Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-01 / 178. szám
Adóügyesckhél beszélgetve, Hőgyészen Pártszervezés pártirányítás Megnőtt egy szakma becsülete Nem volt szükség végrehajtásra — Jó az adómorál ÁLTALÁNOSAN ELTERJEDT TÉVHIT, hogy a köz- igazgatásunkban dolgozó adó- ügyesek amolyan régi vágású hivatalnokok, könyökvédős, csak áz akták, számok szikár igézetében élő emberek. Onnan ered tán ez az esetenként még ma is lesújtanak szánt ítélkezés, hogy mióta világ a világ, s a különböző társadalmak megszülték a maguk adórendszerét, azóta az, akinek adóznia kellett mindig igen haragudott erre a kötelességére. ? ez az a harag, ami fölöttébb leleményessé is tette a mindenkori adózásra kötelezetteket az adókirováshoz szükséges bevallás tárgyában. Száz szónak is egy a vége. nagy családunk, az emberiség, soha nem szerette az adókat, sem pedig azt a dobpergést, ami ezek nem fizetése esetén megszólalt a fizetni nem akaró, legtöbbször nem is tudó háza táján még akkor is, ha ott nem maradt egyéb, mint sok éhes száj, meg koldusbot. Az általános adótörténetnek itt csak a kezdeteire utalok. mert úgy gondolom még innen eredeztethető mai ellenérzésünk is. noha semmiképpen nem hasonlítható a mi adózási rendszerünk sem a nagyon hajdaniakhoz, sem pedig azokhoz az adózási rendszerekhez, amelyek jelenünk úgynevezett polgári társadalmaiban sújtják a szó legszorosabb értelmében az állampolgárokat. A mi befizetéseink visszajutnak hozzánk kommunális, egészségügyi, kulturális és egyéb akkor már közös javakban, így hát mi vagyunk tulajdonképpen az élvezői annak, amit adóképpen befizetünk még akkor is. ha tetszésünk nem mindenkor egyértelműen csak tetszés. Azt mondják az adóügyekkel foglalkozó tanácsi alkalmazottak — akik már régen nem könyvelhetek el könyökvédős, lelketlen hivatalnokoknak —. hogy munkájuk kiválóan alkalmas gazdasági és társadalmi feilődésünk folyamatos hőmérőzésére. Hő- gyészen például nem emlékeznek arra. mikor volt szükség utoljára úgynevezett transzferálásra, ami amíg szükség esett ilyenre, nagyon emberpróbáló feladata volt már a tanácsoknál dolgozó adóügyeseknek. Akiknek jutott még ilyen nemszeretem előjelű hivatali kötelességből is. legtöbben nyugdíjban vannak és mai kollégáikkal találkozva nem egyszer kimondják nyíltan, hogy irigylik azokat, akik a jelenlegi, nagyon megváltozott körülmények között intézői az adóügyeknek. Hőgyé- szen egyébként az adócsoport munkatársai nagyon bonyodalmas, hosszan elnyúló ügyekre sem emlékeznek. S ezzel egyáltalán nem a saját munkájuk pontosságát óhajtották dicsérni. Egybehangzóan azt állították, hogy a nagyközség lakosságának adófizetői fegyelme minden elismerést megérdemel. Mindez persze nem jelenti azt. hogy soha semmi konfliktus nem Népújság 3 1973, augusztus 1. adódik. Támad bizony ilyen is, no de életünknek ez a területe igen világos rendelkezésekkel szabályozott, a személyes magyarázatkérések alkalma éppen ezért csak nagyon ritkán fajulhat a magyarázatkérő részéről emeltebb hangú párbeszéddé. Néhány héttel ottjártam előtt küldte meg a tanács az esedékes adóíveket a nagyközség adófizető lakóinak, ezzel együtt juttatva el a csekkeket is a címzetteknek, hogy 1974. évi adójukat — mező- gazdasági jövedelemadó, házadó, gépjárműadó stb. — két részletben, kora tavasszal és kora ősszel fizessék be. Ilyenkor mindig megnő az ügyfélforgalom is. Távolról sem azért, mert pontatlanok a kivetések és korrekcióra szorulnak. Inkább azért a régről, és szinte legrégibb elődeinktől megörökölt tulajdonságunkért, hogy sokan, sokszor megpróbáljuk zsebünk kíméletére a legtöbbször bocsánatos állampolgári bűnnek minősülő ravaszkodást: csavarni így, meg úgy, hátha kevesebb lesz a fizetnivalónk. ALIG HIHETŐ, hogy csak Hőgyészen, úgy gondolom országosan — és ebben benne van, hogy megyeszerte is — két területe igen problematikus az adózásnak, adóztatásnak. Az egyik a gépjárműadó. a másik a boradó területe. A nagyközségben van 130 gépkocsi és 430 bortermelő. A gépjárműtulajdonosok sokallják az adójukat. A bortermelők pedig tán nem is lennének bortermelők, ha nem reklamálnának visszatérően és nem. kísérelnék meg már a termés fölbecslésekor a soha fölfelé, mindig lefelé „kerekített” mennyiségi bejelentést. No azért ebből sem származtak nagy bajok például tavaly. Rendszerin ugyanazok próbálkoznak letagadással és nincsenek is többen. mint négyen-öten. ök azok. akik makacs szorgalommal ismétlik a nem tudni hanyadizigle- ni elődeiktől eltanult szólásmondást. miszerint ..a szántás mindig nehéz, az adó mindig nagy”. Ügyfelekről olyan megértéssel. udvariasságot és türelmet egyaránt eláruló csöndes derűvel beszélni nem hallót-, tam mostanában közalkalmazottakat, mint ahogy a hő- gyészi tanács adóügyesei beszéltek a munkájukról. Ezzel együtt azokról, akik be-betér- nek ide és tizenöt-húsz percekre félretétetik velük a számoszlopokkal telerótt ügyiratokat. Azt mondják. nagyon is lehet szeretni a munkájukat. mert „összehasonlíthatatlanul kevesebb bajjal , jár, mint mondjuk úgy 15—20 évvel ezelőtt járt.” — Jó anyagi körülmények között élnek az emberek, dolgoznak, kitartó szorgalommal, krajcáros gondokat legfeljebb csak azok a kevesek ismernek. akik naponta rendeznék meg a munka temetését, ha lehetne. DERŰ ÉS BŐRŰ... A derű az általánosan valós, munkával mindig tovább gyarapodó egyéni jólétnek szól, mely nem független nemzeti jólétünk gyarapodásától. A ború azokért jogos, akik munka nélkül,' a dolgozók társadalmának kontójára élnek és elképzeléseikben még csak epizódszerepet sem kap az embert emberré tévő munka. Elharangozták a delet. Ilyenkor nem jön már senki, ebéd előtt vannak az adóügyesek is és látnivaló, hogy szívesen beszélnek. Ennek én örülök legjobban, mert ió értelemben lepleződnek le. Kiderül. mennyire nem hivatalnokszemmel nézik azt a szü- kebb kis valóságot. amiben élnek, aztán az is kiderül, hogy a napi nyolc óra elteltével nem tudják hivatali szobájuk fogasára akasztani azokat a gondokat, amelyekkel foglalkoztak. Mondják, hogy Hőgyészen lg rohamosan csökken a szőlőművelés területe. Ez év tavaszán újabb két hold szőlő- területről mondtak le a tulajdonosok az állam \ javára, de „örökölt” így szántóterületet is az állam. A szőlő mindig is az öregebbeknek adott munkát, a fiatalok, akik eljárnak erre-arra dolgozni, vagy a nagyközség szövetkezeteiben keresik a kenyeret, ‘ nem vállalják a szőlőtermeléssel járó bajlódást. Azt mondják, hogy az a heti öt liter bor, ami kell a háznál, megvásárolható a boltban, vagy az italboltban és nem kell derékrogyasztó munkával megizzadni az étkezések utá- tii fröccsökért. Különben is elképesztően drága a napszám, belekerül 120—130 forintba, ahhoz jön a szőlőmunkásnak megjáró egy liter bor, és még jó, ha akad napszámot vállaló! Szóval idegen munkával nem fizetődik ki a bortermelés. Ahogy csökken Hőgyészen a négy-öt-hat hektós termést adó szőlőterületek művelőinek a száma, úgy nő a házkörüli lugasos termelőké. Ez már nem komoly szőlészkedés. Hőgyészen rövid idő alatt 440-ről 430-ra csökkent a termelők száma, s úgy látszik nem hat serkentőleg a termelési kedvre, hogy az állam jelentős segítséget, hiteleket is kínál, biztosít az új telepítésekre vállalkozóknak. Beszélgetőpartnereim tudni vélik, hogy csupán, itt a ínegyében 1971—72-ben több mint ezer holddal csappant meg a szőlőterület. Csak azért gond ez nekik, mert a szőlőművelők számának csökkenésével adóalanyaik száma is fogyatkozik? Gonosz dolog lenne ilyesmit még csak feltételezni is! Emberközelben intézett emberi dolgokon próblémáz- nak, amikor a bortermelésről beszélnek és tulajdonképpen nem is csak helyi érvényűén. Jöttömkor azt mondták, hogy „manapság adóügyesnek lenni már egyáltalán nem népszerűtlen szakma”. Kételkedve fogadtam, aztán bocsánatot is kértem tőlük, mert igaz ugyan, hogy az adómorál alakulását alapvetően határozza meg gazdasági, társadalmi fej. lődésünk közgondolkodásunk alakulásának adott foka. de azért rengeteget jelent az ember, akinek közszolgálati munkájára vonatkozó jelmondata így hangzik: i — Ne legyenek elintézetlen ügyek, legyen megállapítva helyesen az adó, mert az állampolgárok fizetési készségére ez hat legserkentőbben. A jelmondat persze mit sem ér nap nap utáni, azzal megegyező tartalom nélkül. Hőgyészen nics baj ezzel a tartalommal és az benne talán a legnagyszerűbb. hogy amit az újságíró rövid beszélgetés során láthatott, azt visszaigazolják a nagyközség lakói is... — lászlő — A döntés és feltételei A vezető testületek és a vezetők tevékenységének egyik leglényegesebb része a döntések meghozatala. A pártalapszerve- zetekben is, amelyek döntései határozatokban, állásfoglalásokban, irányelvekben, javaslatokban, intézkedési tervekben öltenek testet. Persze a feltételek és lehetőségek nem teljesen egyformák. Más a döntési lehetősége — és a vele szemben támasztott igény is — egy gyáregységi alapszervezetnek, amely zárt nagyüzemben működik, más a vállalati központtól távoleső telephelyi alapszervezetnek, és megint más az olyan önálló alapszervezetnek, amely egy alacsony létszámú kisüzemben működik. Bizonyos alapelvek azonban egyaránt érvényesek mindegyikükre. NÉHÁNY FOGYATÉKOSSÁG A pártalapszervezetek egyre inkább arra törekednek, hogy döntéseikben a szakmai szempontok mellett a politikai elemek domináljanak. A munkahelyeken amúgyis igen szűk az a terület, ahol csak szakmai vagy csak politikai megfontolások alapján lehet dönteni. Akadnak azonban olyan hibák is, atnelyek kiküszöbölésére célszerű és érdemes az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani. Sok esetben nem elég tudatosan, inkább ötletszerűen hoznak határozatokat vagy tesznek javaslatokat. Gyakori a határozatok túl általános megfogalmazása, a teendők és feladatok elvont megjelölése. Néhány alapszervezet egyszerűen lemásolja a felsőbb pártszervek határozatait. Másutt a vezetőség a határozatok előkészítésébe a tagságot nem, vagy nem megfelelően vonja be. Hibás gyakorlat az is, hogy a döntésre váró javaslatokat csak a taggyűlésen, egyszeri felolvasás alapján ismertetik meg az alapszervezet kollektívájával. Ezekben az esetekben az alapszervezet tagjai inkább szemlélői, mintsem tevékeny résztvevői a döntésnek és a végrehajtásnak. Még nem ól* talánosan követett a az módszer, hogy a munka konkrét tapasztalatai alapján szükségessé váló módosításokat újból a taggyűlés elé terjeszti a vezetőség. Nem mindenütt térnek vissza határozataik végrehajtásának ellenőrzésére, illetve a végrehajt tás minősítésére, pedig ezek elmaradása kérdésessé teheti a további döntések eredményességét is. A HOZZÁÉRTŐK BEVONÁSA Alapvető követelmény, hogy a pártalapszervezet vezetősége következetesen törekedjen a különböző határozatok, állásfoglalások jó előkészítésére és végrehajtásának megszervezésére. Itt nemcsak a vezetőségre hárulhat szerep a döntések előkészítésében. Igénybe vehetnek olyan szakértőket, akik az egyes témakörökben elméleti és gyakorlati jártassággal rendelkeznek. Fontos szerepet lehet szánni a pártcsoportoknak. A döntések előkészítésébe történő bevonásuk nagymértékben növeli a pártvezetőség tájékozottságát, az előkészítés demokratikus formáit és módszereit. Fokozza az egységes gondolkodás és cselekvés lehetőségét. Létrehozhatnak az előkészítés segítésére brigádokat, kollektívákat is. Jelentős segítséget adhatnak ehhez a munkához a vállalat gazdasági vezetői, szükség esetén a felsőbb szakmai szervek is. Igényelhetik az irányító pártszerv hozzáértő, a témában jártas munkatársának segítségét is. Célszerű felhasználni a különböző társadalmi szervek tapasztalatait, javaslatait, véleményét is. A döntések eredményességét segíti elő, ha pontosan feltárják a jelentkező problémák okait, és nem állnak meg a felszínen, hanem igyekeznek tisztázni, hogy eseti tünettel vagy mélyebb okokra visszavezethető jelenséggel állnak-e szemben. A pártszervezetek által készített elemzések egyre alaposabbak. Gyakran sokoldalú vizsgálatokat folytatnak, amelyekhez esetenként a szociológia módszereit is igénybe veszik és nagy figyelmet fordítanak az információk megszerzésére. : *r KONKRÉTAN ÉS KÖVETKEZETESEN :' <.1 A konkrétság és következetesség ezen a területen is döntő fontosságú. Egy fontos feladatot ellátó üzemben például a gépek korszerűtlensége, elavultsága miatt ugrásszerűen növekedett a balesetek száma és csökkent a termelés, ami a dolgozók között rossz hangulatot szült. Az üzem vezetői a szűkös anyagi lehetőségekre hivatkoztak, türelmi időt kértek. A pártalapszervezet vezetőségét nem nyugtatta meg ez az érvelés, összehívták a taggyűlést, javaslatokat kértek a tagságtól olyan megoldásra, amivel e tarthatatlan helyzeten változtatni lehet. Jó néhány javaslat született, amelyeket a tagság megbízásából a pártvezetőség eljuttatott a szakmai vezetéshez, s határidőt szabott a rossz körülmények megszüntetésére. A feladat nem teljesítése esetén — szólt a pártszervezet állásfoglalása —■ felsőbb párt- és állami irányító szervükhöz fordulnak segítségért. Az eredmény: a gazdasági vezetés határidőre megoldotta a feladatot. A fenti példa is jelzi, hogy a pártalapszervezetek döntései jelentősen befolyásolják a dolgozók és vezetők gondolkodását, magatartását, szemléletét és hangulatát. Az alapszervezetek szerepe ezért igen jelentős a gazdasági vezetők által hozott döntések előkészítésében, megalapozásában. Gyarapodik a pártalapszenre- zetek és az irányító pártszervek ez irányú tapasztalata is. Fennáll tehát annak a lehetősége, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben tökéletesedjék az alapszervezetek döntést előkészítő, döntést hozó tevékenysége. ’■ Koszorús Ferenc, az MSZMP KB munkatársa A SZEKSZÁRDI SAJT- ÉRLELŐ azonnali belépéssel felvesz állandó munkára NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezni a sajtérlelőnél lehet, Kadarka u. 33. alatt ______________________(14) A Tolna megyei Tanács csecsemőotthona (Palánk! út) az intézet konyhájára KONYHALÁNYOKAT FELVESZ. Bérezés megbeszélés szerint. Jelentkezni az intézet gazdasági igazgatójánál lehet (3)