Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

Sam Obsitosa német nyelven 30HANN GARAY ER VETI Á II. világháború éveiben a magyar külügyminisztéri­umban akadtak olyan funk­cionáriusok. akik állásukat és a rendelkezésükre álló költ­ségvetést a magyarság örök értékeinek külföldi demonst" hálására akarták fölhasználni, így kerültem én is professzo­raim révén mint külső mun­katárs a külügyminisztérium kulturális osztályára. Az ad­dig dilettáns módon folyó idegen nyelvű dokumentációt könyv- és folyóiratkiadó ' cso­porttá fejlesztettem. 2—3 év alatt 16 nyelven több, mint 200 könyv, füzet és különle- n-yomat jelent meg gondozá­sunkban- Magyar .földrajzot, történelmet, irodalomművé­szet- és zenetörténetet adtunk ki, megjelent egy reprezenta­tív gyűjtemény a magyar vá­rosokról. Erdei Ferenc város­elméletét fejtette ki, Or- tutay Gyula népmesegyűjte- ményt állított össze, Kodály előkészítette Magyar Népzené­jének német és angol nyelvű kiadását, én szerkesztettem a „Magyarország és a szom­szédnépek” c. kötetet. Illyés­nek egymagának vagy 40 ver­sét fordítottam le. ., ■ . i A magyar nemzeti jellem, a magyar népi jelleg vonásait klasszikus érvénnyel kifejező irodalmi müveket is igyekez­tem kiadatni. Már Németh Lászlónak is nagy fejtörést okozott, ki képviseli a magyar történelemben vagy az iroda­lomban a magyar jellemet, ö az utolsó erdélyi kancellárban, Bethlen Miklósba^, a leg­szebb magyar önéletrajz szer­zőjében vélte megtalálni. Szekfű Gyula Bocskait tar­totta a magyar történelmi jel­lem megtestesülésének. Má­sok Széchenyit, Kossuthot vagy Deákot vélték a repre- zentatítv személyiségnek. A magyar történelem körülvita­tott nagyságai helyett olyan irodalmi remekművekben akartam bemutatni a magyar népet, a magyarságot, amelyek fogalmat adnak a magyarság százados nehéz küzdelmeiről és derekas helytállásáról. Hosszas tanakodás után a Zrínyiászra, a Lúdas Matyir ra. a Toldira és — az Obsi­tosra esett választásom. Ta­lán vakmerőségnek hat Zrí­nyi, Fazekas és Arany János iskolában szentesített klasszi­kus szövegei mellé állítani C-aray János Obsitosát- Háry János Kodály révén akkor már olyan világhírű lett, hogy érdemesnek tartottam az eredeti szövegben is prezen­tálni a külföldnek. Kodály daljátékának plakát­ján az ö neve mellett Paulini Béla és Harsányi Zsolt szere­pel, mint szövegíró. Szakkö­rökben azonban köztudomású, hogy az igazi szövegíró Pau­lini maliciózus megjegyzéseit a Habsburgok ellen Harsányi Zsolt neve tiltakozására ellen­súlyozni kellett é-s így került az akkor már befutott és népszerű író a két valódi szerző neve mellé. Paulini szö­vege természetesen sokkal rö- videbb és tömörebb, mint Garay eredeti fogalmazványa. Vörösmarty és Petőfi szek­szárdi barátjának szövege azonban ma is az élőszó ere­jével hat. Fordítónak Lám Frigyes kínálkozott, a cipszer költő, aki szepességi német dialektusban fejezte ki hűsé­gét a magyar nemzethez. Az Ady-szakértő Földessy Gyula a Szepesség legnagyobb köl­tőjének nevezi és Kosztolányi is tartotta annyira, hogy pár sort írt róla. Lám Frigyesnek akkor jelent meg Neu$ Unga­rische Lyrik c. modern ma- •gyar versantalógiája, kitűnő Erdélyi- és Illyés-fordításai készültek, tehát kiválóan al­kalmasnak látszott az Obsitos fordítására- El is végezte nagy kedvvel, találó német humoros kifejezésekkel a TEGLÁSI IMRE VERSEI: TÜNDÉR te aki megjelentél hogy hírül hozzad eltűnsz majd egy napon fényes vagy újra megtépett szárnyú angyalok ugrálnak körülötted ledobta véled együtt őket a türelmetlen ég te fák közé menekült fatörzzsé változott életlen fejsze életlen kés vagyok hogy kihántsalak félelmed rostjai közül OPTIKA sírásod vak gömbtükrén át nézed az arcom föl-föltoluló zöld bánatodon kívül mondd látsz-e belőlem is valamit ÜBERSETZT VON FRIEDRICH LÁM munkát. Ez elé rövid élet­rajzot írt G „rayról és a Háry világirodalmi párhuzamaira is utalásokat tett. 1943-ban Pestre érkezett Hamburgból a magyar szár­mazású I. P. Tóth, a Német Szövetségi Köztársaság mai legnagyobb öt könyvkiadója közül az egyik. Azt tervezte, hogy a háború utánra várha­tó könyvkiadási nehézségeket előre látva Pesten akar nyo­matni magyar szerzőjű és tárgyú könyveket. Zilahi-Se- bess Jenő, a külügy kulturá­lis osztályának vezetője öröm­mel sietett segítségére. Kleine Ungarnkunde (Kis magyar­ságismeret) címmel egy 20 kis kötetből álló sorozatot állí­tottam össze. Volt benne ta­nulmány Budapestről, Debre­cenről, a magyar Dunáról, a magyar kenyérről, a magyar borról stb. Ezek közé illesz­tettem be a Toldit és — az Obsitost- Az akkor ráérős Athenaeum Nyomda 10 000 pél­dányban kinyomtatta a mun­kát. Szűcs Pák a korán el­hunyt, akkoriban egyik leg­jobb grafikusművész remek címlapot rajzolt a borítóra, Háry János alakjával, hóna alatt a földgömbbel, háttér­ben a 32 majlandi toronnyal. így jutott Garay Obsitosa a világirodalomba. GÄL ISTVÁN A francia impresszionizmus Pataky Dénes könyve Az impresszionizmussal va­lami egészen új kezdődik az európai művészetben. Igaz, hogy kezdetei jóval előbb felismerhetők, Caspar David Friedrich és a romantika már előlegez valamit az impresz- szionizmusból, de mint új irányzat, amely gyökeresen szakít minden korábbival, csak a múlt század hatvanas éveiben jelentkezik, az elne­vezés pedig csak egy 1874-es kiállítás után válik általános­sá. Az impresszionizmus ma már nem szorul magyarázat­ra, a festészetet megújító eredményei átmentek a köztu­datba, s aligha jut valakinek is eszébe, hogy a kezdet el­lenkezésével nézze az azóta klasszikussá lett mesterek al­kotásait. „Fontos történeti szerepe mellett alkotásainak szépsége az impresszionizmust a mű­vészet történetének egyik leg- megejtőbb fejezetévé emeli” — összegezi Pataky Dénes, aki kitűnő könyvében végig­kíséri a francia impresszio­nizmus útját. A kérdésnek ma már szinte áttekinthetetlen az irodalma, Pataky mégis tud újat mon­dani, mindenekelőtt azzal, hogy a legnagyobbakon kívül a kisebb mesterekre is kiter­jed figyelme, s ezzel a fran­cia impresszionizmus teljes történetét adja. Részletesen elemez művészpályákat, s az impresszionizmus gazdag ko­rának jószerint valamennyi jelentősebb alkotását méltat­ja. A nagy nemzedék minden tagja fölvonul a könyvben, amely ennek a korszaknak vi­tathatatlanul legjobb magyar összefoglalója- Ugyanezt mondhatjuk a kiállításáról is: 48 színes és 71 fekete-fehér reprodukció mutatja be a feancia impresszionizmus leg­szebb és legjellemzőbb alko­tását. A könyvet a Képzőművé­szeti Alap Kiadóvállalat adta ki, azzal a gonddal és ízlés­sel, amit kiadványainál már megszoktunk, de amit min­dig örömmel regisztrálunk. CS. L. Varf, akf arra törekszik az életben, hogy világot lásson, Van, aki azért gürcöl, hogy autója legyen, mások a hasu­kat helyezik az első helyre, vannak persze olyanok is, akik ruházkodni szeretnek, és minden olyan vonzza őket, ami külsőséges és mutatós. Felicia egyik típusra sem hasonlít. Felicia nem jól. csak szépen akar élni — s a férje ugyanolyan volt, mint ő. Ami szép volt és tetszett nekik, azt megvették. így került hozzájuk négy japán ecset is. Egyik nap dr. Bencze Tiva­dar vegyészmérnök, Felicia férje, négy japán ecsettel tért haza. — Minek ez nekünk, drá­gám? — kérdezte a felesége. — Hét nem szép? — kér­dezte vissza dr. Bencze Ti­vadar. — Gyönyörű... de minek ez nekünk? — Nézd meg ezt a finom hajlatú nyelet. Mintha művész faragta volna ki egy fából. Mihelyt megláttam, arra gon­doltam, hogy ez a japán ecset a bűbájos japán népművésze­tet képviseli. Meg nézd ezt a hegyes, kemény fejet. Szerin­tem ezzel hajszálvékony vo­nalat lehet húzni. — De minek nekünk haj­szálvékony vonalat húzni? — És nézd meg a többit. Írva is van rájuk. — Meg kell tanulnod japá­nul, hogy elolvasd. — Mondasz valamit. Három napig gyönyörköd­A japán ecset tek a japán ecsetekben, aztán az asztal fiókjába kerültek, s ott maradtak évekig. Azóta sok idő telt el. Meghalt dr. Bencze Tivadar vegyészmér­nök, s a felesége Felicia, a kisváros doktorríénije eisiratta, s megpróbált a régi közös szemlélettel, már dr. Bencze Tivadar nélkül élni a szellős, tágas lakásban. Mert semmi sem változik az életben, hacsak az nem rajzolódik ki egyre élesebben Felíciában, hogy az életet „já­téknak” kell képzelni... Já­téknak. ahol nagy dolgokért lelkesedik az ember, tisztán, önzetlenül, mások hasznára, és saját gyönyörűségére... Ha lehet, még többet dolgozott, s kevesebbet pihent, mint ed­dig. s mindennap újabb és újabb „játékot” talált ki. Egy ilyen játék a sók közül: össze­gyűjtötte a járás kora-aszt­más betegeit, tehát a gyere­keket. Eltökélte, hogy ezek­nek a gyerekeknek meg kell gyógyulniuk. Fiatal, egészsé­ges szervezetük, lehetetlen, ■ hogy ne tudják leküzdeni a kórt. Ha már férje, dr. Bencze Tivadar kénytelen volt aszt­mában meghalni, a gyerekek­nek. akik magukkal hozott életerejük kezdetén varinak még — a gyermekeknek él­niük kell! Egyszer, a járásból jövet, Felicia fáradtan ballagott ha­za. Otthon az ajtóban régi­régi barátjuk gyereke topor- gott. — Kati — örült meg Fe­licia. — Mit keresel itt? — Felicia néninél szeretnék aludni, ha megengedi. Édes- apámék nyaralni mentek, és nem jó egyedül lenni. Jót beszélgettek. Kati min­dent elmondott, amit a Zene- művészeti Főiskolán felszedett, apróságot és komoly dolgokat, jellemezte barátait, azok szo­kásait. Végül előszedte kis fekete neszesszerjét, és ken­ceficéim kezdte magát. — Felicia néni! Nincs egy ecset? — Nincs. Minek az neked? — A szemöldökömet szeret­ném kifesteni. „A japán ecset!” — örült meg Felicia, s szaladt az asz­talfiókhoz. Ott volt mind a négy, gyönyörűen, sorban, karcsún, hajlékonyán és ke­ményen, ahogy az a japán ecsetektől el is várható. El­ragadó lett Kati. S Felicia Katinak adta azt az ecsetet, amivel hajszálvékony vonalat lehetett húzni, és amitől Kati olyan szép lett, mint egy ja­pán gésa. — Lám. Tivadar bátyád érezte, hogy nemhiába veszi meg ezt a japán ecsetet. Ak- koi1 is örültünk neki, s most is. te örülsz neki — és még itt van három ... Azokért még bizonyosan eljön a gazdájuk. —I Felicia nénit még sose láttam sírni. — Meg is szólnak érte. Meg olyanokat kérdeznek: ..És te még tudsz dolgozni!?” Hát hogyne tudnék! Kell dolgoz­nom, érted? Kell! Mikor el­temettük Tivadar bátyádat, a barátaink, a férjem tanítvá­nyai fogtak közre. Nem em­lékszem, mi történt körülöt­tem. Amikor leengedték az urnát a földbe., elkezdett las­san, finoman hullani a hó, mire egy kismadár a fán élénk csivitelés közben a szárnyát csattogtatta. A fa ágai meg­remegtek — és én megnyu­godtam. „Ez az élet” — gon­doltam. „Ez az élet, tulajdon­képpen semmi sem változik.” Tudod, hogy nem hiszek sem­miféle hókuszpókuszban, de ekkor tudtam meg, hogy a férjem se halt meg: itt él bennem, amíg élek. A teme­tőbe nem is szeretek kijárni. Semmi közöm a temetőhöz. Annál több nekem a japán ecset. — És épps*i nekem adta Felicia néni. .. — Még a másik három is . keresi gazdáját. Mert jönnek érte. Valakinek szüksége lesz rájuk, és az én örömöm meg­sokszorozódik ... Mert van. aki hírnévre tö­rekszik az életben, mások vi­lágot akarnak látni, sokan a hasznosat hajszolják minden­ben, s jól akarnak élni, de dr. Benczéné született Bartók Felicia gyerekorvos — csak szépen. DÉR ENDRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom