Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-28 / 200. szám
Itt egy kopjafa, ott egy szövőszék, emitt szűrrátéteket varrnak. Aki elfáradt, tjéül az énekesek közé, fújják a szebbnél szebb népdalokat. Hazafelé a táborból Faragó Laurával utaztunk^ Néha be- le-belekapott egy dalba. Olyan természetességgel, mint az énekesmadarak. és ahogy az a népművészet születik, amit a 84 fiatal népművész is őriz. V. F. É. Komáromi Z. felvételei Ifjú népművészek országos alkotótábora Őrizni a hagyományokat Az utolsó augusztusi hétvége — Domhoriban Sokadmagammal búcsúztattam a nyarat Domboriban, az idei legutolsó szombat-vasárnapon. Többek közreműködésével ismét eljátszottuk régi játékunkat, amit talán legjobban a „Tetszett — Nem tetszett” címszavakkal lehetne összegezni. A következőkben: TETSZETT: — a szaporodó számú nyaralók. itl-ott valóságos villák sora. NEM TETSZETT: — a partot, az étkezési helyek környékét, de a gyér számú kuka-tartály tőszomszédságát js borító hatalmas mennyiségű szemét. TETSZETT: — hogy a szűk országúton kitérőket építenek az autóbusz-megállóhelyeknél. NEM TETSZETT: — az idén sem a ritka, és cseppet sem mindig menetrendszery, autóbuszközlekedés, ami mintha csak erősíteni akarná az amúgy is terjengő véleményt. miszerint Dombon elsősorban a járműtulajdonosok üdülőhelye. TETSZETT: — a zajló horgászélet. NEM TETSZETT: — hogy nagyon sokan szép nyaralójuk előtt, a közterület füvét perzselték fel szabadtéri halászléfőzés közben. TETSZETT: — a kora esti csend éppúgy mint a reggeli. NEM TETSZETT: — amikor ebbe belebődült a KISZ-tábo* hangosbeszélője. TETSZETT: — hogy vasár» nap reggel a tejipari vállalat áruszállító kocsija már fét órával nyitás előtt ott állt « tejboltnál, hogy a vásárlók időben, bőséges áruválasztékhoz juthassanak. NEM TETSZETT: — a tejipari vállalat bölti alkalmazottainak erőfeszítése. melyet a sorállás érdekében kifejtettek. A hivatalos nyitási idő után alapos késéssel érkeztek meg, amikor — megszámoltuk — már huszonnyolcán várakoztak tejre-kenyérre. TETSZETT: — a kemping', és ezt az ottani sátrak lakói is dicsérték. NEM TETSZETT: — hogy a kemping létét egyetlen felirat, irányító tábla sem hirdetij valamint az, hogy a sok külföldit is fogadó kempingben és motelekben hiányoznak a több nyelvű, tájékoztató feliratok. TETSZETT: — az új étterem és a napközis tábor befejezéshez közeledő építkezése. NEM TETSZETT: — hogy ugyanezek idei átadásáról, illetékesek felvilágosítása alapján már tgvaly hírt adtunk,' de a tényt a valóságnak megfelelően alighanem csak jövőre regisztrálhatjuk. O. 1. Új tantárgy az egyetemeken: a szervezési ismeretek Á vállalati szervezés fejlesztéséről kormányhatározat intézkedett. Ezzel összefüggésben a művelődésügyi miniszter — egyetértésben az érdekelt főhatóságokkal — elrendelte: az egyetemek, valamint a műszaki és a gazdasági főiskolák valamennyi szakán oktatni kell a szak jellegének megfelelő szervezési ismereteket. Az oktatás fokozatos bevezetéséről, céljáról, továbbá arról, hogy a szervezési ismereteket önálló tantárgyként, vagy más tantárgy (tantárgyak) keretében kell-e oktatni, az egyetem felett felügyeletet gyakorló miniszter intézkedik. A népgazdasági igényekhez alkalmazkodva a szervezési szakemberek képzésére az egyetemeken külön szakot is kell létesíteni. Ezen n szakon szerzett oklevélben a szervezői szakképesítést minden esetben fel kell tüntetni, és az oklevél a végzettségnek megfelelő szervezői munkakör betöltésére is képesít. Az egyetemek szervezési szakjain levelező oktatás keretében kiegészítő képesítést szerezhetlek a képzés szakirányának megfelelő oklevéllel rendelkező szakemberek. A kiegészítő képzés tanulmányi idejét és rendjét az egyetem felett felügyeletet gyakorló miniszter állapítja meg. A miniszteri utasítás egyben leszögezi: az egyetemeken folyó továbbképzés tanterveiben is megfelelő helyet kell biztosítani a szervezési szakirányú ismeretek; oktatásának. Az utasítás hatályba lépett. Idén negyedszer gyűltek össze Domboriban az ország fiatal népművészei. Nyolcvan- négyen voltak, fazekasok, fafaragók, hímzők, szövők, nép- ídálénekesek. Voltak néhá- nyan. akik ritka népművészeti ágat művelnek, bőrművesek, gyékényesek, tojásfestők, kovácsok. hangszeres zenészek. Éppen úgy úszkáltak a Duft a vizében, ugyanúgy használták a sportpályákat isi akár a többi eddigi táborlakó, de az énekük már más volt. Mindig tiszta hangon, mindig tiszta forrásból. És a megjelenésük: csángó ing, otthon szőtt blúz. maga- alkótta nyakdísz, saját készítésű tarisznya. lakóhelyük és foclalkozásuk a lehető legváltozatosabb. Voltak Budapestről és Balmazújvárosból. Kalocsáról és Győrből, mérnökök és óvónők, háztartásbeliek és segédmunkások közöttük. Ez most azonban nem lényeges, a táborban mindenkinek a népi mestersége a fontos, és hogy azt milyen szenvedéllyel, milyen szinten műveli. j ; * rÁ fafaragók Jófejű Emilhez küldenek. A győri fafaragó — egyébként mérnök — egy széktámlán dolgozik. Nagyobb felén már ott díszelegnek az indák, virágok, kész a gazda és a gazdasszony. A gazda Pipát szorongat, asszonya fején kendő. Valahol már láttam. Persze nem ezt. csak hasonlót: kénen. de az is lehet, hogy múzeumban. Jófejű Emil lakásába készíti a faragott széket, ez a nyolcadik támla, amit farag. Elmondja, hogy egy ismerős mérnök — akinek aoia szobrász volt, így a családi levegőből yoft a formálás — mutatta' meg neki a fafaragás csínját-bínját még 1957-ben. Az egyetemi idők alatt nem foglalkozott fával, de néhánv év óta ez a legkedvesebb időtöltése. Csendes türelem, elmélyült- ség az arcán, míg beszél sem veszi le a szemét a munkáról. Semmi sem zökkenti ki a nyugalomból. Pedig elmondom neki „provokatív gondolataimat'’ a mai népművészetről. Vajon nemcsak kézművestehetség kell hozzá? Valóban művészet? Az ifjú népművészek albumokból, falujárás során ismerkednek azzal a népművészettel, amely az egyszerű embereknek segített a hétköznapokat szebbé tenni, és ami hű tükre volt kornak, embernek, körülményeknek, kialakította a maga színeit, ritmusait. A mai népművész fegyelmezetten dolgozik. Nem térhet el sokat az eredetitől. mert akkor többé nem népi, amit készít. Vajon ez a fegyelem lehetővé teszi a művészi önkifejezést. a valódi alkotás születését? Jófejű Emilt nem zavarták a kérdések. Faragott, közben mondta: — Alakul a fa a kezem között. Jóleső izgalom. Amikor elkészül, egy ideig nagy gyönyörűséget okoz. nyugalmat ad. A népművészet mindig is spontán művészet volt. technikája is könnyen elsajátítható- Tisztasága közel áll hozzám, gyönyörűséget okoz. Azt hiszem kutatni és ápolnj hagyományait: Kötelességünk. * Nagy Marival először a fa- zekaskorong mellett lalálkoz- tunk. Éppen készülőben volt gyékényei közé. Vidák Istvánnal ők ketten a tábor gyékényesei. Számos fonott szakajtó jelzi, ez itt Mari szobája. M. Szabó István .esiömüvÄz — a szövőszekció vezetője — új mintát tanít. Nagy Mari, a gyékényes. — Középiskolás koromtól érdekelt a néprajz. Először csak azért járkáltunk ki falukra, hogy nézelődjünk. Később gondoltunk arra, hogy „művelve” kell menteni: úgy őrizhetjük meg az egyszerű dolgok szépségét, ha megtanuljuk készítésüket és másoknak is megtanítjuk. Itt a táborban sokan megtanultak gyékényezni. A szakajtót fedeles kenyértartónak használják majd. hiszen semmi sem magamagáért készül, .mindent fel lehet használni a 'ház körül. :— Persze az ember arra törekszik. hogy legyen a személyiségéből is valami a tárgyban, ami a keze közül kikerül. Az egyik ősi technikával. a spiráltechn lkával dolgozom. Ezen nem. de a formákon kedvemre alakíthatok. — Bősárkányban, Tápén sokan gyékényeznek még. de az ottani fiatalok nem szeretik, mert egyebet sem látnak otthon. Mari fon tovább, a beszélgetésre kilép az egyik ajtón egy fiatalasszony — mezőkövesdi hímző. Viszneki An tál- né — és mutatja saját készítésű gyékény hímzőkosarát — Ez az értelme énnek a tábornak! — bólint Mari az ügyes kosárka felé, amiből két vadonatúj gyékényezőtű lóg ki. * A bőrművesek is ketten vannak. Szegedy Béla Etyek- ről Molnár Imre Budapestről. Gyönyörű szép bőrtarisznyájuknak, öveiknek a Képcsarnok hasonlói árui nyomába sem lépnek. Nehéz dolog az övék, nyersanyaguk, a bőr, igen drága, szerszámaik ritkák. Meg kell gondolniuk, hogyan osszák be a munkát, hogy sokáig elég legyen... Miért nem végzik munkájukat főállásban? ők maguk sem tudják, habár mindketten akkor lennének elégedett emberek.
