Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-23 / 196. szám

0 8ieresztiil-kasul a nyáron El keli indulni minden útra, az embert minden úton várják. (CSOÖRI SÁNDOR) Évek óta ez jut eszembe mindig, ha hosszabb útra ke­lek. Meg az, hogy „az út min­dig jobb, mint a fogadók”. Ezt már nem tudom ki írta. Ta­lán Keruac? Vagy Salinger...? Nem, azt hiszem egyik sem, talán Keruac idézi valahol... (Milyen messzire van már Keruac is, a jó öreg Salinger is! Akkor olvastuk rongyossá őket, amikor mégl nem rfagyon volt miből, és nem nagyon volt merre elindulnunk. Aztán szétszéledtünk, most már ha­mar elröppenünk ide is, oda is. ha beülünk egymás kocsi­jába, vagy veszünk egy fél­árút, hiszen azzal utazunk... Aztán már nem is nagyon ta­lálkozunk, valamikori dombó­vári kolesosok — új kollé­gium épült azóta, tudjátok-e? — egymásról csak annyit hal­lunk. hogy „végzett”, „férjhez ment”, „gyereke van”, ..karam­bolozott”. —i bizony így va­gyunk már mi is, hajdani „gő- gösösök”.) • Meleg nyár az idei. Talán a „Hosszú, forró nyár­ral” kezdődött. Kevés az eső. Akármerre járok június—jú­liusban, mindenütt aratnak. Érezni ezt a városokban is. Nyár van. Por. remegő levegő, szikrázó aszfalt, pattanó barna stoposok. delelő tehéncsordák, rengeteg autó, rengeteg kül­földi, rengeteg kombájn. El­múlik mégis az egész nyár úgy, hogy csak egyetlen kézi­kaszát látok, otthon, apámét. Lecsapkodom egy este az árokszéli giz-gazt vele. Az ép­pen arra járók megmosolyog­nak: „Nem neked való az, gye­rek.” Tudom. És azt is, hogy már nekik sem a kézikasza való, ha egyikük-másikuk saj­nálja is ezt még olykor. Emlékszem, tavaly sok ga­bona levágatlan maradt a nagy esők miatt. Jártuk a határt ősz elején, szomorkodtunk, fuldo­koltak a völgyek iszapjában a kalászok. Persze végül is te­nyérnyi táblákéi csak. mégis kiöli Pénz­ügyben Ugyanezzel a címmel közöl­tük néhány hete Sifter József levelét. Arról írt. hogy a ki­váló ifjúsági kluboknak pénz­jutalmat ígértek megyei szer­vek, azzal, hogy legkésőbb áp­rilis végéig megkapják az ősz- szeget. Sifter József panaszolta, hogy az összeg azóta sem érkezett meg. pedig a klubok nagyon várják. Azóta amerre jártunk, Bony- hádon, Dombóváron és más településeken, ahol kiváló if­júsági klub működik, megje­gyezték: hiába volt a szó, a cikk, a pénzt a mai napig sem kapták meg. A jutalom összege tavaly öt­ezer forint volt. Nem kell részletezni, hogy ez az összeg mit jelent egv if­júsági klubnak: magnetofont, kirándulást, lapelőfizetést vagy játékokat. Olyasmit, ami a tartalmi munkát is segíti. Hol, késik hát? fájdítóan, panaszosan. Mogor­va öregemberekkel találkoz­tunk akkor. Most olvasom, meg a rádióban is hallom, hogy idén az elsők között fejezték be afl aratást Tolna megyében. Kitűnő eredménnyel. A megye vezetői köszönetét mondtak az aratóknak, betakarítóknak. Er­re gondolok, amikor Szolnokon a Tisza-parti Aranyiakat étte­remben a reggelinél hallom, hogy a szomszéd asztalnál di­csérik a kenyeret. • Vépen minden könnvert in­dul, hogy aztán minél felejthe­tetlenebb. minél nehezebb le­gyen. A Szombathelytől 8 km- re lévő táborban mindenki klubvezető, a jelenlévők fele ismeri egymást, a tábori lan — a Qkori (Kukori) — kitűnő hangulatcsináló, egyetlen1 nagy klub a valahai Endrődy-kas- tély. vagyis hát klubköztársa­ság., ahogy magunk között ne­vezzük. A filmesekhez kerü­lök. Csányi Miklós — a tv ren­dezője — vezeti majd a cso­portot, de naook múlva tud csak jönni, addig kigondoljuk a filmet, a vépi fiatalokról ssíl majd. Torkos Vera debreceni népművelő-hallgató vezetésével készül a forgatókönyv, járká­lunk a faluban, gyűjtjük az anyagot. Aztán „robbanások rázkódtatiák meg a tábort”, bemutatják a Balázs Béla Stú­dió filmjeit, a Botütést, a Tag­felvételt. a Dózsa népét, a Szónokképző iskolát. Dúl a vita Kertész Ákos Makrájáról, ami az ideérke­zőknek „kötelező olvasmány” volt. Aki elbliccelte, most egy­két nap alatt végigolvassa „magánszorgalomból” mert ér­zi, hogy megéri. Ujább filme­ket látunk, a magyarországi premier előtt Az utolsó mozi­előadás c. megrázó erejű ame­rikai filmet, és Bacsó Péter Harmadik nekifutását. Viták, viták, viták — az Ötvenhek- táros vépi kastélypark nyü­zsög. Alig alszunk. Sugár Zsuzsa, a tábor „felülről kinevezett vezetője” mindenütt ott van, mindenkinek segít, mindenki­vel beszélget. Készítendő fil­münkről kiderül, hogy más­képp jobb lesz, a faluban sok fiatal még a vallásos nevelés hatása alatt él. ezen újból megdöbbenünk, néhényan a helyi vezetők közül is, keres­sük az okokat, forgatunk, in­terjúkat készítünk. Végül úgy mutatjuk be a filmet, hogy mindannyian érezzük; még legalább egy hónapig kellett volna gyűjteni. szelektálni, vágni, hangosítani. Utolsó nap­jaink egyikén bejárjuk az Őr­séget, csodálatos. Esténként találkozunk Boros Lajossal, aki készül a VIT-re, Dinnyés Józseffel, az Amphora klub tagjaival. Kalmár György újságíróval beszélgetünk, ak­tuális politikai tájékoztatót tart Szöllősi Tibor „Sorok kö­zött” címmel, ez az előadás so­kunknak marad emlékezetes, példát ad arról, hogyan kell nekünk ma politizálnunk. A debreceni és a szombathelyi népművelő-hallgatók gyönyörű népdalokat énekelnek és taní­tanak szabad időben, körülöt­tük tolong, jegyzetel az egész tábor. Az esti énekléseken las- . san ^elhallgatnak az akácos ut-k, és szólnak a gyönyörű székely dalok. — Tíz nap múlt el. észrevétlenül. Feledhetet­lenül. A képzőművészeti tábor Ta­másiban. Tamásiról és környékéről ez­úttal ismét kiderül, hogy szép. Néhány tehetséges alkotóval találkozom. Kő Pál ott áll mindenki mögött, és Péterfi 1 László is. A tábor közepén megnyitott bemutatón — amit talán jobb lett volna csak a táborozás után megnyitni —, a legtöbben Heritesz Gábor és Samu Géza szobrai előtt áll­nak meg. Varázslat van ezek­ben a fából formált alakok­ban. Samu Géza egyik művé­vel a Petőfi Népében is talál­kozom augusztus 6-án, Kecske­méten. Kő Pállal és más ran­gos alkotókkal a bajai tárlaton szerepelt. (Itthon eltöprengek: Samuról én jó két éve hallot­tam először. Akkor már több munkáját láttam az Élet és Irodalomban. Bemutatta a Mozgó Világ is. Csányi Mik­lóstól tudom, hogy ő ez idő sze- . rint egy a Samu Gézáról szü­lőfalujában — Kocsolárf - készült filmen dolgozik. Vár­ható. hogv ezt a filmet hama­rosan láthatjuk a tévében. Bánszky Pál. a Népművelési Intézet, munkatársa a nagyon tehetséges fiatalok közé sorol- ta. Kő Pál két1 szobrával Salgó­tarjánban találkozom a műve­lődési lcöfcpont előtti szabadtéri tárlaton, hét művével pedig az augusztusi Uj írásban. Az 197.3 3-as Palócföldben ezt ol­vasom a salgótarjáni Tavaszi Tárlat kritikájában: „Kő Pál szobrászata csoda. Nem utá­noz senkit, szobraiban mégis jelen van a mélységesen átér- zett hagyomány, ötvözve az önálló lelemény kifogyhatatlan bőségével." Jó hazajönni Tamásiba úgy­hogy az ifjúsági házban Samu Gézának három, Kő Pálnak pedig egy szobrát találom a művésztelep kiállításán, amely szeptember 5-ig tart nyitva, hogy megvárja a gimnazistá­kat is. BALIPAP FERENC Ti* történet A harmadik, amely a levelezésről szól Miért nincs most is levelezőkönyv? — mor­fondírozott egy ifjú ismerősöm. mondván, hogy utál levelet írni, de néha muszáj. Hal­lotta nagymamájától, hogy valaha igen kö­rültekintő levelezőkönyveket forgalmaztak, amiben minden alkalomra és személynek volt kimásolható levél. Ifjú barátom azt már nem képzelte el. hogy mi lenne, ha nemcsak ő. de a szülei, barátai valamint a kislány is ilyen levelező- könyvet használna, pedig alighanem megsér­tené a „panelszöveg", ráadásul bujkálhatna benne a kíváncsiság is, hogy mi történt isme­rőseivel, a kimásolt szövegnek nem sok „hír­közlő" rendeltetése van. De nem fenyeget senkit veszély, hogy leve­lezőkönyv útvesztőiben fog tévelyegni. Sze­rencsére ilyen nálunk nincs. Igaz. a könyv segítségével nem kellene a helyesírásra ügyelni, ami a levélírás egyik legfontosabb szabálya. Akárkinek, akárhová írsz. tulajdonképpen saját tükörképedet juttatod el. Ha a leveled rendetlen, kusza, piszkos, hibákkal tűzdelt, ugyancsak kedvezőtlen képet állítasz ki ma­gadról! Vagy beismered, hogy te bizony fi­gyelmetlen, rendetlen és műveletlen vagy? Azt hiszem, ebben az esetben nem szükséges az abszolút kendőzetlenségre törekedni... Hogy is nézzen ki a levél? Nem kell fel­tűnésre törekedned. A jóízlésű ember kerüli a trafikban beszerezhető, rózsákkal, angyal­kákkal, tájképpel és hasonló cirádákkal dí­szített levélpapírt, borítékot. Férfi avagy nő vagy: válassz világos színű borítékot, fehér papírt. A kockás, csíkos — látnivalóan füzet­ből kitépett — levélpapír nem esztétikus lát­vány, és a fehér géppapír igazán nem nagy kiadás. Ami a küllernel illeti még: géppel lehetőleg ne írj magánlevelet, vagy ha azzal írsz. fel­tétlenül kézzel írd alá! A teljesen géppel irt levél nagyon „névtelenlevél szagú’’, meri mi bizonyítja, hogy italában az írta, aki jelzi ne­vét! De nemcsak — nem elsősorban — ezért: egyszerűen tiszteletlenség a géppel írt alá­írás, — Fontosabb és nehezebb dolog a levél belső tartalma. Még ma is dívik a levelezőkönyvek­ből átvett formula: „A levelet megkaptam, köszönöm. Én jói vagyok, amit viszont kívá­nok. Itt nincs semmi különös . . stb., stb. Már-már mulatságosan semmitmondó. Nem kell ahhoz irodalmi tehetség, de különösebb éles elme sem, hogy végiggondoljuk, leír­juk, mi az, amit a címzettel közölni akarunk. Helyes, ha több eseményről akarunk beszá­molni, végigvenni egynelc-egynek minden vo­natkozását: fárasztó olyan levelet böngészni, ami hol erről, hol arról szól. Ha úgy érzed, nem tudsz miről írni, akkor inkább ne írj. de ha leveledet életjelként várják, válassz egy képeslapot, és azt küldd el. Ez sokkal udvariasabb, mint a semmitmondó, kényszeredett nyolc-tíz sor. „A papír mindent elbír" szokták mondani. De ízléstelen ember az. aki ezzel visszaél, jelleme sem lehet valami fényes, ha szóban nem mondana olyasmit, amit bőszen papírra vet. Gondold meg. mit írsz le. vállalnád-e szavaidat szemtől szemben is? Névtelen levelet írni könnyű, meglehet iz­galmakat is okoz. de jellemtelenség. Ha úgy hiszed, másként bajjal járna valaminek az elmondása, akkor is válassz más formát, ke­ress tisztességes utat. Másnak a levelét elolvasni óriási szemte­lenség. A levéltitok állampolgári jog is! Csa­ládon belül persze más a helyzet, a szülőket vem lehet felelősségre vonni. Az a jó és kívá­natos. hogy a családban olyan légkör alakul­jon ki, amelyben a szülők nem kénytelenek kíváncsiskodni, mert gyerekük dolgairól amúgyis tudnak: beszélgetnek, ismerik őket. Ilyen családban a gyerekeknek sem jut eszé­be a titkos levelezés, a levelek dugdosása. Van, aki rendszeresen levelezőlapra ír: mondván, hogy erre is ráfér mondandója. A levelezőlapot arra találták ki, hogy a rövid, néhány soros közlendőt írjuk rá: bizalmas híreket ne írjunk postai lapra. Van, aki szeret levelet írni, van aki utál — előbbieknek és utóbbiaknak is tudniuk kell, hogy minden levél követ, és nem lényegte- 1*4 sem formája, sem tartalmai Kirándulás, vetélkedő Szeretnék beszámolni ifjúsá­gi klubunk, az újdombóvári klub nyári munkájáról, foglal­kozásairól. A nyáron is mozgalmas volt az élet klubunkban. Kirándu­lással kezdtük. Útirány: Fo­nyód, Badacsony. A vonat hamar megérkezett Fonyódra. A megérkezés után mindenki kedve szerint für­dőit, majd hajóval átmentünk Badacsonyba. Megnéztük a Kisfaludy-házat, felmásztunk a hegytetőre. Sok szép élmény- nyel tértünk haza a kirándu­lásról. Két alkalommal vetélkedőt rendeztünk a nyár folyamán. Először a VIT-ről. Sok a kis­motorral rendelkező fiatal a klubban, így a következő ve­télkedőnk a KRESZ ismereté­ből, szabályaiból volt. A fiúk jól vizsgáztak. Augusztus 20 ünneplése már hagyomány a klubban: irodal­mi műsorral. István királyról való megemlékezéssel készül­tünk rá. Augusztusban felkérünk egy a VIT-en járt fiatalt, aki él­ménybeszámolót fog tartani, majd kirándulunk Szekszárd- ra, ahol a múzeumba is ellá­togatunk. KÁNTOR MIHÁLY Űjdonibóvár fi holnapi Ml Zárnak az országban a KISZ építőtáborai, a Nemesítő két hét című írás bemutatja a tá­borok fejlődését, a Hanságtól kezdődően. Mi lett belőlük? — érdekes riportban tér vissza a lap egy korábbi írására, a kunbajai négy Szollár-lánvról. akik egv közös autót szerettek volna maguknak. Fórum — kollektív brigád- levél egy nagy port felkavart ügyben. Érdekes riport foglal­kozik ja szigorúan zárt vona­tok postásainak nehéz munká­jával. KOVÁCS ZSUZSA Top­lista A 1. Karolj át — Koncz Zsuzsa 2. Valaki mondja meg — LGT 3. Kék színű virág — Tolcsvay együttes B 1. Humple Pie — Rolling Stones 2. Lazy — Deep Purple 3. July Momirrg — Uriah Heep ■ ■ Üzenetek Riporterőrsök, úttörők, kis­dobosok! Hamarosan véget érnél: a táborozások, a nyári szünidő. Ragadjatok tollat, írjátok neg élményeiteket: merre jártatok., hol táboroztatok, volt-e vala­mi különös élményetek a szün­időben, szereztetek-e új bará­tokat, új ismereteket? Úttörő- oldalunkon közöljük majd u legérdekesebb leveleket1

Next

/
Oldalképek
Tartalom