hatkor, aztán utána csinálja. — Muszáj ágy sietni? — Az a baj. hogy nem muszáj, de az emberben benne van az ösztön. Mostan ez legyen. azután meg amaz. — Baj lett volna, ha tíz év múlva lett volna meg a ház? — Áz van ebben a dologban. hogy. ha az ember egyszer megcsinált valamit, akkor azt mondja: na, most már vége van, most már megpihenhetek. Ér mégis mindennap tovább és tovább csinálja az ember. A házzal az a helyzet, hogy az anyag ára mindig csak felfele megy. Na most, én mikor ezt a házat csinálni kezdtem, a ház költségvetése 162 ezer forint volt. Most pedig, még kész sincs, már kétszázhúszezer forintban van. Igaz, többet ér meg. Az anyag ára ma igenigen magas. Annak idején hoztam én négyszázötven forintért is ezer téglát. Máma kilencszáz valahány forint a tégla ára: duplája az akkorinak. Az ember azt mondja, hogy amit máma megfogsz, ne hagyd holnapra. Megvolt a pénzünk, s ahogy jött a többi, csak azon voltunk, hogy tegyük bele a házba, mert hátha holnap drágább lesz. Ezt így kell csinálni. Érthető az áremelkedés, mert a munkások ott is követelik a pénzt. Azoknak is kell fizetni és va. lahonnét kell, hogy fizessenek. —• A maga keresete se any- nyi, mint néhány évvel ezelőtt volt P. v. Sz: Sándor István zombai Jti traktoros egy azok közül, f i akik házat építenek, építettek, vagy építeni Jognak. y Gondja, kínja, öröme és kelt serve azonos a mostani és későbbi otthontteremtőkkel. A statisztika számadatai sze. rint Sándor István nevét is ott jegyzik, ahol mindazo- két, akik „a tervezettől eltérően 1971-ben és 1972-ben 20 ezerrel több állami segítséggel épülő családi házat építettek” számadatba beleférnek. Vele beszélgetünk, eggyel a húszezer közül. 3. — Mit laknak ebből az új házból? — A legényszobát és a konyhát, mert sajnos a másik két szoba még nincs bebútorozva. Nem volt még annyira pénzűink. Van két lányunk is, s ők az építkezés ideje alatt mentek férjhez. Költséges volt a két lagzi is. Aztán mindegyiknek bútort kellett venni. Külön-külön ki kellett stafírozni mind a két lányt. Bár a stafírung már megvolt, de bútort azt venni kellett. Szobabútort vettünk nekik. Aztán itt volt az építkezés is, úgy hogy elég komoly kiadásaink voltak. Sok mindenen mentünk keresztül ez alatt a pár év alatt. Hogy is mondjam? ötvenkilenc óta. mióta megalakult a tsz, kezdtük komolyabban csináílni a dolgokat. Mindig-mindig félretettünk egy kis pénzt, mert egyszerre nem ment. — A tsz megalakulása előtt gazdálkodott? — Igen. gazdálkodó ember voltam. — Ha nem kerül a tsz-be; akkor vajon gondolt volna-e arra, hogy a jövedelmét házba fektesse? — Ez olyan dolog, hogy erre nem tudok konkrét választ adni. Nekem már akkor sem volt számításom több földet venni. Nem. Nem. A tsz-ben eleinte nem volt nekem akkora munkaköröm, hogy nagy keresetem legyen, « a keresetemet ne tudjam felélni. Nem volt nekem a tsz-ben akkora fizetésem. Inkább csak a jószágból kaptam én a pénzt. A jószágból inkább, mert azzal foglalkoztam, és még most is van három nagy bikánk. — Amit össze tudott hozni, azt inkább a háztájiból produkálta? — A háztájiból. Meg vettem hozzá i anyagot, tavaly is például tízezer forintért vettem takarmányt. Abraktakarmányt. — A tsz-ből pedig megvan a megélhetés. Nincs befektetés sem. nem kell kocsira, lóra. a gazdaság fenntartására gondolni. — Befektetés az nincs. Idén a szénát részibe dolgoztuk a tsz-ben, és innen van szénám. A jószágtartás segített engem ahhoz, hogy most itt tartok ezzel a házzal. A háztájiból megkapok egy hold földet, s ezelőtt négy-öt évvel még részesművelés is volt. Akkor az asszonyom is járt dolgozni. Két éve csak, hogy nem jár, annyira legyengült, hogy most már népi engedem, hogy menjen. Elég őnéki idehaza. A házzal, aztán a gyerek után dolgozni, a jószágok, szóval egy embernek van mit, eleget dolgozni. Én ugye reggel elmegyek ötkor, és este hazajövök hétkor, vagy tizenegykor, attól függ. hogy éppen milyen a munka. Most egy kicsit lazább a helyzet. De majd Népújság 1913. augusztus 29. ha megindul a vetés, este tizenegykor, tizenkettőkor jövök haza. — Gondol-e arra, hogy köze van ennek a rendszernek ahhoz, hogy az ember öt-hat év alatt otthont tud teremteni? — Hát azt én is így látom. Mert a múlt rendszerben nem adták volna ezt a kölcsönt sem. Ez nekem akkora segítség volt! Hiába áUt négy bika az istállóban, a négy bika megvolt ugyan, de még nem volt kész. — Maga a múlt rendszerben is sokat dolgozott. Tudott volna ilyen házat építeni? — A múlt rendszerben én nem tudtam létezni. Megmondom azt is miért. A gyerekek kicsik voltak, a lovak után, minden után adót fizettem, öt-hat év alatt nem tudtam volna házat építeni. Mondom csak a lovakat: a lovaknak abrak kellett, aztán adót kellejt fizetni utánuk. Annak a lónak a fenntartása többe került, mintha most megszántatok egy hold földet. Most vegyük egy hold művelését: a szánta« kétszáz forint, aztán kapálásig nincs rá gond. Az ekézés egy hold után száz forint, a betakarítás legyen háromszáz forint. Az összesen hatszáz forint. Hatszáz forintból nem lehet egy lovat fenntartani évente. Én bizony a múlt rendszerben nem tudtam volna létezni. Ez az én meggyőződésem. Kocsijavítás, vasaltatás, meg a többi, szóval hat év alatt nem lett volna házam, az biztos. Ráment volna egy élet. Már csak azért is, mert nekem csak hat holdam volt. — Párttag? — Nem, pártonkívüli vagyok. — Maga szerint szeretni való ez a rendszer? — Segédrendőr is vagyok, és szeretem ezt a rendszert. Jónak érzem a rendszert, mert aki élelmes és szeret dolgozni az megkapja a maga munkáját. s a munkája után megvan az eredmény is. Mert ha valaki dolgozik, azt az állam támogatja. Még a párt is támogatja. Vannak olyan emberek. akik nem szeretnek dolgozni. de bizony azokat a munkahelyükön se szeretik. — Azt mondják, hogy aki dolgozik, az nem ér rá keresni ? — Van ilyen mondás, de azért ez nem mindig így van. Én dolgozom, de meg is van a munkánk gyümölcse. Elvégzem a munkám a tsz-ben is, meg itthon is. Elárulom őszintén, én még külön dolgozom három hold földet. — Kié ez a föld? Honnét szerezte? — Ez egy maszek föld. Áz Avaré. Azé az Avaré, aki azelőtt nagybirtokos volt, övé volt a teveüi. a csatári és a zombai téglagyár. — Nem mondják magára; hogy maga egy barácsoló ember? — Nem. Miért mondanák? Elvégre a feleségem csinálhat, ja a földet. Annak idején mondták persze. A földet már 1958 óta használom. Belterület és-nem vették ei a tulajdonosától. Kukoricát termelek rajta minden évben. Valamikor még búza is volt benne, de most már nem éri meg búzát termelni, mert megkapom a tsz.-en keresztül a részemet, Én a tsz-ben megcsinálom a dolgom, és nem szólnak a földért egy szót sem. Ha éjjel kell, éjjel megyek, ha nappal kell. nappal megyek. — Mindenkinek van valami mellékkeresete ? — Olyanformán. Mindenkinek. Abból a keresetből, amit a tsz-ben keresnek, őszintén mondva, nem lenne meg ami van. Őszintén így mondom, hogy nem lénne meg. Mellékes mindenkinek van. Valami A Bőrdíszműben tapasztaltuk Megbecsülik a társadalmi munkásokat Számos fórumon hangzott és hangzik el — s sok esetben nem is alaptalanul, .és úgy látszik nem is hiába r—, hogy amikor anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesítik az embereket, nem elég csupán a termelőmunkában, vagy egyáltalán a munkakör szerint megkívánt munkában nyújtott teljesítményt figyelembe venni, hanem nem elhanyagolható szempont az emberek megítélésében az sem, hogy a társadalmi munkából ki milyen mértékben veszi ki a részét Kétségtelen, hogy legelső a rendeltetésszerű munka példás elvégzése, de aki ennél többet vállal és szabad idejéből is hajlandó áldozni a társadalom érdekében, az külön figyelmet érdemel. Erről a kérdésről beszélgettünk Stugner Rudolffal. a szekszárdi bőrdíszmű üzem párttitkárával, aki mindjárt számokat ismer Let: — Hatvan párttagunk van; a hatvanból ötvenötén tulajdonosai valamilyen ' kitüntetésnek, vagy elismerő oklevélnek, jelvénynek. Kiváló dolgozók, a szakma kiváló dolgozói. van köztük a könnyűipar kiváló dolgozója, a Haza Szolgálatáért Érdemérem tulajdonosa. kitüntetett önkéntes tűzoltó és így tovább. Nem provokálni akarok, de közbevetem: — A párttagság, a társadalmi életben való részvétel, önmagában még nem elég a kitüntetésre.' — Természetesen nem.- — mondja rögtön Stugner elvtárs. — Különben is ez a helyzet két szempontból is figyelemre méltó. Először azért — ezt nagyon hangsúlyosan mondja a párttítkár —. mert ez is mutatja, hogy pártszervezetünk az üzem dolgozóinak legjobbjait tömöríti. Az elismerés tehát teljesen indokolt, amiben a vállalatvezetés részesíti elvtársainkat. De be-' széljünk a kérdés másik oldaláról is. Igaz, hogy a párttagok és a többi társadalmi munkások nem különbek általában a többi dolgozónál! Viszont társadalmi munkájukkal mégis csak többet ad-: nak, mint azok. akik a munka, befejeztével tizenhat órára elszakadnak az üzemtől. Tehát: örömmel vesszük és nagyon helyeseljük, hogy a vállalat-- vezetés a szakmai és a poli'.i^ kai munkát együtt értékeli. — Nehezebb dolog a politikai munkát végzők anyagi megbecsülése egy olyan üzem-- ben, ahol egyenes darabbérben dolgozik a munkások többsége. — Nehezebb — ezt megerősíti a párttitkár is, — de nemi megoldhatatlan. Az előbb már szó volt arról, hogy párt-- tagjaink a legjobb dolgozók! közül kerülnek ki. Ök akik a! legnagyobb teljesítményt érik el, sokan régi dolgozói aa üzemnek, képzettségük többségüknél, magasabb az átlagnál, több munkafolyamathoz értenek stb. Ezeknek az embereknek, következésképpen^ az alapórabérük is magasabb! A túlteljesítésért járó százalék! pedig ezt a magasabb órabért növeli. Ami pedig az anyagi) jutalmazásokat illeti, a művezetők a termelő tevékenység mellett figyelembe veszik a felterjesztésnél a politikai! társadalmi munkát is. — Hogyan fogadják mindezt a dolgozók? — Tapasztalataink szerint jól. De hadd említsek meg még valamit: egy pártvezetőségi tagunk és egy pártcso- portbizalmink rövidesen Tam- bovba, egy vezetőségi tagunk pedig Moszkvába utazik 'jutalomképpen, KISZ-titkárunk pedig nemrég tért haza juta- lomútjáról. Moszkvából. I.. Gy. A nyugdíj-korkedvezmény hatása a Tolnai Textilgyárban A könnyűiparban a legnehezebb munkát a szövőnők végzik. Nyolc órát talpalnak, négy-hat-kilenc gép körül fut- károznak egész műszak alatt. A háromműszakos munkarend, az erős zaj, a magas páratartalom, az idegrendszer fokozottabb igénybevétele, a gépek kiszolgálásával együtt járó folytonos állás, jövés-menés indokolttá tette, hogy az általánostól eltérő nyugdíj- korhatárt állapítsanak meg a szövőnők részére. Több mint tíz éve folytak a tárgyalások a textiles-szakszervezet és a tárca képviselői között. A rendelet megszületett és 1973. január elseje óta érvényben van. Tolna megyében főleg a Tolnai Textilgyárban voltak érdekeltek a szövőnők az új korkedvezménnyel kapcsolatban. Petrlts Máriát, a szak- szervezeti bizottság titkárát kérdeztük, milyen tapasztalatok vannak a rendelet megjelenése óta. — Nincs olyan szövőgyár, ahol ötvenöt éves korig a nők a gép mellett dolgoznának. — mondotta a titkárnő.. — Sem idegileg, sem fizikailag nem lehet bírni a nagy igénybevételt. Szakszervezetünk központja és a Könnyűipari Minisztérium kidolgozta, a Minisztertanács rendeletben szabályozta, hogyan, miként mehetnek előbb nyugdíjba a szövőnők. mint a más szakmákban dolgozók. Első dolgunk az volt, hogy a rendelettel kapcsolatos felmérést elvégezzük. Huszonegy szövőnőnket érintett először ez a kedvezmény. Több mint háromszáz évet dolgoztak — együttesen persze — szövőgép mellett. Őket követi korban a gépnél töltött évek arányában még majdnem ötven szövőnő. Dolgozóink körében jó hangulatot eredményezett ez a rendelet. A rendelet értelmében aki nyolc évet egyfolytában szövődében. dolgozott, tehát, ha malőrfűző volt is — részesülhet korkedvezményben. A nyolc év után két év kedvezmény jár, minden további négy után pedig egy-egy év. Uj a rendeletben, hogy öt évnél több korkedvezményt is „összeszőhet” egy-egy dolgozó. A textilgyárban az első kedvezményes nyugdíj ások: Reichardt Istvánné. Szabó Mártonné, Puxler Anna. Gra- vencz Ferencné és Kurcz Jeti óné voltak. Érdekes, hogy a huszonegy jogosult közül az első alkalommal többen nem kérték nyugdíjaztatásukat. Egyesek arra hivatkoztak, hogy nincs otthon hozzátartozójuk, unatkoznak egész nap. malőrfűzőként viszont még dolgozni tudnak. Mások a családi költségvetés miatt maradtak még munkában: volt aki nem tudta elhagyni évtizedeken megszokott környezetét. Néhány szövőnő pedig addig akar dolgozni, amíg férje nyugdíjazására sor kerül. Tulajdonképpen az első kedvező alkalommal alig tízen vették igénybe a korkedvezményt, mentek nyugdíjba. Amennyiben még gyűjtik az éveket — négy évenként egy korkedvezményes évet —a nyugdíjazáskor kedvezőbb díjazást kapnak majd. A textilgyárban a nyugdíj- előkészítő társadalmi bizottság — a szakszervezet felügyeleté alatt — szinte naprakészért dolgozik. A dolgozó még nem is gondol rá, hogy jogosult korkedvezményes, máris közük vele, mikor mehet nyugdíjba. Persze a nyugdíjkedvezményre felfigyeltek azok is! akik irodában dolgoznak, — korábban szövőnők voltak — vagy a gyártól eltávoztak. Rájuk is vonatkozik a rendelet — többen már vissza is tértek, újból szövőgép mellé álltak, hogy a nyolc folyamatos évhez — további éveket gyűjtsenek. Az új rendelet értelmében néhány szövőnő egész fiatalon mehet nyugdíjba. Venczián Nándomé például negyven- nyolc éves korában. Kenderes Károlyné, Puxler Ádámné és Himmel Józsefné is „fiatalon” ötvenöt éves kora előtt mehet még az idén nyugdíjba. Ha akarnak. Mert itt is. mint más szakmákban van arra lehetőség, hogy a munkavállaló a nyugdíjkorhatáron túl is dolgozzék. Gyenei Mária például olyan régóta dolgozik már szövőként a tolnai gyárban,' hogy nyolc év korkedvezménye jött össze, és mégis tovább dolgozik szövőként. A tolnai gyárban nagy gonddal hajtják végre a rendeletet. A munkaügyi osztály rendszeresen tájékoztatja a szakszervezeti bizottságot, a szakszervezet pedig a dolgozókat jogaikról. Arról, hogy a könnyűipar legnehezebb munkahelyéről mikor távozhatnak — a szokásos nyugdíjkorhatár előtt — végleges pihenésre, nyugdíjba.- PJ =
